Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tegyünk rendet a bíróságokon! - Petíció

"Aki elfogadja a rosszat, és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni." (Martin Luther King) Választások előtti kampányidőszakban, kampányhajrában élünk jelenleg, és kétségbeesetten figyelem, hogy a pártok választási kampányában egyiktől sem hangzik el az: az igazságszolgáltatás valóban igazságszolgáltatásként működik, még a gyermekek számára is, ha engem választasz! Vagy: Ha engem választasz, az igazságszolgáltatás rendszereiben érvényesítjük a gyermekek jogait. Az egyéni jelöltek is csak a legritkább esetben, és sosem sajtó nyilvánosság előtt beszélnek erről. Nem hallod. Mert azt mondják: a gyermek nem szavazótábor, tehát nekik nem hoz hasznot - ez pedig az idiotizmus magasfoka, lévén a bíróságok által megnyomorított gyermek szülei, nagyszülei, rokonai viszont azok. "Azt lásd, amit látsz, és ne azt, amit valaki mond, hogy látsz." (L. Ron Hubbard)

A bírósági eljárásokban nem számít a gyermek érdeke, nem veszik figyelembe a gyermekjogok érvényesülésének elengedhetetlen voltát. Az ún. "igazságszolgáltatásban", Magyarországon, a gyermekeknek nincsenek jogai. Az "igazságszolgáltatásban" dolgozóknak nem kötelességük különvizsgát tenniük a gyermek- és családjogi ismeretekből, és a  vonatkozó jogszabályokból. Megtehetik. ... Hiszen jelenleg az a törvény: az OMBUDSMAN NEM VIZSGÁLHATJA A GYERMEKJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSÉT SEM A BÍRÓSÁGI-, SEM AZ ÜGYÉSZSÉGI ELJÁRÁSOKBAN. Ezen változtatni kell. Törvénymódosításra van szükség. Ugyanis egyre inkább elterjed az emberek között az a nézet, az a meggyőződés, hogy ha igazságot akarsz, akkor a saját kezedbe kell venni az igazásgszolgáltatást. Mert: ha pénzed nincs, jogod sincs.

Miért ebben a két közigazgatási hatósági eljárásban nem vizsgálódhat az ombudsman, ha a többinél beavatkozhat? Mert e két testület a híradások szerint, valószínűsíthetően a legkorruptabb, és itt burjánzik leginkább a "kihalás útján, családi szálon", illetve a "kedvesem ágyából jutok pozícióhoz" elnevezésű játék? E kétféle eljárásnemben akkora pénzösszegek cserélhetnek gazdát, alkalmasint, amelyből meg tudnák szüntetni a gyermekéhezést Magyarországon. Figyelmet érdemel, hogy úgy az orvosnak, mint a pincérnek adóznia kell a jatt után, az ügyészeknek, a bíráknak pedig nem. Pedig... Ebből az általuk átvett, le nem adózott összeggel talán meg lehetne szüntetni Magyarország államadósságát. Attól, hogy hivatalosan tagadják, a jelenség még létezik. Tagadták, nagyon sokáig az orvosok is. Azután csak kiderült, így most már adóznak utána. E két közigazgatási vonalon azonban a kérdést még mindíg strucpolitika övezi, annak ellenére, hogy egyre több sajtóhír jelenik meg a korrupt bírák és ügyészek leváltásáról. Ritkán lehet bizonyítani, de mostanában már elkezdték.

Törvénymódosításra van szükség.

Ezért nem vizsgálódhat náluk az ombudsman. Ez az oka annak is, hogy sem szakmailag, sem emberileg nem minden esetben rátermettek az itt dolgozók. Alkalmassági vizsga ugyanis nincs ezeken a fórumokon. Alkalmasság feltétele talán az, hogy a diplomát valaki megvegye, ritkább esetben megszerezze, és az, hogy a családfán több "Dr." előjelű vezetéknév szerepeljen. Ennyi. A többi szempont - úgymint: empátia, szociális érzékenység, kiváló jogszabályismeret - nem lényeges felvételi kritérium. Ha az volna, felvételi követelménnyé tennék. ... Ezekben az eljárásokban, az ilyen dolgozók a felnőtt embert is semminek nézik, a gyermekeken egyenesen átgyalogolnak. Jogorvoslati lehetőséget azonnal megvonják. Hogyan?

- A városi ügyészség betakarózik a megyei ügyészséggel, akik Egy Húron Pendülünk Bt fedőnév alatt a legritkább esetben találnak hibát, illetve mulasztást az ügyészségi eljárásban. Ezzel együtt a határozatokat úgy hozzák, hogy abban a panasztételi- és jogorvoslathoz való jogot azonnal megvonják az embertől.

- Ha mégis panaszkodik a megszívatott ügyfél, akkor a megyei ügyészség szó szerint meghozza ugyanazt a határozatot, mint a városi ügyészség (osztálytársak, családtagok és barátok között ez nem is lehet másként), természetesen ők már meg sem indokolva ezt, csupán és szintén megvonva a panasztételi jogot és a jogorvoslat jogát.

- Ha az ügyfél még ebbe sem nyugszik bele, és a Legfőbb Ügyészséghez (LFÜ) fordul, abban az esetben a panaszt visszadobják megyére, a határozat ismét szó szerint ugyanaz, mintha nem is jártunk volna az LFÜ-n. Ezt újra megpanaszolod, jogszabályi hivatkozásokkal megspékelve felhívod a figyelmét az LFÜ ügyészének arra, hogy neki magának kell a törvények szerint felülvizsgálnia a megyei ügyészségen történt jog- és törvénysértéseket - mi történik? Fogja, és leküldi a megyének, hogy vizsgálják ki a panaszodat.

- Ha ezek után kiborulsz, és megkérded e jeles, magas pozícióban lévő ügyészt, minek van a pozíciójában, ha nem akar dolgozni, és megkérded azt is: kinél lehet panaszt emelni az ő lustasága miatt? A válasz (szó szerinti idézet): "A további, hivatalomhoz érkező beadványait megválaszolatlanul irattárba helyezem." ...

Passz. ... Magasabb ellenőrzési fórum nem létezik, nem tudsz tovább menni jogorvoslatért, ombudsmantól pedig segítséget nem kérhetsz.

A rendőrök tennének, és segítenének, ha jelzed, hogy egy gyermek veszélyben van, de nem tehetnek. Az emberebb rendőrök, önszorgalomból, civilként segítenek, de hivatalosan nem tudnak, mert nincs erre törvényi felhatamazásuk. Ha a bíróság tököl, és maszatol, miközben a gyámhivatal csodálkozva néz, és a bíróságra mutogat, a szülőnek nincs határozat a kezében, így a rendőrnek nincs mit betartatnia, önmagától pedig nem intézkedhet. Áldozatvédelmi irodákat nem tudnak üzemeltetni, mert a jogalkotó olyan szinten vonta meg az ellátási keretet úgy a rendőrségtől, mint az önkormányzattól, hogy az áldozatvédelmi iroda fenntartását nem tudják megoldani. Ezzel együtt gyermekbarát meghallgató helységet sem tudnak biztosítani, ugyanezen oknál fogva. Civilben figyelik hát a gyermeket, de kapun belülre nem mehetnek. Mert a munkájukat előíró törvény azt mondja: minadaddig, amíg nem folyik vér, nem intézkedhetnek családon belüli cselekményeknél. ... Figyelnek, és várnak - az első vércseppre, hogy akkor, és csakis akkor közbelépjenek, de azonnal. ...

És ombudsmant az alapjogok sérelmének vizsgálatára ezekbe az eljárásokba nem vonhatjuk be, mert a jogalkotó eként alkotta meg a vonatkozó törvényt.

Törvénymódosításra van szükség.

A legalapvetőbb fogalmi zavar a bíróságokon: nem tudják, melyik kereseti jogcím elbírálása melyik bíróság illetékességébe tartozik. Példa: kereseti kérelem jogcíme: gyermekelhelyezés megváltoztatása kiskorú veszélyeztetése okán. A kiskorú veszélyeztetése cselekményét a Büntető Törvénykönyv szabályozza, és rendeli büntetni, azt gondolhatnánk, a törvények alapján, hogy akkor biztosan büntetőbíróság tárgyalja. Na, igen. Csakhogy nem Magyarországon.... A bíróságok szerint ugyanis ezt a Btk.-ban szabályozott cselekményt polgári- és nem büntető bíróságnak kell tárgyalnia. Még hivatalból sem helyezi át a polgári jogban eljáró bíró büntetőbíróság illetékességébe a keresetet - ha már a saját elnöke nem ért a jogszabályokhoz, az ő kijelölésekor. ... Csak akkor tárgyalhatja ezt a cselekményt büntetőbíróság, ha úgy jelentesz kiskorú veszélyeztetését, hogy ezzel együtt nem kéred a gyermekelhelyezés megváltoztatását. Csavar: ha nem kéred az elhelyezés megváltoztatását, arról nem is döntenek. Viszont, ha kéred az elhelyezés megváltoztatását a veszélyeztetés megállapításával együtt, akkor meg vagy megváltoztatják az elhelyezést, vagy nem, de a veszélyeztetéssel nem igazán foglalkoznak, mindössze környezettanulmány (KT) elkészítését rendelnek el, bizonyítási eljárásként. Rendelkezhetünk mi ombudsmani állásfoglalással arról, hogy a bíróság által kért KT nem alkalmas arra, hogy feladatát betöltse, hogy abból a gyermek veszélyeztettsége pro-, vagy contra megállapíthatóvá válhasson a bíró számára - ha kéred az elhelyezés megváltoztatását, bizony csak ennyiből áll a polgári bíróság bizonyítási eljárása. ...

A kiskorú veszélyeztetése bűncselekményét tehát valami érthetetlen oknál fogva, polgári bíróság tárgyalja. Ebben az eljárásban a bíró nem vizsgálja ki alaposan a veszélyeztetés cselekményét, bizonyítást kizárólag a cselekményt jelentő felperestől vár el, alperestől ugyanakkor nem várja el, hogy bizonyítsa azt, felperesi állítás nem igaz, vagy a bizonyítékok hamisak. Sok esetben alperesi bemondást bizonyítékként fogadja el az eljáró bíró. Tárgyalóteremben, a bírótól elhangzott, jegyzőkönyvbe természetesen nem került: "Alperestől nem várható el, hogy azt bizonyítsa, amit nem tud bizonyítani, ennek okán a szava a bizonyíték." ...

Kisebb volna a probléma, akkor, ha az ilyen bírói maszatolást, és a kiskorú veszélyeztetésében való bírói részvételt jelenteni lehetne, jogorvoslatért a Törvényszékhez. Lehet is. Ha egy pozícióhalmozó bíró esetében jelented a törvényszéken, hogy az elsőfok a törvényi rendelkezésekkel szemben dolgozik, a törvényszék nem indít ám vizsgálatot. Visszaküldi az elsőfokú bíróság elnökének (esetünkben ő az eljáró bíró is), hogy vizsgálja meg, saját magát, azaz: elnökként nézzen utána saját maga munkájának, amit eljáró bíróként végez. ... Itt, ugye, elfogultsági kifogást nyújtasz be, mert hát ki az a marha, aki saját magát mulasztáson kapná, illetve hibát fedezne fel saját munkájában, tehát kijelenthető, hogy saját magával és saját munkájával szemben bizony, pozícióhalmozásából adódóan, a bíróság elnöke elfogult. A törvényszék erre úgy reagál, hogy az elfogultsági kifogást visszaadja az eljáró bírónak, megválaszolásra, aki, természetesen nem találja önmagát elfogultnak. A harnadik elfogultsági kifogás oda-vissza játéka után a törvényszék azt közli az ügyféllel (szó szerinti idézet): "Nem az a lényeg, Ön mit mond, hanem az a lényeg, mit mond ugyanerről az eljáró bíró." ... bizony-bizony, ombudsman nélkül megszívtad te is, a gyermek is, mert mindeközben eltelt fél év, tárgyalás nélkül, és a gyermek közben folyamatosan az őt veszélyeztető környezetben van. ... Pedig az állatkínzótól azonnal kiemelik a megkínzott állatot, a bűnözőt pedig gyorsított eljárásban 8 nap alatt elítélik. Ugyanez a lehetőség a gyermekeknek nem jár Magyarországon.

Kijelenthető: a bíróságon nyíltan hülyének nézik a felnőtteket, a gyermekek biztonságáról nem, illetve a legritkább esetben gondoskodnak csak. Törvénymódosításra van szükség.

Az Üvegzseb törvény mintájára legyen nyilvános, legyen mindenki számára megismerhető az, hogy az ügyében eljáró bírónak megvan-e a szükséges szakképesítése ahhoz, hogy a peres felek által bíróságra vitt kérdést elbírálja. Dr. Handó Tünde, többszöri megkeresésemre sem nyilatkozott ebben a kérdésben, társadalmi nyomás szükséges hát ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon végre a jogalkotó. 

Miért? Mert az orvosoknak,a pedagógusoknak, az ügyvédeknek már a névkártyájukon is rajta van, melyik szakterülettel foglalkoznak - ugyanez a bírák esetében titkosított adat. Nonszensz, hogy megfelelő szakvégzettség nélkül járhatnak el speciális területeken a bírák. Mert gyermeklehelyezési, gyermek veszélyeztetési perekben ítélhetnek olyan bírák, akiknek sem családjogi-, sem gyermekjogi szakdiplomájuk nincs. Mert az adósperekben olyan bírák ítélhetnek, akiknek sem pénzügyi-, sem banki szakjogi végzettségük nincs. Megkockáztatom: legyenek az ügyfelek számára választhatóak az eljáró bírák! Orvosokat is választhatunk, bírákat miért nem? Megválaszthatjuk a gyermekünk sorsát, jövőjét megalapozó iskolát, de a sorsukról döntő, jövőjüket döntésével meghatározó bíróságot nem választhatjuk ki? Vannak bírák, akik kiváló diagnosztaként, gyorsan, pontosan és hozzáértőn ítélnek, alapos bizonyítási eljárás után. Vannak bíróságok, akik ésszerű határidőben fejezik be a gyermekelhelyzés megváltoztatására irányuló eljárásokat, valóban soron kívül. Ők azok, akikre nem aggatják a rangokat. Minden bíróság folyosóján legyen kötelező tehát kifüggeszteni az ott dolgozó bírák névsorát, végzettségeiket, és hatékonysági mutatóit. Ugyanez a javaslatom a gyámhivatalok dologzóinak névsorával és hatékonysági mutatóival kapcsolatban is.

Igenis, jogunk van egy demokráciában hozzáértő, szakmailag is kompetens bírót kérni ügyünk elbírálásához. Ha orvost választhatok, és ahhoz is jogom van, hogy ne fogorvos távolítsa el az agydaganatomat, akkor engedtessék már meg az is, hogy a gyermeket érintő pereket ne vállalati szakjogász bíró döntse már el, példának okán. .... Maszatoló, sok címmel és ranggal rendelkező bírót miért engednek ítélni egyáltalán? Maradjon ágyas, maradjon anyuci/apuci kicsi gyermeke, és csak álljon a kirakatban, reprezentáljon, jelenjen meg rendezvényeken, legyen ő a bíróság nagykövete, a bíróság arca, jótékonykodjon, szervezzen bálokat, stb. - mit bánom én.... De ne hagyják belekontárkodni egy peres eljárásba. Egy olyan eljárásba, ahol gyermekek, emberek élete, sorsa, jövője a tét!

Ezzel együtt az sem érthető: miért lehet egy bíróság elnöke egyben eljáró bíró is? Ha ez így történik, az eljáró bíróval szemben jogorovoslati lehetőség nincs, így tisztességes eljárásra sem számíthatunk náluk. A bíróság elnöke felügyeli az eljáró bíró eljárását - elméletileg. Tippelhetünk, hányszor kapja majd önmagát jog-, vagy törvénysértésen, mint eljáró bírót, a bíróság elnökeként. Ezen a szabályon tehát változtatni kell, ha tisztességes eljárást akarunk! Mint ahogyan azon a szabályon is, hogy törvényszéki bíró ne lehessen első fokon eljáró bíró. Ugyanis ebben az esetben az első fokon elkövetett mulasztásait, ha bepanaszoljuk, azt saját munkatársai bírálják felül a törvényszéken. Bűnösnek találják-e majd? ... És van olyan bíró, aki nemcsak első fokon eljáró bíró, hanem járásbíróság elnökeként még törvényszéki bíró is. Ha ő követ el szabálytalanságot, nincs Isten, aki bűnösnek találná, mint ahogyan nincs oylan fórum sem, amelyik vele szemben nekünk jogorovoslatot biztosítana. Tudom, megtapasztaltam.

Törvénymódosításra van szükség.

Írják elő a bírák számára a kötelező pályaalkalmassági vizsgálatot! ... mert ki kell szűrni a döntésképtelen bírákat a pályáról. Emberek és gyermekek sorsáról döntenek elméletileg úgy, hogy a gyakorlatban a közös megegyezésen túlmenően, egyes bírák semmilyen vitás kérdést nem tudnak eldönteni, mert képtelenek lezárni a pert.

Egy egyszerű pszichológiai teszt kitöltése és kiértékelése az egész, amelyben sem anyuci, sem apuci, sem az ágyasuk nem vehet részt. Ott egyedül neki kell teljesítenie. Az más kérdés, hogy a teszt kiértékelésébe beleszólhat a hátország, viszont a kiértékelést végző személy felelősségre vonható a szakvéleményéért, ha a bíró mást produkál a gyakorlatban, mint amit elméletben tökéletesen teljesít.

Ha bevezetnék a bírák pályaalkalmassági vizsgálatát, talán a gyermekelhelyezési perek megváltoztatása kiskorú veszélyeztetése okán jogcímmel előterjesztett perek elbírálási határideje is meg tudna rövidülni, nem húzódna évekig úgy, hogy a bírói alkalmatlanság következtében a gyermek folyamatosan az őt veszélyeztető környezetben marad, minden esetben elszigetelve a különélő szülőtől, nehogy újabb segítséget tudjon kérni. A kapcsolattartás betartatásáról a legtöbb esetben ugyanis elfeledkezik a bíróság. Sokszor éveken keresztül tartó, folyamatos írásbeli kérelmek, külön kereseti kérelmek előterjesztésére sem tesz semmit. Talán akkor, ha ezek a perek annak következtében indulnak meg, hogy a gyermek, menekülve a gyötrelmeitől, elszökik a különélő szülőhöz, nem kapna a gyermek idegösszeomlást, mert az idióta bíró visszakényszeríti a peres eljárás idejére ahhoz a szülőhöz, akitől elszökött. Milyen bíró az olyan, aki döntésképtelensége folytán idegösszeomlást idéz elő egy gyermeknél, pusztán azért, mert tévesen és felületesen próbál alkalmazni egy jogszabályi rendelkezést, meg sem vizsgálva az esetre vonatkozó állásfoglalásokat? ....

Társadalmi összefogással kitehetjük a szűrét az összes, pályájára alkalmatlan bírónak!  Miért szükséges a társadalmi nyomás? Mert Handó Tündét, az OBH elnökét nem érdekli az, hogy a felügyelete és irányítása alatt dolgozó bírák egyáltalán alkalmasak-e a pályára. Soha nem vizsgálja a bírák teljesítményét, nem készített velük hatékonysági kimutatást, így arról fogalma sincs. Megkerestem, de a főosztályvezetője lerázott, és mivel kincsként őrzik, körülbástyázva, hozzá eljutni, bármilyen civil észrevétellel nem lehet. Egy demokráciában, ahol elméletileg jogbiztonságnak kellene uralkodni.... 

Törvénymódosításra van szükség.

Ha a különélő szülő veszélyeztetést jelent, és bizonyít, akkor annak ellenére, hogy a kiskorú veszélyeztetése bűncselekménynek számít, nem a büntető-, hanem a polgári bíróság tárgyalja. Hogyan? Miért? .... Mindez önmagában is probléma, de a legfőbb probléma mégis az: azért kell a korrupt, szakmailag alkalmatlan és hozzá nem értő bíróságokhoz fordulnunk ezekkel az ügyekkel, mert a gyámhivatalok többsége szintén korrupt, szakmailag alkalmatlan és hozzá nem értő. Ezt tetőzve még dolgozni is lusták. Miközben ombudsmani állásfoglalások születnek a gyámhivatalok sorozatos mulasztásairól, nem kérnek sem alkalmassági vizsgát a gyermekvédelem terültén dolgozóktól, sem pedig hatékonysági mutatót nem készíttetnek velük a munkájukat illetően. De ki sem takarítják a gyermekvédelmi jelzőrendszer hatósági szerveiben dolgozó, alkalmatlan díszbabákat a pozíciójukból, hiába jelzi, majdnem minden vizsgálatában az ombudsman: Magyarországon a gyermekvédelmi jelzőrendszer nem működik, működésképtelen. Az is lesz.

Mindaddig az lesz, amíg az ombudsman legalább egy esetben nem kezd korrupció gyanúval vizsgálódni ezekben a közigazgatási hivatalokban. Mert a kapcsolati korrupció is korrupció. ...

Törvénymódosításra van szükség.

Magyarországon családjogi bíróság fogalma nem létezik- sem elméletben, sem a gyakorlatban, így család- és gyermekjogra sem szakosodnak bírák, csupán elvétve. Ezért fordulhat elő az, hogy a gyermekek ügyeiben eljáró bírák szakképzetlenek és hozzá nem értők. Hatalmas probléma, hogy még ügyvédek is csak a legritkább esetben szakosodnak családjogra, gyermekjogra pedig szinte egy sem. Mert ebben nincs pénz. A kötelmi-, a vállalkozói- és az öröklési jogban van, hát erre van diplomájuk. Mégis elvállalják a gyermekelhelyezési ügyeket, miközben fogalmuk nincs arról, mely jogszabályokat, illetve állásfoglalásokat használhatnának fel az eljárás folyamán.

Miért? Mert őket nem a gyermekek jogainak képviseletére fogadjuk fel, hanem a mieinkre. A felnőttek jogát képviselik, nem a gyermekekét. Ha a bírónak meg eleve nem jut eszébe az, hogy egy gyermeknek jogai is vannak, így természetessé válik, ha a gyermekek jogait és érdekeit nem veszik figyelembe a peres eljárásokban. Ki kell emelni, és speciális szakterületté kell nyilvánítani a gyermek- és családjogot, kialakítva külön családjogi bíróságot, elvenni a polgári bíróság hatásköréből, a tárgyalás és elbírálás jogát.

Gyermekjogi képviselőt hivatalból nem rendelnek a gyermek mellé ezekben a perekben. A gyermekjogi képviselő intézményét és halózatát az adófizetők pénzéből tartják fenn, viszont csak azoknak a gyermekeknek a jogait védheti, akiket már hatósági gondozásba emeltek. A többi gyermek, az állam által biztosítva, egyetlen hatósági eljárásban sem számíthat kirendelt jogi képviseletre, ha szegény családba tette le a gólya. A gyermekjogi képviselőt a gyermek mellé bizony meg kell fizetni, még akkor is, ha csak tanácsokat ad, a háttérből. Ezért van az, hogy a legtöbb gyermekjogi képviselőnek van saját egyesülete, vagy alapítványa, ahová az őt megkereső ügyfél befizethet, mert ő, ugye, nem vehet át pénzt, de tanácsot adhat, viszont ő sem dolgozik ingyen. Az meg már a könyvelőjén múlik, hogyan és miként papírozza le az egyesületen belüli pénzforgást. Jó könyvelővel sosem bukik le. ... Pedig ingyen, hivatalból kellene bevonódnia a bírósági eljárásba, ha volna erre vonatkozó törvény. De nincs. Pedig őt hívják úgy, és nem a bírót, hogy: Gyermekjogi Képviselő. És nincs benn automatikusan, hivatalból a gyermekeket érintő perekben. Botrány.

Törvénymódosításra van szükség.

Magyarországon a bírák úgy hamisítják a tárgyalások jegyzőkönyveit, ahogyan ők akarják. Megtehetik, a peres felek alig, vagy soha nem szereznek tudomást erről.

Miért?

- mert ha van ügyvéd, akkor csak ő kapja meg a jegyzőkönyvet, amit ügyfelének a legritkább esetben küld tovább.

- mert a peres felek, ha nincs ügyvédjük, megbíznak a bíróságban és az eljáró bíró tisztességében. Meg sem fordul a fejükben, hogy kiforgatják a szavaikat, vagy hogy egyáltalán nem azt rögzíti a bíró, ami elhangzott. Arról sincs fogalmuk, hogy amikor a bíró diktálja a jegyzőkönyvet, beleszólhatnak a bíró által megalkotott mondatba, és kérhetik annak kijavítását.

- mert arról sincs fogalmuk a peres feleknek, hogy joguk van a jegyzőkönyv mellett kikérni a tárgyaláson készült hangfelvételt is.

- a tanúk meghallgatásán készített jegyzőkönyvet a tanúk nem kapják meg, így fogalmuk nincs arról, hogy kiforgatták azt, amit elmondtak.

- mert gyermek meghallgatásáról videófelvételt nem készítenek, a hangfelvételen meg nem szerepelnek a bíró által feltett kérdések. Sosem derül ki, mit, miért kérdezett, illetve mit nem kérdezett meg a bíró a gyermektől. ... Ezzel együtt nem a gyermek szavai és mondatai kerülnek a jegyzőkönyvbe, hanem mindössze annyi, amit a gyermek által elmondottakból a bíró összefoglalva, a saját álláspontja szerint belediktál. Úgy alkotva a mondatokat, hogy azok perdöntőek legyenek annak a félnek, aki közelebb áll a bíró szimpátiájához. Mert a bíró négyszemközt hallgatja meg a gyermeket, hatósági tanúk és szülők nélkül. Megteheti. ...

És ombudsmant nem hívhatunk be az ilyen közel sem tisztességes eljárás vizsgálatába.

A gyermek meghallgatásáról készített bírósági jegyzőkönyveket nézzük meg figyelmesen. Nem a gyermek teljes vallomását tartalmazza, amit hangfelvételről a szülők visszahallgathatnak, hanem a bíró által megkurtított és átfogalmazott mondatokat rak a gyermek szájába, hogy úgy tűnhessen, a bíró által favorizált peres felet favorizálja a gyermek is. ... Megtehetik. Lévén, ha bejelented a jegyzőkönyv meghamisítását, másodfokon sem hallgatják meg a hangfelvételt, hanem csak elolvassák a manipulált jegyzőkönyvet, majd felszólítanak: jelöld meg pontosan, mit változtatott meg szerinted az eljáró bíró. Jelöld meg úgy, hogy benn sem voltál a tárgyalóteremben közben, a hangfelvételt pedig nem kapod meg.

Ezt természetesen megtenni nem tudod, mert a bíró nem adja ki, többszöri felszólításra sem a tárgyalás alatt készített hangfelvételt, miközben múlnak a hónapok, szó szerinti visszaemlékezés lehetetlen, emlékezetből, hangfelvétel nélkül.

Véletlen volna? Nyilvánvaló tény: a gyermekelhelyezési, és a gyermekelhelyezés megváltoztatása perekben kizárólag a legritkább esetben rendelnek ki szakértőt, annak megállapítására, hogy melyik fél alkalmasabb a gyermek nevelésre. Mintha a bíró számára ez nem volna fontos.

Viszont, ha ki is rendelnek szakértőt, abban sem mindíg van köszönet. Van olyan megye, Magyarországon, (nem nevezhetem meg, de Borsod alatt, Jász fölött és Nógrád mellett valahol félúton)  ahol mindössze ugyanazt a két szakértőt szokták alkalmazni. Az egyiknél még nem született olyan szakértői szakvélemény, hogy a hozzá küldött delikvens ne lett volna szerinte személyiségzavaros (azaz: a megyében mindenki zavart pszichével él nap, mint nap - tehát a szaki szerint az egész megye egy pszicho-gettó), a másiknál pedig csak a számítógépes értékelés létezik, lévén klinikai gyakorlata, vagy gyermeke nincs. Ő bepötyögi gépecskéjébe a tesztekre (nincs beszélgetés, ha tesztek is vannak!) adott válaszokat, a gép értékel, ő pedig zsebre tesz több százezer forintot, mintha valóban dolgozott volna. Pedig ugyanezt a bíró is megtehetné, a havi fizetéséért, mert, ha dönteni nem is, de pötyögni tud. ... Mégis, kizárólag ők léteznek a bírák számára, a szomszéd megyei illetékességű Homonnai doktor, aki hatalmas szaktekintély, és akinek nem mondhatja meg a bíró, hogy milyen véleményt vár el tőle (mert ez a szakértőt nem érdekli),  - őt, pontosan ezért csak hatalmas harcok árán lehet kirendeltetni. Bizonyítani tudom, hogy van olyan ügy, melyben két év erősködést követően sem rendelték ki Homonnai doktort (ennek okán inkább egyik szakértőt sem merte kirendelni a bíró), mert ő nem tartozik az eljáró bíró baráti köréhez. Mert nincs benne a körben. Mert ő igazán szaktudással alátámasztott szakvéleményt készít, nem tudja a bíró dróton rángatni, mert őt a valóság érdekli, és nem az, hogy melyik felet szereti a bíró, tehát melyik felet kellene neki nevelésre alkalmasabbnak találnia.

Törvénymódosításra van szükség.

Tény: törvény tiltja meg az ombudsmannak, hogy a bírósági eljárásokban megvizsgálhassa, milyen szinten, milyen mértékben sérülnek a gyermekek jogai. Miért? Talán csak nem a vak komondor esete kicsiben? Hiszen a családon belüli erőszakot sem akarták a bűncselekmények között szerepeltetni az asszony- és gyermekverő képviselők. Feltételezem, ennek alapján, hogy azért nem avatkozhat be az ombudsman a gyermekelhelyezési perekbe, mert a képviselőknek kényelmesebb úgy elválni, hogy a gyermekek elvételével végképp a földbe taposhassák volt asszonyaikat - pusztán hiúságból.

Törvénymódosításra van szükség.

Hogy a gyermekek mindenekfelett álló érdekei érvényesülhessenek a bírósági eljárásokban. Hogy az ügyészt ne csak közérdekből, hanem a gyermekjogok képviseletére és érvényesítésére is be lehessen vonni a polgári peres eljárásokba addig, míg a jogalkotó nem alkotja meg a családjogi bíróság intézményét. Hogy addig az alkalmatlan bírákat kiszűrhesse az ombudsman, hiszen javaslatot tehet a folyamatosan jog- és törvénysértő bírák felmentésére, illetve a bírói rendszer átreformálására. Hogy a döntésképtelen bírók oda kerüljenek, ahová valók, viszont a rátermettek érvényesülhessenek. Hogy az alkalmatlan ügyvédek elhagyják a pályát. Hogy az alkalmatlan szakértők eltűnjenek a bírósági eljárásokból.

Ha sikerül elérnünk azt, hogy az ombudsman beavatkozhasson a bírósági eljárásokba, talán a gyermekek jogai is érvényesülhetnének. Talán nem nevelne ki a mi társadalmunk olyan generációt a jövő vonatkozásában, amelyik kizárólag lelkileg megrokkant gyermekekből áll majd.

Törvénymódosítást kell kezdeményezni annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak sérelmét vizsgálni lehessen úgy a bírósági, mint a rendőrségi és az ügyészségi eljárásokban. Annak érdekében, hogy állítsák fel végre a családjogi bíróság intézményét, ennek megfelelő szakvégzettségű bírákkal!

A petíció aláírására azokat biztatom, akiket (illetve rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket) megszívattak már vagy az ügyészségen, vagy pedig a bíróságon. Az aláírások száma mutatni fogja azt: hány ember jogaival éltek már vissza ezek a hatóságok, hány ember, hány család életét tették tönkre. Mert erről a tényről felmérés - érdekes módon - soha nem készült még országunkban.

 TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSRA SZÜKSÉG VAN. TEGYÜNK RENDET A BÍRÓSÁGOKON!....

A megtörtént esetek leírását továbbra is várom. Minél több a bizonyíték, annál közelebb a változás, mert annál erősebbé válik a civil érdekvédelem szava.

 

Dudás Anna, a Magyar Szociális Fórum (MSZF) gyermekvédelmi felelőse.

 

A petíció aláírható ide kattintva.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 16
Összes: 1805294
30 nap: 21225
24 óra: 806