Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sehol sem esik szó a gyermekjogokról

jog.jpgCsaknem 200 ezer magyar gyerek nem jutott megfelelő élelemhez, oktatáshoz tavaly. 4500 gyereknek „nem járt” egészségügyi ellátás. Több mint 15 ezer fiatal ellen követtek el erőszakos cselekményt és több mint 10 ezer 18 éven aluli esett teherbe. 24 ezren éltek távol a családjuktól, egyharmaduk nevelőintézetben, otthonban.

A sokkoló adatok a Hintalovon Alapítvány 2016-os gyermekjogi jelentéséből valók. A tényekre alapuló beszámoló az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének passzusait – amelynek Magyarország is aláírója – vetítette a hazai viszonyokra. Az alapítvány tevékenysége azért is egyedi, mert maguk az érintettek, a gyerekek is részt vesznek benne. A Hintalovon Alapítvány gyermekjogi követeivel beszélgettünk.

Mit értünk egyáltalán gyermekjogokon? – teszem fel az egyszerűnek tűnő kérdést.

„Nagyon kevesen tudják, hogy mik ezek, még a pedagógusok, a gyerekekkel foglalkozók sem tudják meghatározni őket. A gyermekjogok az alapvető emberi jogoknál is szigorúbbak, a gyerekeket és érdekeiket a szűk környezetnek és az államnak is feladata védeni – mondja határozottan Koppány. – Az a baj, hogy erről sehol nincs szó, sem a médiában, sem a tanórákon, sajnos a hétköznapi gondolkodásban egyáltalán nincs benne. Az ENSZ gyermekjogi egyezményét persze olvasgathatná bárki, de ez nem reális. Elsősorban otthon és az iskolában kellene erről beszélgetni. A legtöbb tanár a házirendre hivatkozik, sokan meg se hallgatják a diákot, fenyítésként annyit mondanak, viszlek az igazgatóhoz” – ez Marcell véleménye.

„Jogom van egy tanórán kérdezni, kimenni pisilni, de én ezt hiába tudom, sok esetben a tanár nem tud mit kezdeni vele, mert nem ismeri a gyermekjogokat vagy nem tartja tiszteletben. Emelt szintű érettségit tettem a múlt héten társadalomismeretből, egy szóbeli tétel szólt a gyermekjogról. Nagyon kevés iskolában tanítják, másik suliban kellett tanárt szereznem” – magyarázza Orsi.

Nem fair

„1,8 millió gyerek él Magyarországon, de nem tudjuk, hogyan, milyen körülmények között, általában a botrányok kapcsán hallunk róluk. Objektív módon akartuk látni és bemutatni, hogy mi vár arra, aki ma ideszületik, ezért készítettük el a 2016-os gyerekjogi jelentést” – mondja Németh Barbara, a Hintalovon Alapítvány gyermekjogi programvezetője.

A gimis fiatalok olvasták az alapítvány 40 oldalas gyerekjogi jelentését – bár elsősorban felnőtteknek szól. Marcit az rázta meg leginkább, hogy egy „sima fecni” hiánya (lakcímkártya) miatt „a gyerek kihullik a rendszerből”, nem kap sem egészségügyi, sem oktatási ellátást. „A családi háttér, hogy hova születünk, nagyon meghatározó. Holott erről senki nem tehet, ez nagyon nem fair” – teszi hozzá. „Az meglepett, hogy Magyarországon több tízezer gyereket érint a szegregáció, a szegénység” – mondja Rozália. Orsi az információjutáshoz való alapvető jogot említi az egyik legnagyobb hiányosságként, aminek következménye például a rengeteg gyerekterhesség és -bántalmazás.

Szerinte először tudatosítani kellene a felnőttekben és a gyerekekben is, hogy léteznek gyermekjogok.

Osztályfőnöki órán lehetne erről beszélgetni, de ezt diákként kezdeményezni nehéz. Németh Barbara projektvezető szerint a gyerekek nincsenek bevonva az őket érintő kérdésekbe, a fejük fölött döntenek. Holott abban is kompetens egy gyerek, hogy a barátjának segítsen, hogy kiálljon magáért – legyen szó családi, iskolai környezetről vagy állami szintről.

Ehhez elsőként információkra van szüksége, ezért kezdték el például a yelon.hu-t, a netes szexedukációs programjukat. „Az ismeretterjesztés a fő célunk, ezt segíti a készülő, 10–18 éveseknek szóló gyermekjogi kiadványunk, hamarosan pedig a teljes gyermekjogi jelentésből készítünk egy fiataloknak szóló verziót” – mondja a szakértő.

Naponta többször sérülnek

Marci szerint a frontális oktatás nem is alkalmas arra, hogy a gyermekjogokról egyáltalán beszélni lehessen.

„A tanár kiáll, szónokol, mi meghallgatjuk, de ez nem jó. Tűnjön el a határ diák és tanár között, ha ezekről a témákról beszélünk, mert addig nem kérdezek meg bármit, amíg azt érzem, hogy ő felsőbbrendű. Mint egy tágabb baráti körben, konkrét esetek kapcsán kellene megvitatni, min kellene változtatni. „Nem egy új tanóra bevezetése a cél, hanem maga a beszélgetés. Merjünk nyitottak lenni egymásra. Ha nem a gyerekekhez beszélünk, hanem a gyerekekkel, ha meghallgatjuk kérdéseiket, problémáikat, és nem bújunk el olyan témák elől, mint a kiközösítés vagy szexualitás, már sokat tehetünk a gyerekek jogaiért” – teszi hozzá Németh Barbara.

Konkrét példát, amikor sérültek a jogaik, tucatszám tudnak említeni saját és ismerőseik életéből, legyen az tanár-diák konfliktus vagy egy „találkozás a BKV-ellenőrrel”. Mindenkivel előfordul naponta többször is, hogy sérülnek a jogai, „sokszor mi magunk sem ismerjük fel, csak utólag tudjuk összerakni a mozaikokat” – mondja Orsi. Ha sérül a gyermekjog, az nem feltétlenül büntetőjogi kategória, de ahhoz, hogy a gyerek higgyen önmagában, tisztelje magát, a testét és a többiekét is, hogy ki tudjon állni magáért, a jogaiért, tehát az egészséges gyerek- és felnőttkorhoz elengedhetetlenül szükségesek.

„A gyermekjog ugyanakkor kötelesség is: nekem is be kell tartanom a kortársaimmal szemben, a gyerekek közötti bántalmazás is nagyon gyakori. Engem is évekig kiközösítettek, csúfoltak. Közös a felelősség és mindannyiunknak van ezzel dolga” – véli Orsi. „Szegénységben is lehetne normális emberi értékekkel felnőni, persze nehezebb ezeket érvényesíteni, mert aki szegény, az eleve hátrányból indul már az óvodában. Hátrébb sorolja magát, nem ugyanolyan tagja a társadalomnak” – teszi hozzá Marci.

„Probléma az is, hogy nincs egyetértés az alapvető fogalmakban: 2005 óta zéró tolerancia van az erőszak minden formájával szemben, de a hétköznapokban nagyon különbözik, ki mit ért erőszak alatt. Például egy nevelő célzatú pofon belefér vagy sem? Vagy: az iskolában hol kezdődik a politizálás? Mennyire vonhatóak bele saját ügyeikbe a diákok? Ki számít hátrányos helyzetűnek? Erről még szakmai konszenzus sincsen. A legjobb szándékú gyermekvédelmi szakember, jogász sem tud mit tenni, mert akkora a bizonytalanság.

Nincsenek egységes jogszabályok, csak a kapkodás egy-egy felszínre kerülő tragédia kapcsán, akkor gyorsan, egymásnak ellentmondó módosításokat hoznak. Holott szakmai alapon, egységes és strukturális, rendszerszintű szabályozásra lenne szükség” – magyarázza Németh Barbara.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága minden országban ötévente ajánlásokat fogalmaz meg, Magyarország számára a legközelebbi 2019-ben lesz.

A legutóbbi, 2014-es állásfoglalás alig fellelhető magyar nyelven, csak szakmai körökben kering egy nem hivatalos fordítás, pedig mindenkinek meg kellene ismernie. Ettől függetlenül az alapítvány célja, hogy minden évben elkészítik saját gyermekjogi jelentésüket, hogy a Magyarországon élő gyerekek helyzetének változása nyomon követhető legyen. Ez lehet az első lépés a pozitív változások felé vezető hosszú úton.

„A gyerek, az egy titulus, de attól még ugyanolyan emberek vagyunk, csak éppen nem vagyunk még 18 évesek.”

Krausz Viktória

Megjelent a Vasárnapi Hírek 2017. május 27.-i lapszámában

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21220
24 óra: 806