Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabályozzák a PAS elkövetését a büntetőjogi kódexben!

tudatlansag.jpgEgykedves olvasónk juttatott el (köszönjük!) hozzánk olyan törvényjavaslatot, mely kifejezetten kéri a PAS (Szülői Elidegenítési Szindróma) törvényben való, részletes szabályozását. Természetesen, nem Magyarországon, de mindenesetre, így, egy nappal az Emberi Jogok Világnapja előtt, nálunk is követendő példa lehetne.

A vonatkozó javaslatot Mag. Stefán, osztrák képviselő neve jelzi (A javaslatot magyarra fordította: Hegedűs János, AI Egyesület). A javaslatának több, nagyon fontos részét közöljük, hátha akad Magyarországon is olyan képviselő, aki él a lehetőséggel, és segít a különélő szülőjétől elidegenített gyermekeknek, egy hasonló javaslat benyújtásával. …

Tartalmilag a következő, széles körben ismeretlen és gyakran figyelmen kívül hagyott témáról van szó:

- a lelki erőszak (gyermekek jogairól szóló 5. cikk),

- a gyermek joga mindkét szülőhöz (gyermekek jogairól 2. cikk).

A PAS esetében a 2. és 5. cikk egyaránt összefonódnak.

A mentális gyermekbántalmazást nem ismerik fel, nehéz felismerni - figyelmen kívül hagyják

A mentális gyermekbántalmazást / mentális visszaéléseket széles körben nem ismerik fel, nehéz felismerni, de gyakran figyelmen kívül is hagyják és tolerálják. Az ily módon bántalmazott gyerekek a külső megfigyelő számára nem mutatnak látható tüneteket, gyakran csendesek és visszahúzódóak, és nem tudják magukra felhívni a figyelmet. A német rendőrség honlapján úgy írják le a lelki bántalmazást, mint aminek a felismerése nehéz, de aminek ugyanolyan súlyos következményei vannak, mint más gyermekbántalmazási formáknak:

"A mentális erőszak ugyanolyan kegyetlen, mint a verés, ha nem még rosszabb, mert nem látható, nem érzékelhető úgy, mint más gyermekbántalmazási formák."

Romboló következmények / károsodások

A lelki erőszak következményei ugyanolyan rombolóak lehetnek, mint a fizikai bántalmazás vagy szexuális erőszak! A drámai károsodások a szemlélő számára láthatatlanul, a gyermek belső világában keletkeznek, és pusztító következményekkel járnak, valamint súlyos mentális és testi rendellenességekkel, mint például krónikus betegségek, autoimmun betegségek, idegrendszeri betegségek, rák, szív- és érrendszeri betegségek.

Személyes és társadalmi károk

U. T. Egle (Pszichoszomatikus klinika Gengenbach) leírja a 6. általános orvosi szemináriumban a nehéz gyermekkor következményeit: Depresszió, reuma, szívinfarktus és rák. Stressz gyerekkorban, betegség felnőttkorban! Körülbelül minden harmadik német szenved egy kezelésre szoruló lelki vagy pszichoszomatikus betegségben. A betegek 30-60 százaléka, akiket a háziorvosi praxisokban kezelnek, mentális vagy pszichoszomatikus betegségben szenvednek (BNO-10: F-diagnózisok).

Ezek a betegségek képezik a második leggyakoribb okát a betegszabadságoknak és a leggyakoribb okát a korai nyugdíjazásoknak. Az elmúlt évek neurobiológiai kutatásai azt mutatják, hogy a korai stressz-tapasztalat egy életre szóló hajlamosságot eredményez számos rendellenességre, beleértve a depressziót, a poszttraumás stressz rendellenességeket, a szorongásos rendellenességeket, a szomatoform rendellenességeket és a drog / alkohol használatát.

De fizikai betegségeknél is - mint a COPD, a garat és a tüdő rosszindulatú daganatai, a reumatoid artritisz, a 2. típusú cukorbetegség, szívkoszorúér-betegség és a stroke - bizonyított az összefüggés a korai stresszel. Alacsonyabb várható élettartam: Egy epidemiológiai amerikai tanulmányban, több mint 17.000 résztvevővel felmérték a gyermekkori stressz tényezőit, mint például a fizikai és érzelmi bántalmazás (verbális szidalmazás és megalázás, fizikai és érzelmi elhanyagolás). Azt találták, hogy ezek a tényezők jelenléte a gyermekkorban egy közel 20 ével csökkentett várható élettartammal jár.

Az elsődleges megelőzés arra kell, irányuljon, hogy megakadályozza a gyerekkorban ezeknek a stresszfaktoroknak a kumulatív hatását, nyilatkozta a szakértő. A másodlagos megelőzés keretében fontosak a hatékony, kompenzációs védő tényezők, mint például a tartós, jó kapcsolat az elsődleges gondozóval, vagy szociális fejlesztés.

K Varvik, az Osztrák Gyerek és Ifjúságvédelmi Társaság fejlesztési és pediátria munkacsoportjának vezetője így hangsúlyozza ki a lelki visszaélések által okozott pusztító károkat: Mentális kegyetlenség: A gyermekek számára a lelki kegyetlenség és a súlyos elhanyagolás a szülő által különösen jelentős, pusztító hatással van, főleg akkor, ha a nagyon korai gyermekkorban kezdődik és ismételten megtapasztalják. Jellemző tünetei a trauma zavaroknak a kifejezett elhárító viselkedés és eltitkolás. A gyerekek és fiatalok tünetei gyakran nem egyeznek meg a szokásos poszt-traumás stressz zavar (PTSD) BNO-10 szerinti tüneteivel, ezért a trauma rendellenességek bizonyos esetekben sokáig észrevétlenül maradnak és krónikussá válhatnak.

A bántalmazó szülőket is néha nehéz diagnosztizálni (Pöstlingberg, Amstetten, stb), akiknek a viselkedése gyakran gyermekkori bántalmazásra vezethető vissza.

A mentális gyermekbántalmazás egy speciális formája a szülői elidegenítés szindróma (Parental Alientation Sydrome, PAS). A Nemzetközi Szakirodalomban mintegy 30 ország 500 tanulmánya található meg, és ezek kimutatják, hogy a PAS-t úgy lehet leírni, mint egy súlyos mentális és kezelést igénylő zavart. Az érintett gyermekek tünetei megtalálhatóak a WHO nemzetközi osztályozásában (BNO-F), és egyes esetekben szorongással és pánikbetegséggel kapcsolatosak, vagy fejlődési rendellenességekkel, érzelmi és magatartási zavarokkal, valamint negatív gyermekkori élmények által kiváltott zavarokkal (Z61), és családi felbomlás zavarral, ami különélés és válás által következik be (Z63.5).

Nemzetközi munkacsoportok próbálnak a PAS-nak is egy külön kategóriát létrehozni (Bernet W, 2010). Törvénytervezeteket ezzel kapcsolatban benyújtottak Olaszországban, és Brazíliában a PAS (mind az elidegenítés, mind a másik szülő elleni hadjárat) már bűncselekménynek számit. Ezt a gyakorlatot követte két mexikói állam is, és más országokban dolgoznak jogszabálytervezeteken.

A szülői elidegenítés (PA).

A jelenség lényegében egyfajta emberrablás.

1. fázis. Az egyik szülő kijelenti, hogy a "gyermek az ő tulajdona", és megpróbálja a gyerek mély érzelmi kapcsolatát a másik szülővel tönkretenni, pszichikai erőszakkal (kapcsolattartás akadályozása, agymosás, fenyegetés, zsarolás, megfélemlítés, ROGERS 1992: az érzelmi erőszak minden formája), és kirekeszteni a másik szülőt, és a gyermeket fegyverként használni a másik szülő ellen.

2. fázis. A hatóságok inkompetenciája esetén ezek átveszik a második szakaszban a gyermek bántalmazását és a másik szülő kizárását.

A következmények

A következmények sokkal súlyosabbak, mint egyik szülő halála esetében, mert általában egy mély, emocionális kapcsolat áll fenn, amely gyakorlatilag megsemmisül, és a gyermek alapvetően vágyakozik mindkét szülő után. Erőszakkal teszik tönkre a gyerek belső képét az apáról , vagy az anyáról, vagy a gyermek maga kell ezeket a képeket megsemmisítse vagy negatívra átértékelje, ami kínzó, és messzemenő következményekkel jár a gyermek fejlődésére és a későbbi életminőségére.

Ahogy sok új tanulmány bizonyította, az érzelmi környezetünknek óriási és tartós hatása van a fejlődésünkre, és a klinikai betegségek minden formájára. Bauer bemutatja, ahogyan érzelmek feldolgozásra kerülnek a limbikus rendszerben és maradandó neurális mintákat képeznek (Bauer, Tükörneuronok, 2006). Amerikai tanulmányok szerint maradandó károsodást okoznak az immunrendszerben a korai visszaélések, anélkül, hogy a visszaélések szélsőséges formái fennállnának (Pollak, University of Wisconsin, újabb kiadványok - PNAS, online). A kora gyermekkori élmények, mint a gyermekbántalmazás, úgy tűnik, hogy epigenetikai változásokat is okoznak (John Graff. Március 4, 2009, Neue Zürcher Zeitung, NZZOnline). Az apa elvesztése mai tanulmányok szerint azonos súlyú károsodást okoz, mint az anya elvesztése (Perti, Berlin).

PAS nem a szülők vitája, hanem a gyermekbántalmazás egyik formája.

Ellentétben a sajtóban megjelenő, a hatóság képviselői (GYH, GYEJO) által ismételten hangoztatott „szülői vitával” vagy „rózsák háborújával”, ez egy 20 éve az orvosi szakirodalomban pontosan leírt formája a gyermekbántalmazásnak, amit az egyik szülő követ el, aki rejtett agresszióval él mind a gyermek, mind a másik szülő ellen, és a hatóság és az igazságszolgáltatás segítségével súlyos visszaélést és bántalmazást követ el.

A hatóságok, a szakértők és a bírók inkompetenciája esetén a második szakaszban az illetékes hatóságok veszik át a gyermekbántalmazó szerepet, mert az elkövetőt (elidegenítő szülőt) nem ismerik fel.

Az elidegenítő szülő borderline személyiségzavarának felismerése nélkül (Andritzky 2002) a hatóságok nem ismerik fel a báránybőrbe bújt elidegenítőt, mert megtévesztő az áldozat szerepe, és a képessége, hogy másokat becsapjon, megtévesszen. Egy ilyen szociopata könyörtelenül viselkedik a gyermek ellen, és folyamatosan megpróbálja a másik szülőt lejáratni a hatóságok és az igazságszolgáltatás segítségével. Ő mindig akkor lép fel aktívan, ha a másik szülő szintén fenntartja magának a jogot, hogy a kapcsolata legyen a gyermekkel (Andritzky 2002).

Bizonyos értelemben a PA Syndromát egy pszichológiai autoimmun betegségnek lehet tekinteni. Csakúgy, mint az autoimmun folyamatok esetében az immunrendszer túlreagálása és téves működése miatt a szervezet hirtelen a saját szövetei ellen fordul és elkezdi azokat tönkretenni, úgy a pszichológiai szinten is félretájékoztatás és túlreagálás történik az egyik szülő (az elidegenítő) részéről, aki önző módon a közös gyermeket kisajátítja, és hadjáratot (megsemmisítési folyamatot) vezet a másik szülő ellen.

A GYH képviselői, akik szakértőnek számítanak, és konfliktusos válóperekben a gyermeket képviselik a bíróság előtt, a sajtóban még mindig csak a szülők veszekedéséről és rózsák háborújáról beszélnek, de csak ritkán az elidegenítés által elkövetett gyermekbántalmazásról. Felmerülhet a gyanú, hogy "a gyermek hangjának" értékelésekor az állandó pszichikai erőszakot (PAS) nem veszik figyelembe (Stockholm Syndrome, PAS-szindróma) , mert a PAS-t nem diagnosztizálják.

A bíróságok is úgy tűnik, hogy nem tudnak különbséget tenni az elkövetők és áldozatok között!

Szakmai inkompetencia esetén az elkövetőt (elidegenítő szülőt) támogatja a hatóság és bíróság. PAS mindig egy mentálisan beteg szülőhöz kapcsolódik, aki nagyon hozzáértő abban, hogy másokat megtévesszen, és a saját érdekében felhasználjon. Ennek érdekében gátlástalanul viselkedik. Nem csak a gyermek megtévesztésére képes, hanem a megjátszott áldozatszerepével a szociális munkásokat, orvosokat, pszichológusokat, bírókat is ki tudja használni a saját érdekeire. Ez a rejtett pszichésen beteg szülő nyilvánítja a gyermeket magas kockázatú betegnek.

Következmények, amiket el lehetne kerülni:

- Lelki gyötrelem, fejlődési zavarok, egészségügyi károk (szorongás és pánikbetegség, fejlődési és érzelmi zavarok, stb., lásd WHO ICD, F-), a betegség továbbadása a következő generációnak.

- A társadalomra gyakorolt hatás: hatalmas egészségügyi és gazdasági károk.

- A bírósági rendszer ésszerűsítése: több 1000 oldalas bírósági iratok megtakarítása, a gyors diagnózis esetében.  A gyerek védelme érdekében.

A PAS ismertető jelei:

Előzetesen is felismerheti minden szociális munkás a PAS-t, két tünetről azonnal: - a gyermeket tulajdonként birtokolják (kapcsolattartás akadályozása, elidegenítés) - hadjárat a másik szülő ellen (hamis vádak, lejáratás).

Ha felismerik a felelősök az elidegenítési folyamatot, akkor a gyermek jólétének érdekében a lehető leghamarabb helyre kell állítani kapcsolatot a másik szülővel.

Az emberi jogok tiszteletben tartása megköveteli a diagnózis felállítását PAS esetében Európai Emberi Jogi konvenció - EJEE 3,8,14 cikkével:

- 3. cikk: embertelen és megalázó bánásmód

- 8. cikk: jog a magán- és családi élet tiszteletben tartásához (mindkét szülő, gyermek)

- 14. cikk: A diszkrimináció (gyermekkel és szülővel szemben)

A gyermek jogairól szóló egyezmény (KR 1,2,5 cikkek):

- 1. cikk: A lehető legjobb neveléshez való jog

- 2. cikk: A gyermek joga mindkét szülőhöz

- 5. cikk: Fizikai és lelki erőszak tiltása.

A javaslat így végződik: "Felkérjük a kormányt, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő a parlamentben egy kormányrendelet, amely a "szülői elidegenítést" (PA - parental alienation) meghatározza, és mint egyfajta gyermekbántalmazást bűncselekményként kezeli"

Lesz-e ugyan, legalább egy magyar képviselő, aki hasonló felkérést megfogalmaz a magyar jogalkotók felé, a gyermekek megfelelő szintű törvényi védelme érdekében? …

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 12
Összes: 1804501
30 nap: 21391
24 óra: 605