Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A jól kitalált tankötelezettségi korhatár

tucsok_01.preview.jpgEzt is nagyon jól kitalálta a jogalkotó, csakhogy elfelejtette összefésülni az összes többi, gyermekekre és felnőttekre vonatkozó jogszabállyal. Jogalkotás magyar módra: ha kocka, gurítjuk, ha gömb, akkor visszük. ….

Történt pedig, hogy a tankötelezettségi korhatár, törvényben megállapítva, Magyarországon 16 év. De! Hiába tölti be a gyermek a tanév vége előtt a 16. életévét, az adott tanévet még végig kell járnia. Légyen bármilyen renitens viselkedésű is. Ehhez azért adott segítséget a jogalkotó. Na, nem a szülőnek, hanem az iskolának, hiszen bevezette a fejkvóta rendszert az intézmény fenntartásában, így az iskolának érdeke, hogy megtartsa a gyermeket, viselkedjen is bárhogyan. …

Ugyanakkor ez a szülőn nem segít, hiszen a szülő nemcsak a gyermek iskolai viselkedésével, de az otthoni viselkedésével is küzd, és idegszálait megfeszítve igyekszik kordában tartani őt. Ez pedig minden esetben az idegi megterhelés mellett hatalmas anyagi megterhelést is jelent neki. A renitens viselkedésű gyermek ugyanis folyamatosan csak rombol, az általa tönkretett tárgyakat újból be kell szerezni. Bármit tesz is a gyermek, bárkinek is árt, a saját családján kívül, azért a szülőt bírságolja meg a jogalkotó, és a szülő kötelessége a gyermeke által másnak okozott károk megtérítése is. A bírságok, illetve a kártérítések megfizetésénél azonban a jogalkotó nem adott jogot arra, hogy a gyerek helyrehozva, amit elrontott, ledolgozhassa ezeket az összegeket, diákmunkával.

Tehát a szülő fizet.

Ha a gyermek olyannyira renitens viselkedésű, hogy esetlegesen bűncselekményt követ el, akkor nemcsak a gyermekkel, hanem automatikusan a szülővel szemben is megindul az eljárás.

A szülőt ebben az esetben szintén megbírságolják, szintén fizetnie kell.

Ha a gyermek a tankötelezettségi korhatáron belül követ el bűncselekményt, abban az esetben, bár nem kell börtönbe vonulnia, de jelentkezni kell a felügyelő tisztjénél, mert ezt így találta ki a jogalkotó. Mint ahogyan ezzel együtt azt is kitalálta, hogy ha a gyermek nem jelenik meg önként a felügyelő tisztjénél, akkor elővezetik, és ebben a formában kivitelezik a megjelenését. Azt is kitalálta mindehhez a jogalkotó, hogy az előállítás és természetesen a szülő általi szabálysértés költségeit szintén a szülővel fizettetik meg. Még akkor is, ha a szülő azt a tájékoztatást kapta a gyermekétől: megyek a felügyelőmhöz, majd, mivel egy 15-16 évest nem kísér a szülő, nem jelenik meg. …. nem a gyermek hibája, hanem a szülőé.

Tehát a szülő fizet.

A gyermek hibájává akkor válik, ha ezt jelzi a felügyelő tiszt. Ebben az esetben a gyermek jelzős lábbilincset kap, és otthon tartják, házi őrizetben. A szülő közben magántanárt kell, hogy fogadjon, annak érdekében, hogy a gyermek teljesíthesse tankötelezettségét is, ami, ugye, szintén költség. Ha nem fogad magántanárt, akkor a jogalkotó kitalálta számára, hogy bírságot kell fizetnie, hiszen a gyermeke nem teljesíti tankötelezettségét.

Tehát a szülő így is, úgy is, de fizet.

Mindezen költségeket a gyermek nem dolgozhatja le diákmunkán.

Milyen benyomás alakulhat ki erről a folyamatról a gyermekben, amit a jogalkotó megmutat neki? Megtehetek bármit, anyám/apám kifizeti, és minden el van sikálva, semmi probléma. …. és folytatja tovább azt a viselkedést, amiért tulajdonképpen nem jár büntetés, hiszen a jogalkotó nem engedi, még nevelési célzattal sem megbüntetni a gyermeket.

De ne jusson el a gyermek a házi őrizetig, vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor a tankötelezettségi korhatár alatt a gyermek mindössze a csavargásával rúgatja ki magát az iskolából. Erről már írtam (katt ide), a következményekről azonban nem szóltam.

Az igazolatlan óraszámok nagyon gyorsan elérik, de meg is haladják a jogalkotó által engedélyezett 50-et, a szülő pedig fizeti, mint a köles, a jogalkotó által előírt bírságokat, úgy, ahogyan azt kell. Amikor a gyermek viselkedése ily módon már megterhelte a családi kasszát átlag fél millió forinttal, a szülő tombolni kezd, és keresi a lehetőségeket annak érdekében, hogy gyermekéből embert tudjon faragni, lehetőleg úgy, hogy e folyamat közben ne verje agyon, de minél előbb észhez tudja téríteni őt.

Kigondolja hát, hogy ha nem akar tanulni, hát dolgozzon. Majd akkor megtanulja, hogy az iskolában jóval kellemesebb benn lenni, mint egy munkahelyen, szakképzettség nélkül.

Na persze. …

A jogalkotó ezt nem engedi meg a szülőnek, lévén bár a tankötelezettségi korhatár 16 év, a munkavállalás alsó korhatára 18 betöltött életév. Azaz: folyamatos jellegű munkavégzést a gyermek számára nem enged a jogalkotó, csak abban az esetben, ha nagykorúvá válik. Ugyanakkor, mivel már nincs iskolai tanuló jogviszonya, diákmunkában sem vehet részt. .... Azaz: ha 16 évesen kirúgják az iskolából, 18 éves koráig nem helyezkedhet el, ergo: a szülőnek kutya kötelessége tartani őt 2 évig, 0-24-ben. A gyermek pedig, annak ellenére, hogy nem tesz be a közösbe, ki fog venni belőle, mert úgy, ahogyan addig sem, azután sem fogja érdekelni őt, miből, és hogyan fog megélni a családja.

Tehát a szülő fizet.

Természetesen, ha kirúgják a gyermeket a suliból, nem jár neki sem a családi pótlék, sem az adókedvezmény, sem az álláskeresők támogatása, sem pedig a tartásdíj. Tehát eleve több tízezer forint bevételtől üti el a családot, és meg is terheli azonnal a saját fenntartási költségeivel, mindössze azért, mert a jogalkotó nem engedi őt munkaviszonyt létesíteni.

Tehát a szülő ráfizet.

Ekkor a szülő két dolgot tehet. Az egyik: másik iskolát keres. Nem fog találni. Ugyan kinek kellene egy renitens, csavargó, és egyéb negatív tulajdonságokkal bíró gyermek, aki már betöltötte a tankötelezettségi korhatárát, és esetleg már túl is van egy büntetőeljáráson? A jogalkotó által meghatározott fejkvóta miatt ugyanis nem fognak kockáztatni, lévén, ha átveszik a gyereket, de év közben ki kell rúgniuk, mert ők sem fognak tudni bírni vele, akkor a gyermek után, év elején kapott kvóta összegét vissza kell nekik fizetni. Miből? Hogyan? Hiszen eleve a minimális pénztől kevesebből tartják fönn az iskola működését, a jogalkotó ebbéli döntésének következményeként. Egyszerűbb tehát, ha nem veszik át a tankötelezettségi korhatárt betöltött gyereket.

A másik megoldás: névleg kiházasítjuk a gyereket, mert a házasságkötéssel automatikusan felnőtté minősíti őt a jogalkotó, és akkor már elmehet dolgozni. …. Ehhez már csak találni kell olyan szülőpárt, aki képes névházasságot köttetni a saját gyermekével. Így válhat két gyermek 17 évesen elvált családi állapotúvá. Ha közben össze is borulnak, és netán gyermek is fogan a frigyből, a problémák még tovább bonyolódnak, az agyament jogi szabályozás következtében.

De majd a szülő kifizeti ahhoz, hogy megoldja.

De térjünk vissza ahhoz a részhez, hogy a jogalkotó szerint 16 év a tankötelezettségi korhatár, ugyanakkor 18 életévig nem vállalhat munkát a gyermek, viszont megházasodhat, bátran, és gyermekeket is nemzhet. Mert ahhoz már felnőtt. Nem akarok vulgáris lenni, hogy kimondjam, amit gondolok, igyekszem hát finoman megfogalmazni mondanivalómat: a fiatalnak már nem kötelező tanulnia 16 évesen, ugyanakkor szabadon élhet szexuális életet, akár házasodhat is, de dolgoznia egyenesen tilos, annak érdekében, hogy el tudja tartani magát.

Igaz, fekete munkára segédmunkásként nagyon szívesen felveszik a gyereket, ekkor a szülő bírságot fizet a NAV, a Munkaügyi Felügyelet, és a gyermekvédelmi szervek felé. De ez még akkor is jóval olcsóbb megoldás, mintha a gyerek otthon vakarná a fenekét. Hiszen így termel annyi bevételt, amely kompenzálja a bírságokat, és nem a szülőt terheli a továbbiakban is. És talán megtanulja azt is, miért is kellemesebb megoldás bejárni az iskolába, és tanulni. Megtanulja azt is: mennyit kell dolgoznia a szülőnek akár egy ezresért is. Megtanulja értékelni a szüleit, és megtanulja értékelni a saját életét.

A mi korosztályunknak még azt a törvényt szabta Kádár bácsi: vagy tanulsz, vagy dolgozol. A szüleink meg ezt: ha nem dolgozol, nem is eszel.

Jelen kormányunk törvénye pedig: nem kell tanulnod, és nem kell dolgoznod sem, és mégis enni és vigadni fogsz, mert a szüleidnek kutya kötelessége eltartaniuk téged, addig, amíg élsz, tehát viselkedj, és élj bárhogyan. ….

Ezt a rendelkezést ugyanis még az Alaptörvénybe is beiktatták.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21221
24 óra: 806