Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nevem: Senki

anya-gyermekek-festm..jpg27/2017 számon kaptam kézhez egy „Tájékoztatás” megnevezésű iratot, melyet, tartalmát tekintve – elméletileg (értsd: a törvény szerint) – határozatként kellett volna minősíteni, tekintettel a tájékoztatás tartalmára, mely jog megvonásáról szól. Mégpedig az iratbetekintési jogom megtagadásáról.

Tény: egy demokráciában a jogainkhoz való hozzáférés – elméletben – alapvető emberi jogunk. A bennünket érintő közigazgatási eljárásokban a keletkezett iratokba való betekintés joga (főleg, ha a hamis tartalommal ellátott közokiratokat kéri ki az ember lánya) direkt egyetemleges, alapvető jog. Nem így a gyermekvédelmi eljárásban.

Már nagyon elfáradtam, az évek óta tartó, tökéletes szélmalomharcban. Minek okán rájöttem: mivel nem vagyok egyedül az országban, aki szélmalomharcot vív ezzel a törvényi rendelkezéssel, törvénymódosításra van szükség, annak érdekében, hogy az alapvető jogok a gyermekvédelmi eljárásokban is biztosítottak legyenek, minden, az eljárásban résztvevő emberi lény számára.

Ezzel együtt, az alábbi, soha el nem küldött levéllel a gyermekvédelemben dolgozók figyelmét szeretném felhívni arra a tényre, hogy ha bárkiből, a bíróság, vagy a gyámhivatal döntését követően nevelőszülő válik, annak azért jóval nehezebb dolga van, mint a vér szerinti szülőnek, mégis rásütik, lépten-nyomon: ő senkije a gyermeknek. … És ez bizony, a hiányos törvényi szabályozás folytán így is van. Jogilag ugyanis a „mostohaszülő” senkije a gyermeknek, ugyanakkor büntetőjogi felelőssége erősebb, mint a vér szerinti szülőé.

Következzék hát a levél, gondolatébresztés céljából:

„Tisztelt Hivatal! Tisztelt Jogalkotó!

Kérem, az alábbiakon gondolkozzanak el, annak érdekében, hogy a gyermekvédelmi eljárások – melyek eleve idegileg-érzelmileg kiválóan megterhelőek, hosszát tekintve pedig éveken keresztül elhúzódnak – ne legyenek okai esetleges bontóperek generálódásának.

Mint tudják, én eléggé bonyolult múlttal rendelkező, nem kicsit problémás gondolkodású és viselkedésű gyermeket kaptam, évekkel ezelőtt a bíróságtól. Úgy váltam tehát nevelőszülővé, hogy hivatalos munkaviszonyom ezzel nem keletkezett (hiába nevelem, főállásban más gyermekét), mint nevelőszülőnek, ezért nem kapok szolgálati jogosultságot majd a nyugdíjamhoz sem, ugyanakkor azonnal büntetőjogi felelősségem keletkezett, miközben a gyermek érdekében és védelmében nincs jogom eljárni – a vonatkozó törvény rendelkezései szerint.

Már ez is eléggé faramuci élethelyzet, de, kérem, vegyék figyelembe az alábbiakban szereplő tényállásokat is akkor, amikor arról döntenek: a felügyeletemre bízott gyermeket érintő ügyekben nem minősülök ügyfélnek, így iratbetekintési jogom nincs. A felsorolás messze nem lesz teljes, de összehasonlítást tartalmaz a vér szerinti szülő kötelezettségével, és felelősségével szemben, tekintettel arra, hogy a vér szerinti szülő bizony ügyfélnek minősül, és ő az iratbetekintési jogával is élhet ezekben az eljárásokban.

Tény: Nekem, mint nevelőanyának a bíróság jogot adott arra, hogy jövedelmemből eltartsam a gyermeket, mégsem vagyok a gyermekvédelmi eljárásokban ügyfél. Ugyanakkor a vér szerinti anya ügyfélnek minősül, de neki már nem joga az, hogy ő, a jövedelméből hozzájáruljon a gyermeke eltartásához, minek okán ezt az állam teszi meg, helyette. Ő mégis ügyfélnek minősül, én pedig nem.

Tény: Jogot adott a bíróság arra, hogy neveljem a családon belüli erőszak okozta traumák utáni következményekkel együtt a gyermeket, ha nem teszem, büntetőjogi felelősségem keletkezik, azonnal, ugyanakkor a vér szerinti anyának, aki tette ezt vele, büntetőjogi felelősségre vonása nem történt meg, a mai napig sem. Mégsem vagyok a gyermekvédelmi eljárásokban ügyfél. Ugyanakkor a vér szerinti anya ügyfélnek minősül, de neki már nem joga az, hogy a gyermek nevelésében segédkezet nyújtson. Tudjuk: bár gyermeknevelésre alkalmatlan, mégis, ha rendszeresen tartaná a kapcsolatot a gyermekével, talán kevesebbet rombolna az ő gyermeke az én lakásomban. És, bár a lakásomban okozott károkat az én kötelességem megtéríteni, mégsem minősülök ügyfélként a gyermekvédelmi eljárásokban.

Tény: Kötelességem viselkedésemmel példát mutatni a gyermeknek, a sikeres felnőtté válása érdekében, egyéb esetben azonnal büntetőjogi felelősségem keletkezik. Mégsem vagyok a gyermekvédelmi eljárásokban ügyfél. Ugyanakkor a vér szerinti anya ügyfélnek minősül, de neki már nem joga az, hogy viselkedésével példát mutasson. Így fordulhat elő az a helyzet, hogy az országos körözés alatt álló vér szerinti anya, a maga viselkedésbeli „példamutatásával” együtt ügyfélnek minősül a gyermekvédelmi eljárásban, és én, aki példás életvitellel „csak” a nevelőanyja vagyok a gyermeknek, pedig nem minősülök ügyfélnek.

Tény: Kötelességem eltűrni, hogy a gyermek, ha „jön egy gondolat” teljes mértékben ingóságaimtól megfosszon, az okozott kárt, természetesen önmagamnak kell megtérítenem. A vér szerinti anyának nem kötelessége az, hogy a gyermeke által nekem okozott kár megtérítéséből részt vállaljon. Mégis ő az ügyfél a gyermekvédelmi eljárásokban, nem pedig én.

Tény: Bármiféle problémája van a gyermeknek, én vagyok ott, aki a megoldást keresi, és a megoldásban segédkezet nyújt neki. Mégsem minősülök a gyermekvédelmi eljárásban ügyfélnek, a vér szerinti anya ellenben ügyfélnek minősül, pedig fogalma nincs gyermeke adott életszakaszbeli problémáiról, így azok megoldásában sem érdekelt. Ő mégis ügyfélként minősül a gyermekvédelmi eljárásokban.

Tisztelt Jogalkotó!

Önök szerint jól van ez így? Mit gondolnak, a fentiekben részletezett tények, országos szinten hány olyan második-sokadik házasságot érintenek, ahová a családon belüli erőszakból, illetve elhanyagolásból emelnek át gyermeket? Ebből levonva a tényadatot: hány nevelőanyát/nevelőapát illetnek Önök a jog nyelvén jogok nélküli „mostoha” szülőnek, akkor, amikor a vér szerinti szülőtől teljes mértékben elvonják a büntetőjogi felelősségét, de mégis engedik, hogy ügyfélként minősüljön a gyermekvédelmi eljárásokban, a gyermeket érintő ügyekben, továbbra is?

Tekintettel arra, hogy a vér szerinti szülő viselkedése, gondolkodása és a gyermekhez való hozzáállása váltja ki a kiemelt gyermekeknél azt a nagymérvű alkalmazkodási zavart, amit az új családjába kerülve átél, a vér szerinti szülőt mégsem kötelezik arra, hogy vállalja a felelősséget azért, amit a gyermekkel megtett.

Közben ne felejtsék el: bár a vér szerinti szülő tettéért való büntetőjogi felelősségre vonása nem történik meg, neki mégis joga van a gyermeket érintő további gyermekvédelmi, gyermekjogi eljárásokban eljárni, ügyfélként, az pedig, aki „csak” nevelőszülő, és igyekszik helyrehozni azt, amit a vér szerinti szülő művelt a gyermekkel, nem minősül ügyfélként, nem járhat el a gyermekvédelmi-, gyermekjogi eljárásokban a gyermek érdekeinek képviseletében.

Nincs ez így jól. Törvénymódosításra szükség van.

És addig is, amíg a jogalkotó megmozdul végre, kérem arra a gyermekvédelem dolgozóit, legyenek méltányosak azokkal, akik helyrehozni szeretnék egy gyermek életét, és ne adjanak több jogot eljárásaikban annak, aki a gyermek életének tönkretételében kulcsfigura volt.

A jogosultság irányának megfordítására van szükség.

Mert még egy szülői felügyeleti joggal nem rendelkező vér szerinti szülőnek is több joga van egy gyermekvédelmi eljárásban, mint egy bíróság által jelölt nevelő/mostoha szülőnek. Akinek szintén nincs szülői felügyeleti joga (mert a bíróság bár nem jelöli ezt a jogot, mégis, az áthelyezéssel keletkezteti). A szülői felügyeleti jog gyakorlását a nevelő/mostoha szülőnek ugyanis a bírósági döntés jogerőre emelésének napja a kötelezettségévé teszi. Mégsem rendelkezik arról a bíróság, hogy a nevelő/mostoha szülő a gyermek érdekében és képviseletében a gyermeket érintő eljárásokban eljárhat. Ezt a jogot meghagyja a gyermeknek ártó, vér szerinti szülőnek. ….”

Nem mondhatom el senkinek. Elmondom hát mindenkinek.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 7
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576