Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kritika megfogalmazása és fogadása

torott-sziv.jpgA kommunikációban a kritika kinyilvánítása az egyik fő konfliktusforrás. Mi is pontosan a kritika? A kritika egy értékelő vélemény, ítélet, bírálat.

Miért is annyira szubjektív? Mert a saját véleményünket saját, egyéni gondolkodásunk, saját értékeink alapján határozzuk meg. A saját érzelmeink szövik át, melyek különböző torzításokat okozhatnak abban, hogy egy helyzetet, vagy egy embert milyen módon ítélünk meg.

Mitől válik egy kritika negatívvá, rombolóvá?

Nem mindegy, hogy egy kritikát milyen céllal fogalmazunk meg. (Építő, vagy ártó szándékkal, jó, vagy rossz indulatból fogalmazzuk meg.)

Hogyan hat ránk? (Mint kritizált személy, hogy fogadjuk? Milyen érzelmi reakciót vált ki a belőlünk? Támadásnak vagy támogatásnak érezzük?)

Milyen formában fogalmazzuk meg? (A kritika saját értékelő véleményünk kinyilvánítása, avagy olyan ítélet kimondása, mely megkérdőjelezhetetlen minősítés. Milyen nonverbális jelzések kísérik?)

Milyen érzelmi kapcsolatban vagyunk az illetővel? Minél közelebb van hozzánk érzelmileg a másik fél, annál intenzívebben éljük meg a kritikáját.

A kritika megfogalmazása

Sok esetben előfordulhat az is, hogy egy valójában támogató kritikát támadásként élünk meg, saját önazonosságunk megélése végett. Hajlamosak vagyunk a minket körülvevő szemléletekkel, eszményekkel, közösségekkel, birtoktárgyakkal stb. azonosítani önmagukat.

Ha valaki nagyon szeret egy focicsapatot, már úgy fogalmaz: „A kedvenc focicsapatom.” Az enyém! Ha erőteljes érzelmek fűzik ahhoz a csapathoz, és azokat valaki megkritizálja, máris személyes támadásnak élheti meg az illető, hiszen a saját önazonosságának részét támadták meg.

Az emberi kommunikáció sikerességének kimenetele két ember között ugyanúgy kétszereplős játék, mint minden más, amely két ember között zajlik (párkapcsolat, baráti viszony, főnök-beosztott kapcsolat).

50%-ban rajtunk múlik, hogy a kommunikáció végkimenetele milyen lesz.

Mit is tehetünk annak érdekében, hogy kommunikációnk sikeres legyen, ha egy kritikát szeretnénk megfogalmazni a másik félnek? A mi 50%-unkból hogyan hozzuk ki a maximumot?

Hogy milyen hatást keltünk a kritikánkkal, az nagymértékben függ attól a formától, amiben megfogalmazzuk azt. A kapcsolat szempontjából nem mindegy, hogy a kritizált személy támadásnak, vagy támogató megjegyzésnek éli meg azt a mondatot, melyet felé intézünk.

A megfelelő hatáskeltés érdekében érdemes az alábbiakra figyelnünk:

Ne a személyt kritizáljuk, hanem a cselekedetét! Azzal, ha azt fogalmazzuk meg, hogy az illető mit csinált rosszul, sokkal kevésbé bántóbb, mintha azt nyilvántjuk ki, hogy ő ezért milyen ember. (Pl. „Rendetlenséget hagytál magad után.” vagy „Rendetlen vagy.”)

Teljesen más hatást kelt, ha a negatívum megemlítése mellett valami pozitív észrevételt is hozzáfűzünk a másik ember viselkedéséhez, cselekedetéhez, teljesítményéhez. Ez lehet dicséret, biztatás, bátorítás, köszönet nyilvánítás, pozitív feltételezés, segítségünk felajánlása, stb.

Ha a kritika kinyilvánítása közben hangoztatjuk azt, hogy milyen pozitív érzelmek fűznek a kritizált személyhez, azzal a támadás élét elvehetjük a megfogalmazás során.

A kritika fogadása

Az, hogy hogyan fogadunk egy kritikát, hogyan éljük meg a kapott mondatot, rajtunk is múlik.

Ha a kritikára úgy tekintünk, mint támadásra, akkor fordíthatjuk a támadást magunk ellen (én vagyok hiányos valamiben), vagy a másik ellen (amikor reflex-szerűen visszaütni akarunk a másiknak) tehát életbe lép az ősi „harcolj vagy menekülj” reakciónk.

Ha erőszakmentesen akarunk kommunikálni, vizsgálhatjuk az elhangzottakat érzelmek közvetítőjeként is. Az, hogy mi hogy reagálunk a kritikára, sokat elárul magunkról, az én-állapotunkról. Ha egy kritika felkavar, bánt, rossz érzéseket okoz bennünk, az azt jelentheti, hogy „betalált”, és dolgunk van az adott témával.

Ha jelzésként fogjuk fel az elhangzott mondatot, és megvizsgáljuk, hogyan érezzük magunkat, majd megnézzük, hogy mi miatt keletkezett bennünk ez az érzés, akkor az az önismereti munkánkat is elősegíti.

Akad azonban olyan eset, amikor a kritika nem a kritizált személyről, hanem annak megfogalmazójáról szól, pontosabban annak valamilyen szükségletéről. Ezt úgy tudjuk felfedezni, ha értő figyelemmel fordulunk kommunikációs partnerünk felé, és megvizsgáljuk, hogy mondatai mögött milyen érzelmi szükségletet fogalmaz meg, majd arra reagálunk.

Az asszertív kommunikáció elősegíti azt, hogy emberi kapcsolataink hosszú távon mélyebbek, őszintébbek és békésebbek, olykor pedig tanulságosak is lehessenek.

Tar Eszter személyiségfejlesztő tréner

és a LELKI TITKAINK Mentálhigiénés Stúdió csapata

info@lelkititkaink.hu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1788352
30 nap: 32839
24 óra: 787