Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A középiskola alternatívája: gyermekközmunka

hajovontatok800px-ilia_efimovich_repin_-1844-1930-_-_volga_boatmen_-1870-1873-.jpgTöbb ezer olyan fiatalkorú dolgozik közmunkásként, akik 16 évesen, sok esetben végzettség nélkül kikerülve az iskolából jobb híján beleragadnak a közfoglalkoztatás rendszerébe. A kormány programjai kevéssé hatékonyak, az ellenzék törvényjavaslatát pedig elkaszálták.

„Tizenhét múltam tavaly novemberben, általános iskolába Bódvaszilasra jártam, aztán két évig Edelénybe, hegesztőnek tanultam. Két-három hónapja jöttem el a tizedikből, februárban gyerekem született, nem akartam tovább odajárni. A suli után jelentkeztem közmunkára, egy hónap múlva már dolgozhattam is. Gödröt ásunk, sódert pakolunk, gallyazunk, ami van. Tizenketten vagyunk egy brigádban, sok a fiatal. Elvagyunk” – meséli József. Ő azon szerencsés fiatalok közé tartozik, aki elvégezte a nyolc osztályt, de szakmát így sem szerzett. „Én már nem megyek vissza a suliba. Tíz hónapig van közmunka, aztán újra jelentkezek, vagy csak akad valami alkalmi munka a környéken.”

József példája nem egyedi eset, sok olyan 16–18 évessel találkozni, aki a 16. születésnapja másnapján már nem megy iskolába. Az okok különbözőek, de egy irányba mutatnak: tartós szegénység, nyomor, szegregált iskola, rossz minőségű oktatás és a közmunka többnyire biztonságot nyújtó havi 52 ezer forintja. A 16–18 éves közmunkások között a romák ugyanúgy felülreprezentáltak, mint a halmozottan hátrányos helyzetűek között, mégsem lehet a jelenséget puszta cigánykérdésként kezelni.

A Belügyminisztérium adatai szerint tavaly 1123 fő 18 év alatti vett részt a közfoglalkoztatásban (az összlétszám 0,54 százaléka), a legtöbben, 306-an, Borsodban. Az LMP tavaly év végi adatigénylése szerint viszont 2015 első tíz hónapjában 2576 volt a fiatalkorúak létszáma a közfoglalkoztatásban. A legfrissebb adatok 2016 februárjából valók, akkor mindössze 245 fő 18 év alatti volt közmunkás (szemben a 2015. februári 1050-nel).

Dávid 18 éves múlt januárban, Gyöngyöspatán él, ott járt iskolába, a nyolc osztályt 16 évesen elvégezte, de tovább már nem tanult. „Pedig jó lett volna, Hatvanba mentem volna hegesztőnek, de a szüleim nem engedtek, féltek, hogy majd drogozni kezdek. Február vége óta közmunkás vagyok, kapálunk, ültetünk, a pénzt rendesen megkapom érte, de nem szeretem. Talán jövőre mégis megpróbálok tovább tanulni, Gyöngyösön is van hegesztő szak” – meséli Dávid, aki szeret Gyöngyöspatán lakni, az életét mégis máshol képzeli el. „Hol szeretnék lenni öt év múlva? Spanyolországban. Focista lennék. Itt is van foci, heti kétszer járok is edzésre, hétvégén meg a meccsekre.”

A gyöngyöspatai iskoláról sok jót nem tudott elmondani, több szülő is megjegyezte, ha még egyszer be kellene íratni a gyerekét, inkább otthon tartaná, mint odajárjon. Több kiskamasz alig várja, hogy 16 éves legyen, már most tudják, hogy otthagyják az iskolát, ha elvégzik a nyolcat, ha nem.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója szerint az, hogy a gyerek elhagyja az iskolát, amikor eléri a tankötelezettség 16 éves korhatárát, mindenki közös döntése: a gyereknek nincs sikerélménye, nem látja értelmét az iskolának, a magatartási gondok miatt a tanárok sokszor figyelmeztetik a szülőket, akikben ezek után kialakul egy „jobb, ha a gyerek otthon van” érzés. Ha valaki mégis szakiskolába kerül, a lakhelyhez legközelebbibe íratják, akkor is, ha az nem tetszik nekik, mert a bejárást csak oda tudják megoldani. Ha innen is ki­esik, két út marad: a közmunka vagy a kriminalizálódás.

„A fiúkat még csak-csak lehet azzal motiválni, hogy a jogosítvány megszerzéséhez kell nyolc osztály, de bármi mást ajánlunk nekik, ami tanulással kapcsolatos és erőfeszítés kell hozzá, arra csak vállat vonnak. Minden tanulási vágyat kiirtott belőlük a nem hozzájuk, nem róluk szóló iskolarendszer” – véli L. Ritók, aki szerint egyéni fejlesztésre, a család bevonására, partnerré tételére volna szükség, különben újratermelődik a funkcionális analfabetizmus és a szülők mintája, akiknek szintén csak fekete- vagy alkalmi munkájuk volt.

Egyet­ért ezzel Hámori Éva és Pletser Ágnes is, akik Gyöngyöspatán egy önkéntes csapat tagjai, ők általános iskolásoknak tartanak készség- és képességfejlesztést, a nagyobbakkal és a felnőttekkel pedig kerámiáznak. „A szegregáltan élő családokban nem értik, miért fontos, hogy a gyerek tovább tanuljon, hiszen nincs körülöttük olyan példa, hogy valaki valamit tanult és abból meg tud élni. Így az, hogy tanulj, csupán üres szó. Nálunk szinte mindenki kiszorul az oktatásból 16 évesen.” Mint Tibor, aki tavaly végezte el az általános iskolát, szintén Gyöngyöspatán, most 17 éves, és a szőlőbe jár dolgozni az apjával. Napi 8 óráért ötezer forintot kapnak, a vasárnap szabad. Neki közmunkát nem adtak, de ha lesz rá lehetősége, arra is jelentkezik. „Gondolkodtam a továbbtanuláson, voltam is a gyöngyösi iskolában, elmentem a felvételire, a hegesztő szak tetszett. De nem mentem vissza, nem akartam leégetni magam, nem tudok folyékonyan olvasni.”

Orsós János Sajókazán dolgozik, a buddhista fenntartású Dr. Ámbédkar Iskola alapítója és Waldorf-pedagógus. A hozzájuk kerülő diákok 8-10 év általános iskola után 16 évesen úgy lépnek be a középiskolába, hogy írni-olvasni nem tudnak, a szorzótáblát kevesen ismerik. A szülői mintán kívül a gyerekek mással nem találkoznak, így az iskola az alapok megtanítása mellett közösségi programokat szervez nem cigány fiatalok bevonásával. A „más” megmutatásának fontosságát minden beszélgetőpartnerünk kiemelte.

„A múltkor egy sulit otthagyó fiatal lány megkérdezte tőlem, hogy a nem cigány embereknek honnan van pénze? Fontos volt, hogy a választ nem én – aki szintén cigány vagyok – adtam meg, hanem az egyik civil, nem roma segítőnk, aki elmesélte, mennyire sokat tanult azért, hogy olyan munkája legyen, amit szeret, és amiből megél. Így lehet ezeket a gyerekeket motiválttá tenni” – meséli Somogyi Tímea, aki Kecskemét szegregálódó területén, Ürgésen dolgozik. Onnan általában csak egy (már szegregált) iskolába veszik fel a gyerekeket, ahol megkeseredett tanárok és nem megfelelő színvonalú oktatás várja a diákokat. „Volt olyan, hogy egy 15 évesnek azt mondta a tanár, úgyis megbuksz, be se gyere. Ott is hagyta a sulit és elment szamócát szedni. Én nem ismerek olyat, aki befejezte volna a középiskolát.”

Az alternatív oktatási módszerek sok helyen segítséget nyújtanak. Bódvalenkén 2009-ben indult egy projekt, akkor 28 általános iskolás gyerekből 24 megbukott, négy évre rá a 38-ból már csak ketten pótvizsgáztak. „Aztán jött az új köznevelési törvény, a tanárok egyre inkább csak fegyelmezni próbáltak tanítás helyett a bódvaszilasi iskolában, ami teljesen szegregálódott, és felhagytak a projektszerű oktatási programokkal. Így az eredmények ismét erőteljesen romlanak” – meséli Pásztor Eszter, a bódvalenkei projekt vezetője.

A 16. születésnap közeledtével a jegyek romlani kezdenek, a gyerekek szerint a tanárok is azt mondják, hogy ez az iskola nem nekik való, így ha felajánlják nekik a közmunkát, örömmel elfogadják. Vagy otthon maradnak, a lányok pedig férjhez mennek és gyereket szülnek. Ahogyan a 17 éves Esmeralda is, aki júliusra várja a babáját, pedig még csak hat osztályt végzett el; jelentkezett több iskolába, hogy befejezhesse az általánost, de nem vették fel sehová. „Most nem csinálok semmit. Mentem volna közmunkára, hátha kapok, de aztán teherbe estem, úgyhogy maradok itthon.”

Orsós János szerint mindezért a tankötelezettség 16 évre való leszállítása a felelős. „Amíg 18 éves korukig kötelező volt iskolába járni, addig volt plusz két évünk, hogy megmutassuk a fiataloknak, van más út is a nyomorból, tanuljanak tovább. Akkor jobban megmaradtak a rendszerben, most a középiskola alternatívája egyértelműen a közmunka lett. A tőlünk elmenő diákok 70-80 százaléka ott köt ki.”

Most is van egy diákjuk, aki jövőre érettségizne, a Corvinusra jár előkészítőre, mehetne egyetemre, de nevel egy másfél éves kislányt, így nagy a dilemma, hogy az iskola helyett inkább menjen közmunkára, a gyereket ugyanis most kell etetni és öltöztetni, és az 52 ezer forint legalább biztos.

Mártonfi György oktatáskutató szerint viszont nem a 16 éves korhatárral van a gond, hanem azzal, hogy csökkentették (1996-ban 18 évre emelték a tankötelezettségi korhatárt, majd 2012. szeptember 1-jével leszállították 16 évre – F. Zs.), ami hungarikum. „A tankötelezettség korhatára majdnem mindegy, hogy mennyi. Sok helyen 16 év, mint a dánoknál, ott viszont a szabályozás szerint 18 éves korig mindenkinek kötelező részt venni valamilyen programban, különben pénzbeli veszteség éri a családot. Akik együttműködnek, de miért is ne tennék, hiszen olyan alternatívát kínálnak a gyerekeknek, ami használ, és amiért megéri az iskolában maradni.”

Mártonfi szerint csak olyan programokat kellene tervezni, melyek a munkaerőpiacra vezetnek, a közmunka viszont nem ilyen. „Ha valódi munkatapasztalatot nyújtó munkát végeznének a fiatalok, akár pár havonta váltva a munkahelyeket, egyfajta gyakorlatként felfogva az egészet, az működhetne. De a közmunka 95 százalékban nem ilyen. A közmunkásoknak munkanélküli tudata van, sokan stigmaként élik meg, egy fiatal srác mondta szégyellősen, hogy a szülei csak közmunkások. Erőforrásként kellene a fiatalokra gondolni, és igenis bele kell invesztálni a fiatalabb generációkba, hiszen az megtérül.” Mártonfi szerint fontos lenne, ha a 25 év alattiak nem kaphatnának közmunkát, most ugyanis tömegek (36-37 ezer fő) vannak ilyen idősen a közfoglalkoztatásban.

„Tavaly figyeltem fel arra, hogy cél lett a közmunka. Előfordul, hogy a szülő küldi a gyerekeket közmunkára, vagy mennek maguktól. Kamaszok, akik szeretnének szépen öltözni, szórakozni, ezt a szülő nem tudja finanszírozni, így ha saját lábra akarnak állni, nincs más lehetőség. Én is telepen születtem, tudom, milyen az itt szegénységben élők gondolkodása: ma legyen mit enni. Az, hogy három év múlva elvégzed az egyetemet és utána az megtérül, beláthatatlanul messze van” – mondja Somogyi Tímea.

Az 52 ezer forint nekik nagyon sok pénz, van, hogy az egyetlen jövedelem egy soktagú családban.

L. Ritók Nóra szerint az a veszély, hogy „ráállnak a közmunkamorálra” és beleragadnak, nincs karrier vagy kitörési lehetőség, semmiféle munkavállalói kompetenciát nem tanít nekik ez a rendszer, az egyetlen biztos pont, hogy alá kell írni a jelenléti ívet, hogy aztán megkapják a pénzt. „Értelmes, megfizetett munka nincs mögötte, ráadásul, ha a fiatal ebben szocializálódik, ez az első munkatapasztalata, ha nem kell törekednie értékelt, valós teljesítményre, mert csupán az idő eltöltése a fontos, akkor nem tud kikerülni belőle. A mobilitás számukra értelmezhetetlen, gyereket vállalnak, ráköltöznek a szülőkre, és folyamatosan újratermelik a nyomort.”

„Bódvalenkén az egy főre jutó havi átlagjövedelem 16 ezer forint körül van. Egyértelmű, hogy kell a pénz, és ha egyszer bekerültek a fia­talok a közfoglalkoztatásba, soha nem fogják befejezni a sulit. Mi támogatjuk őket, amíg iskolába járnak – utazásban, tanulmányokban –, de ha így sem sikerül nekik befejezni, akkor közmunkásként hogy sikerülne?” – mondja Pásztor Eszter, és hozzáteszi, a közmunkán belüli képzések semmit sem érnek.

„A téli közmunka során Tornanádaskán (Bódvalenkével szomszédos település) tartottak egy képzést, négy hónap után kaptak is papírt az arra járók, hogy minősített hegesztők lettek. Az iskolában, ahol a képzést tartották volna, azon a télen nem volt fűtés, így a férfiak mindennap átmentek, aláírták a jelenléti ívet, aztán hazajöttek, és négy hónap után kaptak egy papírt a semmire.”

Sok helyen a polgármestertől függ, hogy a 18 év alattiaknak is ad-e munkát, vannak olyan városvezetők, akik 25 év alattiakat nem hívnak be. Vivien is elmúlt már 18 éves, amikor közmunkát kapott, miután 16 évesen elvégezte az általános iskolát Gyöngyöspatán, majd fél évig Hatvanba járt, péknek tanult, de nagyon lemaradt és végül otthagyott mindent.

„Hét hónapig dolgoztam közmunkásként, nem szerettem, tovább tanultam volna inkább – de így tudtam pénzt keresni, és meg tudtam magamnak venni, amit akartam. Főleg növényeket ültettünk, nehéz volt, mert nem adtak kesztyűt és védőfelszerelést, munkaruhát és bakancsot is csak három hónap után, addig tönkrement a sajátom, amit használtam. Különben is oktatást ígértek, de munka lett belőle. Januárig dolgoztam, jelentkeztem újra, de most nem tudtak adni, úgyhogy itthon vagyok, és kapom a 22 800 forintot.”

A kormány az elmúlt években folyamatosan növelte a közfoglalkoztatás forrását, idén 340 milliárd forint áll rendelkezésre. Szél Bernadett (LMP) szerint a Fidesz foglalkoztatáspolitikája azért rossz, mert a rendszerváltás után elveszett munkahelyeket nem sikerült pótolni, ehelyett ha kell, szociális eszközként használják a közmunkát, ha kell, foglalkoztatáspolitikai eszközként. „A választás előtt beiskolázták a közmunkásokat, ami azért volt jó a kormánynak, mert több statisztikát is lehetett vele javítani. Úgy látom, a közmunka egyre inkább egy mindenre választ adó, univerzális megoldás lesz a Fidesz kezében.”

Az LMP társelnöke szerint rövid időre, átmenetileg és korlátozott módon, amíg nincs munkahely, lehetne alkalmazni ezt, de közben valódi munkahelyteremtésre kellene törekedni. A 16–18 évesek közmunkába terelését elítéli, a gyerekközmunkát szerinte fel kell számolni. Tavaly decemberben benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, mely szerint 18 év alatti fiatalt ne lehessen alkalmazni közmunkában (az elsődleges munkaerőpiacra nem vonatkozott a javaslat). Ezt az ellenzék egyöntetűen támogatta, a Fidesz–KDNP azonban elkaszálta.

Fülöp Zsófia

Kapcsolódó:

A kormány a gyermekközmunka fenntartására törekszik? - katt ide

Fotó: Ilia Efimovich Repin

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 6
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576