Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sírva nevetnek, nevetve sírnak - A nevelőszülők

Sírva nevetünk, nevetve sírunk – ez a nevelőszülők mindennapjait, és küzdelmeit bemutató weboldaluk címe. Az ő írásaikból válogatva próbálom meg összegezni mindennapi küzdelmüket, melyet a rájuk, a munkájukat előíró törvény módosításával emberfeletti teherként rakott a jogalkotó.

 

1. A munkabér kérdése:

„… Szóval, a volt hivatásos nevelőszülőknek a 2016. december 31-éig garantálják a bruttó 135.000 Ft-ot. 2017. január 1-jétől azonban egységes díjazás lesz.

Kortól, szolgálati időtől függetlenül.

Hol található meg a „rosszabbul járás”? Most foglalkoztatási jogviszony. Előzőekben munkaviszony volt. A munkaviszony értelmében járó szabadság minimálisra redukálódott, mint az az előzményekben olvasható.  A 13. havi munkabér megszűnt.  Étkezési jegy megszűnt. Ruhapénz megszűnt . Üdülési csekk megszűnt. Jubileumi jutalom megszűnt.  Utazási kedvezmény megszűnt.

És mert minden pénzbe kerül, essen szó a piszkos anyagiakról. Íme:

A nevelési díj az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (28.500 Ft) 120%-a;  34.200 Ft

különleges szükségletű gyermek esetén 140%-a; 39.900 Ft

speciális szükségletű gyermek esetén pedig 150%-a; 42.750 Ft

Az ellátmány az éves nevelési díj 25%-a, melyet a nevelési díjjal együtt havonta 8.550 Ft vagy 9.975 Ft vagy 10.687 Ft.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezekkel az összegekkel el kell tudnunk számolni. Bizonylatokkal, számlákkal, háztartási naplókkal. És az ellenőrzés időnként vetekszik egy NAV-os rutinnal.

Mi az, ami még jár? Családi pótlék, és közgyógy-kártya.

Mi az, ami MÁR NEM jár? Gyes, Gyed, Anyasági támogatás, ápolási támogatás.

Ez így szintén csak majdnem igaz. Miért? Mert amióta gyermekvédelmi gyámok léptek be a nevelt gyermekek és a mi életünkbe, így csak és kizárólag abban az esetben járnak ezek a lehetőségek, ha a nevelőszülő a gyermek teljeskörű gyámja, illetve akkor, ha az osztott gyámság fennáll.

És még mi az, ami nem jár? Kollégista gyermek után fizetés azokra a napra, amikor a gyermek nem tartózkodik a nevelőszülőnél. Kivéve betegség,  szünidő.

Mi az az IH? Az IH az ideiglenes hatályú elhelyezés. Akkor alkalmazzák, amikor a vérszerinti család rövid idő alatt a felmerült hiányosságokat pótolni tudja. Törvény szerint 30 nap, de van, ahol már évek óta IH-ban vannak a gyermekek.

Mi az, ami egy IH-s gyermeket nevelő nevelőszülőnek nem jár? Ez év júliusától az ingyenes tankönyvtámogatás és az ingyenes étkezés. És a közgyógyigazolvány. Meg az első kiruházási pénzhttps://cdncache-a.akamaihd.net/items/it/img/arrow-10x10.png. Ez utóbbi hálózatonként változik. Van ahol adnak, van ahol híre-hamva sincs. Az összegekről nem érdemes beszélni, mert nem egységes. Soha, sehol.

És egy költői kérdés a végére: mi kell ahhoz, hogy egy gyermek ne legyen hosszú hónapokig, netán évekig IH alatt?

Manapság az ima.

 

2. Mindennapi gondok:

„Fogyatékos gyereknek 10-éves koráig jár a gyes, de a nevelőszülőnél élő fogyatékosra nem jár 2014 jan 1-óta. A gyet még egyelőre jár, de ez sem igazságos, hiszen osztott gyámként kapod, de új gyereknél, ahol nincs lehetőséged gyámi feladatokat vállalni, akkor nem vagy rá jogosult. Ápolási sem egységes, nálunk nem jár, de van ahol igen. Utazás:25 km a suli, ovi, ezt reggel tömegközlekedéssel megoldom, ami reggel 90%-os MÁK kártyával  − ami a gyerekeké azzal utazunk −, de sajnos repülni nem tudok, így hazajövetelem napi 1360 Ft, minden nap. Délután munka után a férjem Tökölről azonnal megy a gyerekekért 30 kmX2. Erre kapok TB-től 1010 Ft útiköltségtérítést/ nap. Megjártam minden lehetőséget, kértem segítséget a hálózattól, gyermekszállítást, de semmi. Mivel nem mozgássérült, így nem jár. De autista és értelmi fogyatékos.”

„Szemüveget  (elhagyva vagy eltörve) mondjuk 2 havonta cserélni kell.”

„Szőnyeg, nálunk ezt már cserélni kellett (sok volt rajta a pisi). A ruhákat a gyerek eltépi, és a kukába dobja, mert neki nem kell.”

„Akkor a szemüvegről... Volt nálam egy ADHD-s gyerek, aki rosszul látott, gyakorlatilag szemüveg nélkül semmit, éppen ezért 6,5-es lencsét írtak neki. Mikor mentem csináltatni, kikerestem azt az optikust, aki a hirdetményei szerint a legolcsóbban készítette volna. Majd mikor mondta, hogy „hja, asszonyom, a kedvezmények csak 6 dioptriáig érvényesek”, leesett az állam... ugyanis ez sehol nincs kiírva. Utána jártam, és tényleg. ADHD-s lévén, kb. kéthavonta kellett új szemüveg.  Gyakorlatilag kéthavonta a szemüveg elvitte az ellátmányát. És akkor a Ritalinról még nem beszéltem.”

„Iskolakezdés 50.000.-, iker babakocsi 60.000.-, újszülött fogadása 2 napon belül kezdő költsége kb.50.000.-, vagy egy kisgyermek fogadása másnap úgy, hogy délután szólnak, pl. úgy hogy már vannak alap felszerelések... és nem vettük mindenből a legdrágábbat, de figyelünk,hogy minden holmijuk modern és jó minőségű legyen.”

„IH alatt megkülönböztetik a gyerekeket. Nincs ruha pénz, amire pedig nagy szükség lenne IH alatt is, mivel a gyerek jóformán pucéran érkezik, és nincs közgyógyigazolványa erre az időre, ami nem sok pénzt jelent, de mégis nagy segítség lenne, a gyógyszerekre stb. Júliustól járna − de nem IH-ra − például ingyen ebéd és tankönyv támogatás, pedig nagyon sok gyermek hónapokig, évekig IH-ba van a nevelőszülőnél.”

„Hivatásos voltam, aki (törvényileg garantáltan) nem járhat rosszabbul 2016-ig. Nyerni nem nyertem. Veszítettem a munkaviszonyomat! Most foglakoztatási jogviszonyom van. Veszítettem a 38 nap szabadságomat! Most 8 nap szabim van. Veszítettem a reményemet fizetésemelésre. (2001-től 38.250 Ft-ról 2008-ig 135.000 Ft-ra emelkedett a hivatásosok bére). Továbbá veszítettem a reményemet egy átlagos nyugdíjra, amiből szerényen meg lehet élni. Pont a nyugdíj előtti években fog drasztikusan lecsökkenni a jövedelmem (kollégista gyerek). A 60. évemet betöltve már nem fogok több gyereket bevállalni, csak azért, hogy megkapjam a mostani összeget. (jelenleg 3 különleges ellátottam van) Veszítettem a kompetenciaérzésemet a gyámság elvételével. Veszítettem a hivatásosokat addig megillető ruhapénzt, étkezési bónt, üdülési csekket, 13. havi fizetést. Azt nem mondhatom, hogy a megbecsülést elveszítettem, mert mi nevelőszülők soha nem voltunk a társadalomban betöltött szerepünk fontossága szerint kellőképpen megbecsülve.”

„És még ehhez, mint volt hivatásos veszítettem az 50%os utazási kedvezményt, 35év közalkalmazotti státuszt ezzel a jubileumi jutalmat, de azért jól jártunk, csak azt nem tudom mihez képest.”

„Veszítettem a főállású kisegítőmet, aki minden nap itt volt és segített az öt gyerek körül. Elveszítettem jogomat a gyesre és az egyszeri anyasági támogatásra, mert mint tudjuk, állami gondozott gyereknek nem kell sem kiságy, sem járóka, sem babakocsi. Elveszítettem a gyámi jogaimat, ráadásul úgy, hogy ebben a kérdésben akkora a fejetlenség, hogy sok esetben senki nem tud válaszolni kinek mi a kompetenciája.”

„Teljesen új ülőgarnitúra, mert a gyereket nem engedtem ki az udvarra, erre kilyuggatta valami kisautó alkatrésszel. Az ülőgarnitúrám 165 000 Ft volt, fájt és csak 3 éve vettem. Szemüveg, ami 40 000 Ft.”

„Első kisbaba még családi vállalkozásban, összeszedtük a fogadásához szükséges kellékeket, és ami a többiről maradt, babaágy, hordozó stb. A gyermek koraszülött volt, speciális tápszer, 6 hónapos koráig 4.600 Ft egy adag, ebből 9 adagot evett meg. Koraszülött vizsgálat, egyéb, pelenka elvitte a többit a gondozásiból. Még akkor kaptunk anyaságit, babakocsira, egyébre futotta. Következő bébi három hónappal később újra futottuk a köröket mindent beszerezni az újszülöttnek. Kimerítette a családi kasszát. Akinél van kisbaba, jól tudja miről beszélek. Még mindig volt anyasági támogatás, az egyszeri 64.700 Ft jól jött. Kirendelt gyám, új csecsemő, újra minden. Gyám kirendelésével anyasági ugrott, mivel a jogszabály szerint csak annak jár anyasági, aki saját családjában neveli és a kijelölt gyám nem, így az anyasági támogatás kilőve. 22 évi hivatásos nevelőszülői korszakomból kb. 10 évet GYES-en voltam, már ez sem jár. 50 százalékos utazási kedvezmény megszűnt. Egyenlőre amit "a jobban jár korszak" tartalmazna, azon majd még gondolkodom...”

„3 éve kaptam 3-as testvérpárt, akkor voltak 3-4-5 évesek. Hozzá teszem, előtte kamasz lányaim voltak jó ideje, így ebből adódóan nem volt semmim, amit a gyerekekre adhattam volna. Az akkori árak szerint közel 200.000 Ft-ot költöttünk el hirtelenjében.  Valahogy az akkori idő szerint nem volt éppen keret a kiruházási pénzre, amit a mai napig sem rendeztek. 3 ekkora gyermeknek 3 autó ülés hirtelen, majd nemrég kocsi csere 7 személyes buszra − mivel már nem tudtam halogatni, hogy fennakadok a rostán és megbüntetnek – plusz 2 milla , majd 3 gyerek 3 felé hordva aminek költsége havi szinten 15.000.- és még kicsit karcsún számoltam. Majd kapcsolattartás költsége, továbbá a 8 éves kisfiú 3 éven át tartó különféle vizsgálatára hordása, mert még mindig bepisil, továbbá cseppcsengő rendelése 25.000.- és folyamatos pelenka, mert a cseppcsengőt szétszedi, és a pelenka fontossága, mivel az ágynemű cseréje igen sűrűn szükséges,  és hát a minden heti károkozás  dióhéjban ennyi !!”

„Régebben az is előny volt, hogy a tiszteletdíj nem volt terhelhető, most meg a fizetés 50 %-a levonható.”

„A kórházból hoztam haza egy 4,5 éves fiút IH-ba. Ruhája egy darab sem, de nekem se. Szinte hetente kontroll vizsgálatra vinni a Heim Pál-ba. Minden út min.3.000 Ft. Másfél hónap alatt, vagy 80.000 Ft, amit ráköltöttem. Ebből eddig egy ellátmány jött meg. A függönyöket letépi. A játékokat szétszedi, eltöri. Már egy kisebb zsák tele van a tönkretett dolgokkal, amit ő csinált. Két pár cipőt is elfogyasztott e röpke idő alatt. Szülinapozást, nyaralást meg tudja az ég mi mindent kérnek pluszba. Szerintem nem fér bele az ellátmányba, családiba minden. Ne emeljenek a pénzen, csak a kedvezményeket adják vissza, ami régebben sokat segített.”

„Amikor én lettem nevelőszülő, akkor az elvárás is más volt. Igaz nem volt még gondolatban sem, teljesen véletlen történt. Egy kisfiú kérésére. Az otthonod nem lehetett kölcsönnel megterhelve, végzettségedre is szükség volt, stabil anyagi háttér, munkahely. Négy nevelt gyermek mellett (3 halmozottan sérült) dolgoztam, sőt a rendszerváltás miatt megvédtem a felsőfokút is, éjjel írtam a szakdolgozatot, és nem kaptam zsebpénzt, azaz tiszteletdíjat sem. Mi régiek azért, hogy ezek legyenek elég sokszor hallattuk a hangunkat. Igen, megdolgoztam azért, hogy később hivatásos legyek, az akkori vezetői fizetésem töredékéért. Hát csak ennyi és azt hiszem, inkább az egészségemmel foglalkozom.  Ja, még annyi, hogy 7, igen hét gyermeknél is ugyanazt a hiv. bért kaptam (a bruttó 135eFt-ot) és nem volt akkor még segítő sem. A hét gyermekből 6 halmozottan sérült, (öten epilepsziások), saját pénzünkön vettünk 2 kisbuszt, hogy rohanjunk, ha szükség van. A srácokat, akik már kikerültek a rendszerből a mai napig segítem, ha szükségük van. Vannak, akik itthon élnek 26 és 27 évesen, mert ez az otthonuk!”

„Csecsemőotthonból hoztam el két 3 év alatti gyereket. Az otthon közölte, hogy vigyek ruhát, mert nem adnak. Mérőszalaggal mentem az otthonba, lemértem a gyerekeket, a lábméreteiket körberajzoltam, és irány a bolt. Rábeszéltek, hogy vegyek a nagyobbnak az asztmás rohamaihoz pumpát (ára kb 8000 Ft), de azt kihagytam. Azóta sem volt a gyereknek fulladási rohama. Rohanás testvér babakocsit venni (használtat), ruhákat, cipőket, kiságyakat (használtat), cumisüveg, cumi, etetőszékeket, autós üléseket (használtat), ruhát-cipőt újat. Tápszer a kicsinek, popsi krém és tartozékai, és még ami hirtelen kell. A 80-90ezret súrolta az indulás. Bár adtak kiruházási pénzt utalvány formájában - többszöri kérdezősködés után -, de több, mint 3 hónapra rá. Az ellátmány nem fedezi sem a ruházkodást, sem az élelmet. Közgyógyigazolvány a két gyereknek a mai napig nincs (eltelt  már 1 év is), így a gyógyszereket az ellátmányból kell fedezni. És sűrűn betegek, sajnos. Hetente van kapcsolattartás, a benzinköltség havonta minimum 15ezer, a parkolási költség 3ezer. A beígért kafetéria  5. hónapja nem érkezik meg. Nyilván már nem is fog.”

„Mivel nekem ez előtt is volt munkahelyem, a nevelőszülőség alatt is dolgoztam. Először a főállású munkaidőm lecsökkent heti 30 órára. Igaz, legalább igénybe vehettem a Gyet-et. Most viszont mivel kicsit is kaptam, s ráadásul IH-ban, újra csökkent a munkaidőm heti 10 órára. S ezzel együtt a fizum is. De már nem vagyok jogosult sem a Gyes-re, sem pedig a Gyet-re. Ez nekem a két évvel ezelőtti állapothoz képest havonta mínusz 100ezret jelent összesen. A plusz költségek? Mivel nálunk nincs iskola, s a közlekedés is bizonytalan, no meg kicsik a gyerekek, saját autóval hordom őket. Naponta 4-szer teszem meg az utat a lakásom és a város között. Plusz hetente pszichológushoz hordom őket, ahol borsos parkolót is kell fizetnem. Ez így összesen kb. 40.000.- Ft. Így leírva, lehet, hogy valami baj van velem agyilag, hogy mégis ezt csinálom???”

„A nevelőszülő nem kap fizetést a kollégiumban levő gyerekek után, csak a szünidőkre és betegség idejére. Pedig péntek déltől vasárnap estig otthonában ellátja, kimossa az egész heti szennyesét. Élelmet készít neki, amit bevisz pótlásnak. Van ezen kívül egy szép irányelv, miszerint a nevelőszülői hálózat után-követi a felnőtté vált fiataljait. Ez sajnos nincs így. Nekem két neveltem is felnőtt már, az egyiknek gyermeke is van. Tartom velük a kapcsolatot, segítem őket. A gyermeket unokámnak tekintem. A hálózat ezt "természetesen" magánügyemnek tartja.”

„Hivatásos nevelőszülő voltam, 6 gyereket nevelek, így a fizetésem több lett. Ez jó. De meddig? 2 utógondozott bármikor elmehet. Fizetés csökken. Nyugdíjas korunkig megmarad ez a bizonytalanság. Ahogy tapasztalom, 50 éves korunk után nem szívesen helyeznek ki gyerekeket. Mi lesz 60 éves kor után? Ezt fontosnak tartottam megjegyezni. Megszűnt a GYET, ahol a gyámhivatal nem engedi az osztott gyámságot sem. Nálam a szemüvegek csak néhány hetet bírnak, a cipők szintén. A legnagyobb gond az egészségügyi festések költsége, melyet ennyi embernél évente KELLENE megoldani. Ezt kigazdálkodni lehetetlen. Ha valaki tízen-, huszonévig nevel gyerekeket, gépei, eszközei, az egész háza leamortizálódik. csak álom, hogy egy autót biztosítsanak, mert ma ez is létfontosságú lenne. Nálunk 4.440 ft-ot kell az utógondozottakra visszafizetni, de ha munkába áll, a fizetése 30%-át. A vérszerinti szülők soha semmit nem fizettek, szerencsétlen gyerekek így kezdik az életüket. 21 éves koruk után egy fillér nélkül RÁNK maradnak. Ha mi nem segítjük, nem támogatjuk elkallódnak, tönkremennek, hajléktalanok lesznek. 9 éve nem kaptunk ellátmányemelést.”

„A nevelőszülő nem kap fizetést a kollégiumban levő gyerekek után, csak a szünidőkre és betegség idejére. Pedig péntek déltől vasárnap estig otthonában ellátja, kimossa az egész heti szennyesét. Élelmet készít neki, amit bevisz pótlásnak. Van ezen kívül egy szép irányelv, miszerint a nevelőszülői hálózat után-követi a felnőtté vált fiataljait. Ez sajnos nincs így. Nekem két neveltem is felnőtt már, az egyiknek gyermeke is van. Tartom velük a kapcsolatot, segítem őket. A gyermeket unokámnak tekintem. A hálózat ezt "természetesen" magánügyemnek tartja.”

„Gyermekenként átlagban havonta 20 000 Ft mínuszban vagyunk. Ezt szorozd meg 7-el, az 140 000 Ft, ami azt jelenti, hogy nevelőszülőként a feleségem alapdíja, és az 5 gyermek kiegészítő díja bruttóban oda van. Marad az én nevelőszülői alapdíjam, és a két gyermek utáni kiegészítés bruttó 76 000. Gyes, Gyed, Gyet, Anyasági nem igényelhető.”

 

3. Félelem és rettegés mindennapjait élik

… Közzétettünk egy kérdőívet  a nevelőszülőknek, kérve őket arra, ha és amennyiben idejük engedi és segítenének minket, akkor néhány adatot osszanak meg velünk. 84 nevelőszülő név nélkül segített.

A közönség kérdezheti, miért név nélkül? Miért nem vállalják a nevüket? A kérdés jó. Jár a 10 pont. Vagy a hangszóró. Nos, mielőtt elvesznék a cinizmus bugyraiban, a válasz roppant egyszerű. Mert félnek. Félnek a retorziótól, félnek a fenyegetésektől, a mellőzöttségtől. Mondjuk ez utóbbi így is, úgy is megvan. Sajnos. De nem tetézzük. Mármint a bajt.

 

4. A nevelt gyermekek és a magukkal hozott viselkedés problémák

… Van két- és három éves, aki nevelőszülőnél eltöltött egy év után is a húgát egy kanál vízbe megfojtaná, nem fogad szót, üt, rúg, mar, harap. Bárkit. És láttunk 12-18 évest, aki tudja mit akar és könnyen, tisztán kezelhető, az első perctől fogva együttműködik, mert szerető családra lelt. Ritka, mint a fehér holló, de létezik. És ez mindig boldogság. Mert mi csak úgy tudunk segíteni ezeknek a gyerekeknek, ha ők is akarják. OK, lehet itt most szőrözni, hogy na, mit is akarhat egy 2-5 éves kisgyerek, honnan tudhatná ő azt, de mi most nem szőrözni vagyunk itt. 

A második helyen áll a rongáló gyermek. A rongálás többnyire a bútorok, saját ruházat és egyéb használati tárgyak rongálásában nyilvánul meg. Mindegy, hogy mi az, csak tönkreteszi. Uralkodik. Mert majd ő megmutatja. Vagy csak levezeti a dühét, a feszültségét, uralkodik a körülötte lévő tárgyakon. És ezt bizony a mi bútoraink, értéktárgyaink sínylik meg. Kisebb gyermekeknél ez előfordulhat olyan formában is, hogy a kakis pelenkát letépi magáról, és a kakit szétkeni a falon, szőnyegen, bútoron. Amit ér. Vannak esetek, amikor még pelenka sem kell. Szimplán odakakál, ahol éppen rájön a szükség. Néhányuk otthagyja egy kupacba, néhányuk meg piktort játszik az anyaggal. 

A következő nagy hányad az erőszakos, bántalmazó típusú gyermek. Ők nem csak a nevelőszülővel, hanem annak vérszerinti gyermekeivel és családtagjaival, közösségben, óvodában, iskolában is igyekszik akaratát, dominanciáját érvényesíteni, ha kell tettlegességgel is, melyben ütés, rúgás, karmolás, durva testi bántalmazás is szerepet kap.

Másik jelentősebb hányad lop. Mindent. Amit lát. A többség először az apróbb, nehezen észrevehető tárgyakat. Toll, ceruza, napszemüveg, csoki (az étellopást egy külön fejezetben részletezzük). Otthon, suliban, boltban. A lebukást megúszva egyre bátrabb. MP3 lejátszó, pénz a tárcából. A tárcás pénzlopás először kicsivel kezdődik. de nem minden esetben kis címlettel. Ha több ezres van a brifkóban, akkor csak egyet vesz el, ha több százas vagy kétszázas, akkor azt. Ha több ötezres, akkor abból egyet. Aztán az okosabbja lenyúlja a pay pass-os bankkártyát, miután kifigyeli, hogy a nevelőszülő tud vele PIN kód nélkül vásárolni. Már megérte.  Neki. Nekünk nem. 

A belevaló 16-18 éves gyerek - nyugodtan nevezzük arcátlan gyereknek -  az kivárja a megfelelő alkalmat, hogy csak leugorjunk bevásárolni, és már viszi a fali széfet a haverokkal. Nem hiszed, mi? Nem baj. Örülj, hogy veled ez nem fordult elő. Akivel ez megtörtént, nos ő azóta lerágta a fél karját és erősen gondolkozik, hogy a T. Bíróság erős felindultságban vagy előre megfontolt minősítéssel ültesse a vádlottak padjára. Nem, nem százezerről van szó. Hat nulla van és nem egyessel kezdődik az összeg. És nem csak a nevelőszülő értéke volt benne. 

De van, aki komplett kipakolja a lakást. Nem, nem fikció. Sajnos. Vagy lopja a kocsikulcsot és uzsgyi.

Kisebb hányad a csavargó, el- és megszökő gyermekek. Jellemző módon ők sok időt töltöttek el gyermekotthonban vagy a családi háttér volt elhanyagoló és emiatt megengedő, ahol a szabály, a házirend csak egy ajánlás nekik. Ezek a típusú gyermekek jellemzően a 12-14 év feletti korosztály. 

Mint ahogy mondani szokták a közlekedésben a különbnek érzők: "a záróvonal nem betonfal". Hát, valahogy ők is így vannak ezzel. Elmennek a vélt vagy valós barátokkal a jobb és szebb lehetőség reményében, hisz ott nincsenek szabályok, nincs "retorzió", nincs bünti. De. Majd lesz. Később. Nem, nem testi. 

Akkor, amikor egy időben  csak és kizárólag azt lehetett hallani a médiában, hogy "ha nem tetszik, el lehet innen menni", nos ők is így gondolják és meg is teszik. Elmennek. Lelépnek. A nevelőszülő meg járkál a yardra, majd számon kérik, hogy miért is "menekült el tőle" a gyermek, büntipadra ültetik, elszámoltatják, néhány esetben pszichológusi vizsgálat alá veszi a hálózata. Igen. A nevelőszülőt. 

És akkor beszéljünk az ön- és közveszélyes gyermekekről. És akkor most ne akard elképzelni azt, amikor a saját bőrét tépi, amikor megtámad embereket az utcán és dühében a "páciens" fél arcát letépi, vagy amikor saját magát fojtogatja. Vagy a nevelőszülő saját gyermekeit. Amikor menekíted a többi gyereket, hogy bennük kárt ne tegyen. A te arcodat azt lehet. Mert nincs más választásod. És itt nem csak értelmileg sérült gyerekekről beszélünk, hanem érzelmileg már megtört, megviselt gyerekekről. Akikkel lehet bőven rohangálni pszichológushoz, pszichiáterhez,  kórházból ki és kórházba be, mentőt hívni vészhelyzetben és sírni éjszakákon át, mert tehetetlennek érzed magad. Rettegni, hogy ha hátat fordítasz neki, mert a mikró lejárt és kivennéd a kávédat, akkor a gyerek már letépte a sajátod fél arcát. Vagy a testvéreiét. Mérlegelsz, érzelmileg védekezel. Mert ott vannak a gyermek testvérei. Akiket bár szintén bántalmaz, de ha őt elviszik, viszik a komplett testvérsort. Tekintet nélkül. És amikor már félig vagy tán egészen belehalt a nevelőszülő a helyzetbe, akkor akként kezd el gondolkozni, hogy visszaadja gyereket. Vissza egy befogadó otthonba, egy gyerekotthonba vagy a működtetővel együtt keres neki egy szakintézményt. Előtte vívódik hetekig, hónapokig, mert nem szereti feladni. De mikor már falakba ütközik, akkor lép. Gyorsan és nagyot.

Ekkorra már ráment a család, a baráti kapcsolatok, kerüli a tanárok, pedagógusok tekintetét. Szégyenli magát. És te, mint nevelőszülő legbelül marhára tudod, hogy nem a gyerek a hibás. És azt is nyugodt szívvel konstatálod, hogy a rendszer a hibás. A rendszer, akinek jelezted, hogy baj van, de csak mellébeszél, okoskodik és azt mondja, hogy türelem. Jobb lesz ez.

Közben a gyerek meg elvész.

 

5. A koloncként érkező gyermekvédelmi gyám

… A nevelőszülőség egyik legjelentősebb és egyben legkézenfekvőbb feladata volt, hogy a nevelésbe vett gyermekek gyámja a nevelőszülő volt. Így minden hivatalos képviseletet, feladatot el tudtak látni, ami akár időszakosan, akár ad hoc adódott. Ovi, suli beíratás? Nem gond. Okmányok (személyi, lakcímkártya, TAJ kártya, anyakönyvi kivonat, adókártya, közgyógy-igazolvány, stb) kiváltása? Nem gond.

2014-től − ahogy minden más is − ez is változott. Létrehozták a gyermekvédelmi gyámokat (a mi esetünkben, a továbbiakban: gyám). Az ő feladatuk a gyermeki jogok és érdekek képviselete. Ja, és életút felelős. A gyermek életútjának felelőse. Érted, ugye? Nem? Nem baj, majd később elmagyarázom.

A törvényi szabályozás értelmében egy gyám 30 gyermek gyámja. Vagy többé. Kérdem én laikusként: Lehetséges-e, hogy mindegyik gyermekről mindent tudjon? Lehetséges-e, hogy ennek a  rengeteg gyermeknek a jogi képviseletét ellássa? Lehetséges-e, hogy a gyermekekről naprakész infóval rendelkezzen?Lehetséges-e, hogy a munkáját körültekintően és megbízhatóan el tudja végezni?Lehetséges-e, hogy minden, a törvényi szabályozásban lévő kötelességeinek eleget tudjon tenni?

A válasz: NEM! És ez is marad a válasz akkor is, ha Önök most máshogy érzik. 

A jelenlegi szabályozás értelmében a gyermekek teljeskörű gyámsága a nevelőszülők részéről megszűnt. Osztott gyámságról beszélhetünk, ami pillanatnyilag akkor lehetséges, ha a gyermek legalább 2 éve a nevelőszülő háztartásában van. Ez az osztott gyámság is csak részfeladatokat ruház át a nevelőszülőre. Arra most ne térjünk ki, hogy egy gyermekvédelmi gyám mennyire ismeri a gyereket akkor, amikor például iskolát kell választani, vagy továbbtanulásról beszélünk, mert életútfelelősként megvétózhatja a nevelőszülőt – aki bár nyilván jobban ismeri a gyermeket, de alakulhatnak ki harcok, és ami kialakulhat, az ki is alakul. Nem kicsit.

Szóval, kezdjük az elején. Jön a gyermek a háztartásodba. Mi kell neki először? Lakcímkártya. Ki intézi? Gyám. Mikor intézi? Jó esetben azonnal. Rosszabb esetben egyszer. Majd. Aztán még mi kellhet neki? Ha nincs személyije, adókártyája, TAJ, akkor azt is intézi a gyám. Mikor? Jó esetben azonnal. Rosszabb esetben egyszer. Majd.Nevelésbe vett gyermeknek törvény szerint jár a közgyógy-igazolvány. Ezt is a gyám intézheti. Mikor? Jó esetben azonnal. Rosszabb esetben egyszer. Majd. 

Beíratások nevelési intézményekbe szintén a gyám feladata. Neki kell aláírnia a papírokat. Ha éppen nem felejti el, akkor nem késel le év közben egy szabad óvodai-bölcsődei férőhelyről. Ha lekéstél, akkor marad a rohangálás másik intézményhez, néha jó messze sikerül talán, de ha nem, akkor marad az otthoni strihelés a gyerekkel.Így meg ugye evidens, hogy nem tudsz egy hagyományos munkahelyen dolgozni. Miközben elvész a gyerektől a legfontosabb, a szocializálódás lehetősége.Az ovi meg kötelező - csak szólok. Agyrém! 

Kiveszel fizetés nélküli szabit - aztán vagy kirúgnak, vagy nem. Vagy keresel egy családi kasszát meghaladó magán ovit-bölcsit.  

Mondhatnám, hogy értem én, hogy miért hozták létre a gyermekvédelem ezen szegmensét. Fogjuk rá, hogy értem én a nálunknál hozzáértőbb szakemberek véleményét erről a kérdésről, hogy egy elfogulatlan személy (!) kell, aki a gyermekek jogi képviseletét látja el, és biztosítja a gyermek mindenek felett álló érdekét. No, de akkor maradjunk ennél a meghatározásnál. És ne próbáljanak meg azon igyekezni, hogy beleszólnak a nevelésbe is − mert ez a nevelőszülői tanácsadó kompetenciája −,  hogy tudniuk kell arról, hogy a nevelőszülő mikor és kivel van ápolásin, hogy a polcok tetején végighúzza az ujját vajon mikor volt portörlés, hogy úgy jön-megy az ember lakásában, mintha otthon volna. Vagy 2 hetes próbaidőre hazabocsát egy gyermeket olyan szülőkhöz, akik alig-alig látogatták az évek alatt a gyermeket.

Amikor jelzés nélkül keresi meg az oktatás-nevelési intézményt, és igyekszik arról faggatózni, hogy vajon bántalmazza, bántalmazhatja-e a nevelőszülő a gyermeket? Amikor a gyám azzal kezdi a gyerekkel való beszélgetést, hogy „…és mondd, vernek téged?” … Szeretném tudni, másoknak ilyenkor milyen program fut fejében, hogy kezelje a hirtelen jött dühét ennek a kérdésnek a hallatán? Na, ugyehogyugye. Vérlázító. Még a feltételezés is.

Aztán ott vannak a kapcsolattartások. A szülői kapcsolattartást a Gyámhivatal szabályozza. A vérszerinti családtagokkal és egyéb ismerősökkel való kapcsolattartást a gyám engedélyezheti. Hogy te, mint nevelősülő látod, hogy az csak kárára van a gyermeknek, hogy igazából nem a gyermek mindenek felett álló érdeke a lényeg – bár ezt szeretik hangoztatni mindenhol és mindenben -, szólsz a gyámnak, és meg sem hallja. Te, aki 0-24 órában együtt vagy a gyerekkel, te igazán tudhatod, hogy jó-e a gyermeknek a kapcsolattartás, de süket fül van. Nem számítasz. De a gyerek sem.  Sőt, én megkaptam, hogy tudnom kell kezelnem ezt a helyzetet, hisz ezért vagyok nevelőszülő. Majdnem.

Azért vagyok nevelőszülő, hogy elősegítsem a gyermek visszakerülését a saját vérszerinti családjába, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az örökbefogadására, hogy a testi, lelki, érzelmi fejlődését segítsem, támogassam, fejlesszem.

Ez a dolgom. Ez a feladatom.

Nem azért vagyok nevelőszülő, hogy amikor nem kapok segítséget a gyámtól, akkor kioktasson és a gyermeket érzelmi válságba hajtsa(m). Nem azért vagyok nevelőszülő, hogy a nevelőszülői tanácsadómat a gyám megfélemlítse, és félelemben tartsa. Sajnos itt jön az, amikor a gyám kompetenciájába nem tartozó tanácsokat ad, azt is sértően és lekezelően.

A szülői kapcsolattartás kiterjesztése szintén a gyám hatásköre (is). A szülő haza akarja vinni a gyereket hétvégére, ünnepekre, 1-2 hétre, és ha a gyám rábólint, a Gyámhivatal máris meghozza a határozatot, a gyerek mehet haza. Nevelőszülő véleményét ki sem kérik, vagy ha elmondja, akkor sem érdekli őket. Bár valljuk be őszintén, bájos mosollyal bólogatnak. Újra és újra engedélyezi azt annak ellenére, hogy a kapcsolattartás nem mondható sikeresnek. És akkor el kell azon gondolkodni, hogy itt nem a gyerek mindenek felett álló érdekéről beszélünk, hanem a vérszerinti szülők mindenek felett álló érdekéről. Azokról, akiknek a szülői felügyeleti joga megszűnt.

Azok a nevelőszülők, akik 5-10 éve nevelik a gyermekeket, akik szintén megkapták a gyámot, mert bővítették a rendszert, nos, az a gondolatom támadt, hogy jól mutat a statisztikában a munkahelyteremtés. Gyorstalpalón elvégezték, amit el kellett végezniük (némelyikük tanári diplomával, vagy csak bölcsész diplomával), és örülnek, hogy játszhatják a főnököt, dirigálhatnak és rettegésben vagy legalábbis félelemben tarthatják mind a gyermekeket mind a nevelőszülőket. Igen, tisztelet a kivételnek, de ők rettent kevesen vannak.

Aztán van közöttünk sok olyan nevelőszülő, akik beteg gyermeket nevelnek. Akik évekig igyekeznek erőn felül a gyermeknek megadni a fejlesztő foglalkozásokat, intézik a speciális óvodát, iskolát, ha kell, naponta megtesznek 30-60 kilómétert. Autóval vagy tömegközlekedve. Amikor már a saját testi és lelki egészségük is az egészséges határt bőven túlhaladja, a családi kassza és megtakarítások túlcsordulnak, akkor kérik a segítséget a gyámtól, hogy eljött az idő a gyermeket speciális intézetben elhelyezni, mert bármennyire is nem ez volt a cél, de már csak ez a lehetőség maradt a gyermek számára. És akkor a gyám időt kér! Meg türelmet! Meg megértést! A nevelőszülőtől.

És nincs idő, nincs türelem, nincs megértés.

És van itt még egy nagyon fontos momentum a mostani gyermekvédelemben. Lehet piros pontokat szerezni. Igen, mint az oviban.És miért kapja ezt a gyám? A hazagondozásra.  Mert az jó.

Jó is, akkor, ha a körülmények adottak és kielégítőek. Amikor mi, nevelőszülők látjuk a kapcsolattartáskor, hogy a szülő is együttműködő, tevékeny, szorgalmas, akarja. És nem csak a családi pótlékon jár az esze. Ehelyett a gyámnak a piros pont kell. Hazagondozást kezdeményez.

Mi az a hazagondozás? Amikor a kapcsolattartást fokozatosan engedélyezik, hogy mind a gyermek, mind a szülő újra összeszokhasson. De ez nincs így. Nagyon nincs. Sőt, van olyan otthoni kapcsolattartás, amikor kötelezik a nevelőszülőt arra, hogy amíg a gyerek otthon van „próbán”, a nevelőszülő adjon a szülő(k)nek naponta X forintot. Igen, jól olvassa.

Nos, a kérdés tőlem így hangzik: Ha a szülő a „próba” alatt anyagilag nem tudja a gyermek szükségletét fedezni, akkor hogyan is akarja  a gyám hazagondoztatni?

És olyan esetek is vannak a mostanában elhamarkodott gyámi döntések kapcsán, amikor a gyermek rövid időn belül visszakerül a rendszerbe. Újabb gyermekotthon, újabb nevelőszülő.

Ez lenne a gyermek mindenek felett álló érdeke?

Mi nevelőszülők soha nem voltunk és nem vagyunk kriplik, hogyha keresztbe áll bennünk a fing, akkor bőgjünk, hisztizzünk. Amikor mi segítséget kérünk, akkor már tényleg baj van. És eltelnek hónapok (!), mire a gyám el kezd intézkedni. Akkor is pofavágás van, megfélemlítés van („nem kapsz több gyereket”, blabla – nem az ő kompetenciája a gyermek kiajánlása, csak megsúgom), lekezelően beszél a nevelőszülővel. És megveti őt.

Ugye, most már érti a kedves olvasó a bicskát a zsebbe és a péklapát vad keresését?

 

… És amiért mégis érdemes. Egy történet a sok közül:

… Több, mint egy éve küzdök − igen, küzdök – két kicsivel. Agresszió a Nagytól, aki most már éppen hogy el kezdett beszélni, és közölte, hogy a Kicsit nem szereti, az menjen el innen. Nyilván nem fog elmenni. Nyilván nem szereti őt és nem is tud vele mit kezdeni, hiszen alig voltak együtt, röpködtek külön-külön a szüleiknél, hol ide dobva őket hol oda, hol a nagyszülőkhöz lepattintva együtt a kettő. A Kicsi kapott hideget-meleget a Nagytól. Rúgást, harapást, karmolást, fellökést, pofont. Öleléssel, puszival nálam találkoztak először. És nem értették, hogy mi az. Hogy mi az ölelés, és mi a puszi. Több mint egy év telt el, hogy a Nagy már odajön hozzám, átölel és puszit nyom az arcomra, kezemre. Már nem bántja a Kicsit, de egy fedél alatt lenni vele még mindig nem az erőssége. Az együttjátszás nem megy. Főleg, mert már a Nagy nagyobb lett. Igyekszik nem rúgni, nem harapni, nem karmolni, nem fellökni, nem pofont adni. Nagyon igyekszik. Több-kevesebb sikerrel. Inkább többel.

Most a Kicsi vette át az agressziót. Mondhatnám azt is, hogy meg- és eltanulta a Nagytól. A játék javarésze az, amikor egymás hegyén-hátán ugrálnak, és akkor a Kicsi harap. Most is. Nem először.

Végtelenül unalmas az a napi rutin, hogy felkeléstől lefekvésig a két gyerek, de leginkább a Kicsi nyervogását, vonyítását, bőgését hallgatom, mert neki soha semmi nem jó. Azt szoktam mondani, hogy a szar sem elég büdös neki. Ha van napközben fél óra, amikor csend van, akkor éppen a tilosban jár. És lehetek liberális, demokrata vagy konzervatív, jártathatom a számat, előadhatok tanmeséket, figyelmeztethetem arra, hogy mit szabad és mit nem, de ez pont olyan, mintha megállnék a tükör előtt és magamat fegyelmezném. Szart sem ér. Rojtos a szám, kiszáradt a torkom és kihűlt a gyomrom. Nem kicsit.

És elszakadt a cérna nálam.

Voltam liberális, demokrata, konzervatív a nevelésben. Voltam megértő, elnéző és toleráns. Olvastam és tanultam pszichológiát, bújom a szakkönyveket. És rájöttem most, hogy nyilván hibáztam. Elhibáztam. Talán mindent. Nem mentség, hogy más nevelőszülői családoknál más és ennél nagyobb a probléma. Nálam is több probléma van a gyerekekkel, itt most csak az utolsó csepp csordult túl. Olyannyira, hogy míg eddig a WC-be vagy a fürdőszobába vonultam el bőgni, most a gyerekek előtt bőgök, mint egy kölyökmacska. Itt állnak és nézik, mi történt velem.

Aztán eszembe jut, hogy igazán rám férne legalább egy teljes hét szabi. Gyerekek nélkül. De nincs. Egy évre 8 napom van. Negyedévente 2.  Nem lehet. Nincs Nagyi, akihez elvihetném őket addig, mint annó a sajátomat. Fél napra sem kérek segítséget, mert mindenkinek megvan a maga baja. És azt nem tetézzük. Egyébiránt beleesne egy kapcsolattartási napba. Ha nem viszem őket, azt mondják, nem vagyok együttműködő, akadályozom a kapcsolattartást.

Hülye vagyok? Nyilván.

Miért csinálom? Mert hülye vagyok.

Mert reménykedem, hogy jobb lesz.

Mert reménykedem, hogy ezt a két kis életet jobbá tudom tenni.

Mert reménykedem, hogy ezek a gyerekek talán visznek magukkal tőlem talán jó érzéseket, legalább szép percek élményét ha hazakerülnek a családjukhoz.

És hazakerülnek?

Mikor? Hogyan? Hová? Mennyi időre? Véglegesen? Vagy csak hetekre-hónapokra?

Aztán a rádióból szól a régi nóta, hogyaszongya „Szeretném bejárni a Földet, minden zegzugát…” És továbbgondolom a kérdéseimet. Eljutottam az afrikai éhezőkhöz, az indiai utcákon elhagyott gyermekekhez. Eszembe jutott az alapszintű filozófia és hirtelen megérkeztem Kanthoz, próbálok belelátni Einstein gondolataiba, igyekszem megérteni a Világegyetem születését. Látni akarom az összefüggéseket. Csapongok.

Hol a határ?

Hol a tűrőképességem határa?

Hol a toleranciám határa?

Hol az empátiám határa?

Kellenek-e, lehetnek-e határaim?

Kell-e kerítést emelnem a határokhoz?

Kell-e kerítést emelnem, hogy megvédjem magam érzelmileg?

Kellek-e magamnak?

 

És eszembe jut a Bibliai mondat: „Engedjétek hozzám a gyermekeket.”

 

Na, ugye, hogy helye van a bőgésnek. …

 

Még több a nevelőszülőkről:

A gyermekvédelem rabszolgái - katt ide

Borítsuk a bilit! Mit tett a kormány a nevelőszülőkkel? - katt ide

Jó kis biznisz, ugye? Videókkal - katt ide

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20705
24 óra: 577