Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bántalmazás az óvodában

faj-az-utes.jpgEgy olvasónk fordult hozzánk az alábbi, megtörtént esetet panaszolva:

Olvasónk kiemelkedően tehetséges kisfiának megfelelő fejlesztési lehetőségekkel rendelkező óvodát keresett, melyet lakóhelyéhez közel - 1,5 év keresést követően sem - nem talált, úgy döntöttek tehát: az akkori lakóhelyükön már meglévő egzisztenciájukat feladva, a megfelelő fejlesztést adó óvodához közelebb költözve, megadják gyermeküknek azt a lehetőséget, hogy a kiemelkedő értelmi képességeinek megfelelő, speciális fejlesztési irányvonallal rendelkező óvoda közelébe költöznek. Vállalták a tetemes havi, óvodai térítési díj megfizetését is.

Hogy milyen kiemelkedő képességei vannak gyermeküknek? Mikorra elérte az óvodai beiratkozáshoz szükséges életkort, már folyékonyan írt, számolt, és olvasott. A színeket, a színárnyalatokkal együtt, magabiztosan felismerte. Márkajelek, logók százait, tévedés nélkül ismerte fel, a memória kártyákat pár pillanat alatt kirakta, az angol nyelvű szókincse már akkor több száz szavas volt. A gyermek jelenleg 4 éves, 3 nyelven beszél tökéletesen, matematikai tudása egy 5 osztályos matematikai tudásának felel meg. Sokáig lehetne még sorolni a jellemzést.

Sikerült a család költözése, és az óvodai beiratkozás is. A beszoktatás ideje alatt a kisfiú 4 napon keresztül fél napig tartózkodott az óvodában. Az első napokban olvasónk szerette volna bemutatni, jellemezni gyermekét az óvodapedagógusok számára, bemutatva, mit tud már a gyermek, elmondva mi a gyermek érdeklődési körének iránya, ám az óvodapedagógusok ezt a kérést elhárították, jelezve, hogy mivel ők a pedagógusok, ezt saját maguk szeretnék felfedezni, meglátni, és tovább fejleszteni.

A gyermek az óvodában szeptember-október hónapban észrevehetően jól fejlődött, az óvodai foglakozásoknak köszönhetően. Ám novemberben történt valami szörnyűség, valami olyan dolog, amely miatt a gyermek nem akart, még unszolásra sem óvodába menni. Ezzel együtt az otthoni viselkedése is agresszívre váltott, amikor mentek érte az óvodába, minden esetben azt a hírt kapták: a gyermek nem hajlandó étkezni az óvodában.

Egy decemberi, esti fürdetéskor mondta el végül a gyermek olvasónknak: azért nem szeretne elmenni az óvodába, mert őt ott csapkodják. Olvasónk kérdésére azt is elmondta: az óvó néni csapkodja. Majd elmesélte azt is: ha valamit nem szeretne megcsinálni, akkor az óvó néni a fejére csap, és ha ezt követően sírni kezd, akkor meg a szájára csap.

Olvasónkban meghűlt a vér, és azonnal intézkedni próbált, annak érdekében, hogy biztonságba helyezhesse a gyermekét, az óvodában is. Felkereste a többi szülőt, felhívva a figyelmüket arra, hogy kezdjék el ők is figyelni a gyermekeik viselkedésének esetleges változásait otthon. A többi gyermek a csoportban megerősítette olvasónk számára, amit a gyermeke már elmondott neki. A gyermek csoporttársai is elmondták, hogy az óvó néni bizony rá szokott csapni a kisfiú fejére.

Olvasónk ekkor felkereste az óvónőt, és megpróbált beszélni vele. Az óvónő ígéretet tett arra, hogy jobban fog figyelni a gyermekre. Ezt követően a gyermek már nem beszélt az őt érő bántalmazásokról, ugyanakkor nem volt hajlandó étkezni az óvodában, sikított, minden reggel, amikor el kellett oda indulniuk, elkezdett fogyni, és véresre kaparta a körme mellett a bőrét.

Ekkor olvasónk az óvoda vezetőjével, és a csoport két óvónőjével kért és kapott egy közös megbeszéléshez egy januári időpontot, hogy tisztázza, mi zajlik az óvodán belül. A bántalmazó óvónő annyit elismert, hogy „valószínűleg ő tett olyat, amit a kisfiú ütésnek vélt”. A megbeszélés azzal zárult, hogy az óvodapedagógusok ígéretet tettek arra, hogy ismételten megpróbálják visszaszoktatni a gyermeket az óvodába, és ehhez szakember segítségét is igénybe fogják venni. Olvasónk a megbeszélésről, és annak tartalmáról tájékoztatta az óvoda fenntartóját is. A fenntartó nem reagált a szülői jelzésre.

Olvasónk nem tehetett mást, elkezdett másik óvodát keresni gyermekének, olyat, ahol a megfelelő fejlesztési lehetőséget továbbra is biztosítani tudja gyermekének. A keresés közben megérkezett a fenntartó válasza, melyben időt kért az eset kivizsgálásához, és orvoslásához.

Január hónapban a gyermek folyamatosan vagy beteg volt, vagy csak hatalmas sírások árán lehetett elvinni őt abba az óvodába. Február 13.-án a szülők levelet kaptak az óvodától, egy ultimátummal, melyben az állt: vagy napi 8 órában és háromszori étkezéssel együtt veszik igénybe az óvodai szolgáltatásokat, vagy nem biztosítják tovább a gyermek speciális fejlesztését. A válaszadásra a szülőknek a február 10.-i határnapot jelölték meg. (Ne felejtsük: az ultimátumot a szülők február 13.-án kapták kézhez.)

Február 23.-án már az apuka tárgyalt, személyesen az óvoda fenntartójával, és jelezte a fenntartó számára, hogy gyermeke megkapja az óvodán kívüli fejlesztéseket is, és a szakemberek álláspontja szerint gyermeke bizony belebetegedett az óvodai gondozásba. A fenntartót ugyanakkor nem ez érdekelte, kizárólag a pénzről beszélt. Annak ellenére, hogy a gyermek akkor már hónapok óta nem volt hajlandó élelmet venni magához az óvodában (a szülők ennek okán le is mondták a reggelit is, és az ebédet is), a fenntartó ragaszkodott ahhoz, hogy ha továbbra is ebbe az óvodába jár a gyermek, a napi háromszori étkezést ki kell fizetniük a szülőknek. Sem a bántalmazásról, sem a fejlesztés visszafordulásáról nem ejtett szót a fenntartó.

4 nappal később, olvasónk ebéd előtt érkezett gyermekéért az óvodába. A gyermeket bántalmazó óvónő kiabálni kezdett a szülővel, és úgy közölte vele, hogy „nem teheti be a lábát” az óvodába fél 4 előtt, és kijelentette azt is: nem fogja kiadni a gyermeket. Azt is közölte eme „emelkedett” stílusban, hogy ettől a naptól kezdődően a szülő számára semmiféle információt nem fog adni a gyermekről, ha bármit tudni akar, akkor hívja a szülő a fenntartót.

Olvasónk összeomlott, sírt és telefonált az óvoda épülete előtt, hiszen nem engedték be őt az épületbe. Egy másik óvónő sietett a segítségére, bekísérte az aggódó szülőt a gyermekéhez, aki felöltöztette és hazavihette végre gyermekét az óvodából.

Azóta nem vitték be a gyermeket ebbe az óvodába. A történtek részletes leírása ide kattintva olvasható.

Jelenleg április hónapban járunk, és a történetnek még nincs vége. Azóta kiderült, hogy ugyanez az óvónő még két gyermeket hasonló módszerekkel bántalmazott, ennek következtében azonban nem mentették föl őt az állásából, hanem egy másik óvodába helyezték, a fenntartó illetékességi területén belül, ahol szintén „óvó”nőként dolgozhat tovább.

A gyermekvédelmi jelzőrendszer többi tagja: a gyermekorvos, a védőnő és a jegyző is pontos információkkal rendelkezik a történtekről, de a törvény által előírt, hivatalos jelzésüket nem teszik meg a gyermekvédelem szervei felé, sem pedig lépéseket nem tesznek, hivatalból, a helyzet megfelelő és megnyugtató rendezéséért.

Mint láthatjuk: a gyermek speciális nevelési-, fejlesztési igényű (SNI), mert más, mint kortársai. Mássága egyben hiperérzékenységet is jelent, a történtek nagyon megviselték. Elveszítette a bizalmát a felnőttekben, de önmagában is. Az óvoda fenntartója fenntartói feladatát nem látja el, a gyermekek bántalmazását az általa fenntartott óvodákban nemcsak engedélyezi, de támogatja is, azzal, hogy a történteket nem vizsgálta ki, a bántalmazást elkövető óvónőt nem függesztette fel, és nem bocsájtotta el az állásából, hanem, számára elegáns megoldással áthelyezte őt egy másik óvodába, ezzel engedélyezve számára azt, hogy továbbra is bánthassa a gondjaira bízott gyermekeket. Máshol.

Nem szabad elfelejtenünk közben, hogy súlyos tízezreket fizetnek a szülők ennek a fenntartónak, minden hónapban. A szülők úgy gondolják, hogy pénzükért megfelelő fejlesztést és megfelelő biztonságot nyújtanak gyermekeik számára.

Nos, mint látható, ez bizony nem így van.

Ugyanakkor, ha a szülő közvetlenül a gyámügyhöz fordul problémájával, nagy az esély arra, hogy a törvény szerint megvonják tőle a családi pótlék ellátást is, pusztán azért, mert nem kényszerítik be gyermeküket egy olyan óvodába, amelyben bántalmazzák a gyermeket (a törvény szerint, ha a KÖTELEZŐ óvodai ellátást nem veszi igénybe a szülő, akkor a szülőt szankcionálni kell. És ebben az esetben a törvényt nem érdekli, hogy miért nem veszi igénybe a szülő az óvodai ellátást).

Ugyanakkor, abban az időszakban, amíg a megfelelő fejlesztési lehetőségekkel rendelkező óvodát megtalálják a szülők, lehetőség volna általános fejlesztési szinttel rendelkező óvodába íratni a gyermeket, ám ez maga után vonja azt a kérdést: veszélyezteti-e a szülő azzal a gyermeke megfelelő fejlődését, ha a gyermekét egy fejlődési szintjének, és fejlődési képességei alatt képző óvodába íratja be? Merthogy a törvény szerint, igen, ebben az esetben a szülő veszélyezteti a gyermeke megfelelő szintű fejlesztését.

Tehát akkor is büntetik a szülőt, ha nem járatja óvodába a gyermekét, és akkor is, ha nem biztosítja, óvodán belül gyermeke megfelelő fejlesztését. A magyar jogi szabályozás erről szól az SNI gyermekek esetében.

Speciális fejlesztési szintet biztosító óvodát pedig nagyon nehezen lehet találni az országban. Kevés számban, és egymástól nagyon távol eső településeken működnek. A szülők ezt az óvodát is másfél év masszív keresést követően találták meg.

Az sem érthető, miért nem létezik törvény Magyarországon annak vonatkozásában, hogy az óvodapedagógusok pályaalkalmassági vizsgálaton essenek át, pszichológus szakértőnél. A speciális nevelési igényű gyermek ugyanis speciális nevelést igényelnek (bármilyen hihetetlenül is hangzik ez), amelyhez a szükséges emberi-pszichés tulajdonságoknak a rendelkezésre kell állniuk, az óvodapedagógus személyiségén belül. Ilyen pályaalkalmassági vizsgálat pedig sem kötelező, sem ajánlott jelleggel nem létezik hazánkban.

Az oktatási jogok biztosa álláspontja szerint:A közoktatási törvény a szülői jogok között rögzíti a szabad intézményválasztás jogát. A szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A nevelési, nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A szabad iskolaválasztás joga azonban a lehetőségek által körülhatárolt jogosultság, csak a lehetőségekhez mérten tudják a szülők gyakorolni.

A közoktatási törvény szerint a gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda - beleértve a kijelölt óvodát is - köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki a közoktatási törvény életkora alapján köteles óvodába járni, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító óvoda). A jogszabály szerint ugyanis a gyermek - ha a törvény másképp nem rendelkezik - abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni.

A gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyző - az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson való részvételre köteles, a tanköteles és a fejlesztő felkészítés alá eső gyermekekről, tanulókról nyilvántartást vezet, és figyelemmel kíséri a szülő számára meghatározott kötelezettségek teljesítését. E ennek keretében az óvodás és a tanköteles gyermekekről vezetett nyilvántartást megküldi a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes óvodának, általános iskolának; továbbá bejelentésre vagy hivatalból elrendeli az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson való részvételt, a tankötelezettség vagy a fejlesztő felkészítés teljesítését, ha a szülő nem tesz eleget kötelességének. A törvény rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a gyermeket, kérelemre - ha családi körülményei, képességének kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja - az óvoda vezetője felmentheti az alól, hogy e kötelező óvodai nevelésben vegyen részt.

Az iskolai életmódra felkészítő foglalkozások csak a közoktatási törvényben szereplő intézményekben, azaz az óvodákban történhetnek.

Láthatjuk tehát, hogy ahhoz, hogy a gyermek iskolai tankötelezettségét teljesíthesse, kötelező az óvoda szakmai ajánlása, a gyermek iskolai felvételéhez. Magántanulói státuszra kizárólag az iskolai tanulmányok megkezdése után van lehetőség, az óvodai foglalkozások alól felmentési lehetőség – a törvény szerint – nincs.

Még az intézményen belüli bántalmazás esetén sem, hiszen törvényeink a rendszerabúzus meglétét nem ismerik el, minek következtében nem is büntetik. 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804280
30 nap: 21467
24 óra: 614