Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szegénység népbetegséggé vált

szegenyseg---nepszava.jpegZajlanak a tárgyalások az új létminimum-számítási modellről. A KSH olyan megoldást szeretne, amely a még kielégítő szükségletek helyett inkább a nyomorszintet mérné - ám elgondolásuk nem mindenkinek tetszik.

Idén a Policy Agenda készítette el "hiánypótló céllal", a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által 1991 óta alkalmazott módszertan szerinti létminimumérték-számítást - és a szervezet az elkövetkező évekre is számol azzal, hogy e tanulmány megalkotásának feladatait a korábbi eljárás használatával átvállalja a statisztikai hivataltól.

Eközben a KSH idén - a korábbi bejelentésének megfelelően - egy új módszertanra tér át, így aztán nem a megszokott június eleji időpontban, hanem később publikálja majd a 2015-re vonatkozólétminimum-számítását. Még folynak az egyeztetések egyes szakszervezetekkel, várhatóan őszre születik eredmény a kérdésben - mondta a Napi.hu-nak Holka László, a KSH sajtóreferense, aki a tárgyalások állását nem kommentálta.

A KSH mindenképpen változtatni akarja a módszertant, ám az, hogyan fest majd az új eljárás, még nem körvonalazódott - számolt be lapunknak Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. Egyetértett azzal, hogy a mutatószámot az "élethez kell igazítani", azonban a KSH korábbi módszertani ajánlásait nem tartja elfogadhatónak. A Napi.hu kérdésére úgy fogalmazott: olyan mutatószámra van szükségük, amely az alapvető megélhetési költségeket méri, s amelyet az érdekképviseletek a makroszintű bértárgyalásokon kiindulópontként használhatnak. Erre azonban a hivatal által újabban javasolt indikátorok szerinti mérés nem alkalmas.

Amennyiben az egyeztetéseken nem jutnak kielégítő eredményre, akkor a jövőben az öt magyarországi szakszervezeti konföderáció közösen fogja publikálni a létminimumadatokat - a statisztikai hivatallal párhuzamosan. Az eddigi módszert a munkavállalói szervezetek is újragondolnák - például az egykori devizahitelesek adatainak figyelembe vételével -, ám elhibázott lépésnek tartanák a korábbi számítási modellt végleg lesöpörni az asztalról.

A KSH 2015-ben kezdeményezte a létminimum-számítás megújítását, mivel magyarázatuk szerint az addig használatban lévő mutatóval kapcsolatban számos szakmai, tartalmi és módszertani probléma merült fel.

A még a rendszerváltás idején egy parlamenti szakbizottság által - érdekképviseletek, civil szervezetek és kutatók bevonásával - kidolgozott módszertan szerint a létminimumot úgy értelmezik, hogy az egy szerény fogyasztási szintet jelent, s csak alapvető szükségletek kielégítésére nyújt lehetőséget, valamint csupán a hónapról hónapra éléshez elég. Az akkori összefoglaló szerint azonban a létminimum alattiság nem feltétlenül és egyidejűleg azonos az alultápláltsággal, a zsúfolt, egészségtelen lakásviszonyokkal, a társadalmi normáktól teljesen elszakadó ruházkodási, kulturális és egyéb körülményekkel.

A statisztikai hivatal fő problémája éppen e megközelítéssel lehetett, hiszen tavaly megjelent módosító javaslatuk indoklásában úgy fogalmaznak: a mutató megnevezése nem tükrözi a számítás tartalmát: a név éhezésre, nélkülözésre utal, a tartalma viszont a mindenkori társadalmi normák szerinti tisztes megélhetést biztosító összeget jelzi.

A KSH szerint ez az ellentmondás a mutató felhasználása körül is zavarokat okozott, mivel gyakran olyan jelenségeket  - például a szegénységet - jellemeztek vele, amelyekre nem alkalmas. Emellett szerintük a mutató értéke alatti jövedelemből élő háztartásokból olyan sok van, ami megkérdőjelezi a mérőszám szakpolitikai relevanciáját. A tanulmány szerint az eddigi módszertan a küszöbérték alatti népesség arányát jelentősen túlbecsülte, ezért a szegénységi küszöb megállapításánál indokolt alacsonyabb jóléti szinten élő háztartások jellemzőivel számolni.

Az eddig alkalmazott - lényegében 1996 óta változatlan - módszertan alapján a KSH felkérésére az Országos Élelmezés-és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) évente elkészítette egy mintegy száz terméket, termékcsoportot felölelő élelmiszerkosarat, amely fedezi a közepes fizikai igénybevételre vonatkozó egészségügyi követelményeknek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükségletet. A kosárban - többek között - hús, hal és készítményeik, friss és tartósított zöldségek, gabonakészítmények részkosarai szerepeltek tartalmi és a mennyiségi összetétel alapján.

A számításokhoz a KSH árstatisztikáját - inflációhoz kapcsolódó alapadatait is felhasználták. A harmadik indikátor pedig a KSH háztartási költségvetési felvételek adatbázisa (hkf) volt. Ez önkéntes válaszadás alapján számba veszi a lakás- és személyes jövedelmeket, összeírja a tartós cikkek állományát és rögzíti azokat a havi fix költségeket (albérleti díjtól a tandíjig), amelyekkel mindenképpen számolni kell, valamint úgynevezett nem fix költségeket is.

Az eddigi módszertan szerint fontos követelmény volt az élelmiszer-kosár meghatározásakor, hogy az aktív korú felnőttekre vonatkozó érték 77,8 százalékát kell figyelembe venni a 0-14 éves korosztályban, míg a 60 éveseknél és idősebbeknél 88,2 százalékot. A mérőszám további bontásokat is tükrözött.

A statisztikai hivatal által javasolt egyik - "amerikai modellként" emlegetett módszertan alapján azonban új fogyasztási egységeket alkalmaznának, amelyek jelentősen csökkentik az elismert szükségleteket. Továbbá az eddigi módszer alapján a háztartások élelmiszer-fogyasztáson felüli kiadásait úgy vették számba, hogy a vizsgált csoport élelmiszer költségei hellyel-közzel igazodjanak az OÉTI által meghatározott alapvető szükségletekhez - ezáltal egy elég széles társadalmi kört néztek meg. 

Ám az új eljárással az első aktív korú felnőtt háztartástag élelmiszer-szükségletéhez képest a háztartás többi tagjáét úgy vennék alapul, hogy csak a szegénység, vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett háztartások élelmiszeren felüli egyéb kiadásait vizsgálják meg.

Havasi Éva szociológus, a KSH nyugalmazott vezető tanácsosa 2015 végi tanulmányában - a legutolsó, 2014-es adatokat alapul véve - kiszámolta a statisztikai hivatal bonyolult új módszertana alapján, hogy a létminimum értéke miként módosulhat.

Ezáltal az egytagú háztartások létminimuma a korábbi 87 százaléka, a két felnőttből és két gyermekből álló háztartásoké pedig az eredeti 63 százaléka lehet. Így az egy főre jutó átlagos létminimumérték mintegy 39 865 forint lett volna.

A KSH emellett felvázolt egy, az első megoldáshoz képest kevesebbet emlegetett "policy-orientált" modellszámítást is - amelynek alapján az egyedülálló aktív felnőtt férfiakra vetítve csak néhány százalékkal módosulna lefelé a létminimum, ám a kétgyermekeseknél már itt is csak a korábbi 71 százaléka lenne.

Havasi szerint a KSH megfontolása politikai indíttatású: a szegénység "népbetegséggé" vált, amelyet nem kezelni, hanem csak statisztikailag eltüntetni akarnak. Tény, hogy eddig a létminimum alatt élők komoly sokaságot alkotnak: a Policy Agenda által 2015-re meghatározott 88 ezer forintnyi küszöbértéknél alacsonyabb jövedelemből él a magyar lakosság 41,5 százaléka.

Kiss Gergely

Fotó: Népszava

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20705
24 óra: 577