Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Etnikai kérdés-e a gyermekszegénység?

Ez az első, és egyben utolsó írásom, amely a gyermeki jogok és a gyermekszegénység vonatkozásában etnikai kérdésekkel foglalkozik. Nem abban bízom, hogy ezáltal nyilvános megkövezésnek teszem ki magam, hanem abban bízom, hogy gondolatébresztő és vitaindító lesz az írásom. Zsigó Jenő (IDEA Intézet) gondolataival kezdeném mondandómat: "A cigánnyal szemben lehetek például egy senki, de nem lehetek például magyar, mert a magyarok mást látnak bennem, melynek hangot is adnak. Én nem akarok bajt okozni, kellemetlenkedni sem szeretnék, és ezt senkiként egész jól meg tudom valósítani. Szinte nem is látnak. Nem kell velem törődni, csak az a bajom, hogy sokat beszélnek rólam. Minek, ha nem is látnak? Múltkor is értesítettek, hogy 120 milliárd forintot adtak fel nekem postán, de címzés híján a postás nem tudta kézbesíteni, ismeretlen felirattal visszaküldték a feladónak."

Minek, ha nem is látnak? Igen, erről van szó. ... Nem látják a jogalkotók az elszegényedett roma gyermekeket, mint ahogyan nem látják a jogalkotók az elszegényedett többségi gyermekeket sem. Szándékosan nevezem a nem roma gyermekeket többséginek, és ennek nagyon egyszerű oka van. Roma származású roma érdekvédőktől hallottam ezt a kifejezést, és az ő tiszteletükre fogalmazok én is ekként. Nagyon nehéz állást foglalni roma és nem roma kérdésben anélkül, hogy az emberre ne fognák rá vagy azt, hogy rasszista, vagy azt, hogy szociálisan érzéketlen. Velem megtették. Az egyik jogvédő hölgy mindkettőnek nevezett, pusztán azért, mert megpróbáltam felhívni arra a jelenségre a figyelmet, hogy már nem a roma szegény réteg van többségben, hanem a többségi szegénység terjed, egyre fokozottabb ütemben. Mivel sem statisztikai, sem kutatási adatok nem támasztják alá azt, hogy hol tart a jelenlegi helyzet, így csak saccolni lehet. Az elszegényedést kutatók a második Orbán-kormány ideje alatt nem igazán jeleskedtek kutatási adatok publikálásával a témában. Egyet tettek közzé, magabiztosan: 5-600 ezer roma és 2,5 millió nem roma/többségi elszegényedett, szegénységben, vagy mélyszegénységben élő ember tengődik Magyarországon. Ezzel együtt a gyermeknépességen belül 13% a roma gyermekek aránya (ERRC. 2007.) Kiemelt figyelmet mégis a kisebb szegénységi réteg kap a jogalkotótól, a származására való tekintettel, hiszen az ő jog- és érdekvédelmük jóval erősebb, mint a többségi szegényeké, így a szociális juttatások is megkülönböztetett figyelemmel osztódnak szét szegény és szegény között. Ugyanakkor pontosan a származásukra való tekintettel el is nyomják őket azok, akik elméletileg segítenék, hiszen a társadalmi feszültségeket a kérdésben akarva-akaratlanul a jogvédők szítják azzal, hogy a többségi jogvédő nem is említheti meg a roma származást még csak összehasonlítási alapként sem, anélkül, hogy ne bélyegeznék rasszistának, és ne rekesztenék ki azért, ha a támogatások elosztásának egyenlőtlenségére megpróbálja felhívni a figyelmet.

Anélkül, hogy rasszista volnék, szeretném elmondani azt, amit a roma származású, roma jogvédőktől hallottam, mégpedig Gyöngyöspatán. A roma ember nem hülye, nem alja nemzedék, ugyanolyan büszke nép, mint a többségi. Nem szeretik, ha a nem roma lakost magyarnak hívják, pusztán azért, mert ők maguk is magyarok. Tisztában vannak a jogaikkal, és sajnos, a lehetőségeikkel is, anélkül, hogy ezt bárki megmondaná nekik - mégsem gondolkodhatnak önállóan. Közgazdaságilag is ugyanúgy képesek volnának a saját gazdaságukat kialakítani, saját, valódi önkormányzatiságon belül, mint a többségi lakosok. Ám ezt nem hagyják nekik, mert olyan erős mankót tettek köréjük jogvédőkből, a legjobb szándékkal, hogy az ő hangjuk el sem jut a jogalkotóig, lévén minden esetben más beszél helyettük. Ha ötletük van, azt politikai céllal elveszik tőlük, és minden esetben, többségi politikus a saját ötleteként terjeszti elő. Hogy ez mennyire így van, azzal most szembesültem. 2011-ben ugyanis roma származású roma jogvédők mutattak nekem egy kivitelezhető közgazdasági szempontú stratégiát, pontosan és részletesen kidolgozva, a romák felemelkedéséért. Kilincselni kezdtünk az ötletével, senkit sem érdekelt. A napokban viszont kormánypárti politikus előjött, szó szerint ugyanazzal, amit a roma származású jogvédő kitalált, csakhogy a többségi politikus a többségi társadalom érdekeire hangolta az eredetileg roma elképzelést. Az ötletgazda, ... Tamás neve viszont sehol nem szerepel. Hogyan kerülhetett oda, és hogyan csavarták ki az eredeti elképzelését a kezéből? ... Nem tudni, de az életnek már csak ez a rendje. Felhasználják, és kihasználják őket. Mint ahogyan a többségi szegényeket is.

Kinn vagyok terepen, folyamatosan, és azt tapasztalom, hogy a szegény roma és a szegény többségi gyermek szociális ellátottsága között nem tapasztalható különbség. Aki szegény, az a legszegényebb. A szegény roma gyermekek szegénysége mégis különbözik abban, hogy számukra különféle programok segítik a teljes társadalmi kirekesztés megakadályozását, ugyanakkor ez a lehetőség a többségi szegény gyermeknek nem jár. Mert így döntött a jogalkotó. A Biztos Kezdet Gyermekházak programját a roma stratégia elemeként vezették be. A kistérségi kirekesztés elleni programok és pályázati keretek kizárólag a roma lakosság felzárkóztatásáról szólnak. A kiemelten hátrányos helyzet megjelölés kizárólag a roma lakosságot illeti, és eközben szépen lassan elvesznek a többségi szegény gyermekek, mert ők "csak" hátrányos helyzetűek.

Pedig ők ugyanolyan ellátatlanok, kirekesztettek, 120 milliárddal kapnak kevesebbet, mint roma társaik. Bár, ahogyan Zsigó Jenő is jelezte: a roma társaik sem kapják meg azt a 120 milliárdot, amit elméletileg meg kellene kapniuk. Hová tűnik? .... Hová lesz az a 120 milliárd évente, amelyik az egyedüli oka a társadalmi feszültségeknek roma és nem roma lakosság között. Hiszen a támogatási rendszer ilyen mérvű eltolódása szemet szúr. A romának azért, mert elméletileg kapja meg, gyakorlatilag nem, a nem romának azért, mert sem elméletileg, sem pedig gyakorlatilag nem kapja meg. És büntetni kezdik egymást.

A roma azért bünteti a többségit, mert úgy gondolja, elsikkasztja előle, a többségi azért bünteti a romát, mert úgy gondolja, hogy ő megkapja azt, ami neki ugyanazokkal a feltételekkel nem jár. ...

Köszönhetjük részben a politikai kommunikációnak, részben a jogvédőknek. Hiszen az eredményeikről minden jogvédő szívesen számol be, csakhogy az egyre inkább elszegényedő többségi lakosok és családok jogvédelme ugyanakkor hallgat, mert részekre tagolódik. A roma lakosok jogvédelme egységes, a többségi lakosok jogvédelme szétaprózódott. Az a civil, aki érvényesíti a romák jogait, egyszerre foglalkozik a rokkantak-, a betegek-, a gyermekek-, a munkavállalók-, stb. jogaival, az emberi jogokkal együtt. Az a civil, aki a többségi lakosok jogérvényesítésében vesz részt, egyszerre csak egy jogi területet vállal föl, képviselőként, vagy érdekérvényesítőként. Ezáltal a többségi érdekvédelem szétaprózódik, a részterületek elkülönülnek, együttműködés szakmai hiúság folytán elképzelhetetlen a részterületek egy-egy képviselője, illetve a részterületek képviselői között. Ezáltal gyengék.

Ja, igen. És nem létezik olyan a többségi jogvédőknél, hogy emberi jogi védelem. Az csak a romáknál van. Az EBH nem is válaszol olyan emberi jogi megkeresésre, amelyik többségi lakostól érkezik, csak akkor, ha a megkeresés már közérdekű. És ennek nagyon egyszerű oka van: az EBH-hoz csak civil szervezet fordulhat. A többségi civil szervezeteknek nem a céltevékenysége az emberi jogok védelme, ennek okán ritkábban foglalkoznak ezen jogok érvényesítésével, mint roma jogvédő szervezetek. Ezért tűnik úgy, hogy a roma lakosoknak több joga volna az országunkban, mint a többségi lakosoknak, ami újabb ütközési pont a két népcsoport között..

A leggyengébb láncszem azonban a többségi érdekvédelmen belül a gyermekek védelme. A gyermekekkel sem a nagy, sem a kisebb jogvédők nem szívesen foglalkoznak. A roma és a többségi jogvédelemben egy közös van: a legkevesebb hangsúlyt a gyermekek külön kiemelt érdek- és jogvédelme kapja.

A szegény gyermek akkor is nélkülöz, és akkor is éhezik, ha roma, mintha többségi. Nincs különbség. Zsigó Jenő szavaival: "Pedig nekem is vannak problémáim a - politikai – időjárással, ha esik, ha fúj, az a baj, a körbetartozással, a munkahelyek - és a tudás elosztásával, éhezek, nyomorgok is, nem is kicsit, aztán mégse. Tenni kéne valamit, de elveszi az energiámat ez az integrációs-asszimilációs, meg a különösen védett személyes adat - történet. Minden erőm elmegy arra, hogy újra az legyek, aminek születtem: magyar és cigány. Gondolkoztam azon is, mi bajom lenne, vagy kinek mi baja lenne, ha annak neveznének, aminek születtem? Magyarnak és cigánynak. Nem vagy, hanem mindkettőnek. Nyíltan, egyenesen bele a képembe. Zokon venném én azt? Nem. A múltkor is az egyik cigány úgy köszönt a komájának, hogy „Szervusz, kisebbségi testvérem!”. A másik meg azt mondta: „Jól vagyok, drága hátrányos helyzetű testvérem! Kiintegráltak már magadból teljesen? Nem. Álmomban még cigánynak láttalak.” ...

A jogvédők tették ezt velük, mert túllőttek a célon azzal, hogy tűzzel-vassal akarták, és fenn is tartják a megkülönböztetésüket. A többségi ugyanis nem mondhatja azt, hogy cigány, anélkül, hogy meg ne bélyegeznék azonnal: Pfúj, rasszista! Fajgyűlölő!! ...

Pedig, a cigány nemzetiségű lakosok jobban szeretik/szeretnék a cigány, mint a roma kifejezést. Mi már beszélni sem merünk arról a kérdésről, hogyan is tudnánk együtt élni, mert minden többségi retteg attól, hogy csak azért rekesztik ki a társadalomból, mert nem jó a szóhasználata, vagy véletlenül olyan mondatot alkot, amit egy többségi természetesnek vesz, de a roma jogvédő azonnal az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordul. Ez az egyik része a problémának.

A másik az, hogy a roma jogvédelemben pontosan a roma származású jogvédők vannak kevesebben, ugyanakkor a többségi származású jogvédők többen. A békés együttélés mindaddig nem lesz megvalósítható, amíg - mint a gyermek érdekvédelem kérdésében is - a jogvédők szándékosan vernek éket roma és nem roma lakosok, roma és nem roma jogvédők közé. Az együttélés megvalósítható volna, ha a romák jogait valóban roma származású lakosok érvényesítenék úgy, ahogyan az számukra a legelőnyösebb. Hiszen úgy a megfelelően rátermett embereik, mint a megfelelő képzettségű embereik megvolnának a jogvédelemre a roma népcsoportnak - mégsem igazán kaphatnak lehetőséget a nagy jogvédő szervezetektől, tömegesen. Pedig képesek volnának rá, ha hagynák ezt nekik. ... Az ék csak akkor kerülhet ki roma és többségi lakos közül, ha nem a többségi mondja meg a romának, hogy ő kicsoda is valójában, és a többségi lakosnak sem a többségi származású roma jogvédő mondja meg, hogy ő hogyan is viszonyulhat, viszonyuljon a romákhoz.

Zsigó Jenő szavaival: "Aztán hallottam, hogy ily módon az én emberi méltóságomat védik. Valami baromi piszkos dolog lehet ez a cigány-roma elnevezés a többiek fejében, ha ennyire tiltva van, hogy annak nevezzenek, aminek születtem. Gondolkoztam rajta: nem az lenne az én emberi méltóságom méltó védelme, ha cigánynak látnának, neveznének? Ha pedig cigányként elnyomnának – erre gondolni sem merek –, cigányként is védenének meg, és nem keresztvízzel, azaz átkereszteléssel."...

Ugyanakkor erről a kérdésről Dupcsik Csaba így nyilatkozik "Megnevezés, meghatározás, megszámlálhatóság" c. tanulmányában: "A szolidaritás kifejezésének másik stratégiája: a roma kifejezés kizárólagos használata. Ezt az utat választja manapság a legtöbb szociológus kollégám, akikkel általában szakmai és morális értelemben „egy oldalon” állok. Feltehetően azért, mert úgy látják: egy csoport megnevezése, meghatározása, de még a szemügyre vétele, vizsgálata sem pusztán intellektuális kérdés, hanem hatalmi harcok részét is képezi. Ha „mi” mondjuk meg, kik „ők” és kik tartoznak közéjük, kinyilvánítjuk dominanciánkat „felettük” (és viszont: a „saját” elnevezés elterjesztése és elfogadtatása az önrendelkezési harcuk része). .... Jómagam azt az – inkább kényszeredett, mint jó – megoldást választottam, hogy váltogatom, szinonimaként kezelem a roma és cigány szavakat. Szóhasználatommal elsősorban reflexió kiváltására törekszem, annak tudatosítására, hogy egyik megnevezés sem magától értetődő, egyáltalán, társadalmi- vagy népcsoportok megnevezése és tagjainak meghatározása rendszerint óvatosságot igényel. " ...

Lám, lám. Még a kutatási terület szociológus szakértői sem tudják, milyen szavakat használjanak egy társadalmi csoport meghatározásához, anélkül, hogy ne bélyegeznék meg őket - csupán szóhasználatuk miatt. Ugyan honnét tudhatná a pórnépből jövő többségi lakos? Akit megbélyegeznek, kirekesztenek. Tiltják a cigány szó használatát, s mint az imént leírtakból nyilvánvalóvá válik, nem ildomos a roma szó használata sem. Tehát mindent a többségi származású szakértő mond meg a roma lakosnak, de a többségi lakosnak is, miközben ő maga is bizonytalan abban, hogy mit gondoljon, illetve mit gondolhat, megbélyegzés nélkül. A többségi származású szakértő valóban a roma származású emberek jogait védi akkor, amikor már a megnevezésükkel is diszkriminálja őket?

Ha pedig az ország többségi lakosai közül cigánynak nevezi a roma származású lakost, már sikítva verik a nagydobot a jogvédők, ujjal mutogatva rá: te rasszista! Cigányozol! ... Holott csak éppen úgy nevezi, ahogyan ez a népcsoport valójában szeretné, hogy nevezzék őket. Szeretné úgy nevezni, hogy pontos legyek. Mert nem teheti meg anélkül, hogy ne közösítenék ki őt magát is.

Így inkább el is fordul minden többségi lakos ettől a társadalmi csoporttól, és problémáiktól, mert nem akarja, hogy egyes túlbuzgó és vakhitű jogvédők lealázzák, és meggyalázzák, pellengérre állítsák pusztán azért, mert a saját maguk által választott elnevezésen szólítja a roma származású lakosokat, nem pedig azon a módon, amelyet a jogalkotók és a jogvédők kötelezővé tettek nemcsak a többségi, de a roma lakosok számára is. Elgondolkodtató Dupcsik Csaba zárómondata is: "Rossz érzésemet csak fokozza a tapasztalat, hogy a többségi társadalom hallatlan „hozzáértéssel” tudja problémáit úgy kezelni, hogy abból a romák/cigányok számára csapódjon le a legrosszabb." .... Így van. Egy gyermek is csak addig bántja a kínai vázát, ameddig elzártan tartják tőle, és nem engedik a közelébe - ezért kezdi piszkálni. Hogy megismerje, mert nem veheti a kezébe, rá sem nézhet, és nem is beszélhet róla. Abban a pillanatban viszont, ahogyan ő helyezheti a kínai vázába a virágot, már nem piszkálja, nem próbálja mindenáron megszerezni a felette lévő uralmat, természetesnek veszi, hogy a lakásban van, és azt is, hogy nem töri össze. ....

Ugyanez igaz a társadalmi csoportokra is. Minél inkább elszegrágálnak maguk a kutatók egy társadalmi népcsoportot, a többségi népcsoporttól, annál inkább meg akarja ismerni a többség. Ha minden eszközzel meg akarják akadályozni az ismeretszerzést, méghozzá úgy, hogy saját magukat sem ismerhetik meg - lévén másként nevezik a kutatók őket, mint ők maguk saját magukat, belekontárkodva kívülről a kultúrájukba - ebből a folyamatos vattába csomagolt gátból felháborodás fog születni. Akár egy testvér. Hiszen elvárják, hogy testvérként éljünk ebben az országban, egyben el is lehetetlenítik ezt. Neki szabad, nekem nem. Ő kap, én nem. Engem sanyargathat a jogalkotó, őt nem. Nem ejthetem ki a származásának megnevezését, mert fajgyűlölőként börtönbe zárnak, ugyanakkor ő „magyarozhat”, az nem minősül rasszizmusnak, vagy fajgyűlöletnek. ...

Tették mindezt a jogalkotók és a jogvédők abból a téves felfogásból, hogy szükség van a megkülönböztetésükre. Mert ők voltak azok, akik először kimondták, és azóta is ragaszkodnak hozzá: Vannak romák és nem romák. Nem a lakosok mondták ezt ki, nem a lakosok különböztették meg őket, hanem a kutatók, a jogalkotók és a jogvédők. Csak azért zárták el őket a többségi lakosoktól, hogy vizsgálni és elemezni tudják őket - és most emiatt büntetik a többségi lakosokat, mert rájöttek, hogy bakot lőttek. .... Dupcsik Csaba is azt írta: "egy csoport megnevezése, meghatározása, de még a szemügyre vétele, vizsgálata " céljából tulajdonképpen kirekesztettek, elszigeteltek a többiektől. Mert ez a kutatók dolga.

... Én viszont úgy gondolom, hogy vannak magyarok - és kész.

De miért kell annyira a roma társadalom a jogalkotóknak, hogy a jogvédőkkel tulajdonképpen elvetetve az önállóságukat és az önrendelkezési jogaikat (hiszen még azt is a jogvédő mondja meg neki, hogyan nevezheti a saját származását, stb.), kizárólagos felügyelete alatt tartsa őket? Hozzátéve azt: olyan mesteri szinten, hogy a többségi lakosok kedvét az egyre szigorúbb törvényekkel elveszi attól, hogy a két, Magyarországon belüli népcsoport egyáltalán szóba állhasson egymással? Ugyanez a helyzet a zsidó származású népcsoport esetében is. Na, most leírtam azt a szót, amit ők maguk használnak a saját identitásuk meghatározására: zsidó. A jogvédők sikítva fognak most nekem esni, ujjal mutogatva rám: Jajj-jajj, antiszemita! Náci! Fasiszta! ...

Pedig nem, csak nekik - és nem a többségi jogvédőknek - szeretnék kedveskedni azzal, hogy akként határozom meg őket, ahogyan ők határozzák meg saját magukat. A magyar törvények alapján azonban ezzel azonnal törvényt sértek, és máris rasszista, vagy fasiszta vagyok. ... Érdekes. Pedig élnek Magyarországon többféle nemzetiségű emberek is, akiket nem "védenek" agyon a jogvédők. Például: svábok, lengyelek, románok, ukránok, szlávok, örmények, stb. Őket akként lehet neveznünk, ahogyan ők nevezik magukat, velük elvegyülhetünk, őket megismerhetjük, mert azt nem tiltják a törvényeink, és nem ügyelnek arra a jogvédők, hogy ezt ne tehessük meg. Mégis együtt tud élni a többségi társadalom a kisebbségben lévő nemzetiségek nagy többségével. Mindössze két nemzetiséggel tilos a többségnek együtt élnie: a cigány és a zsidó nemzetiséggel. Az egyikkel azért, hogy mindenképpen lent tartsák őket, a másikkal azért, hogy mindenképpen fenn tartsák őket. Az okot nem tudom, de nem is kutatom.

Ez olyan, mint amikor a szülő folyamatosan azt hangoztatja a saját gyermekének, hogy: hülye vagy! A gyermek ezt elhiszi. És az az idegen is elhiszi a szülő ezen kijelentését, aki csak hallja, de nem ismeri magát a gyermeket. Ha a saját szülője azt mondja, hogy hülye a gyerek, hát hülye a gyerek... És ezek után történhet bármi, hülyeként fogja kezelni ő is. Ugyanez a helyzet a roma népcsoporttal. A többségi lakos azt hallja: mivel önmaga nem tud, hát segíteni kell a beilleszkedésben, és a felzárkózásában. A többségi elhiszi, hogy beilleszkedni képtelen népcsoporttal hozta össze a sorsa, hiszen a roma jogvédők naponta tudatosítják ezt benne. De maga a roma népcsoport is elhiszi, hogy ő nem képes a beilleszkedésre, hiszen éjjel-nappal ezt sulykolják belé. Nem hagynak nekik sem teret, sem lehetőséget ahhoz, hogy bizonyítsák azt a jogalkotónak és a jogvédőknek is, miszerint ők igenis képesek volnának beilleszkedni, ha nem őket állítanák pellengérre a többségi lakosok elé, méghozzá úgy, hogy egyben el is szigetelik őket a többségi lakosoktól. Nézzük csak meg: úgy a falvakban, mint a városokban, külön területük van. Én olyan utcában lakom, ahol az utca egyik oldalán többségi, a másik oldalán roma lakosok élnek. ... Láss csodát! Mivel van módunk megismerni egymást, semmi problémánk nincs egymással.

Ugyanez nem mondható el ott, ahol kardos jogvédők azonnal orrba vágnak, mert azt a tanácsot adom, hogy ezt, vagy azt a segélyt kérd az önkormányzattól, te úgyis megkapod! (Az orrba vágás a "te úgyis megkapod!" miatt van általában, pedig úgy a roma, mint én is tisztában vagyunk azzal, hogy ez így van. De a jogvédő megtiltja azt, hogy én, vagy ő tisztában legyünk a tényekkel. Mivel nem szabad beszélni róla, hát inkább rasszistának minősít engem akkor, amikor a roma állampolgártársam nem haragszik, és hálás azért, mert ugyanúgy kezelem, mint a többségi állampolgár társamat. Annak is "szívom a vérét", ha jobb kedvre akarom deríteni. A roma lakossal pedig nem tehetem meg, mert azonnal rohan a jogvédő, azt kiabálva, hogy bántom őt. ...)

Visszatérve a segélyre: és meg is kapja valóban, 5 perccel később pedig az ugyanolyan körülmények között élő többségi lakos ugyanazt a kérelmét elutasítva kapja vissza. Azután csodálkoznak a helyi közigazgatási vezetők, hogy forrong a lakosság, és növekszik a cigányellenes (bocs a kifejezésért, tisztelt jogvédők, de a romaellenes kifejezés nem illik a mondatba!) lincshangulat. Miközben ők maguk generálják. Na, nem maguktól, hanem kormányzati utasításra, mert különleges bánásmódot írnak elő a kormányrendeletek. Pedig ugyanabban a kiemelten hátrányos kistérségben folyamodik segélyért a roma és a többségi lakos is. Mégis a roma kapja meg elsősorban, mint kiemelten hátrányos helyzetű társadalmi réteg, a többségi pedig nem, vagy nem annyit, mert ő "csupán" hátrányos helyzetű társadalmi rétegnek minősül a jogalkotó megállapításával élve. A többségi nem emeli fel a szavát, mert a jogvédők nem engedik ezt nekik, (az már azonnal uszítás és gyűlöletkeltés volna), és mint a kukta, magában fortyog, lévén nem ismeri, csak látja, ki az, aki miatt ő elesett a segélytől. A kukta egyik tulajdonsága az, ha túlfeszíti a gőz, robban. ....

A szelepet néha ki kell nyitni.

S ha sikerül kinyitni, akkor láthatóvá válik a kormányzati manipulációs szándék, amely mára már egész Európát is átitatja. Nem tudom, miért. Nem tudom, meddig tart.

De addig is úgy a roma, mint a többségi szegény gyermek éhezik, vagy nélkülöz. Nincs különbség, és én sem fogok különbséget tenni. Sem eddig, sem ezután nem áll szándékomban különbséget tenni a roma és a többségi gyermekek között, ugyanis bízom abban, hogy még egyszer nem kényszerítenek megállásra, hamis vádak alapján. Fel kell fogni minden Magyarországon élő állampolgárnak, hogy a gyermekszegénység tárgykörén belül nem létezik különbség roma és többségi gyermek között. A gyermekszegénységben nincs helye etnikai kérdésnek.

Vádoltak azzal, hogy én tömegesen taszítom intézetbe a roma gyermekeket a rasszizmusommal és szociális érzéketlenségemmel. Fel kell világosítanom az elvakult/fanatikus jogvédőket arról, hogy 2010 óta ugrásszerűen megnőtt azon többségi szegény gyermekek száma, akik a banki végrehajtások következtében vagy az utcára kerültek, bújtatott gyermekként, vagy pedig hatósági gondozásba. Tehát napjainkban nem érvényes és nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, hogy a roma gyermekek kerülnek többségében hatósági gondozásba.

Ahogyan Zsigó Jenő megfogalmazta: "A cigányok esélytelenségének egyedi meghatározója, hogy az esélytelenek cigányok. Bármilyen logikus ez, a cigányok estében mégsem érvényesül. ... Az állam a csalóka cigánytalanítás végigvitelével minden felelősséget levesz a maga válláról. A cigányok más lehetőség nélkül az önfeladást, a menekülést és a siker legcsekélyebb esélye nélküli asszimilációt választják. Az állam elkerüli a társadalmi válság megoldását. A romáknak az lenne az érdeke, hogy látassák magukat az oktatás, a munkanélküliség, a földrajzi és lakóhelyi szegregáció, az egészségügyi ellátatlanság, a jövedelemnélküliség területein, mert politikai akaratot, szakmai döntéseket csak így kényszeríthetnek ki közvetlenül a kormánytól, közvetve az Európai Uniótól." Igaza van. És ugyanezeket a mondatokat jelenthetik ki magukról a szegény nem roma családok is. Mindenféle különbségtétel nélkül.

Vádolják azzal a romákat, hogy lopnak, és erre nagyon rágnak a jogvédők, pedig valóban lopnak. Ott, ahol teljesen el vannak különítve a többségi lakosoktól. Velem szemben több roma család lakik, nem tűnt még el semmim. Én vigyázok az övére, ő vigyáz az enyémre. Mert nincs közöttünk mesterségesen kialakított korlát. Mert nem arra kellene koncentrálni a jogvédőknek, hogy minél erősebb, minél vastagabb, minél áthághatatlanabb korlátrendszert építsenek köréjük, hanem arra kellene odafigyelniük, hogy hagyják őket, maguktól megismerni, és megkedvelni a többségi lakosokat, és fordítva. Mert a roma lakosság tanulhat a többségi lakosságtól, de a többségi lakosság is tanulhat a roma lakosságtól.

Mert fújhat bárki a romákra, azt hiszem, kijelenthető: az igazi, régi értelemben vett család ma már szinte csak a romáknál létezik. Náluk az asszony őrzi a családi tűzhely melegét, a családtagok (a távoliak is) egy emberként gyűlnek össze a családi ünnepekre. Ha egy gyermek betölti a 18. életévét, az egész rokonság, baráti kör ünnepli, hogy a gyermek belépett a felnőttkorba, de azt is, ha baba született. A nagyapai rang mindenek felett áll, a férfiak mindent megtesznek azért, hogy fenntarthassák a családjaikat. Ha bárki megtámad egy családtagot, az egész család vesz revansot. Náluk a férfi Férfi, a nő pedig Nő. ... A többségi lakosoknál ez nem így van. Már Karácsony sem családi ünnep, inkább elmennek wellnessbe. A 18. életév csak annak fontos, aki betölti azt, a többi családtagot nem hatja meg, jelentést, mérföldkövet nem tesznek mellé – olyan, mint a többi születésnap. …. A többségi lakosoknál a férfi már csak nemzési kellékké silányult, a nők elférfiasodtak, átvéve a férfiszerepeket. Ha valaki megtámad egy családtagot ...

Egy rövid, Híradóban lejátszott hír volt: egy lányt támadtak meg az utcán, meg is verték, miközben a lány barátja az éppen ütlegelt lány háta mögé húzódott, nem is szenvedett semmiféle sérülést. ... A kultúrák és értékrendek között tehát égbekiáltó különbségek vannak, de a többségi lakosoknak nem engedélyeznek betekintést a roma lakosok kultúrájába és értékrendjébe. Nem teszik, hiszen akkor bizony félhetne a hatalom. Mert nemcsak a roma lakosság fogna össze egymással a zsarnokság és sanyargatással szemben, hanem a többségi lakosság is a roma lakossággal. Mint '56-ban. Mert csak így lehet egy diktatúrát megdönteni. És ezt nem hagyhatja sem a jogalkotó, sem Európa. Ezért elkülöníti a romákat a többségi lakosoktól, a demokráciára hivatkozva, jogvédőkkel, és elméletileg a védelmet szolgáló törvényi jogszabályokkal.

Az elkülönítés olyannyira jól sikerült, hogy ha a roma lakos házasságot köt egy többségi lakossal, akkor a többségi lakosnak el kell veszítenie az identitását, ha be akar illeszkedni. Romaként kell élnie, ha a jogvédelmet, vagy a család védelmét szeretné bírni. Ezzel együtt a többségi lakosok azonnal kiközösítik. És nem azért, mert romává vált, hanem azért, mert nem ismeri a roma kultúrát, és értékrendet. Nem ismerheti, a fenti okokból kifolyóan. Nemcsak a többségi kirekesztéssel kell azonnal szembenéznie, hanem a romák általi elszigeteléssel is. Ugyanis, ha beházasodik a roma családba, megszüntetik a többségi lakosokkal való kapcsolatait a roma rokonai. Ők is pusztán azért, mert nem ismerik a többségi kultúrát, ezzel együtt féltik a sajátjukat. Ugyanakkor a kultúrabeli különbségekből adódóan egy esetleges bontóperben is a többségi származású házasfél szenvedi el a nagyobb sérelmeket, mert a roma család egy emberként áll a roma családtag mellett, ugyanakkor a többségi családtag mellett nem áll a saját családja. Ha a házasságból gyermekek születtek, azt minden esetben a roma házasfél viszi magával, ha férfi, ha nő. A testi erőszak nem ritkaság, mert elfogadott a roma kultúrában - családon belül főként. A bontóper is több esetben zajlik testi erőszak közepette, mint anélkül. A roma kultúrához ez hozzátartozik, mondván: nevelik egymást, és védik a kialakult helyzeti előnyöket, illetve javítanak a helyzeti hátrányokon. Ehhez kapcsolódik, hogy a bíróságokon nem igazán ítélnek roma származású bírák, és mivel előttük is ismeretlen a roma kultúra, így a bíróságon is az erősebb kutya ballag el a csonttal. Miért? Mert a félelem nagy úr. A fellépést követheti és a legtöbb esetben követi is a félelem. A bíró, attól, hogy pulpituson ül, megfélemlíthető. A leggyorsabban lezárt bontóperek minden esetben roma peres felet érintenek. Ugyanez igaz a büntetőperekre is. A többségi lakosok perei évekig húzódnak el, a roma lakosok perei 8 nap - 3 hónap alatt lezárulnak.

A félelem az ismeretlenből generálódik. A romáktól félnek a többségiek, mert mindössze hiedelmeik és nem ismereteik vannak róluk. Nem is lehetnek valódi, valóságos ismereteik, mert ha pl. egy szórakozóhelyen beszédbe elegyedsz többségiként romával, és barátilag hátba vered, ahogyan azt megszoktad a többségi társaiddal szemben, az ismerősei egy emberként vetik rád magukat, hogy ne bántsd, hiszen számukra is ismeretlen az, te milyen szándékkal közeledsz. A tömegverekedést követően pedig a többségi azt mondja: ők kezdték a verekedést, de ugyanezt mondja a roma is. Mindkettőnek igaza van. Mit mond a bíróság? A többségi garázdálkodott, gyűlöletkeltésre alkalmas szavakat használt, bűnös. Mindezt azért, mert mindig a romák vannak többen. Csupán kulturális különbségből. Mert náluk testvér a testvér, és testvér a barát is, akkor is, ha balhé van. A többséginél pedig a testvér sem testvér, ha balhé van, mert inkább kimaradni igyekszik belőle, mint megvédeni a saját vérét és húsát. Mivel a több tanú egybehangzó állítása perdöntő a bíróságnál, a végeredmény az, hogy az a bűnös, aki nem bűnös.

Aki pedig igazán bűnös, az láthatatlan az egész konfliktusban. Az igazi bűnös a jogalkotó, mert mindenáron elkülöníteni igyekszik a két kultúrát egymástól, és a jogvédők, akik a gyakorlatban valósítják meg ezt a jogalkotói szándékot.

És a gyermekek így nőnek fel.

Amikor még pici gyermekek, a bölcsiben és az oviban még egymással játszanak, egészen addig, amíg az iskolába nem kerülnek, és a tanáraik el nem kezdik szétválasztani őket, hogy te ebbe, te meg ebbe az osztályba jársz. Főleg abban az esetben szembeszökő ez a jelenség, ha egyházi iskolába jelentkezik a két kis poronty. Az egyházaknak ugyanis nem kellenek a roma gyermekek. A jogvédők pedig behunyják a szemeiket, befogják a füleiket, és csukva tartják a szájukat. Nem kardoskodnak a papok felé, hogy: rasszista! fajgyűlölő! ...

Feléjük nem lehet, mert a papok a jogalkotó kegyeltjei, nekik szabad azt megtenni, amiért a többségi lakosoknak egyébként börtön jár. Ha papok teszik, az nem gyűlöletkeltő cselekmény, nem kirekesztés, és nem rasszizmus. Mivel ebben a kérdésben is belép a neki szabad - nekem tilos jelensége, így a többségi lakos már a papok felé is ellenszenvvel fordul, és elutasítja az egyházat. A papok pedig, mivel szabad kezet - és vérszemet - kaptak a jogalkotótól, megtehetik azt, hogy kizsákmányolják a többségi szülőket. Ahhoz, hogy a gyermeküket felvegyék, egyházadót, párbért, misepénzt, és alapítványi hozzájárulást, meg ki tudja még, mit kérnek a szülőktől. Egyben kötelezik őket arra, hogy a vasárnapi miséken jelenjenek meg, de az ünnepi miséken is, meg a templomokban zajló évnyitó, évzáró ünnepségeken. Ha nem látják a szülőt a templomban, revansot vesznek a gyermek érdemjegyein. Talán ezért nem kérnek a roma gyermekekből. Mert az ennyiféle anyagi dézsmát ők kevésbé tudják megfizetni az egyház felé, és egyébként sem a vallás a legfontosabb a roma családok életében. Nem ez az egyházi vallás a fontos nekik, amit a többségi gyermekek fejébe belehazudnak a vallásról, az egyházi iskolák. Nekik is van vallásuk, ők is hiszik Istent. Talán az igazit, talán nem, ezt nem tudhatom. Azt viszont biztosan tudom: az ő Istenük barátibb, emberibb, mint az az Isten, akikről a többségi gyermekek tanulnak.

El lehet gondolkodni azon, ki jár jobban. Az a többségi gyermek, akit felvesznek ezekbe az egyházi iskolákba, és mindenféle elrettentő példával tanítják nekik Isten cselekedeteit, és kizárólag büntetésekkel vagy zsarolással verik a fejükbe a "tudást", vagy azok a roma gyermekek, akiket nem vesznek fel, és a barátságos Istenről tanulhatnak, aki szereti a gyermekeket? Meglátásom szerint nem a többségi gyermekek járnak jól, inkább választanák ők is, szüleik is azt, hogy kihagyják az egyházi iskolát. Csakhogy a településen, ha nincs más iskola, kénytelen-kelletlen, szabadon kell az egyházi iskola tanait a gyermeke fejébe szegecses kalapáccsal belevernie, ha nem akarja a családi pótlékot elveszíteni azért, mert gyermeke fél bemenni az iskolába, a sok elrettentés és büntetés után.

És el lehet gondolkodni azon is, ha a településen csak egyházi iskola van, de az egyháznak nem kell a roma gyermek, hová járjon iskolába, ha útiköltségre nem telik nekik? Sanszos, hogy otthon marad, ezzel együtt el is veszik tőle a családi pótlékot, hivatkozva arra, hogy gyermeke nem jár iskolába. Az egyház egy átok, és még tovább szítja a roma és a többségi lakosok közötti ellentéteket, hiszen a roma azonnal kezdi gyűlölni a többségit, mert ő megkapja a családi pótlékot, mert az ő gyermeke kell a papoknak. ... . A roma jogvédők nem állnak ki, hogy ugyan, vizsgálja már az önkormányzat, miért nem jár a gyermek iskolába. A hivatalokat nem érdekli, mert megtehetik, hogy ne vegyenek róluk tudomást. Elképzelésem nincs arról, hogyan fordulhat elő az, hogy a többségi lakosokkal szemben tűzzel-vassal védik a roma lakosokat a jogvédők, de a többségi közigazgatással szemben pedig nem?

A jogvédők szívesen példálóznak Gyöngyöspata esetével, hogy hű, meg ha.... Pedig ott is kizárólag a lakosokkal szemben léptek fel a jogvédők, a falu irányító szervével szemben nem, és ennek meg is lett az eredménye. Ahogyan a kamerák és a sajtó kivonult a faluból, fel is gyújtották a vajda házát, azonnal. A jogvédők tudták, ki volt, tudták, hogyan tette. Hogy miért nem kardoskodtak az elkövetővel szemben? ... Talán azért, mert most együtt fognak a Parlamentben ülni. Mert hát kéz kezet mos, és így teljesül be a jogalkotó akarata. Hiszen mindössze annyi maradt meg a társadalom fejében: bántották a romákat a gárdisták. Pedig a házat nem a gárdisták gyújtották fel, hanem a jogalkotók közül egy. De mindig kell egy bűnbak, és azt a legkönnyebb a többségi lakosok köréből előállítani, és kipellengérezni.

Teszik mindezt úgy, hogy közben a beilleszkedésről, és a kirekesztés megszüntetéséről beszélnek, a háttérből viszont úgy mozgatják a szálakat, hogy összeugrasszanak két, egyenként nagyon erős népcsoportot. Hiszen amíg ők egymással vannak elfoglalva, addig a Parlamentben nyugodt szívvel sütögethetik pecsenyéjüket, mert a népcsoportok összefogása nélkül nincs hatalom megdöntés sem. A pecsenyéből jókora szelet jut ugyanakkor a jogvédőknek is, hiszen egy-egy, a jogalkotó által megrendelt tanulmány milliókat is érhet. Ezekben a tanulmányokban pedig lehet elemezni, és nyilvánosságra hozni, mi, miért történik, miközben a (talán) szegénység felszámolására is felhasználható pénzösszegek csúszhatnak egyik zsebből a másikba. Persze mindig csak annyit fednek fel a tanulmányok, amennyit a jogalkotó jónak lát. Így folyamatos a bevétel minden, a jogalkotó által megálmodott folyamatban. Hiszen nemcsak az évi 120 milliárd forint tűnik el, hanem az Európából, euróban, a szegénység felszámolására küldött pénzek nagy részének is nyoma vész, bár a papírozásban megvan. ....

Azt mondod, hazudok? Ugyan miből fizetik a jogvédők a folyamatos utazási költségeiket, telefon- és posta költségeiket, irodáikat, stb., ha valóban kizárólag a lakossági érdekek védelmében tevékenykednének, közhasznúságukat tekintve, teljesen ingyen? Az adó 1%-ából? Na, abból nehezen. A nagy, bejegyzett jogvédő szervezeteknél minden közreműködő munkaszerződéssel, és nem önkéntesként dolgozik, és ehhez jönnek még az ottalvásos kiküldetések, amikor például nagy távolságra kell utazniuk, több napra, és az imént felsorolt költséghalmaz. Évente több tíz millió forintot emészthet fel, csak a működésük, és akkor még nem reklámozták a tevékenységüket. Ezeket bizony az adó 1%-a nem fedezi.

Ki fizeti a révészt?

Nem tudom, de nem is érdekel.

Ha őszinték akarunk lenni, nem kell bűnbakot keresni a kirekesztés kérdésében, hanem csak ki kell nyitni a szemünket, és már láthatóvá is válik, hogy nincs különbség. A romát, és a többségit egyformán szívatja a jogalkotó, a két társadalmi réteg közé, mintegy elválasztó, áttörhetetlen vonalként beékeli a jogvédőket.

Ennyit a különbségekről.

Zárszóként, a rasszizmusra visszatérve, szintén Zsigó Jenőtől idéznék: "Mondjuk: kijelenthetem-e, hogy én már elértem azt az asszimilálódási szintet, amivel eleve születésem pillanatától rendelkezem. Ezt mindig a többséghez tartozók kisebb-nagyobb csoportjai, egyéni hangadói, jobbos,balos ideológusai, rendőrei, hatóságai, szervezett és szervezetlen véleményformálói mondják meg rólam, magyarról – hogy ha cigánynak is kinézek – eléggé kinézek-e már magyarnak is az asszimilációs létrán állva. ... Integrálódni, asszimilálódni, magyarnak is lenni, cigánynak is lenni – aminek természetesen szintén születtem, akárcsak magyarnak – nem könnyű. Miként az sem, hogy hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű legyek-e a magyar és cigány helyett; vagy lehetek mindhárom: magyar, cigány, hátrányos helyzetű; vagy csak kettő: magyar hátrányos helyzetű."

"Félelem nélküli világot, sokkal kevésbé elnyomó világot csak a félelmet leküzdeni képes emberek közössége teremthet. "

(Zsigó Jenő)

 

Doody

Felhasznált irodalom:

- Zsigó Jenő: Nem vagyok cigány? Cigány vagyok!

- Dupcsik Csaba: Megnevezés, meghatározás, megszámlálhatóság

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nagy B. Julianna - nagybjulianna@gmail.com

kedves Cikk-Író!

Végigolvastam figyelemre méltó írását. Több lényegi ponton egyezik a meglátásunk - kár, hogy úgy gondolja, ez az utolsó ilyen témájú írása. Szerintem akiknek helyén az esze és a szíve, azoknak aktívvá kell most válni a gádzsó-roma összefogás elősegítésére, különben rövidesen nagy baj lesz - már is az van. Részemről itt a jobb kezem.

Megjegyzéseim:

”A kultúrák és értékrendek között tehát égbekiáltó különbségek vannak, de a többségi lakosoknak nem engedélyeznek betekintést a roma lakosok kultúrájába és értékrendjébe. Nem teszik, hiszen akkor bizony félhetne a hatalom. Mert nemcsak a roma lakosság fogna össze egymással a zsarnokság és sanyargatással szemben, hanem a többségi lakosság is a roma lakossággal. Mint '56-ban. Mert csak így lehet egy diktatúrát megdönteni.”

Ezzel nagyon egyetértek, és sok gondolkodó barátom-ismerősöm is ugyanígy látja.

„Hová lesz az a 120 milliárd évente, amelyik az egyedüli oka a társadalmi feszültségeknek roma és nem roma lakosság között. Hiszen a támogatási rendszer ilyen mérvű eltolódása szemet szúr. A romának azért, mert elméletileg kapja meg, gyakorlatilag nem, a nem romának azért, mert sem elméletileg, sem pedig gyakorlatilag nem kapja meg. És büntetni kezdik egymást.”

Sajnos nem ez az egyedüli oka a feszültségnek. Tudatos bűnbakképzés folyik, a média sulykolja, hogy a cigányok bűnözők, nem akarnak dolgozni, stb, stb.

A 12O milliárd egyébként szerintem nem éves összeg – a roma felzárkóztatás éves költségvetése ennek ismereteim szerint csak töredéke. Szerintem ez a roma integráció évtizedének EUs támogatása v. annak egy része lehet – ki tudom deríteni, ha kéri. Szóval nem is magyar kasszából megy… Hogy mennyi az éves költségvetés? Most csak ezt az adatot találtam:

Tavaly még nem volt ilyen aránytalanul nagy az uniós finanszírozás részesedése, 3,37 milliárd magyar költségvetési és 7,47 milliárd uniós forrás szolgálta a roma felzárkóztatást.

Innen: http://atlatszo.hu/2015/06/24/roma-felzarkoztatasra-is-kevesebbet-kolt-magyarorszag-mint-a-menekultellenes-kampanyra/

És Zsigó Jenő írása, amiből Ön sokat idéz, itt olvasható. Hátha a blog olvasói közül másokat is érdekel: http://www.ideaintezet.hu/sites/default/files/Nem_vagyok_cigany_cigany_vagyok_Zsigo_IDEA.pdf

Üdvözlettel,

N.B.J:

 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21222
24 óra: 806