Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tévhitek a PAS kapcsán

pillangok.jpgA szülői elidegenítés – PAS kapcsán több jelzés érkezett, eleinte azért, hogy ez csúsztatás, hogy nem létezik, hogy ilyen nincs. Majd folytatódott a sor azzal, ha, elképzelhető, hogy tényleg van ilyen, de ne így nevezzük már! ….

Hanem, hogyan?

A PAS a pszichológia tudományában létező, és ezen a néven nevezett jelenség, mely szülői gondolkodásnak, és az ez által vezérelt gondolkodásmintának a gyermekre való káros hatásait már a magyar szakértői kamarában és annak tagjai között is egyre többen elismerik – bár néven még nem nevezhetik, hiszen nincs önálló jogszabály a PAS cselekedetek tiltására, szankcionálására, vizsgálatára, és ennek következtében, egyértelműen, még a szakértői vizsgálatok vonatkozásában módszertani útmutató sem készült.

A PAS büntetőjogi szabályozása, önálló törvényi tényállásban, nemzetközi szinten, 2010. augusztus 26.-án, Brazíliában került elfogadásra. Tehát a PAS jogi szabályozásának elkezdéséhez már létezik követendő példa a magyar jogalkotás számára. Követni viszont, egy káros jelenség felszámolására irányuló törekvést úgy, hogy másként nevezzük az adott jelenséget, mint ahogyan maga a káros cselekedet nemzetközi szinten már szabályozásra került – képtelenség.

Nevezzük máshogyan. …. Inkább a tévhiteket oszlassuk el a PAS-al kapcsolatosan!

1. tévhit: A PAS nem létezik!

Dehogynem. Tekintsünk is el most a nemzetközi szakirodalomtól, és az erre vonatkozó nemzetközi jogi szabályozási gyakorlattól is. A kapcsolattartás akadályozása, a másik szülő lejáratása a gyermek előtt, a gyermek zsarolási eszközként való felhasználása bizony létezik, minden olyan esetben, ahol a szülőpáros egyikének pszichés fejlődése vagy megrekedt, vagy sérült – valahol, valamikor az életszakasza folyamán. Ezt a szülői viselkedést hívják PAS-nak. Minden olyan szülői tett, vagy cselekedet tehát, amelyik arra irányul, hogy ne vegye figyelembe a gyermek akaratát, ragaszkodásának fokát és irányát, a gyermek vágyait, érzéseit, vagy kéréseit, hanem ezeket figyelmen kívül hagyva a saját akaratot érvényesítse, az mind PAS cselekmény.

2. tévhit: a PAS-t a gondozó szülő követi el.

Nem igaz. Igaz ugyan, hogy a PAS leggyakoribb elfordulási esélye a válófélben, illetve elvált szülők életében van, mégis ki kell terjeszteni látókörünket, ha a PAS induktorok személyét be szeretnénk azonosítani. Nézzük.

PAS induktorrá válhat a nagyszülő is, ha pont elég erős akarattal rendelkezik ahhoz, hogy kivitelezze: úgy történjen minden, ahogyan ő szeretné. Hiszen neki megvan a saját maga szerint megfelelő élettapasztalata, és bölcsessége a gyermekneveléshez. (Ez a törekvés független attól, hogy együtt él-e a kis családdal, vagy nem). Ebben az esetben mindkét szülő egyszerre válik PAS célszeméllyé. Ugyanis, ha a PAS célszemély azt mondja: ezt nem szabad, a PAS induktor azt fogja mondani: szüleid buták, nem tudják, mit beszélnek, persze, hogy szabad! Ha a PAS célszemély azt mondja: nem adok mobiletelfont egy óvodásnak, a PAS induktor azt mondja majd: Majd én megveszem neked a legújabb okostelefont, hogy mindenki téged csodáljon.

Ha a PAS célszemély azt mondja: az én gyermekem majd eldönti, hogy milyen vallást szeretne választani magának, és mikor, de a PAS induktor kontráz: minden vasárnap elmegyünk a templomba, mert anyáék/apák azt akarják, hogy elkárhozz, de én nem hagyom! … stb. Ismerős élethelyzetek? És a lassan csepegtetett méreggel a kis unoka elkezd távolodni a szüleitől. Ez is PAS-nak minősül, függetlenül attól, ki követi el. A PAS induktor ugyanis ezzel a cselekménysorral megingatja a gyermek szüleiben való hitét, egyben erősíti a gyermekben a PAS induktortól való függést.

Ha a gyermek függőségi viszonya kialakul, az egészséges kételkedés, és kíváncsiság, ami oly jellemző a gyermekekre, megszűnik létezni, és teljes mértékben a PAS induktorra hagyatkozik. A személyiségfejlődése megreked. Ha nincs kíváncsiság, nincs tapasztalat. Ha nincs tapasztalat, nincs levonva a tanulság. Ha nincs levonva a tanulság, nem tudja beazonosítani az eredmény pozitív, vagy negatív voltát, minek következtében nem tudja megtanulni, hogy hogyan lehet bármilyen cselekménysort sikerrel kivitelezni.

Egyben tönkremegy a szülő-gyermek kapcsolat, és, ezt mesterségesen pótolva, kialakul a szülőpótló-nagyszülő-gyermek kapcsolat, amely erősebbé válik az eltelt idő függvényében magától a szülő-gyermek kapcsolattól. Egy idő után pedig a gyermek már nem számít a szüleire, nem veszi figyelembe az általuk mondottakat, nem akar velük együtt élni. A gyermekben még bimbózó módon kialakult családmodell képe eltűnik, helyette kap egy fals családmodellt, később pedig, felnőve nem lesz képes arra, hogy a saját családjában felnőttként, és felelős szülőként viselkedjen majd a gyermekeivel – mert a PAS induktor ezt a példát elvette tőle, még gyermekkorában. Ebben az esetben a PAS induktor a PAS-t kedves rajongásnak álcázva kivitelezte, módszerében tekintve pedig a szülői nevelési elveket az önmaga nevelési elveivel behelyettesítve kényszerpályára állította.

Ne feledkezzünk meg a hatósági gondozásba emelt gyermekek esetében sem a PAS-ról. Ebben az esetben is a szülő válhat PAS célszeméllyé, a PAS induktor pedig vagy a nevelőszülő, vagy pedig a gyermekvédelmi gyám. Egy későbbi írásban erről bővebben is szót ejtünk.

3. tévhit: A PAS-t a PAS induktor egyedül követi el

Nem igaz. A PAS induktor soha nincs egyedül. Mivel a PAS egy hosszú folyamat eredményeként valósul meg, ehhez bizony idő kell, nem kevés idő, amely időt biztosítani kell tudni a PAS induktor számára. És ehhez talál segítőket – bár a segítők nagyon gyakran nincsenek tudatában annak, hogy egy PAS induktor törekvéseit segítik.

Ilyen segítő: maga a gyermekvédelmi rendszer, ami, vagy akadozik, vagy egyáltalán nem működik. Tehát a PAS induktor számára, a PAS-hoz szükséges időintervallumot ezzel biztosítja (az elkövetés módja ebben az esetben nem szándékos, de mégis: feladatkör ellátása közben elkövetett gondatlan veszélyeztetés). 

De ilyen segítő a PAS induktor – és sokszor, sajnos a PAS célszemély – családja is. Az a PAS induktori feltétel tehát: hozzátok mehet az unokátok, de csak akkor, csak addig, amíg nem hagyjátok hogy „Ő” is ott legyen ezeken a napokon – máris a PAS induktor törekvései mellé állította a PAS célszemély családját is. Akik szintén nem érzik tettük súlyát, fel is mentik magukat és döntésüket azonnal, mondván: ha ez a szegény gyerek elvesztette az apját/anyját, legalább mi maradjunk neki. … Közben fogalmuk nincs arról, hogy ezen gondolat mentén ők maguk is PAS induktorrá válnak, hiszen támogatva a PAS induktor döntését, vele együtt akadályozzák a kapcsolattartást, elősegítve ezzel a gyermek elidegenítését a különélő szülőjétől (aki a saját gyermekük egyébként).

4. tévhit: A PAS-t az apák találták ki azért, hogy befeketítsék az anyákat

Nem igaz. Bár alapvetően az apákból válik különélő szülő a bontópert követően, de, sajnos, napjaink gyámügyi ámokfutásának köszönhetően egyre több anya is ugyanúgy a különélő szülő szerepkörbe szorul, a gyámhivatal javaslata, bírósági döntés következtében. Ennek oka nagy általánosságban az anya szociális helyzete, melyből a gyermeke létfenntartását, képzését, egészségügyi ellátását, illetve lakhatási körülményeit biztosítani nem tudja.

Elavulttá vált tehát az a társadalmi nézet: egy anyától ok nélkül nem vesznek el gyermeket! Mint ahogyan az is: a gyámhivatal és a bíróság egyöntetűen anya-, vagy apapárti! … Mindkét nézet ugyanolyan idejétmúlt, mint az, hogy a PAS-t az apák találták ki, annak érdekében, hogy kínozzák az anyákat.

A PAS induktor esetében alapvető bűn nemet adni az induktor személyének. A PAS egyetlen áldozata maga a gyermek, ha tekintetbe vesszük, hogy a PAS induktor személyiségfejlődése eleve nem az egészséges szinten fejlődött ki élete során, ennek szerteágazó oka lehet. Ugyanakkor, amikor PAS induktorrá válik, a gyermekét minden lehetőséget megragadva igyekszik az önnön képre formálva, a szövetségesévé tenni. Az ehhez használt eszközök függvényében lehet kijelentéseket tenni a PAS induktor jellemére vonatkozóan, ugyanakkor fontos és szükséges tisztázni, hogy az emberi jellem, és a személyiség nemtől független állapot.

5. tévhit: A PAS csak szándékosan követhető el.

Nem igaz. A PAS induktor a legtöbb esetben nincs tudatában annak, hogy ő, a döntései és az ezekből adódó viselkedése folytán PAS induktorrá vált. Ezt okozhatja a pszichésen eleve zavart állapota, amely esetben a valóságérzékelése eltér az általában elvárt szinttől. Mivel betegségtudata nincs, ez az akaratlagosság körén kívül esik. De okozhatja az a nagyfokú kétségbeesés is, amit csak azok éreznek, akik menekülnek egy kapcsolatból. Hiszen nekik más megoldásuk nem marad, mint menekülni, menekülni, menekülni – mivel a rendszer nem segít.

A védekező reflex gyanánt kialakuló PAS induktori jellemvonások abban az esetben még erősebbek, amikor a gyermeket menekíti a kizárólag a gyermeket bántalmazó elől. Ebben az esetben sem segít neki a rendszer, egyedül van, és nem saját magát, hanem a gyermekét félti. Ugyanakkor ez az eset is PAS-ként minősül, hiszen ellehetetlenül a gyermek és a különélő szülő kapcsolata. Ennek a speciális PAS-nak a kialakulását maga a szülőt ÉS gyermeket egyaránt ért rendszerabúzus kényszeríti ki.

Ez, a védekezési reflex nyomán megvalósuló, egyben az egyetlen olyan PAS megvalósulás, amelyet a társadalom tagjai közül - nagyon helyesen - senki nem ítél el, minek okán szükséges körbejárni azt a nagy kérdést is:

Tényleg büntetni kell a PAS-t?

Nem.

Ugye, milyen megdöbbentő kijelentés ez? Nem a büntetése szükséges, hanem a megfelelő és kellő mértékű jogi szabályozása. Mint láthattuk, a PAS induktor célirányos, speciális pszichológiai vizsgálatának és a szükséges terápiájának megkezdésével (tehát gyógyításával) megszűnik a PAS induktorbéli volta létezni. Ugyanígy: ha védekezési reflex indukálta a szülő PAS induktorként való megjelenését, ebben az esetben nem a PAS induktor, hanem a PAS célszemély speciális vizsgálata és kezelése kellő és indokolt. Csakhogy ebben az esetben már nem elegendő a pszichológiai szakvélemény, ettől speciális ez a PAS módozat. Itt esetleg már szükséges lehet a pszichiátriai és az elmekórtani vizsgálat is.

Ezért nem tekinthet el attól a társadalom, hogy jogilag szabályozzák a PAS-t, mint elkövetést, és készítsenek egy olyan iránymutatást, amely segíti a PAS folyamatának felismerését, és megakadályozza e gyakorlat elterjedését.

Aminek viszont a büntetőjogi szabályozása elengedhetetlen és szükséges a PAS kapcsán: a rendszerabúzust elkövetők büntetőjogi felelőssége vonása.Soha ne felejtsük el: rendszerabúzus nélkül nem képes megvalósulni és kiteljesedni a PAS.

Hát ezért fontos az, hogy a PAS kérdésével foglalkozzon a jogalkotó Magyarországon.

Előzmények:

A PAS egy jogilag szabályozatlanul elkövethető bűncselekmény Magyarországon

Melyik ujjamat harapjam?

Kapcsolódó:

A szakértőknek nincs képzettségük a szülői elidegenítés jelensége terén

A PAS induktortól megvonható a szülői felügyeleti jog

A PAS helyett a befolyásolás vizsgálatát kell kérni a bíróságtól

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20705
24 óra: 577