Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A különélő anyák kapcsolattartása kapcsán nincsenek alapjogi aggályok - válaszolt az ombudsman

A fenti mondat az ombudsman tegnap megkapott válaszlevelében (AJB-2411/2015. számon) hangzott el, írásban. A nevét adja ahhoz, hogy az ő meglátása szerint az, hogy többségében minden különélő anyát agyonvernek a kapcsolattartások idején, az nem jelent alapjogi sérelmet az anyákra és gyermekeikre nézve. ….

Az ombudsman válaszában több olyan kijelentés is szerepel, ami teljes mértékben felfoghatatlan számomra, ha az alapjogok biztosának viszonyulását vizsgálom a gyermekjogok érvényesítése szempontjából egy – elméletileg – demokratikus jogállamban, a gyermekek mindenek felett álló érdekében.

„Az általam vizsgált ügyek jelentős részében az derült ki, hogy a gyámhivatalok a kérelmekről valóban az ügyintézési határidő többszörös túllépésével hoztak érdemi döntést, ez pedig már önmagában sérti a tisztességes eljáráshoz fűződő jogot.” Láthatjuk: az ombudsmanunk pontosan tisztában van azzal, milyen szinten tiporják sárba a gyermekek jogait a gyámhivatali eljárásokban, ám meglátása szerint elegendő a probléma megoldásához mindössze annyi, hogy szól a gyámhivataloknak: ejnye-bejnye, figyeljetek az ügyintézési határidőkre! Hiszen nincs is más jogsértés ezen eljárásokban, amire figyelmeztetnie kellene őket.

Majd egy hajmeresztő esetet részletesen le is ír, tájékoztatásul, viszont arról nem szól, hogy mit tett annak érdekében, hogy országosan ez, és hasonló esetek soha többé ne forduljanak elő. Az eset leírása, az ombudsman tollából: „Erre jó példa az AJB 1960/2014. számú ügy, amelyben az édesapa 2008-ban született gyermeke veszélyeztetettségével kapcsolatban kért segítséget. A panaszos gyermekének édesanyja 5 éve bántalmazza közös gyermeküket, és ennek megakadályozására a hatóságok és hivatalok nem tesznek meg minden tőlük telhetőt. Az elmúlt évek során az édesapa számtalan kérvényt, kérelmet, jelzést nyújtott be a különböző hivatalokhoz, rendőrséghez, bírósághoz, azonban véleménye szerint semmiféle érdemi intézkedés nem történt a gyermek védelme érdekében. Az apa sérelmezte, hogy a gyámhivatal a gyermeke védelembe vételével kapcsolatos eljárása során a gyermek érdekét szolgáló döntést nem hozott. A vizsgálat feltárta, hogy az elhúzódó eljárás sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, egyúttal pedig a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogát. A visszásság bekövetkezése lehetőségének jövőbeni megelőzése érdekében jelentésemben a gyámhivatal vezetőjéhez fordultam.”

Gratuláljunk együtt a csupaszív ombudsmanunknak, aki a fenti esetben kizárólag az eljárás elhúzódását értékelte a gyermek sérelmére, azt, hogy a gyermeket a vele együtt élő anyja folyamatosan bántja, és a gyámhivatal nem védi meg a gyermeket, nem emeli ki azonnal, az az alapjogi biztosunk szerint nem minősül jogsértésnek a gyermekkel szemben, hiszen a hivatalt kizárólag az ügyintézési határidőre figyelmezteti, és erről ő maga számol be. … Hol élünk?

Azután egy olyan mondatot fogalmazott bele a levélbe, amely teljes mértékben értelmezhetetlen: „A vizsgálataim során jellemző tapasztalataim közé tartozott az is, hogy a kapcsolattartási ügyekben folytatott hatósági eljárások során, amikor a szülők sorozatosan bizonyítási kérelmeket, az eljárás szempontjából irreleváns nyilatkozatokat és kéréseket terjesztenek elő, az eljáró hatóság a gyermek legjobb érdekét szolgáló döntését a tényállás teljes körű tisztázása nélkül tudja csak meghozni.” – tehát a szülők bizonyítási kérelmeit nem kötelesek figyelembe venni a gyámhivatalnál, mielőtt életre szóló döntést hoznának a gyermek életében. Mitől válik egy szülői nyilatkozat irrelevánssá? Attól, hogy a gyámügyi ügyintéző eldönti, hogy az lényegesnek fogja-e tartani, vagy átlép rajta? A szülők nem volnának azzal tisztában, hogy a gyermekük védelmében melyik információ lényeges, és melyik nem? Hogyan írhat le egy alapjogi biztos egyáltalán egy ilyen mondatot, hogy „… döntését a tényállás teljes körű tisztázása nélkül tudja csak meghozni.” Már maga a mondat is alapjog sértő. Hát nem azért volna-e a gyámügyi hatóság, hogy feltárja a tényállást, mielőtt sorsfordító döntéseket hoz a gyermek életében? ….

Az ombudsman a mediáció jelentőségének kifejtésével folytatja a válaszát, mely az Új Ptk. bevezetését követően már a gyámhivatali eljárásban is alkalmazható. Igen ám, elméletileg ez kiváló lehetőség volna. De a gyakorlatban hogyan oldja meg azt a mediátor, hogy a kapcsolattartás idején ne bántalmazzák a különélő szülőt? Így tudom elképzelni:

Mediátor: Soha többé nem szabad bántania volt házastársát, amikor ő jelentkezik a kapcsolattartási időpontokban, értse meg, ez a gyermek legfőbb érdeke.

Bántalmazó: Természetesen, én is kizárólag a gyermekem legfőbb érdekét tartom szem előtt, nem fogom megverni többé. A gyermekünk előtt főként nem teszek ilyet….

Vagy:

Mediátor: Ejnye-bejnye, apu8ka/anyuka, hát nem tudja, milyen rossz hatással gyermekére az, ha a kapcsolattartások alkalmával Ön alkoholt/kábítószert fogyaszt?

Szenvedélybeteg szülő: Szánom-bánom, soha többé nem fordul elő. ha igen, akkor pedig nem fogom megkínálni a gyermekemet, mert önnek teljesen igaza van. ….

Vagy:

Mediátor: nem értem Önöket. Jól tudják, hogy a pénz nem lehet azonos szinten a gyermekkel, mégis a pénz a legfontosabb, és ennek a másiktól való elnyerésére eszközként felhasználják a saját gyermeküket. nem mondhatom, hogy nem szégyenlik-e magukat ezért, viszont arra kérném Önöket: ezt ne tegyék, hiszen a gyermeknek mindkét szülőjéhez joga van!

Zsaroló szülő: Igen, Önnek igaza van. Mostantól kezdve engem nem fog érdekelni a pénz, csak a gyermekem igényeire leszek tekintettel, a saját igényeimet száz százalékban fogom háttérbe szorítani.

Zsarolt szülő: Igen, Önnek tökéletesen igaza van, és ha a későbbiek folyamán mégis pénzt kér tőlem a gyermekemért való kapcsolat fejében, inkább fizetek, sőt, többet is adok, mint amit kér, maximum veszek fel hitelt, hogy ki tudjam vásárolni tőle, hétvégékre a gyermekemet.

Hihető? Megvalósítható? Mikor ismeri el a bántalmazó a bántalmazást, a zsaroló a zsarolást, a szenvedélybeteg a szenvedélybetegségét egy hivatalos helyiségben? Mikor fog bízni az áldozat a bántalmazó ígéretében, akkor, amikor a bántalmazó a különválást megelőzően is akár már évek óta vert és ígért, vert és ígért. A bántalmazó meg fog tenni mindent a mediátor előtt. Ki fogja ellenőrizni, hogy megtartja-e az ígéretét? Vagy a mediátor agymosást is tarthat a bántalmazó számára ahhoz, hogy valóban az ígérete szerint éljen a továbbiakban? Vagy nézzük a másik esetet: anyuka majd meg fogja ígérni apukának: Oké, rendben. Soha többé nem zsarolok pénzt tőled a gyermekünk láthatása fejében. …  Nagyon hihető. Mindenesetre érdekes. …

„Hangsúlyoznom kell, hogy az Ajbt. az ombudsmani vizsgálódás körét a hatóságokra korlátozza, így intézkedési lehetősége a biztosnak magánszemélyekkel szemben akkor sincs, ha a rendelkezésemre álló adatok alapján a gyermek jogainak érvényesülését valamelyik szülő sérti, vagy gátolja.” Viszont a hatóságokat utasíthatná e gát azonnali feloldatására a gyermeket nevelő szülő kötelező végzéssel való felszólításával, és nem teszi meg. A gyermekjogokért felelős ombudsman – és ezt még le is írja. …

„… A gyermekkel életvitelszerűen együtt élő szülőt fokozott felelősség terheli a tekintetben, hogy a gyermek ne idegenedjen el a másik szülőjétől. …. A gyermek fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy mindkét szülőjével megfelelő kapcsolatban legyen, ennek hiánya, illetőleg a kapcsolattartási konfliktusok miatt folyamatos – olykor éveken át tartó hatósági, bírósági eljárások akár az egész életére kiható, mély lelki válságot okozhat. Mindez pedig egyaránt érintheti a gyermek lelki egészségét, erkölcsi fejlődését, a szociális készségeinek kialakulását.” Igen. Erre volna szükséges figyelmeztetni a legtöbb gyermekvédelemben dolgozó ügyintézőt.

„Tájékoztatom, hogy a kérdéskör fontossága okán 2014. szeptember 25.-én műhelybeszélgetést hívtam össze, a különélő szülő gyermekei kapcsolattartási joga érvényesüléséről, a kapcsolattartás végrehajtásának gyakorlati problematikájáról. Ennek alkalmával a megyei kormányhivatalok szociális- és gyámhivatali vezetői, bírók, ügyészek, igazságügyi szakértők, az érintett minisztériumok, és civil szervezetek képviselői, valamint a munkatársaim folytattak előremutató szakmaközi megbeszélést.”

Tehát a szakmai egyeztetésen többségében azok a szervezetek vettek részt, akik munkájára a legtöbb állampolgári panasz beérkezik az ombudsman hivatalához, akik tevékenysége közben folyamatosan és releváns mértékben sérülnek a gyermekjogok. Nem kizárólag civilekkel egyeztetett, hanem többségében a mulasztó, és korrumpálható hivatalok tisztségviselőivel. Várhatunk-e valódi, érdemi és hatékony megoldást? Aligha. Hogyan fordulhat elő egy demokráciában, hogy az érdekvédelem kevesebb szerepet kaphat a probléma feloldásában, mint a mulasztással vádolt hivatalok, akik a problémát eleve okozzák? (Esküszöm, mint a hiteleseknél. A bankok megszívatják a jónépet, de a probléma megoldásához a kormány a Bankszövetséget veszi igénybe. ….)

Mindezek alapján jelen pillanatban a megindult szakmai együttműködés, a szakmailag indokolt jogszabály-módosítások alapján egyedi ügyek kivizsgálásán túl átfogó vizsgálat azonnali indítását nem látom indokoltnak általánosságban a különélő szülők, ezen belül az anyák kapcsolattartáshoz való jogának érvényesülése tárgyában, a hatályos jogi szabályozás nyomán sincsenek alapjogi aggályok.”

A különélő anyák kapcsolattartása során nem jelent alapjogi aggályt az ombudsman szerint, ha a gyermeket az anyjától elzárva tartják, aki így anya nélkül nő fel. Nem jelent alapjogi aggályt, hogy a legtöbb különélő anyát folyamatosan megverik, ha kapcsolattartásra érkezik. Az sem aggályos, hogy mindez a gyermek szeme előtt történik. Nem jelent alapjogi sérelmet tehát, ha az anyákat a földbe tapossák azzal, hogy a szociális és/vagy egészségügyi helyzete folytán, és nem önhibájából válik különélő anyává. Nem meri összességében vizsgálni ezeket az eseteket, hiszen akkor rá tudna jönni, hogy az őt is alkalmazó jogalkotó mekkora barmolást végzett a gyermekvédelmet érintő, 2010 óta folyamatos törvénymódosítgatásaival, amelyek családok életét zilálták még széjjelebb, hiszen az ombudsmant most már szinte minden eljárás felülvizsgálatáról leállította, ráadásul eleve olyan ombudsmant helyezett pozícióba, aki valódi, értékbeli tevékenységet folytatni nem óhajt a gyermekek mindenek felett álló érdekében.

„Az Alkotmánybíróság 17/1994 (III.29.) számon …. kiemelte, hogy a hatalommegosztás elve értelmében a bírói hatalomba való külső beavatkozásnak szigorúbbak az alkotmányos korlátai. A bírói hatalomnak függetlennek kell lennie, a másik két hatalmi ág politikai meghatározottságától, és annak változásaitól, e követelmény pedig kizárja a másik két hatalmi ág befolyását a bíróságok ítélkezésére. Az Alkotmánybíróság szerint a bírói szervezetet érintő külső hatalmi jogkör érvényesülése még alkotmányos indokok megléte esetén is csak a független ítélkezés sérelme nélkül engedhető meg. … Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy nem alkotmányellenes az a jogalkotói döntés, amely a biztos számára nem biztosít a bíróságok ítélkezésével kapcsolatban vizsgálati lehetőséget, sőt, az akkori – és az Alaptörvényben is fenntartott – megoldás kifejezetten összhangban van a hatalommegosztás elvével és a bírói hatalom függetlenségével. Mindezek alapján szakmailag nem lehet indokolt olyan tartalmú módosítás kezdeményezése a részemről, amely a hatályos törvény adta biztosi vizsgálati jogkört kiterjesztené a bíróság irányába.”

Nos, igen. A gyermekek mindenek felett álló érdeke nem diktálja azt a gyermekjogokat első számú feladatként óvó alapjogi biztos számára, hogy a bírósági eljárásokban megvizsgálhassa, és ha kell, kikényszerítse a gyermekjogok érvényesülését. Még a gyermekek mindenek felett álló érdekében sem.

A mindenek felett az talán jelentheti azt, hogy a jogalkotó felett is, ha az így szükséges. Hiszen a kormány lediktálhatta az összes bíróságnak azt, a bankok védelmében, hogy a jogilag teljes mértékben érvénytelen szerződéseket nyilvánítsák érvényessé. Ez – az ombudsmani logika szerint – nem sértette a bírói függetlenséget, hiszen csak maga a jogalkotó diktált nekik. Ellenben az, hogy a gyermekjogokat a bírósági eljárásokban érvényesíthesse az ombudsman, az bizony már vérig sértené a bírói hatalom elvét. …

Bírói hatalom? Egy demokráciában? … Mert diktatúrában, igen van hatalom a közigazgatási szerveknél, mellyel rettegésben és szolgasorban tarthatja az állampolgárokat. Egy demokráciában viszont a közigazgatási hatóságoknak a jogérvényesítést volna hivatásuk elősegíteni, az alapjogi biztosnak pedig ezeket az alapvető emberi jogok érvényesülését volna szükséges és kellő segítenie.

De hát, mint tudjuk, nálunk minden csak elméleti síkon működik. …

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 21
Összes: 1804282
30 nap: 21465
24 óra: 612