Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyermek csak egy elintézendő akta ....

Már többször írtam a nevelőszülők nehézségeiről, a rájuk vonatkozó törvény eszement módosítása utáni kaotikus állapotokról, melyet a jogalkotó nagyfokú hozzá nem értése okozott úgy számukra, mint a nevelésükre bízott gyermekek számára. A nehézségeik felsorolását most folytatom.

A gyermekvédelmi gyámság intézményrendszerének a nevelőszülőkre való terhelésével a gyermek jogi státuszának rendezése, a gyermek nevelőszülőhöz való kihelyezését követően, akár hónapokon át is elmarad. Ennélfogva a nevelőszülők nem tudják a gyermekeket, megfelelő időben a képzőintézményekbe íratni. A jogalkotó azért gondoskodott arról is, hogy törvényileg rendelje el: ha a gyermek nem jár óvodába, iskolába, a családi pótlék nem jár. Ugyanakkor arról is gondoskodott, hogy lakcím nélkül ne legyen illetékes szociális hivatal, aki a nevelt, beteg gyermek közgyógyigazolványát ki tudja állítani. Nehogy azt gondoljuk, hogy a nevelőszülő a lusta, és nem intézkedik. Ez nem így van. A jogalkotó ügyesen meghozta azt a törvényt is, hogy a gyermek lakcímének rendezésének feladata a gyermekvédelmi gyámot illeti meg, neki kell intézkedni.

Ugyanakkor azt is szépen kitalálta a jogalkotó, hogy egyetlen gyermekvédelmi gyám harminc gyermek gyámja kell, hogy legyen. Ami a jogalkotó elképzelése szerint azt jelenti, hogy a gyermekvédelmi gyám 30 gyermeket ismer meg egyszerre, és máris tud róluk mindent – hiszen azt is kitalálta a jogalkotó, hogy majd ők oly mélyen képesek lesznek megismerni a gyámságukra bízott gyermekeket, hogy az életútjukat is meg fogják tudni határozni – abba ugyanis a gyermeket nevelő, és tulajdonképpen jól ismerő nevelőszülőnek beleszólási joga nincs (mert azt meg megtiltotta a jogalkotó). Teljesen logikus, nem? Nézzük, részleteiben.

Nem is értem, hogyan gondolkodott a jogalkotó, amikor ezt az új rendszert kitalálta, és felállította. Hiszen a gyermekvédelmi gyámok mellé nem rendelt sem sofőrös limuzint, sem pedig titkár-szolgálatot. Miért van ennek jelentősége? Ahhoz, hogy egy-egy gyermeket megismerjünk, lássuk a készségeit és képességeit, idő kell. Ha egy fő gyámra 30 fő gyermek van bízva, nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy a valószínűségszámítás szabályait se vegyük figyelembe akkor, amikor azt jelentem ki: képtelenség, hogy 30 gyermekről egy embernek pontos és részletes ismeretei legyenek. Kivéve, ha a hónap minden egyes napján 1-1 gyermekkel foglalkozik, kizárólagos joggal. Szombat-vasárnap, és piros betűs ünnepnapok is ideértendők.

Ahhoz, hogy 1-1 napot 1-1 gyermekkel tölthessen, utaznia kell, sokszor több tíz kilométeres távolságokat megtéve a munkahelye és a nevelőszülő otthona között. Ők ugyanis nem egy településen laknak. Ők ugyanis nem egy házon belül laknak. Ők ugyanis nem egymás szomszédságában laknak. Ahhoz, hogy minden, a gyámságukra bízott gyermeket képesek legyenek olyan jól megismerni, hogy az életútjukat lelkiismeret-furdalás nélkül képesek legyenek meghatározni, nem árt minél közelebbi, és minél gyakoribb kapcsolatba kerülni velük. Vegyünk egy gyakorlati példát: a gyermekvédelmi gyám bemegy reggel 8-kor a hivatalba, megnyitja az aznapi dokumentációt, és elindul az adott gyermekhez a kis aktáival. Utazik pl. 45 km-t. Bemutatkozik a gyermeknek, elmondja, ki ő, és mit szeretne, érdeklődik a gyermek hogyléte felől. Talán elbeszélget a nevelőszülővel is. Jó esetben, hiszen az éppen kihelyezett gyermek valószínűleg traumaként éli meg a szüleitől, testvérétől való elszakítást, így az ő kommunikációjára is többféle jellemző jelenthető ki. Vagy beszél, vagy magába zárkózik, és nem szólal meg. Vagy kommunikáció közben agresszivitást mutat, de az is elképzelhető, hogy fogyatékkal élő gyermekhez érkezik a gyám, akit tudnia kellene megismerni. Nos, ha speciális ismeretei a fogyaték speciális jellegéről nincsenek, nagy valószínűség szerint heteket is beszélhet, nem fogja a gyermek meghallani. Megérteni meg főleg nem, hogy mit akar tőle egy idegen.

Tehát a gyermekvédelmi gyámoknak első körben illene tudni megnyitni a gyermekeket, hogy a bizalmukba fogadják őt annyira, hogy beszéljenek magukról, a vágyaikról, a céljaikról. Ha a gyermekvédelmi gyám nem rendelkezik gyermekpszichológusi klinikai gyakorlattal, nagy valószínűség szerint már a bemutatkozásnál elbukik a gyermekek megismerésével, és képességei felmérésével. A gyermek ugyanis nem fog megnyílni neki, de a jogalkotó szerint mégis ő a legkompetensebb személy, aki a gyermek sorsáról, életéről a legmegfelelőbb döntést fogja tudni meghozni, nem pedig a nevelőszülő.

Hogy a jogalkotó a kérdésben milyen szinten és mekkora fokon szorul klinikai kezelésre, már a fentiek alapján is teljesen nyilvánvaló, de még tovább fokozta a jogalkotásra való alkalmatlanságát a következő rendelkezéssel: Mindezt a gyermekvédelmi gyámnak dokumentálnia is kell. Kérdem én: mikor? Ugyanis a gyermeknél tett látogatásnak, a jeles magyar bürokráciában bizony többféle irat kitöltésének kötelezettségét eredményezi. Hiszen egy gyermek esetében a jogalkotó elrendelte az értékelő lap, a jegyzőkönyv, az ellenőrzési napló, és még ne soroljam milyen elnevezésű nyomtatványok szigorú kitöltését (nem beszélve az útiköltségek, stb. elszámolásának kötelezettségéről). És ez még csak a gyám saját dokumentációja. Ezzel együtt a gyámságára bízott gyermek jogi státuszát is rendeznie kell. Kérelmeket kell kitöltenie, benyújtania, figyelni a határidőket, sürgetni a nem minden esetben gyors észjárású hivatalokat, kiíratni, kijelenteni, stb. természetesen, miután találkozott, és megismerte azt a gyermeket, akinek a jogi státuszát éppen rendezni igyekszik, és miközben már elvégezte a saját dokumentációjának a kitöltését is. Mindezt harmincszor, hiszen 30 gyermek van rá bízva.

Fizikai képtelenség.

Amit fönt leírtam, az egy gyermekre, és egyetlen munkanapra vonatkozik. Saccolhatunk, ha a jogalkotó által előírt ezen kötelezettségeknek hiánytalanul meg akarna felelni, mindehhez kb. napi 30 munkaórára volna szüksége. Akkor nem maradna el a rá bízott gyermekek jogi státuszának rendezése.  Mindezt szorozzuk meg harminccal – ha már a jogalkotó ezt nem tette meg -, és harmincszoros terhet kapunk, lévén 30 gyermek van rájuk bízva. Mert időt mindezen kötelezettség teljesítésére nem adott nekik a jogalkotó.

A fentiekben sorolt jogalkotói képtelenséget tovább fokozza az a jelenség, melyet úgy hívnak: problémás családi hátérből nevelőszülőhöz érkező gyermek. Például olyan gyermek, akinek szülőjétől, vagy szüleitől valamely oknál fogva a felügyeleti jogát megvonták. Itt aztán azon túlmenően, hogy a gyermekvédelmi gyámnak gyermekpszichológusnak kell lennie, a gyermek érdekében, ezen felül még jogásznak is, ahhoz, hogy el tudja dönteni a következőket:

  • ha a gyermeknek nincs felügyeleti jogot gyakorló szülője, akkor talán kijelöltethetné a nevelőszülőt erre a feladatra, annak érdekében, hogy a gyermeknek a szülői felügyelete folyamatos és zavartalan lehessen (hiszen jelenleg csak felügyeleti szolgáltatást nyújt a nevelőszülő, az új törvény értelmében, de felügyeleti jogot csak vész esetében gyakorol.)
  • igen ám, csakhogy ehhez gyámot volna szükséges rendelnie, praktikum szempontjából azt a felnőttet, akivel a gyermek a mindennapjait tölti, tehát a nevelőszülőt.
  • igen ám, csakhogy a jogalkotó azt rendelte el: a nevelőszülő nem gyakorolhatja a gyámsággal együtt járó felügyeleti jogot, hiszen elvette tőlük a gyámi feladatokat, és azt a gyermekvédelmi gyámra ruházta át, aki, mint tudjuk, hébe-hóba találkozik a gyermekkel, mint felügyeleti jogot gyakorló gyám.

A kígyó így harap a farkába Magyarországon. Osztott gyámságról kell szót ejtenünk, viszont az osztott gyámsággal a gyermek még mindig a felügyeleti jogtól megfosztott szülő lakcímére van bejelentve, és a rengeteg, vonatkozó jogszabály módosítgatások folytán ott is marad, azaz: a gyermek jogi státuszát a törvényi rendelkezéseknek köszönhetően rendezni lehetetlen. Rejtély, hogy a felügyeleti jogtól megfosztott szülő lakcímére bejelentett, hatósági gondozáson belül nevelőszülőhöz kihelyezett gyermek számára hogyan lehet pl. diákigazolványt igényelni abban az esetben, ha a nevelőszülő és a felügyeleti jogtól megfosztott szülő nem egy településen lakik. A diákigazolvány jogosít ugyanis utazási kedvezményre a lakóhely és az iskola között. Ha a bejelentett lakóhely és a valódi lakóhely nem ugyanaz, akkor diákigazolványt kiállítani, ezzel együtt utazási kedvezményt a távolsági járatokon igénybe venni a nevelőszülő lakcíme és az iskola között lehetetlen.

Aztán ott van még egy ennél jóval bonyolultabb eset, amire a jogalkotó e jeles jogalkotásnál nem gondolt: mi a történés akkor, ha a felügyeleti jogot azért vonták meg, mert a szülő börtönbe került? Bár erre nem gondolt, arra viszont igen, hogy a börtönben lévő szülő felügyeleti jogát (ideiglenes jelleggel, a börtönbüntetés idejére) megvonják, de kapcsolattartási joga azért megmaradt. A gyermeknek joga van a különélő szülőjével a kapcsolatot tartani, akkor is, ha az éppen börtönbüntetését tölti – jó esetben nem emberélet ellenes cselekményért. De mindegy is, milyen cselekményért, a gyermeket a nevelőszülő kötelessége a börtönbe elszállítani, a kapcsolattartási jog biztosításának kötelezettsége folytán. Hogy a börtön környezet milyen hatással van egy ártatlan gyermek pszichés fejlődésére, amelynek zavartalanságát szintén biztosítania kell a nevelőszülőnek, arra nem gondolt a jogalkotó.  …. Hogyan tudja kivitelezni a börtönlátogatásokat a nevelőszülő? Természetesen a saját költségén. Mert ezt meg így találta ki a jogalkotó. Hogyan védje a rá bízott gyermeket a börtönlátogatás káros pszichés következményeitől? Azt még nem találta ki a jogalkotó.

Tehát a gyámsággal járó szülői felügyeleti jogot megvonta a jogalkotó a nevelőszülőktől, a gyermekvédelmi gyámokat pedig nem terheli azzal, hogy a kapcsolattartási jog biztosításában gyakorlatilag ők járjanak el – ha már ők gyakorolják a gyámságot a nevelőszülők feje fölött, a gyermek vonatkozásában. Így fordulhat elő az, hogy a nevelőszülőknél a jogalkotó kizárólag kötelezettségeket hagyott, jogosultságokat mindössze osztva, ám a lényegi jogosultságoktól megfosztotta őket. Azt viszont a kötelességükké tette, hogy a többi, náluk nevelt gyermeket hátra hagyva, a börtönbe utaztassák az egyik nevelt gyermeket, a neki járó kapcsolattartásokra. Természetesen a saját költségén. Hiszen a jogalkotó mindezt úgy találta ki, hogy a nevelőszülő a börtönlátogatások költségeit nem igényelheti vissza a gyermekvédelmi gyámokon keresztül az államtól.

De elkalandoztam egy kicsit, kanyarodjunk vissza. A nevelőszülők sürgetik a gyermekvédelmi gyámokat tehát, a gyermekek jogi státuszának rendezése érdekében. A gyermekvédelmi gyámoknak sem idejük, sem lehetőségük nincs a gyermekekkel foglalkozni, mert adminisztrálnak, vagy utaznak. Nem „és”, hanem „vagy”. A kettőt egyszerre kivitelezni ugyanis fizikai képtelenség, 30 gyermek vonatkozásában. Ha utaznak, nem adminisztrálnak, ha adminisztrálnak, nem utaznak. Tehát vagy a gyermeket ismerik meg az életútjuk meghatározásához, vagy a gyermekek jogi státuszát rendezik.

Hogyan alakulhatott ki ez a nagymértékű fejetlenség? A vonatkozó törvény módosítása előtt nem kérte ki a nevelőszülők véleményét a jogalkotó. Íróasztal mögül elképzelte, hogyan legyen, és úgy lett. Megvalósíthatósági tanulmány, tényfeltáró helyzettanulmány - annak érdekében, hogy jobbá tehessék a nevelőszülők helyzetét, a gyermekek érdekében -, nem készült. Az eredmény siralmas, hiszen a gyermek, hatósági gondozásba emelését követően, a jogalkotó felületességének köszönhetően mindössze egy aktává vált.

Megszűnik gyermeknek lenni.

Nem azért nincsenek jogai, mert elvennék tőle, hanem azért, mert nem adnak nekik. Azzal, hogy nincs, aki ezeket a jogokat biztosítsa számukra. A gyámságuk a jogalkotói meghatározása szerint a gyermekvédelmi gyámra tartozik, akinek nincs ideje rájuk. A gyámságot ugyanakkor elvették azoktól a nevelőszülőktől, akiknek van idejük velük foglalkozni. Ily módon a gyermek érdekében a nevelőszülő intézkedni nem tud, mert kezeit leszögezte a jogalkotó a padlóhoz. A gyermekvédelmi gyámnak pedig idő nem hagyott azzal, hogy fejenként 30 gyermek gyámságával bízta meg őket. …

A rendszer összeomlóban van. Záros határidőn belül fog összeomlani, ha a jogalkotó nem kezeli soron kívüli minősítéssel a saját maga által okozott katyvasz tisztára mosását.

A gyermekek nem élhetnek úgy, hogy a rendezetlen jogi státuszuk folytán csak lógnak a levegőben, hatósági gondozásba emelésüket követően, és ezért az állapotért senki nem tehető felelőssé.

 

Előzmények:

Sírva nevetnek, nevetve sírnak - A nevelőszülők - katt ide

A gyermekvédelem rabszolgái - katt ide

Borítsuk a bilit! Mit tett a kormány a nevelőszülőkkel? - katt ide

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1807440
30 nap: 20744
24 óra: 719