Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nevelőszülő örökbefogadási szándéka - szakmai és etikai dilemmák

neveloszulok.jpgA már egy ideje nevelőszülőnél nevelkedő gyermek státuszváltozása, bármilyen okból bekövetkező örökbe adhatóvá válása kapcsán egyre gyakrabban szembesülünk azzal, hogy a nevelőszülő egyáltalán nem akarja elengedni a kicsit és maga tesz lépéseket a gyermek örökbefogadása irányában.

Normál esetben – ha a szóban forgó, már tapasztalt nevelőszülők a saját feladatuk elvégzéséhez annak idején megfelelően lettek kiválasztva és még nem kezdte ki belső egyensúlyukat a munkájuk jellemzően nagy megterhelése, nem támadta meg őket időközben valamilyen látványos romlást előidéző testi vagy lelki betegség, úgy a sebtében beadott kérelmükre elvégzett örökbefogadási (környezettanulmány, orvosi és pszichológiai) alkalmassági vizsgálatok általában nem találnak olyan kapaszkodót, amivel a kérelmük elutasítását nyilvánvalóan megindokolhatnánk.

Holott a szakmai probléma, az etikai dilemma érzetétől nehezen vagy sehogy sem tudunk szabadulni. A titkolt vagy nem is titkolt mögöttes örökbefogadási szándék megléte a nevelőszülőség felvállalásánál, mint legalábbis elhallgatáson (ha nem csaláson és hazugságon) alapuló közelkerülési kísérlet a gyermekek "forrásához” és egyben az örökbefogadási sor várakozóinak jobbról való szabálytalan beelőzése egyértelműen sértheti az igazságérzetünket.

Ezek a felnőttek hivatalosan, bérezés ellenében a nevelőszülőség átmeneti időre szóló gondozó munkájára szerződtek és a legfontosabb feladataik között hangsúlyozottan ott szerepel, hogy a helyzetnek és a gyermek érdekének megfelelően együttműködnek a gyermek hazagondozása vagy örökbeadása esetén. Tudjuk, hogy a nevelőszülőség egyik legnehezebb része a megfelelő, reális, terhelhető érzelmi és bizalmi kapcsolat kialakítása a gyermekkel, de a mi olvasatunkban ebbe nem férnek bele alapvető hazugságok, például annak az elhallgatása, még inkább eltitkolása az érintettek elől, hogy ez a gyermek csak időlegesen van ránk bízva.

A nevelőszülő általi örökbefogadások esetén gyakorta hangsúlyozott pozitívumok, hogy ezzel a megoldással a gyermeknek nem kell új kötődést kialakítania, sem iskolát vagy óvodát, sem már megszokott lakókörnyezetet, családot váltania, ami természetesen nagy könnyebbség lehet.

Különösen olyan gyermek esetében, ahol valóban örömmel üdvözöljük a nevelőszülő döntését, amikor egy gyermek a kora, az egészségi vagy a személyiség állapota miatt minden erőfeszítésünk dacára sem talál őt elfogadni tudó jelentkezőre a megyei, az országos és a külföldi örökbefogadók köréből sem.

Meg kell, hogy állapítsuk viszont, hogy még ezekben a szakmailag teljes mellszélességgel támogatott esetekben is legtöbbször sérül az örökbefogadási folyamat titkossága, például azért, mert a vér szerinti szülő azelőtt bejáratos volt a nevelőszülőhöz, akinek a szakmai kapcsolatokon át egyébként a lakcíme is könnyebben kiszivárog. Esetleg az ugyanott élő testvért továbbra is láthatásra hordják. Sokszor a hibásan, vagy átgondolatlanul szerkesztett határozatokból kerül a cím nyilvánosságra.

A többi ott nevelkedő gyermekek érdeke is sérülhet azzal, hogy mindenképpen megváltozik, átrendeződik az egyensúly a családon belül. A kivételezett helyzet egyben támadási felületté, a kollektív harag céltáblájává is válhat, ha a többi gyermekek sérelmezik, hogy őket miért nem fogadták örökbe.

A nevelőszülő általi örökbefogadási folyamatban esetleg több ponton sérül, az alkalmasság és illesztés döntésének sarkalatos pontja, a gyermek mindenekfelett álló érdeke:

- A tapasztalt nevelőszülők helyett ez a gyermek fiatalabb és hozzá korban, esetleg megjelenésben is jobban illő szülőket is kaphatott volna.

- Olyan szülőket, akik még egyértelműen egészségesek és elég fittek az ő mozgásigényének teljes kielégítéséhez, nem lóg a fejük fölött az öregedéssel együtt járó súlyos betegségek fenyegetése, sem a szellemi terhelhetőségük közeli hanyatlása.

- Olyan szülőket, akik állandó és nem változó létszámú családdal bírnak, mert nem nevelőszülők, akiktől bármikor elhelyezhetnek, hazagondozhatnak, oda vagy átrakhatnak egy gyermeket, akit a kicsi már esetleg testvérként megszeretett addigra.

- Olyan szülei is lehettek volna, akik stabil keretekkel körülhatárolt munkaidőben, nem a saját otthonukban, 24 órás szolgálatban dolgoznak. Akiknek van hétvégi szabadidejük és évente netán többször is kirándulni, nyaralni mennek, mert nemcsak hajlandók, de képesek is kiszakadni megszokott környezetükből. Nem nyűgözi őket a háztartáshoz egyik vagy másik gondozottjuk kapcsolattartási, gyámi, iskolai, fejlesztési vagy terápiás, stb. időpontja. A vállalt munkájuk, vállalkozásuk félrerakható, szüneteltethető a családi üdülések, ünnepek, kikapcsolódások idejére, nem ennek kiszámíthatatlansága irányítja az életüket.

- Olyan szülőket kaphatott volna, akiknek lehet, hogy kevesebb a gyermeknevelési tapasztalata, de több erejük és idejük marad a gyermeknevelés fáradtságos hétköznapjaihoz.

- Olyanokat, akik következetesen ragaszkodni tudnak a jó szokáskialakítás aprólékos procedúrájához, a megbízható napirendhez, amely náluk kifejezetten az ő egyedi igényeihez és szükségleteihez szabott.

Szabóné Erdős Gyöngyi

Online pszichológia

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1807441
30 nap: 20745
24 óra: 720