Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi baj lehet a PAS induktorral?

skizo.jpgA PAS – szülői elidegenítés, mint folyamat, ha megjelenik a gyermek életében, ennek egyenes következménye az lesz, hogy a gyermeket a PAS induktor (az elidegenítő szülő) eszközként és/vagy fegyverként használja a különélő szülővel szemben. Ennek következtében a gyermek személyiségfejlődése nem haladhat sem a szokott tempóban, sem pedig a megfelelő irányban – a gyermekként formálódó személyisége tehát mindenféleképpen deformálódik.

Hogy kevésbé-e, vagy nagymértékben, ennek foka csak attól függ, hogy milyen hosszú időszakon keresztül volt kitéve a PAS-nak, és az milyen korai életszakaszban kezdődött. Egy dolgot azonban mára már biztosan tudunk: az elidegenített gyermek érzelmei manipulálva vannak, mesterséges információkkal pontosan a valóságot rejti el előle a PAS induktor. A gyermek valóságérzékelése tehát sérül. Sőt. Mesterséges emlékképeket ültet el a PAS induktor a gyermeke fejében. Minél fiatalabb életkorban kezdőik a PAS, annál nagyobb sikerrel.

A PAS induktor a manipulált, és mesterséges, a PAS célszeméllyel kapcsolatos emlékeit nem direkt találja ki, hanem ezekről a „megtörtént” emlékképekről saját "tapasztalatai" vannak. A saját tapasztalataira pedig akként emlékszik, ahogyan a valóságot a saját, sok esetben eleve torzult valóságához igazította. Mint ahogyan az éremnek is két oldala van, egy eseményt, vagy cselekvéssort a két résztvevő kétféleképpen értelmezi. Amennyiben az egyik résztvevő személyiségének vannak már észrevehető, ám nem kezelt zavarai, ennek fokában módosítja, a saját maga számára elfogadhatóvá a valóságot.

Majd erről a már módosított, saját valóságára formált emlékképről mesél gyermekének – megingathatatlan tényként és realitásként. A gyermek pedig elhiszi, hiszen egy gyermek fejében meg sem fordul az, hogy a szülője hazudik neki. A gyermek meggyőződése az, hogy a szülő mindig igazat mond, hiszen ő az, aki neki is megtiltja a hazugságot – akkor biztosan ő sem hazudik. És, tulajdonképpen nem is hazudik a PAS induktor – mindössze a saját valóságáról mesél a gyermeknek.

Meg sem fordul a PAS induktor fejében, hogy ezzel gyermekében nem a szeretet, hanem a gyűlölet magvait ülteti el. Nem a szeretetre, elfogadásra, hanem a gyűlöletre, harcra, csatározásokra neveli őt. A pszichopata gyermekekről már írtunk, így most csak röviden emlékezünk: az a gyermek, aki nem képes az érzelmei kifejezésére, beazonosítására, és az adott szituációkban a megfelelő érzelmek előhívására, és alkalmazására, a pszichopata személyiségzavar vonásait mutatja. Márpedig az a gyermek, aki szeretetnek hiszi a saját, eszközként való felhasználását (hiszen a PAS induktor ezt hiteti el vele), felnőttként ő maga is előszeretettel fogja eszközként használni a környezetében élőket. Mert nem képes beazonosítani, tudatosítani a saját maga eszközként való felhasználását a PAS induktor által.

Ezért merem azt állítani: a PAS-ban érintett gyermekek mindegyike maradandó károsodást szenved el, a PAS végére (ha egyáltalán véget ér egyszer). Ez az oka annak is, hogy szükség van a PAS jogszabályi keretekbe való foglalására, és a PAS induktor (illetve, csbe-rendszerabúzus kényszerítette PAS-ról beszélünk, akkor a PAS célszemély) kényszergyógykezelésének elrendelésére. Ugyanakkor, a gyermek számára mindenképp, kötelező, támogató terápia bíróság általi előírására is szükség van, annak érdekében, hogy a PAS által felhasznált gyermek személyiségét ért káros hatásokat tompítani, illetve megszünteti, kivédeni lehessen.

A PAS induktor ugyanis soha nem ismeri el, hogy mit tesz a gyermekével. Meg van győződve arról: ő csak védi és óvja a gyermekét. Mert az ő valóságában valóban ezt is teszi. A realitás valóságában azonban folytatólagos jelleggel árt neki, és deformálja a most bimbózó személyiségét. Megtölti a gyermeket gyűlölettel, és ezt az érzést természetes érzésként hiteti el vele.

A PAS induktor tehát betegségtudat nélkül él. És beteggé teszi ezzel a gyermekét is. Annak tudta, és belegyezése nélkül. A PAS induktor, a saját viselkedésének gyermekre gyakorolt káros hatását felmérni nem képes, így azzal sincs tisztában, hogy miként és hogyan jelent veszélyt a gyermekére.

A PAS induktorok nem ismerik el önmaguk PAS induktori voltát, egyben nem ismerik el a PAS létezését sem, tagadják, hogy ez előfordulhatna, ugyanakkor ezen állításaikat érvekkel alátámasztani nem képesek, ám, mivel ebbéli meggyőződésüket akár erőszaktól, megfélemlítéstől sem visszariadva „nyomják le” hallgatóságaik torkán, rá kell ébrednünk arra: a PAS induktorok, társadalmi szempontból is veszélyesebbek, mint gondolnánk. Arról nem is szólva, hogy ha a jogalkotók soraiban is PAS induktorok ülnek, akik a saját valóságuk szerint teszik meggyőződésükké, hogy a PAS nem létezik – a törvényi szabályozás annál inkább fog késedelmet szenvedni ebben a kérdésben.

Nem tudjuk ugyanis megállítani őket. Ennek okán, ha létre is jöhet a magyar jogi szabályozás a kérdésben, felszámolni a PAS – az internetnek köszönhetően most már szájhagyomány útján terjedő - rendszerét nagyon hosszadalmas folyamat lesz.

A PAS induktor ugyanis semmiféleképpen sem jellemezhető egészséges pszichével rendelkező emberként. Egészséges szemléletű szülő nem árt a gyermekének, nem veszélyezteti fejlődését, és hagyja, hogy a saját tapasztalati útján értékelhessen gyermeke egy-egy élethelyzetet. Hagyja, hogy saját maga döntsön. .... 

Sokféle leírás létezik ezen viselkedésforma eseteire, bár minden eset egyedi.

Az egyik leírás ezt mondja: „A doxazma abszolút megingathatatlan, és ez egyik legfontosabb jellemzője: semmiféle érv, semmiféle bizonyíték, a legkézzelfoghatóbb tények sem bírják rá a beteget akár a legcsekélyebb engedményekre sem kóros meggyőződéséből. Sőt a vitatkozás, a kétségek mintha még táplálnák is a doxazmát: egyre újabb mellette szóló érvek támadnak, a téveszme terebélyesedik, épül, de mindvégig szilárd, logikus rendszert alkot.

A beteg egyszerűen nem vesz tudomást a téveszméje ellen szóló érvekről, míg a mellette szólókat felnagyítja, nemegyszer emlékezetében meghamisítja, azaz a valóságot illeszti saját meggyőződéséhez és nem megfordítva.”

Vonatkoztassuk ezt a leírást a PAS induktor jellemrajzához. Majd olvassuk tovább a leírást: „A dolgok máshogy nézhetnek ki, máshogy hangozhatnak. A páciensek átélhetnek furcsa érzéseket is. Ezek a hallucinációk ittas állapotban rosszabbodhatnak. Partnerükről, barátaikról vagy családtagjaikról gyorsan megváltoztathatják véleményüket, ha valami negatívat hallanak róluk. Ennek eredményeképp támadhatnak, vagy ellenkezőleg eltávolodhatnak a személytől, vagy csoporttól amíg visszanyerik a normális gondolatokat, mely rendszerint kezelést igényel és időt.”

A leírás emlékeztet a PAS induktor viselkedésének és gondolkozásának a leírására?

Talán nem véletlen.

A tünetcsoport orvosi megnevezése: szkizoaffektív zavar. A teljes leírás ide kattintva olvasható.

Persze, mindez csak és mindössze: találgatás, lévén Magyarországon nem szokás diagnosztizálni, vagy egyáltalán szakértői vizsgálatnak alávetni a PAS induktort. Egy dolog azonban biztos: találgathatunk. ... De bármilyen rendellenesség okozza is azt, hogy egy szülőből PAS induktor váljon, amennyiben ez megtörténik, és átlépi a normalitás határvonalát, abban a percben válik gyermeknevelésre alkalmatlanná.

Egészen addig lesz nevelésre alkalmatlan, amíg gyógykezelése meg nem kezdődik. A cselekedet jogi szabályozása nélkül ez akkor történik meg, ha akár önmagára, akár a PAS célszemélyre válik kifejezetten veszélyessé. 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20705
24 óra: 578