Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó kis biznisz, ugye? - Videókkal

A nevelőszülői hivatás és a gyermekek „elbizniszelése” kapcsán megjelent írásom közfelháborodást váltott ki, mely felháborodást megtapasztalván, igyekeztem minden kommentelőt felkeresni, arra kérve őket, fejtsék ki bővebben a véleményüket, hogy egy, a témával foglalkozó sorozatban járjuk körül a nevelőszülői hivatás, és ennek jogi szabályozatlanságának tárgykörét. A fenti címet egy nevelőszülőtől kölcsönöztem, aki meglátásaival hozzásegített a tisztábban látáshoz. Felhívta a figyelmemet arra is, hogy talán a gondolataim megjelentetését megelőzően lett volna szükség arra, hogy elbeszélgessek a nevelőszülőkkel, és csak ezt követően megírni azt, amit sejtek. Maximálisan igaza van.

Tabukat nyitogatni vállalkoztam, de a Nemzet Balekjához méltóan hamarabb járt a szám, mint ahogyan gondolkodni kezdtem. Az is igaz, hogy mindaddig, amíg egy téma nem vált ki közfelháborodást, nem tudhatjuk, milyen botrányok is húzódnak a tárgykörök mögött. Ebbe kapaszkodva nem cenzúráztam még a sárdobáló kommenteket sem, hiszen köszönettel tartozom azok íróinak. Vallom azt: minden sárdobálás mélyén, ha beletekintünk, láthatóvá válik az igazság. Köszönetet szeretnék nyilvánítani a kommentelőknek, hiszen hozzászólásaikkal rámutattak arra: a nevelőszülői hivatás jogi szabályozásával, és a jogalkotó általi elismerésével hatalmas problémák vannak.

Ha valaki úgy értelmezi jelen írásomat, hogy utólag magyarázom a bizonyítványomat, akkor bizony igaza van. Mert ezt teszem most.

Kezdjük rögtön a biznisszel: „Ön a cikkében tanulatlan, gyermekekre veszélyes egyénnek állít be engem és a nevelőszülőket. Ha ránéz az órára, hogy mikor írom ezt a levelet, akkor láthatja, hogy nekem a műszakom kb most ér véget. Kezdődött reggel 6 órakor. Ja és persze az is szempont hogy ugye vasárnap van. A hét, a hónap, az év minden egyes napján. Mindezt teszem (tesszük) havi 107 000,- forintért. Jó kis biznisz, igaz??

Ha csak a " munkaidőnket " nézzük. Akkor kapunk ügye gyerekenként 25 000 forintot ellátmány címen és a családi pótlékot. Ezeket a gyerekekre fordítjuk. Az állam elvette a gyest, gyedet, az ingyenes étkezést stb. Mert az nem jár, mert már így is sok, amit kapunk.

Nekem 3 kamasz fiam, és egy 5 éves kislányom van. Egy reggeli 20 db zsemle, 2 liter tej, aztán ebéd a suliban, ami ugye arra elég, hogy kibírják hazáig, amikor is 1 kg kenyér a rávalóval 10 perc alatt eltűnik, vacsoráig éhségcsillapításként. Vacsora minimum 2 kg kenyér 20 db tojás, vagy 2 kg virsli, stb. Na ez csak az étkezés. Jön ugye a tisztálkodás (víz, áram díj) tiszta ruha.

Egy másik nevelőanyuka véleménye ebben a kérdésben: „hát nekem van több kamaszom, értelmi sérült, mozgássérült (havi 25 000 forintos étrend kiegészítővel) akiknek mert kamaszok 15 000-nél kezdődik a cipő és még sorolhatnám mennyi egy szemüveg, mennyibe van az étkezése egy 16 éves fiú gyereknek stb, Sosem kértem senkitől anyagi segítséget, lelkiismeret furdalás nélkül felveszem a fizetésem, mert megérdemlem, ahogy megérdemli egy óvónő és tanárnő is, és senki nem kéri számon miért veszi fel. Sajnálom ezt a hölgyet aki írta. Kedves, nincs minden bokor mögött ellenség!”

Egy harmadik nevelőanyuka így ír: „Nem tervezem hogy mentegető hozzászólást írok azért mert nevelőszülő vagyok. Büszkén vállalom, és sajnálom ha ilyen a nevelőszülők megítéléséhez jelentősen hozzájáruló cikket olvasok. Mint minden hivatásban biztosan itt köztünk is élnek olyanok akik nem közénk valók,de a rendszer előbb-utóbb kiteszi őket. A nevelőszülőség HIVATÁS, ÉLETFORMA.

A FIZETÉS a szükséges eszköz mely hozzájárul ahhoz hogy a gyerekeket neveljük, de pénzen nem lehet szeretetet,tisztességes életrevaló nevelést, összetartozást venni. Mi ezt mutatjuk meg a hozzánk érkező gyerekeknek. Sokan nevelnek fogyatékos de legalább tanulási gondokkal küzdő gyerekeket akik a Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottság szerint iskolában,oviban 2 sok esetben 3 főnek számítanak. Sok családban nevelkedik 2-3 sokszor még több ilyen gyermek a saját gyerekek mellett.

Azt kell elérnünk hogy a hozott "anyagbó" kapott gyermek mert ugye a genetikát még Mi sem tudjuk megváltoztatni, beilleszkedjen a családba és később ha hazakerülnek vagy örökbefogadják a társadalom teljes értékű tagjai legyenek.

Nem célom ezzel a hozzászólással elszámolást írnom  mire költöm a fizetésemet ,mint ahogyan nem kérdezem meg az orvost, tanárt sem erről. Nem értem miért ítélnek el sokan a pénz (fizetés) miatt, nekünk nincs munkaidő, szabadság, táppénz,,,,és még jópár dolog ami másnak megadatott ha munkaviszonya van , nekünk ebből is a munkajogviszony maradt és a rengeteg kérdés erről. De ami van a GYERMEKEK akiket "kölcsön" kaptunk akikből igyekszünk értékes EMBERKÉKET nevelni,ehhez kell az a szükséges plusz amiért erre az útra lép az ember és az a plusz nem a pénz.

Egy negyedik nevelőanyuka így fogalmaz: „Négy nevelt gyerkőcömből 3 állandó pelenkás, egy éjszakára. Kettőjük még 4 óránként eszik éjjel is. Egyikük sok eü problémával született korababa. Ugye nem gondolja a cikk írója komolyan, hogy ezt a napi kb. 24 órás "munkát" kizárólag a pénzért csináljuk mindannyian- és ebből a gyerekenkénti bruttó 26. ezer ft-ból még jól lefizetjük a gyámokat is?”

Akkor gondolkodjunk. Tulajdonképpen, ha munkaviszonyként tekintünk a nevelőszülői hivatásra, amiért munkabér jár, akkor ez a munkaviszony miben különbözik az összes többi munkaviszonytól, a fentiek alapján? Először is: a munkaidőnek nincs sem kezdete, sem pedig vége. Egyáltalán nem beszélhetünk napi 8 órás munkavégzésről, de nem beszélhetünk táppénzes betegállományról, vagy kivehető szabadságokról sem. Szabad hétvégék, pihenő-, vagy munkaszüneti napok nincsenek. Tulajdonképpen úgy jön létre egy munkaszerződés, hogy abban a Munka Törvénykönyvében írt minimális feltételek nincsenek benne. Nem is lehetnek, hiszen a nevelőszülők gyermekek életéért, sorsáért felelősek, ebben a feladatkörben nincs lehetőség pihenőre menni. Főként akkor nincs ilyen lehetőség, ha beteg gyermeket nevelnek. Ugyanakkor a folyamatos műszakpótlék, vagy éppen a délutáni-, éjszakai műszakpótlék sem jár nekik.

A nyugdíjuk kiszámításánál azonban e vég nélküli munkaidőt mindössze 8 órás szolgálati időnek ismerik el, mint az egyéb munkaszerződések esetében. Tehát emelt nyugdíjról a rengeteg bedolgozott munkaórával nem is álmodhatnak, annak ellenére sem, hogy ugyanannyi, szerződés szerinti szolgálati idővel a többszörös munkaórát dolgozzák le annak, mint amit egy átlag munkavállaló a munkaszerződésével teljesít, ugyanakkor a nyugdíjaik összege pontosan annyit fog kitenni, mint a napi 8 órát teljesítő munkavállalóé.

Törvény az is, hogy az igénybe nem vett szabadságot a munkáltató kifizeti a munkavállaló számára. Igen ám, viszont mi a történet abban az esetben, ha a munkakör nem engedi meg a munkavállaló számára a szabadság igénybe vételének a lehetőségét? Nem rendelkezem arra vonatkozóan információval, hogy a szabadságokat a nevelőszülők készpénzre tudják-e váltani, illetve, ha és amennyiben igen, adóköteles jövedelemnek minősül-e ez a könyvelési művelet.

Még egy nagyon fontos tényezőt szeretnék megemlíteni: egy átlagos munkavállalónak a munkaeszközeit a munkáltató biztosítja, nem pedig a munkabéréből vásárolja meg azokat. A nevelőszülők esetében megvonták a nevelt gyermekek ingyenes étkezési lehetőséget, tehát szükség szerint ennek költségeit a munkabéréből fedezi. Ugyanez a helyzet a tisztálkodó- és tisztítószerekkel is, amit pl. egy gyárban dolgozó munkavállalónak a munkáltatója ingyenesen biztosít. Ugyanez vonatkozik a rezsi költségekre is, hiszen az átlag munkavállaló, ha lezuhanyozik a műszak befejezése után, felkapcsolva a villanyt az öltözőben, a munkabéréből nem fizet a munkáltatója felé rezsiköltséget. A nevelőszülőknek ez a lehetőség nem adott, ők a rezsiköltség fedezetét saját költségen oldják meg.

Az átlagos munkavállaló a törvények szerint jogosult arra, hogy szakszervezeti védelemben részesülhessen. A nevelőszülők esetében erről a lehetőségről nincs információm, vagy tudomásom. Az átlagos munkavállalónak létezik sztrájk joga is, a nevelőszülők esetében ez kizárt, hiszen még elméletben sem megvalósítható.

Kijelenthetjük tehát, hogy munkabér és a munkavállalói jogok szempontjából a nevelőszülői hivatás nem biznisz.

Folytassuk tovább az előző írásom kritikáját: „A nevelt gyerekek mindegyike valamilyen traumával, lelki sebekkel érkezik. Hiába a szeretet, türelem, valahol megbújik a sérelem, viselkedési zavarok, tanulási nehézségek miegymás. Az én gyerekeim a ruháikat szaggatják, bútort, játékot rongálnak. Márciusban kifestettük a szobákat, még meg sem száradt a festék, lekaparták, összefirkálták. Az asztalos hetente jön, na neki biznisz van! Nem beszéltem még egy kirándulásról, vagy csak egy fagyizásról. Ennyit az anyagiakról. Mindenki meg van győződve arról, hogy mekkora buli, biznisz a nevelőszülőség.

Pontosan erre próbáltam rávilágítani, amikor arról tettem említést, hogy nem elegendő a 60 órás képzés. Erre a kijelentésemre érkeztek azok a kommentek, melyek máris jelezték, hogy 300, illetve 500 órás képzést biztosítanak mára már a nevelőszülők számára. Úgy gondolom, mindez nem elég. Ahogyan a nevelőanyuka is írja, és be is mutatja, igen szemléletesen: lelki sérülésekkel érkeznek hozzájuk a gyermekek, mely sérüléseket tudniuk kell orvosolni, kontrollálni, és kompenzálni is. Ezzel együtt nem minden nevelőszülőhöz érkező gyermekkel akarják a vér szerinti szülők tartani a kapcsolatot, amely az elszenvedetteken túlmenően még inkább traumatizálják a gyermeket. Tehát a nevelőszülőnek egy kicsit pszichológusnak is kell lennie, és feloldania a traumákat, igény és életkor szerint.

„De a piszkos anyagiakat hagyjuk is. Ön azt javasolná, hogy akár 14 évesen okj-s bizonyítványt lehessen szerezni. Gondoljon csak bele!!! Egy tapasztalatlan, az általános iskolából kikerülő szinte még gyermek hogyan oldaná meg a lelki sérült gyermek, (aki szinte vele egykorú) problémáját???? Hiszen éppen itt van a rendszer legnagyobb hibája: olyan emberek hoznak döntéseket az íróasztal mögül, könyvből felolvasva a törvényt, akiknek semmi életszerű tapasztalatuk nincs ezen a téren. Ön olyan emberek kezébe adná a sérült gyermekek életét, akiknek nincs gyakorlatuk, a büdös életbe nem neveltek még gyereket???? Én inkább azt mondanám, hogy 25 éves kor alatt ne lehessen elvégezni még a 60 órás tanfolyamot sem. Apropó! 60 óra! Nem a 60 óra alatt vállunk nevelőszülővé. A 60 óra arra kell, hogy a nevelőszülőt megismertesse a lelki, gyakorlati traumákkal. LELKILEG felkészítse a jelentkezőket. Ott töményen esettanulmányokon keresztül ismerjük meg a családból kiemelt gyermekek élettörténetét. Én elvégeztem az 500 órás tanfolyamot, ami okj-s. Jó buli volt, egy-két dolgot tanultam is, könyvből..., de hazamentem az én 4 kis csemetémhez, és a legközelebbi kis probléma, ami előjött nem volt benne a tankönyvben. Sok minden kavarog még a fejemben, de már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy leírjam. És hamar itt a reggel 6 óra.

Sokan voltak, akik úgy értelmezték az általam írtakat, hogy OKJ-s képzést sürgetek, pedig ez nem így van. Meggyőződésem az, hogy szakmává, mégpedig államilag elismert szakmává kell minősíteni a nevelőszülői hivatást, és már 14 évesen választható szakirány lehetőségét meg kell adni azon gyermekek számára, akik jövőjüket kizárólag a család vonatkozásában, illetve gyermekek segítésében képzelik el. Ehhez az volna szükséges, hogy a jogalkotó a szakiskolai/szakközépiskolai képzési keretek között szerepeltesse a nevelőszülői hivatást, és oktassa úgy, hogy eközben folyamatosan biztosítsa a gyakorlati képzés lehetőségét is. Hiszen a nevelőszülői hivatás több szakmát foglal egybe: pszichológus, csecsemő- és gyermekápoló, közgazdász, jogász, mediátor, házvezetőnő, szakács, cukrász, varrónő, pedagógus, stb.

Picit kanyarodnék vissza a munkabér kérdéséhez: bár összevont, több szakmát egyesítő munkakört látnak el a nevelőszülők, mégis egyetlen szakma  alapján kapják a munkabérüket. Ezen pedig változtatni szükséges.

A nevelőanyuka egy kérdéssel búcsúzott tőlem, melyre válaszolni nem tudok. Kérem az olvasók segítségét, hogy véleményükkel tereljenek a lényegi, érdemi megoldás felé. Ennek okán közzéteszem az eredetileg hozzám intézett kérdést: „Kedves Anna! Azt gondolom, azon kellene elgondolkozni, hogy amíg a nevelőszülők csak 30 ezer forintot kaptak tiszteletdíjként, sokkal többen voltak. Most mindenki menekül, vajon miért?”

A félreértések további tisztázáshoz szintén az előző írásomhoz érkezett kommentekből válogatok.

Egy érdekes fordulatra leltem, mely kérdés tisztázására szintén nincs megfelelő kompetenciám. Az egyik olvasó a következőt jelezte: „És minden hazagondozott gyerek helyére azonnal lehetne legalább ötöt adni, annyian várakoznak nevelő családra...” Erre egy másik olvasó a következő észrevételt tette: „… ezzel kicsit vitába szállnék, mert sok nevelőszülő valamiért hiába vár gyerekre nem kap, miközben Te is írtad sokan várakoznak, de miért? Ez itt a kérdés.”

Igen. Valóban lényegi kérdés a hatósági gondozásba emelés logisztikai kivitelezése és ezek szerint bőven nem megfelelő, állam általi megoldása. Nyílt vitára bocsájtom tehát a kérdés megválaszolását, kérve az olvasókat arra, legyenek kedvesek véleményeiket, meglátásaikat megosztani velünk!

Előző írásom lényegi elemének a gyermekvédelmi gyám (nem pedig a nevelőszülő!) tevékenységében tapasztalható és nem megtűrhető momentumát tekintettem, ehhez a tárgykörhöz érkezett a következő hozzászólás: „Elég nagy rálátásom van a rendszerre, ugyanis iskolánkban 57 gyerek van nevelőszülőnél. Az ő sorsukat kiemelt figyelemmel kísérjük/kísérem. Nekem az a tapasztalatom, hogy amit a gyermekvédelmi gyámok csinálnak, az BOTRÁNY! A rendszer sokadik átszervezése után, sikerült még jobban szétverni, tönkretenni, még a meglévő kevés jót is.

Nevelőszülők: Tapasztalatom szerint, többségük becsülettel, szeretettel ellátja feladatát. Ha pedig jól látja el, ne sajnáljuk Tőle a napi 24 órás szolgálatra kapott illetményét. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen „készen” kapják a gyerekeket. Minél későbbi korban kerülnek a nevelőszülőhöz, nagy valószínűséggel annál sérültebbek, annál nehezebb velük foglalkozni. Előfordul, hogy már 8, 10 évesen rendszeresen dohányoznak, alkoholizálnak, néhány esetben már függők. Arról a környezetről, ahonnan jönnek, ne is beszéljünk. (Prosti anyák, alkoholista apák, testi fenyítések, kínzások, abúzusok - nem sorolom tovább.) Minden elismerésem a jól működő nevelőszülőké.

Nevelőszülői tanácsadó: Nem kellett volna feladataikat, felelősségüket csorbítani, hiszen ők azok, akik rendszeresen látogatják a családokat, az oktatási intézményeket, teljesen képben vannak a gyermekek sorsának alakulásáról, szakmai felkészültségük alapján tevőlegesen tudják segíteni a családokat.

Gyermekvédelmi gyám: Mióta átszervezték feladataikat, csak KÁRT tettek. Példa: 5 különböző családból érkezett, különböző életkorú gyereket, hosszú évekig szeretettel nevelő nevelőszülők. A legnagyobb kamasz lány (jó eszű, tehetséges gyerek, 14 éves) lázong a szabályok miatt, haza szeretne menni az édesanyához, aki hívogatja is a gyereket. A gyám biztatja, másfél évig húzódik a hitegetés. A kislány megunja a dolgot, tudja hogy kell gyorsan megoldani a helyzetet. Ráfogja a nevelőszülőre, hogy az megpofozta. És itt villámgyors a rendszer, nem telik el 12 óra, a gyám megjelenik az iskolában, és egyetlen osztályfőnök, iskolavezető megkérdezése nélkül viszi, áthelyezi mind az 5 gyereket. Kislány visszakerül az édesanyjához, 2 hónap múlva terhes lesz, lassan szülni fog. A másik négy gyerek nem került ugyan rossz helyre, de a mai napig nem tudták feldolgozni, hogy az ő szeretett nevelőanyjuktól elválasztották őket. Tanulmányi eredményük folyamatosan romlik, minden segítség, támogatás ellenére. 

És sorolhatnám még a példákat! Ideje lenne rendet tenni a rendszerben, a kiszolgáltatott gyereket nem kellene tárgynak tekinteni, minden segítséget meg kellene adni a családoknak.

Igen. Pontosan erre szerettem volna felhívni a figyelmet, bár a probléma megfogalmazásával baj volt, ezért elnézést kérek. Ahogyan a hozzászóló is jelzi: illetékességi- és hatásköri változtatásokat eszközölt a jogalkotó úgy, hogy a rendelkezéseinek gyakorlati kivitelezése során a gyermekek sorozatos joghátrányt szenvedhetnek el. A gyakorlatban nem megfelelő jogalkotói megoldás tehát a kompetencia átirányítása a nevelőszülői tanácsadótól a gyermekvédelmi gyámhoz.

Feszegettem a visszagondozás kérdését is, a gyermekvédelmi gyám tevékenységének boncolgatásán túlmenően, melyre a következő észrevételt tette ugyanaz az olvasó, aki az előző, létfontosságú, illetékességi kérdést is föltette: „Iskolánk osztályfőnökei rendszeres kapcsolatban vannak a szülőkkel, rendszeresen látogatják a családot és a nevelőszülői tanácsadóval is rendszeres kapcsolatot tartanak. Probléma észlelése esetén, azonnal megbeszéljük azt a gyerekkel, a szülővel, a tanácsadóval.
Itt sorolhatnám a jó példákat: nevelőszülő, aki külön szobát épít a testvérpár számára, nevelőszülők, akik rendszeresen viszik a rábízott gyerekeket pszichológushoz, fejlesztőpedagógushoz, mozgásterapeutához, mindenhová, ami a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges. És a fejlődés mérhető! Vagy írhatnék arról a nevelőszülőről, aki már 36 gyereket bocsátott önálló útjára. Vagy írhatnék arról az apáról is, aki maga is állami gondozott volt, intézetben nőtt fel, és az általa nevelt gyerekek kivétel nélkül, mind nagyon problémásak. Sokszor csattantunk, mert a gyerek magatartása miatt időről-időre felfüggesztés fegyelmi büntetést kellett hoznom, az apa anyatigrisként harcolt a gyerekekért, és a kamaszkor elmúltával Neki lett igaza!

Négy gyereket felneveltem, mind nagykorú, mindenem a hivatásom, de nem biztos, hogy képes lennék ekkora áldozatvállalásra, mint ami a nevelőszülői státusszal jár. Ezt csak szívből-szeretetből lehet csinálni! Nem hagyom Őket bántani! 

Visszagondozás……Ez egy kemény kérdés. Az elmúlt nyolc évben csak néhány esetre emlékszem, amikor a gyerek visszakerült az eredeti családjába. Utókövetésünk alapján ez összesen 5 esetben történt meg, ebből 2 olyan eset volt, amikor rendeződött az eredeti család állapota.(itt eleve szociális helyzet miatt emelték ki a gyerekeket.) A másik három esetben, bár ne történt volna visszahelyezés!!!!!!

A visszagondozás tárgykörében is várom az olvasók véleményét, és tapasztalataikat, hiszen hibák, és mulasztások, a fentiek alapján is jól érzékelhetően léteznek a hatóságok részéről.

A nevelőszülői hivatásban egy érdekes, új szempontot vetett föl hozzászólásában egy nagymama: „25 évet dolgoztam ápolóként mindig azt mondtam magamnak,hogy soha nem sikerült az életemben semmi ,de azt csináltam amit tiszta szívvel szerettem.,még egy évem lett volna a nyugdíjig amikkor a rendőrség értesített,hogy a 6 unokámat az anyuk bezárta és elhagyta, 5 percet hagytak gondolkozni, hogy vállalom vagy nem! Nem volt kérdés, hisz bármennyire gonosznak látszik, Ön sem tett volna másként!! Azonnal fel kellett mondjak mert a legkisebb 3 éves volt!! Egyedül 6 gyerek mellet dolgozni nem tudtam volna!! Igy lettem nevelő szülő! De ez az idő alatt sok nevelő szülőt megismertem akikre rá lehet mondani, hogy EMBER és ha nem ismertem volna meg ezeket a remek EMBEREKET sokkal szegényebb volnék ! Tudja nagy szó az , hogy EMBER !!!”

Az új szempont, melyre a nagymama világított rá: azon nevelőszülők, akiket a bíróság végzéssel tett nevelőszülővé, tulajdonképpen úgy válnak nevelőszülőkké, hogy nem nevelőszülők. Megpróbálom pontosítani: ha egy előző házasságból, rokoni kapcsolatból a gyermek sanyarú, őt veszélyeztető addigi életéből kiemeli, és bár rokon, de mégis új családba helyezi, akkor elméletileg a gyermek bíróság által kijelölt gondozója nevelőszülővé válik. Igen ám, csakhogy a bíróság nem nevezi ki a nevelőszülőt nevelőszülővé. Ily módon kizárólag kötelességei vannak a gyermek életében, jogai semmihez sem. Vegyük egy példát: a bíróság a férj előző házasságából született gyermekét az elhanyagoltság és az elhagyás állapotában helyezi át a férj új családjához. Ugyanazokkal a problémás viselkedési sémákkal, rombolási vággyal, ugyanazokkal a gyermek által átélt traumákkal, és azok feldolgozatlanságával szembesül az új nevelőanyuka, mint amelyeket a fentiekben leírtak maguk a nevelőanyukák. Csakhogy, mivel a bíróság az elhelyezés megváltoztatásáról szóló végzésében nem minősíti az apuka új feleségét nevelőszülőnek, így nincs jogosultsága arra, hogy a nevelőszülői tanácsadó segítségét igénybe vehesse, ezzel együtt, nincs lehetősége OKJ-s képzés igénybevételére sem, ily módon senki nem készíti fel arra, hogy hogyan segítse pl. egy kamasz családba való szocializálódását, abban az esetben, ha az 14 éves koráig nem történt meg az ő életében. A gyermek életében – mivel nem minősül az apa új felesége a törvény szerint nevelőszülőnek – nem hozhat még csak arra vonatkozó döntést sem, hogy egy esetleges addiktológiai kezelést kérjen a gyermek számára, ugyanakkor, ha nem teszi meg, elköveti – mint büntetőjogilag már nevelőszülőként minősülő egyed – a gyermek elhanyagolását, és veszélyeztetését.

Összegezve: a bíróság döntése által keletkeztetett (azaz nem munkaszerződéssel, hivatásos jogviszonyban) nevelőszülői státuszok a nevelőszülők kötelességeit, és büntetőjogi felelősségét keletkeztetik, bár azt nem nevesítik, de jogokat ugyanakkor nem adnak. Azaz: a bíróság által jelölt nevelőszülőnek nincs szülői felügyeleti jog rendelve, és ez az oka annak, hogy nincs joga dönteni a gyermek életében. Ugyanakkor probléma, hogy a bíróság által rendelt nevelőszülő, bár nevelőszülő, viszont a bíróság erről a jogi státuszról elmulaszt rendelkezni, ennek következtében a gyermek családi jogállásában hol és hogyan szerepel az apuka új felesége, de említhetjük a nagynénit, nagybácsit, testvért, nagymamát, aki szintén nevelőszülővé válik a gyermek bíróság általi hozzá történő helyezésekor?

Ez a kérdés nyitott, és úgy gondolom, még egy darabig nyitott is marad.

Összegezve:

Bízom abban, hogy előző írásomra, a félreértések nyomán keletkezett közfelháborodás végre ráirányíthatja a jogalkotó figyelmét arra a tényre, hogy a nevelőszülői hivatás, és annak rengeteg részlete újraszabályozásra szorul. Főként jelen helyzetben, amikor bővíteni szándékozik a jogalkotó a nevelőszülői létszámot. A jogalkotónak egy viszonylag elfogadható, és a saját, már hatályban lévő törvényeinek megfelelő munkaszerződést, speciális munkajogi szabályozást szükséges létrehoznia, és kialakítania. A jogalkotónak szintén szükséges újragondolnia a nevelőszülői tanácsadó és a gyermekvédelmi gyám illetékességének és hatáskörének újraszabályozását. Mint ahogyan a bíróság által rendelt nevelőszülők jogi státuszát is rendeznie kellene a gyermek életében.

És még egyszer, minden olvasómtól, akit megbántottam volna, elnézést kérek. Nem állt szándékomban.

 

Előzmény:

A biznisszé varázsolt nevelőszülői hivatás - katt ide

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1804500
30 nap: 21391
24 óra: 604