Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rokkantak képtelenek a váratlan kiadások megoldására

aram-nelkul---24.hu.jpgMegoldhatatlannak tűnő helyzetek is vannak. Főleg a súlyos betegségtől szenvedő mély-szegénységbe taszított aktív életkorú rokkantak helyzete tűnik egyre reménytelenebbnek. Naponta kapunk segélykérő leveleket olyanoktól, akiknek borzalmas a szociális helyzetük.

Van olyan rokkant, aki egyetlen forint pénzellátást sem kap a biztosítási idő hiánya miatt. Azok, akik rehabilitációs és rokkant-ellátottak, a többségük 28-56 ezer Ft/hó összegből kénytelen élni, állapottól függően. A pénzellátásuk nem elég élelemre, gyógyszerre és lakhatásra sem, de, ha valami elromlik, attól Isten irgalmazzon.

Semmi nem romolhat el, semmit sem tudnak pótolni a pénzhiány miatt. Valamilyen felújítási munka, vagy éppen fogpótlás? Az már szóba sem jöhet. Újat venni egy elromlott háztartási gép helyett nem bírnak, az eleve kizárt. Nincs méltányosság, nem kaphatnak segélyt, nem kaphatnak hitelt sem. Utóbbit nem is tudnák miből visszafizetni. 

A szegénység a legnagyobb ellensége a rokkantaknak. Ebbe az állapotba a kormány kényszeríti bele a megváltozott munkaképességű személyeket, de ami a legborzalmasabb ebben, hogy egyes orvosok is asszisztálnak ehhez. A NRSZH orvos-szakértők közül, akik visszaminősítik az érintetteket a felülvizsgálatokon, bele sem gondolnak abba, hogy mihez asszisztálnak? A költségvetési megtakarítási célszámokká váló rokkantaktól mindenáron meg akar szabadulni a kormány. A kormányzati akarattal megegyezik a társadalom cinkossága, így akadálytalanul küldhetik az aktív életkorú rokkantakat mihamarabb a másvilágra! A jövő évi költségvetésben még további milliárdokat spórolna a kormány a legkiszolgáltatottabbakon.

Ha aktív életkorban rokkant lettél, előbb-utóbb koldusbotra juttat a kormány a megszorító intézkedéseivel.

A saját történetemet megosztom másokkal is, amíg még megtehetem, amíg végleg le nem kapcsolják a villanyt nálunk.

Rokkant vagyok, a férjem is, sajnos az.  A segélyes rokkant-pénzünkből alig létezünk. A méltatlan rokkant-sorsunk tanított meg arra, hogy másokért is ki kell állni, akik hasonló cipőben járnak, mint mi. Így lettem én civil rokkant-érdekvédő. Olyannyira komolyan gondoltam az érdekvédelmet, hogy 2 éve a KAROSZ- HÍRADÓ technikai szerkesztését önként vállaltam el. Most mégis megtorpantam. Nem, nem azért mert gyáva vagyok, másról van itt szó. Arról, hogy május 31.-én kikapcsolják nálunk az áramot, ha valami csoda nem történik.

Nem közműtartozás, nem hátralék miatt, hanem az öreg vályogházunkban a rettenetesen elavult elektromos hálózat miatt. Az utóbbi időben, több alkalommal is „kényszer” áramszünet volt nálunk. A hibát a szolgáltató (EON-angyal) igyekezett orvosolni. Sajnos a hibák feltárása közben összeégett vezetékeket és kötéseket találtak, így miután a javítások után a villanyórát is újra kellett plombálni, az EON kimondta, ha záros határidőn belül nem végeztetjük el a kötelező és legfontosabb javíttatásokat, akkor szerződést bontanak velünkNem felelek meg a feltételeknek, mit áramvételező. Rettegek, mert addig is az esetleges újabb hibákért, vagy egy bármikor bekövetkező elektromos tüzért én vagyok a felelős, mint fogyasztó.

Borzasztó azzal a tudattal naponta kelni és feküdni, hogy semmilyen váratlan kiadást nem tudunk megoldani. Számítógépem is úgy lett csak, hogy amikor a régi, öreg gépem megadta magát, már nem volt javítható, akkor a rokkant társaim összefogtak és forintonként adták össze a gépre valót. Sokan a sorstársak közül az utolsó forintjukat adták bele az új számítógépembe, hogy az érdekvédelmi híradónk működjön. Most kétségbe vagyok esve, mert egyetlen forintot sem tudunk megspórolni a kicsi rokkant-pénzből, de részletfizetést sem kapunk az elektromos hálózat rendbetételéhez. 

Az önkormányzatnál is hiába kilincseltem segélyért, a rokkantnak semmit sem adnak egy forintot sem, de még visszatérítendő átmeneti segítséget sem! Azt mondták, ez nem krízis helyzet, áram nélkül lehet élni. Sem a polgármester, sem a közgyűlés nem szavazta meg a segítséget számunkra, még kölcsönt sem kaphatunk az elektromos vezetékrendszer felújításra. A problémát tetézi, hogy nálunk minden villanyról megy. A gáz be sincs kötve. Rokkantan dolgozni már, se én, se a párom nem tudunk. Nincs jövedelemforrásunk, csak a kis segélyes rokkant-pénzünk, ami szinte semmire sem elég.

Először csak áram nélkül, aztán majd víz nélkül, később már kaja nélkül, vagy gyógyszer nélkül, végül lakás nélkül? Még ezt is megérhetjük. A társadalom nem figyel oda ránk. Nem is akar senki észrevenni minket rokkantakat. A kiszolgáltatottságunk senkit sem érdekel, pedig évtizedeken át mi is építettük ezt az országot, amíg bele nem rokkantunk. Ma, már a villanyvezetékeket sem bírjuk megjavíttatni, mert nincs miből.

Közben, naponta halljuk, hogy a nyugdíjra takarékoskodni kell, de miből? Hogyan tudnánk a temetésünkre is spórolni, ha az életünk mindennapos gondjait sem bírjuk már megoldani. 

Így tűnünk el majd ebből a kegyetlen világból egyre többen észrevétlenül, a nagy semmibe. …

Mészáros Terézia

Fotó: 24.hu

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1807439
30 nap: 20743
24 óra: 718