Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kincs, ami nincs: A tartásdíj állam általi megelőlegezése

A tartásdíj állami megelőlegezése mindössze elméleti lehetőség. Csupán egy évet, vagy valamivel többet kell várni, a bíróság ítéletétől számítottan arra, hogy létre jöjjön, akkor is csak a megítélt összeg töredékére számíthat a gyermekét egyedül nevelő szülő abban az esetben, ha a külön élő szülő önként nem hajlandó gyermekének tartásához hozzájárulni. Megtörtént eseten keresztül mutatom be, mire gondolok.

Éveken keresztül történő bántalmazást, elhanyagolást, végül teljes elhagyást követően a bíróság a gyermeket az apukánál helyezte el. Az utolsó tárgyaláson az elhelyezés tényének kimondásával együtt a tartásdíj összegéről, és a fizetési kötelezettség kezdő dátumáról is döntött a bíró.

Mikor a tartás összegének kérdése került döntés elé, a bíró megkérdezte az anyát, mennyit tud és képes fizetni, jelezve, hogy a törvény által előírt minimális összeg 15 000 forint, havonta. Az anya köpött egyet a bíró előtt, majd kijelentette: ő márpedig fizetni nem fog. A bíró megítélte a minimális 15 000 forintot, fizetési kötelezettségként, 2014. november 19.-én. A tartás fizetésének kezdő dátumaként a bíró – visszamenőleges hatállyal - 2014. szeptember 01.-ét jelölte meg.

Fontos tényállás, hogy a bíró nem rendelkezett a következőkről (mert erre nincs törvény általi felhatalmazása):

  • Mikor az anya a bíró előtt nyilatkozott arról, hogy nem áll szándékában tartásdíjat fizetni, hivatalból nem rendelte el az állami megelőlegezést.
  • Mikor az anya a bíró előtt nyilatkozott arról, hogy nem óhajtja a kapcsolatot tartani gyermekével, a bíró nem rendelkezett hivatalból (a tények figyelembe vételével sem) az anya szülői felügyeleti jogának megvonásáról, nem nyilvánította őt nevelésre alkalmatlannak (miközben szakértőt sem vont be az eljárás 3 éve alatt), de nem is kötelezte őt a kapcsolat tartására, mindössze kapcsolattartási időpontokat jelölt.
  • Ugyanakkor, mivel nem vonta meg a felügyeleti jogot, így nem jelölt gyámot sem a gyermek mellé, annak érdekében, hogy az anyának ne kelljen tartásdíjat fizetnie, az apának pedig ne kelljen a hivatalokban kilincselnie segítségért, a tartás végrehajtásához.
  • Hivatalból a bíró - még az anya nyilatkozata után sem – rendelte el a tartásdíj bíróság általi végrehajtását, nem nyilatkoztatta az anyát sem a jelenlegi elérhetőségéről, sem pedig munkahelyi adatait nem kérte ki tőle.

Mindezt követően az apa 2015. januárig várt arra, hogy a bírónak tett ígérete ellenére az anya majd fizetni fogja a tartásdíjat. Ez nem történt meg. Akkor bekopogott a bírói végzéssel a bírósági végrehajtó irodájába, kérve a tartásdíj végrehajtását. A végrehajtó visszaküldte őt a bírósághoz, mondván: amíg a bíróság nem állítja ki a bírósági végrehajtási lapot, ő az eljárását nem tudja megkezdeni.

Apukánk visszakilincselt a bírósághoz, kérte, és megkapta a bírósági végrehajtási lapot, mellyel újra bekilincselt a végrehajtóhoz. Ekkor megindult a végrehajtási eljárás az anyával szemben (2015. január).

Apuka türelmesen várt, egy hónap múlva azzal szembesült, hogy anyuka a gyermektől kért és kapott pénzkölcsönt arra, hogy a gyermek számára születésnapi ajándékot vásárolhasson. Ezzel tulajdonképpen a gyermek megvalósította azt az Alaptörvényi rendelkezést, mely kimondja, hogy a gyermek köteles eltartania a szülőjét. …. Mindenesetre apuka akkor már tudta, az anyuka be fogja váltani a bíró előtt, a tartásdíj fizetésének módjára tett ígéretét.

2015. áprilisban az apuka a végrehajtótól egy értesítést kapott, melyben a végrehajtó jelzi, hogy megtalálta az anyuka munkáltatóját, a letiltásról szóló végzést a munkáltató számára eljuttatta. 2015. májusban a végrehajtó arról értesíti az apát, hogy megtalálta az anyuka bankszámláit (!) és azokra a letiltást eszközölte. 2015. júniusban a végrehajtó jelezte az apuka számára, hogy az anyuka munkáltatója a letiltó végzés ellenére a tartásdíj fizetési kötelezettségnek nem tesz eleget, ily módon újra kiadta a munkáltató felé a tartásdíj megfizetésére vonatkozó, letiltó végzést. 2015. július 21.-én a végrehajtó lezárta az eljárását, kiadva a jegyzőkönyvet arra vonatkozóan, hogy a tartásdíj fizetési kötelezettségből eredő tartozás, és a folyamatban lévő tartásdíj fizetési kötelezettség behajthatatlan. (Arról nem lehet tudni, hogy mi a helyzet annak a törvényi rendelkezésnek a végrehajtó általi betartásával, mely szerint a munkáltató kezesként felel munkavállalója tartozásaiért.)

2015. július 22.-én apuka bekilincselt a gyámhivatalhoz, mert szerette volna megigényelni a tartásdíj állam általi megelőlegezését. A gyámhivataltól a szociális osztályhoz irányították (!) őt, mondván: a tartásdíj állam általi megelőlegezésének kérdésével már nem a gyámhivatal, hanem a szociális iroda foglalkozik. Apuka bekopogott a szociális iroda ajtaján, ahol az alábbi beszélgetés hangzott el:

Ügyintéző: - Újfajta kérelem került bevezetésre, itt már a TAJ számokat is fel kell tüntetni, ezzel együtt igazolni kell az apuka és a nevelőanyuka jövedelmét is.

Apuka: - ?????

Üi: - Meg kell vizsgálnunk, hogy valóban rá vannak-e szorulva a tartásdíj megfizetésére, az államtól.

A: - De a tartásdíj a gyermeknek alanyi jogon jár a különélő szülőtől, nem?

Üi: - Már nem, hanem rászorultsági alapon jár. Felhívom a figyelmét arra is, hogy teljesen mindegy, mennyi összeget ítélt meg a bíróság, teszem föl, lehet az akár 100 000 forint is, az állam akkor is csak 14 250 forintot fog fizetni megelőlegezés jogcímen, többet nem.

A: - De hát a bíró azt mondta, hogy a minimum összeg 15 000 forint, ennél kevesebb nem lehet, ezért nem is kértem többet. Önök azt állítják, hogy a bírónak nincs fogalma a törvényekről, vagy a két törvény megalkotása kerülte el egymást, az összeg meghatározásának tekintetében?

Üi: - Erre nem tudok válaszolni. 14 250-nél nem fogunk többet utalni, még jogosultság esetén sem.

A: - Azért volna még itt valami. Az anyuka lakcíme előttem ismeretlen, de, ha a végrehajtót megkeresik, ő rendelkezik az anyuka elérhetőségével, és munkáltatójának címével is. Kérem, vegyék föl a kapcsolatot a végrehajtóval.

Üi: - Hmm… Akkor most elmondom, hogy lesz ez. Mi az anyuka bíróság által ismert lakcímére fogjuk őt kiértesíteni – mert nem vagyunk nyomozó hatóság -, hiszen az ő véleményét is meg kell hallgatnunk. Az értesítés postázását követő 15 napig várunk arra, hogy az anyuka reagáljon. Ha nem jelentkezik, újabb értesítést küldünk ki, és ismét várunk 15 napot. Ha még erre sem reagál, akkor ki kell rendelnünk egy jogi képviselőt a részére, aki az eljárásban képviselni fogja a távollétében az ő érdekeit. Csak ezt követően tudunk majd arról dönteni, hogy megítélhető-e az állam általi megelőlegezés, vagy nem.

A: - Önök szerint a fiam szeptembertől fénnyel táplálkozik, vagy van élelmezési költségem? Önök szerint a fiam minden iskolai eszköztárát az iskola biztosítja, vagy nekem kell azokat megvennem? Önök szerint a fiam meztelenül jár, vagy van ruháztatási költségem is? Önök szerint a fiamnak vasszervezete van, és sosem beteg, vagy öngyógyító képességei vannak? Vagy az orvostól ajándékba kapja az esetenként felírt gyógyszereket?

Üi: - Kérem, apuka, ne háborogjon, nem mi tehetünk erről, mert ez a törvény. Nekünk a törvényeket be kell tartani.

Összefoglalva: a bíró előtt ismert a különélő szülő lenyilatkozta, hogy nem fog, nem akar, és nem tud tartásdíjat fizetni, de a bíró egyrészt e nyilatkozatot nem foglalta jegyzőkönyvbe, másrészt hivatalból sem az állami megelőlegezést, sem pedig a bíróság általi végrehajtást nem rendelte el, annak érdekében, hogy a gyermeknek alanyi jogon, a különélő szülőtől járó tartásdíjhoz hozzájuthasson. Ily módon a gyermek akár évekig sem fontos, hogy a tartásdíjához – tulajdonképpen a zsebpénzét biztosító (mert többre, a legtöbb esetben nem elég) – hozzájuthasson.

A jogalkotó szerint – mert hát ezt írja elő a törvény.

Fontos, ténybeli kérdés: elméletileg a bíróság, a közigazgatás hierarchiájában a gyámhivatal és a szociális iroda fölött áll. Gyakorlatilag azonban a szociális iroda áll úgy a gyámhivatal, mint a bíróság fölött, hiszen teljesen mindegy, milyen összeg szerepel a bírói ítéletben, a szociális iroda azt felülírja, és mindössze havi 14 250 forinttal szúrja ki a gyermek szemét.

Mert ez meg így találta ki a jogalkotó, a szociális iroda döntésének teljhatalmat adva a bíró döntésének felülírásában. …

Rendben, a fent leírt esetben a 15 000-hez viszonyítva a különbség nem nagy. De mi történik azokkal, akiknek nagyobb összeget határozott meg a bíróság, és helyette (a még havi pelenka költségre sem elegendő) töredék összeget kapja majd? Bár, a jogalkotó szerint meg lehet élni 47 ezerből. És a gyereknek elég 14 ezer egy hónapig?

Mármint a jogalkotó szerint, persze.

Még egy fontos tény. A közigazgatási eljárást előíró törvény azt rögzíti, hogy egy gyermek is indíthat közigazgatási eljárást. Ugyanakkor a gyakorlatban, hiába, hogy a fenti esetben a gyermek 15 éves, saját jogán nem igényelheti meg a tartásdíjat, ezt az eljárást kizárólag az apja, mint törvényes képviselője teheti meg. Mert ezt mondja a jogalkotó. Miután már azt is mondja, hogy a gyermek is indíthat közigazgatási hatósági eljárást. …. Mivel itt nagyfokú ellentétet tapasztalok, a két rendelkezés között, igyekszem rájönni a jogalkotói téveszme mibenlétére, és alapjára.

Két lehetőség lebeg szemem előtt: a jogalkotó vagy nincs tisztában azzal, mely eljárások minősülhetnek közigazgatási eljárásnak, vagy nincs azzal tisztában, mi a törvényi minősítése a gyermek fogalmának. …

Valami ugyanis nem stimmel, ha a jogalkotó egyik törvényében a gyermek indíthat közigazgatási eljárást, a jogalkotó másik törvényében viszont ezt nem teheti meg. …

A jogalkotó arra sem ad választ: Miért pont 14 250 forintot határozott meg annak összegeként, amelyből egy gyermek létfenntartásához szükséges havi költségmennyiség felét maximálisan biztosítani lehet?

Mennyit is ér egy gyermek a jogalkotóink számára?

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 6
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576