Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok a Magyarországra menekült gyermekek helyzetéről

A menekült-kérdés kapcsán engem leginkább az foglalkoztat, hogy a Magyarországra érkező menekültek gyermekei milyen jogi helyzetbe érkeznek akkor, amikor a magyar gyermekvédelmi rendszer körforgásába bekerülnek. A kérdések azért kattognak a fejemben, mert köztudott, hogy a gyermekvédelmi rendszerünk magyarul beszélő szülőkkel és gyermekeikkel sem bánik szakértő kezekkel, akkor hogyan bánhatnak azokkal a szülőkkel, és gyermekekkel, akik nem értik, és nem beszélik a nyelvünket. Ezzel együtt az ENSZ Nemzetközi Gyermekjogi Egyezménye nem részletezi a menekült gyermekek jogi státuszát, a fogadó ország szempontjából. Az összes, menekültekre vonatkozó rendelkezés kizárólag felnőttekre íródik.

Nézem a Híradókat, és egyre több gyermeket látok, akik felfegyverzett rendőrrel állnak szemben. Egyre több karon ülő csecsemő érkezik hozzánk, olyanok, akiket még szoptat az édesanyjuk. Óhatatlanul eszembe jut: elköveti-e a menekült státuszban hozzánk érkező szülő a kiskorú veszélyeztetésének cselekményét? Hiszen hazátlanná, így hontalanná teszi gyermekét, a legalapvetőbb szociális és egzisztenciális biztonságot sem nyújtja számára. Ezzel együtt automatikusan megvonja a saját családjában való nevelkedés jogát, hiszen amint menekült státuszba kerül a szülő, a gyermekét azonnal, a magyar hatóságok gondozásba emelik – azaz: elválasztják tőle.

Ez volna a gyermek mindenek felett álló érdeke?

El kell ismerni, egy szebb, egy jobb jövő felé menekülnek. De nevezhetjük-e őket gondos szülőnek akkor, ha nem apuka menekül, első rendben, teremti meg külföldön azt a biztonságot, ahová már az anyuka a gyermekével követheti őt – teljesen legálisan? Akkor apuka azonnal munkába kellene, hogy álljon, hiszen szociális biztonságot csak a folytonos havi jövedelem biztosításával képes megteremteni a családja számára.

Azután meg azon is elgondolkodtam, elköveti-e a szülő a gyermeke veszélyeztetését abban az esetben, ha időjárásra tekintet nélkül, a zöld határon húzza-vonja maga után a családját, kerítést, kamiont, és vonatokat mászva, és ezeken ugrálva. …. És az is eszembe jutott: a legtöbb híradás manapság már egyre inkább arról tudósít, hogy a menekültek rongálnak, lopnak és fosztogatnak. Ezt látja a gyermek, hiszen apukával együtt érkezik. Mentő körülmény lehet-e a tolvaj apuka számára az, hogy csak enni akar adni a gyermekének? A ’megélhetési bűnözés’ kifejezésnek nagyon rossz szájíze és keserű emlékképei vannak a magyar emberekben. Ha nálunk, közöttünk nem elfogadott, akkor náluk miért az?

Meg aztán, ha belegondolunk, a Büntető Törvénykönyv szigorításával, ha magyar állampolgárt kapnak azon a cselekményen, hogy gyermekével együtt kapják lopáson, akkor az elkövető nemcsak lopásért, hanem kiskorú veszélyeztetéséért is felel. A menekültek gyermekeit a gyermekvédelmi hatóságok gondozásba emelik. Arról viszont még nem hallottam, hogy a menekült státuszú szülővel szemben veszélyeztetés cselekményében vizsgálat, illetve bárminemű eljárás indult volna.

Valószínűleg ezen gondolatok megválaszolása, valódi megválaszolása politikai kérdés. Hiszen, ha Magyarországon büntető eljárást indítanak külföldi, ráadásul menekült státuszt kérő állampolgárral szemben, abban az esetben Magyarország, és az induló ország között előbb-utóbb diplomáciai feszültség keletkezhetne. Ezt már csak abból gondolom, hogy a ki- és visszatoloncolás egyenes tilos Magyarország számára. Ennek okát sem értem, hiszen hozzánk azt is visszatoloncolhatják, akik nem is tőlünk érkeztek szomszédainkhoz, hanem más útvonalon.

Apropó, visszatoloncolás. Ha több országot is érint a szülő, menekülése közben, akkor melyik ország gyermekvédelmi rendszerébe kerül be gyermeke? Hogyan tartja vele a kapcsolatot ezek után? E kérdés főként akkor igazán releváns, ha pl. a gyermek Ausztriában kerül hatósági gondozásba, de a szülőt visszatoloncolják hozzánk, vagy fordítva: a gyermek ideérkezésekor a magyar gyermekvédelmi rendszerbe kerül, de a szülő továbbmegy. Ebben az esetben a kapcsolattartás költségei melyik országot fogják terhelni? Ha továbbmegy a szülő, akkor nyomoznak majd utána, hogy előkerítsék, nyilatkoztatni őt a kapcsolattartás és a szülői felügyeleti jog vonatkozásában? Fogják-e köröztetni elhanyagolás és elhagyás okán? Azt nem tudom, de úgy gondolom, hogy gyermeket nem toloncolhatnak ki, csak felnőttet. Ezért aggaszt ez a kérdés. És máris egy újabb kérdés merült föl bennem: számított-e arra a szülő, amikor karon ülő csecsemőjével, árkon-bokron útra kelt, hogy esetleg szét fogják őt választani gyermekétől? S ha igen, számított erre, felkészült-e az általa érintendő ország vonatkozó jogi szabályozásából, vagy csak belevágott a nagyvilágba?

Alig egy hete, Nyitrai Imre helyettes államtitkár az Info Rádiónak azt nyilatkozta (katt ide), eddig 200 gyermek érkezett az országunkba, akiket a Fóti intézetben helyeztek el. Majd azt is hozzátette: „a legtöbb gyermek pár nap múlva tovább áll, de néhányan azt tervezik, hogy tartósan itt maradnak, ők akár nevelőszülőkhöz is kerülhetnek”. A gyermek gondolja így, valóban, vagy a szülő dönt helyettük? Tolmáccsal hallgatták meg a gyermeket, vagy mutogatós módszerrel? Hogyan kommunikálnak velük úgy, hogy a gyermek saját akarata félreérthetetlen lehessen számukra? Hány éves gyermekekről beszélt az államtitkár? Hiszen a traumákat még fel sem tudták dolgozni, hogy 1. anyjuktól elszakították őket. 2. Rendőrökkel helyezték őket a szállító járműbe. 3. Idegenek közé került, akik idegen nyelvet beszélnek. Majd mindezek után az államtitkár úr interjút készít velük arról, hogy hogyan is tervezik a jövőjüket. …. Alig hiszem, hogy így lehetett, de más elképzelésem nincs.

Meg aztán azt is elmondta a helyettes államtitkár, hogy a 200 gyermek számára 34 férőhelyet biztosít. …. Ezt írná elő Magyarország számára az ENSZ Egyezmény? Alig hiszem. Mekkora lehet a túlzsúfoltság? Hogyan engedheti meg magának ezt a magyar kormány? A börtönökben élő rabok a túlzsúfoltságuk ellenére tágasabb körülmények között vannak elhelyezve, mint a menekült gyermekek? …

A helyettes államtitkárnak ugyanakkor gondjai vannak a matematikával is (bár, ha jól sejtem, ez nem felvételi követelmény az államtitkári pozícióhoz). Hiszen interjúja elején azt nyilatkozta, 200 gyermek érkezett Magyarországra (ne felejtsük el: 34 férőhelyre), majd pár perccel később azt közli az újságíróval: „A fiatalokat egy helyen, a fóti intézményünkben helyezzük el, itt 247 gyermeket látott el az egységünk.”

Nos, akkor mennyi is az annyi, mennyi férőhelyre? Rendben, átcsoportosítottak a költségvetésből 30 millió forintos gyorssegélyt, épületek lakhatóvá tételére, és szakemberek, tolmácsok felvételére. Igen ám, de az épületek lakhatóvá tétele fél nap alatt nem történik meg. Addig hol vannak elhelyezve a gyermekek? …. Ha a szakemberek munkabérét nézzük, a felújítási költségekkel együtt, akkor mire elég 30 millió forint?

A helyettes államtitkár megoldási lehetőségként azt állítja: a nevelőszülőkhöz való kihelyezést is megoldásként képzeli el. Ismételten csak a kérdések kattognak a fejemben: a nevelőszülő hogyan fog kommunikálni a más nyelvet beszélő gyermekkel? Vagy kihelyezi a helyettes államtitkár a nevelőszülőhöz a tolmácsokat is? Hogyan fog kommunikálni a menekült státuszú gyermek a nevelőszülőnél élő többi gyermekkel, akkor már testvéreivel? Hogyan fogja tudni segíteni a nevelőszülő az idegen nyelvet értő és beszélő gyermeket a családba való beilleszkedésben, az őt ért traumák feldolgozásában? A nevelőszülőket, a nevelőszülői tanácsadókat, vagy a gyermekvédelmi gyámokat fogják-e majd a menekült státuszú gyermek anyanyelvének ismeretére oktatni? Mennyi idő alatt? És kinek a költségén? Hamarabb oktatják-e a gyermek nyelvének ismeretére a nevelőszülőt, mint ahogyan kihelyezik hozzá a menekült gyermeket? És addig? Addig hol helyezik el ezeket a gyermekeket? ….

Mindezek után azt is kijelenti a helyettes államtitkár: a nevelőotthonok számát eleve lecsökkentették, ezért látja lehetséges megoldásként a menekült státuszú gyermekek nevelőszülőkhöz való elhelyezését. Igen ám, csakhogy a magyar állampolgárságú gyermekek is egyre sűrűbben kerülnek be a gyermekvédelmi rendszerünkbe, az ENSZ Egyezmény rendelkezéseivel teljesen ellentétesen, és szankcionálható módon, a szülők szegénysége miatt. Hiszen kormányunk nem a szülőt segíti hozzá ahhoz, hogy meg tudjon élni, és biztos szociális körülményeket tudjon nyújtani a gyermekének, hanem a szülőt ellátatlanul hagyva kiemeli tőle a gyermekét. Ez egyrészt elvárt megoldás, hiszen így a gyermeknek anyagilag nélkülöznie nem kell, viszont elveszíti szüleit. Tehát ha adott számú férőhelyre egy adott ország állampolgárainak gyermekei is megnövekedett számban érkeznek, akkor ehhez vegyük hozzá, az idegen államból érkező menekült státuszú gyermeket, akik hatszoros számban érkeznek az adott férőhelyre, milyen eredményt kapunk? A nevelőszülőkhöz való elhelyezéskor melyik ország állampolgárának gyermeke fog előnyben részesülni? A magyaré, vagy a külföldié? Biztosítható lesz-e ebben a formában az, hogy a testvérek együtt maradhassanak?

A nevelőszülő a menekült státuszú gyermek személyében magyar, vagy külföldi állampolgárságú gyermeket fog-e majd nevelni? Miért fontos az állampolgárság kérdése? Hát, csak azért, hogy a nevelőszülő tisztában lehessen azzal: a gyermek nevelése szempontjából melyik államnak köteles elszámolnia, a büntetőjogi felelőssége körében? Képezik-e majd a nevelőszülőket arra, hogy az adott idegen ország jogszabályait is megismerhesse? A külföldi állam, vagy a magyar állam előtt egyáltalán ki lesz jogosult képviselni a menekült státuszú gyermek jogait? Nemzetközi, vagy magyar családjogi szakjogász? Létezik Magyarországon olyan nemzetközi szakjogász, aki a nemzetközi család és gyermekjogra van szakosodva? Vagy a gyermekjogi képviselőket fogják képezni az adott országok jogszabályrendszerének ismeretére? … És a kérdések sora végtelen. A válaszokról ugyanis nem beszélnek.

… és még egy kérdés: a nevelőszülők hogyan és hol biztosítsák majd a menekült státuszú gyermek és szüleinek kapcsolattartását? Külföldön – ha hazatoloncolják a szülőt? Vagy a kapcsolattartás idejére a szülőt visszaengedi ide a kormány hazatoloncolás után? Illetve: a gyermeket kell-e majd kapcsolattartásra szállítani a szülő anyaországába? Kinek a költségén, kinek a szervezésében? Vagy, ahhoz, hogy ilyen gondok ne legyenek a kapcsolattartással, akkor a kormány a kitoloncolással meg is vonja a szülők kapcsolattartáshoz való jogát?

Megmondom őszintén, szerettem volna politikai pártok álláspontját is megismerni a menekült státuszú gyermekek sorsával, elhelyezésével, ellátásával, és kapcsolattartási jogával kapcsolatban, de nem igazán mernek állást foglalni a kérdésben. Egy, csak egy párt vállalta, hogy válaszol kérdéseimre. Amint az interjú elkészül, közzéteszem.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21465
24 óra: 615