Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem indulnak eljárások gyermek prostituáltat használó kliensekkel szemben

prostitualt---hir24.jpg„Ági vagyok. De hívhatsz másnak is. Ahogy tetszik. Állítólag nagyon hasonlítok Rihannára. Van, aki úgy szólít. Egy időben gondolkoztam azon is, hogy pirosra festem a hajamat, de a stricim nem engedte. Petinek hívják. A stricimet. Aki igazából a barátom. Együtt élünk már vagy fél éve. Nem olyan rossz srác, mint mások gondolják. Kicsit kemény néha… meg könnyen eljár a keze, de én is hülye vagyok. Ezt mondja mindenki.

14 éves vagyok, és két éve nem láttam anyámat. Apám meghalt, amikor hat voltam. Anyám azóta iszik, és folyton új pasik jönnek. Igazából egyiket sem szerettem, de azért volt néhány, akit jobban utáltam, mint a többieket. Olyan kilenc lehettem, amikor az egyik legnagyobb barom beköltözött hozzánk. Az Imre. Anyámat verte, engem meg folyton hajkurászott. Azt mondta, ilyen szép vagyok, meg olyan, csak húzzam le a bugyimat. Hogy vajon ott is szép vagyok-e?

Aztán egyik este amikor anyám merev részegre itta magát, rám mászott. Szinte nem is emlékszem rá, milyen volt. Csak a szagára: töltött káposzta szaga volt. Meg hogy a fülében volt egy kis arany fülbevaló. Azt néztem közben. Hogy milyen vacak cucc, és hogy biztosan nem igazi arany.

Akkoriban jöttek ki először a gyerekvédelmisek. Anyámat iszonyatosan leordították, hogy miért kezdett ezzel az Imrével, és megfenyegették, hogy elvesznek tőle, ha nem hagyja el. Pedig senkinek nem mondtam el, hogy mit csinált velem az Imre. Csak annyit tudtak, hogy veri anyámat.

Na, hát onnan még legalább két év volt, amíg elköltözött. Aztán anyámnak még nehezebb lett. Ivott is rendesen, meg nem volt pénz, én meg folyton csak csináltam a bajt. Úgyhogy pár hónapra rá elvettek anyámtól, és beraktak egy otthonba. Persze azonnal elszöktem. Hazamentem. Sírtunk meg minden.

Anyám mindent megígért, hogy máshogy lesz, de aztán jöttek a rendőrök, és visszavittek az otthonba. Még párszor hazaszöktem, de rájöttem, hogy otthon mindig megtalálnak. Aztán már csak úgy simán szöktem. Két év alatt nyolc otthonban voltam. Gyámom is legalább annyi volt, sokukkal nem is találkoztam személyesen. Aztán úgy fél évvel ezelőtt jött egy új lány az otthonba, aki ismerte Petit. Neki dolgozott néha, ha szökésben volt… és kellett a pénz.

Petinek buszmegállókban dolgoznak a lányok. Általában nem kell lefeküdni a férfiakkal. Csak azt akarják, hogy leszopd őket – főleg, ha kiderül, hogy még csak 14 éves vagy. Nem kockáztatják a börtönt, inkább csak azt akarják, hogy kiverd nekik, és közben a melledet markolászhassák. Vagy csak simán nézzenek közben.

Igazából nem olyan rossz ez az egész. Sőt! Még jobb lesz, mert Petinek van egy haverja Németországban. Azt mondja, kimegyünk hozzá, és ott még több lesz a pénz. Jó, mi?”

Ágit 2015 nyarán egy Németországi bordélyházból hozta haza egy helyi civil szervezet két munkatársa. A rendszeresen kábítószerező prostituált lányt a saját családjában nem lehetett elhelyezni, és a férőhely hiánya miatt speciális gyermekotthonba sem kerülhetett. A hivatalos szervek értesítése szerint: „egy éven belül nem várható, hogy lenne hely számára egy zárt intézményben.” A kislányt ezért lakásotthonba küldték, ahonnan gyakorlatilag folyamatosan szökésben van. Iskolába nem jár. Ha a rendőrök észreveszik, akkor visszaviszik az otthonba, vagy eljárást indítanak vele szemben, tiltott kéjelgés miatt, és bezárják 30 napra szabálysértés miatt.

Magyarországon jelenleg egy végtelenül cinikus és gyermekvédelmi szempontból abszolút káros, gyermekjog-ellenes gyakorlatot látunk a gyermekprostituáltak ügyeinek legnagyobb részében.

Hiába írja elő a Büntető Törvénykönyv, hogy a gyermek prostituáltat használó kliens büntethető, ilyen eljárások mégsem indulnak. Ahogy azokkal a bűnözőkkel szemben sem, akik pedig sokszor csapatostul viszik az otthonokban élő lányokat, fiúkat az utcára strichelni. Nem egyszer maguk a gyermekvédelmi szakemberek is tudják, hogy mi történik a gyerekekkel a szökések idején, ahogy Ági esetében is. Csak egyszerűbb nem odanézni, úgy tenni mintha nem látnák, vagy úgy tenni, mintha ez a gyerek saját döntése lenne. Mintha elég felnőttek lennének ahhoz, hogy egy ilyen döntést meghozzanak, hogy a testüket bocsájtják áruba.

Ehhez a „félrenézéshez” sok esetben az is hozzájárul, hogy csak kevesen tudják: a prostitúcióba keveredő gyerekek kétharmada korábban szexuális erőszak áldozatává vált. A gyerekeket nem tekintik áldozatnak, csak elkövetőnek.

Általában csak akkor indul nyomozás, ha ők tettek valami rosszat. Ha ők az áldozatok, akkor nem – ahogy Ági esetében is történt.

Mivel „hivatalosan” a gyermekprostitúció nem is létezik Magyarországon (a statisztikákban szinte egyetlen ügy sem szerepel), ezért nincsenek olyan szakemberek, speciális intézmények, mint amilyenekre az ilyen helyzetbe került fiúknak és lányoknak szükségük lenne.

A prostitúció sok esetben összefonódik a kábítószer-használattal, deviáns viselkedéssel (kisebb-nagyobb bűncselekményekkel, alkoholfogyasztással) – a gyerek viselkedése átszexualizálódik. Érthető, ha egy „átlagos” lakásotthon nem szívesen fogad be egy ilyen gyereket. Az viszont érthetetlen, hogy miért nincsenek olyan intézmények, ahol ezeket a gyerekeket szükségleteik szerint, megfelelő ellátásban és gondozásban részesíthetnék.

Pedig Ági története valós. A gyermekprostitúció igenis létezik. A szemünk előtt zajlik, és nagyon sok állami gondoskodásban élő gyereket érint.

Ha szülőként a saját gyerekünk élne úgy, ahogy Ági, a bíróság előtt kellene felelnünk azért, mert veszélyeztetjük az egészséges fejlődését.

Így viszont sok-sok gyermekvédelmi szakember és hatóság asszisztál mindenféle valódi felelősségvállalás nélkül évente több ezer Ági történetéhez.

dr. Gyurkó Szilvia

Fotó: Hír24

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 23
Összes: 1804281
30 nap: 21464
24 óra: 612