Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A biznisszé varázsolt nevelőszülői hivatás

Az elmúlt napokban kezembe került két helyzetértékelés, amelyek egy, nevelőszülőknél elhelyezett, akkor 2,5 éves kislány életének vonatkozásában készültek. Az egyiket a nevelőszülői tanácsadó, a másikat a gyermekvédelmi gyám készítette. A két helyzetértékelés ugyanazon napon történt, ugyanazon nevelőszülő és ugyanazon kislány vonatkozásában, a két helyzetértékelés tartalma szerint viszont ég és föld a különbség. Mi az igazság? Hogyan él a kislány a nevelőszülőnél? Milyen élete van jelenleg? Miért nem tudja a gyermekvédelmi gyám, milyen névvel anyakönyvezték a kislányt? Véletlenül tévesztette el a kislány nevét az általa készített helyzetértékelésben, vagy ennyire nem figyel oda sem a munkájára, sem a gyámságára bízott kislányra? A kérdések sora végtelen. A legfőbb kérdés mégis az: mekkora biznisz van a nevelőszülői hálózatban?

Fél évente, a nevelőszülőknél elhelyezett pici gyermekek vonatkozásában helyzetértékelések készülnek, melyben felmérik: a gyermek mennyire tudott beilleszkedni a nevelőcsaládhoz, van-e reális esély arra, hogy elkezdhetővé váljon, a gyermek saját családjába való visszagondozása? Hogyan lehetséges mégis az, hogy a nevelőszülői tanácsadó javasolja a visszagondozást, a gyermekvédelmi gyám viszont elzárkózik ettől a lehetőségtől? Hol van a kutya elásva, miért áll érdekében a gyermekvédelmi gyámnak, hogy a nevelőszülő anyagi érdekeit biztosítsa inkább, minthogy egy pici lány családba való visszagondozását segítse elő?

Persze, pénzből él a magyar. … Ha kell, pénzszerzés céljából lopni, csalni, hazudni is képes. Félelmetes, hogy ez a gyakorlat egyre inkább kezd elterjedni a magyarországi gyermekvédelmi rendszeren belül is. Most még inkább aktuális a kérdés, tekintettel arra, hogy bővítik a nevelőszülői hálózatot.

Hogyan válhat nevelőszülővé valaki?

Első lépésként elvégez egy 60, jól olvasod: hatvan órás tanfolyamot. ….

Kíváncsi volnék, ennyi idő alatt mennyire készítik fel az újdonsült nevelőszülőket arra, hogy a gyermek nevelőcsaládba való beilleszkedését hogyan segítse elő. Hogyan készítik fel azokra rémálmokkal telt éjszakákra, amikor pl. a gyermek majd verítékben úszva, bepisilve ébred, mert újra, és újra átéli, hogy az anyját vérben fagyva találta a padlón, és azt hitte, anya csak alszik. Elegendő-e ennyi idő arra, hogy felkészítse a nevelőszülőt arra, hogy a gyermek vér szerinti szüleit, azok személyiségét megismerje, hiszen tőlük hozza génjeit a hozzá kerülő gyermek, az ő viselkedésmintájukat fogja másolni. Az átnevelésnek a lehető leghamarabb meg kell kezdődni. Hiszen nem véletlenül kerülnek nevelőszülőkhöz a gyermekek. Vagy szenvedélybetegségek, vagy abúzusok sora, vagy pedig a szociális ellátatlanság miatt emelik ki a gyermekeket a szüleitől. Fel lehet-e készülni potom 60 óra alatt arra, hogy hogyan tanítsák meg a gyermekeket arra, hogyan kell megtanítani számukra a családba való szocializálódást?

Alig hiszem.

Tehát rohamléptekben képezik ki a nevelőszülőket, akiknek legtöbbje, naívan azt gondolja, ha már ennyi és ennyi saját gyermeket felnevelt, hát gyermekjáték lesz másét is felnevelni. Nos, ez nem így van, és erre legkorábban akkor fog ráébredni, ha pl. lopással szembesül, vagy éppen a gyermek az iskolából nem érkezik haza, és ne soroljam. Hiszen megszokott közegből, megszokott viselkedésmintából hirtelen, és minden átmenet nélkül emelik ki azt a gyermeket, akit nevelőszülőhöz helyeznek el. Hiszen reggel még az anyja mellett ébred, este pedig már a számára teljesen vadidegen nevelőanyjával fekszik le. … És egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az a saját gyermek, akit a nevelőszülő egyébként már sikerrel felnevelt, csecsemőkorától, egy vezérelv mentén. …

De a nevelőszülőséget vállalók legtöbbje számára a kapható pénzforrás – mint egyetlen cél – lebeg csak a szeme előtt. Szükséges kiemelni: minden tiszteletet megadok azoknak, és földig hajtom a fejemet előttük, akik szívből és lélekből választják a nevelőszülői hivatást. Én is nevelőszülő vagyok – csak éppen a gyermekek szeretetét kapom egyetlen fizetségemül. És mégis ez a legtöbb, amit egy anya-pótlék csak kaphat!

Egyetlen kérdés után meg lehet egyébként mondani: a pénzért válik-e valaki nevelőszülővé, vagy az élete értelmének beteljesülését látja e hivatásban? Hiszen, aki szívből nevelőszülő, ő hivatásként éli meg e szerepet, míg az, aki csak a pénzért csinálja, munkahelyként tekint a nevelőszülői pozícióra. És ekként is tekint a hozzá helyezett gyermekre: munkaeszközként. Nem pedig érző, sérült, sebesült lélekként.

Melyik az a kérdés, amelyből fényesen előtűnik, ki a valódi, az igazi nevelőszülő? Hát ez: Milyen gyermeket vállalna szívesen?

Aki pénzért csinálja, ő bizony a legkönnyebb utat fogja választani: ha lehet csecsemőt, fehér bőrűt, egészségeset, és hacsak mód van rá, testvéreket. Hiszen ők beillesztik egymást, nem sokat kell foglalkozni velük. … Ugyanakkor, aki hivatásként éli meg a nevelőszülőséget, ő nem fog válogatni. Ránéz, beleszeret, és a lelkeik összekapcsolódnak, a találkozás percében, azonnal. Nincs kérdés, a nevelőanya tudja. Anélkül tudja, hogy a gyermek egyetlen szót szólna, pontosan elég a története megismeréséhez a fáradt, ijedt, rémült, és meggyötört kis szemébe belenéznie. Az anya – akkor is, ha nem szült – tudja, mihelyt a szemeik összekapcsolódnak: igen, ő az! Segíteni akarok neki! Akkor nem számít a bőrszín, a már kialakult krónikus betegség, vagy a kialakult szenvedélybetegség, semmi sem számít, csak az, hogy segíteni akarok neki! Az a nevelőszülő, aki így választ, sosem fogja sem bántani, sem elhanyagolni, sem pedig kihasználni a hozzá helyezett gyermeket.

Ugyanakkor a finnya-marik, ha az első nehézséggel szembesülnek, a gyermeken bosszút állnak. Kiközösítéssel, és büntetésekkel. De a pénz mégiscsak kell nekik, így mi lesz a következő lépésük? Bebiztosítják pénzkereseti lehetőségeiket a gyermekvédelmi gyámnál. Miért nem a nevelőszülői tanácsadónál? Mert neki kevesebbet ér a szava, mint a gyermekvédelmi gyámnak, a gyámhivatal előtt. És ha a gyám azt mondja: a gyermeket nem szabad még elkezdeni a családjába visszagondozni, akkor, ha tetszik, ha nem, a gyermek marad a nevelőszülőnél. Még akkor is, ha a nevelőszülői tanácsadó jobb megoldásnak találná a gyermek családba való visszagondozását.

Nagy veszély rejlik tehát abban, hogy rohamléptekben faragnak nevelőszülőket, kizárólag munkahely teremtési céllal. A botcsinálta nevelőszülők nem vesznek részt szakmai gyakorlaton, állami nevelőotthonban. Ez annál is inkább érdekes, mert pincér sem lehet gyermekből, ha nem tölti le az adott számú gyakorlatot. Vagy ápolónő, vagy festő, vagy … Ne soroljuk. És számukra nem 60 óra a kötelező szakmai gyakorlat. Miért kevesebb szakma a nevelőszülőség? Miért elegendő a 60 órányi elméleti képzés, miért nem szükséges gyakorlati tudást is szerezniük? A hatósági gondozásba emelt gyermekeknek mindegy, hogy kóklerek karmaiba, vagy szakemberek kezébe kerülnek-e?

Mégis mit képzelt a jogalkotó, amikor ezt az új nevelőszülői rendszert, ilyen formában találta ki, és vezette be?

Térjünk vissza a két helyzetértékeléshez: sablonszövegek, igyekezvén a gyermek életkori sajátosságaira koncentrálni. Semmi személyes, semmi arra vonatkozó információ, a gyermek hogyan érzi a nevelőszülőnél magát. A gyermek panasztételi jogával kapcsolatban a gyermekvédelmi gyám ezt írja a helyzetértékelésében: a gyermekjogi képviselő elérhetősége mindenki számára nyilvános, tehát a gyermek tud panasztételi jogával élni, ha akar. …

Hangsúlyozom: 2,5 éves kislányról beszélünk.

És ez a gyermekvédelmi gyám, annak ellenére sem javasolja a kislány visszagondozását, hogy a nevelőszülői tanácsadó nem zárkózik el ettől a lehetőségtől. És még valami: innen üzenem: számomra biztosan nem létezne annyi pénzösszeg, amelytől a gyámságomra bízott gyermeket nem az anyakönyvezett nevén, Brigitta Kludiának, hanem Nórának hívnám a helyzetértékelésben, mint ahogyan ezt a helyzetértékelésében ez a gyermekvédelmi gyám tette. Amely közokirat a gyermek életét, sorsát befolyásolja. Azét a gyermekét, akiért az ilyen szakmailag alkalmatlan gyermekvédelmi gyám a felelős.

Akiért a fizetését – tulajdonképpen – kapja. És akivel, ugye, a nevelőszülőtől esetlegesen érkező juttatással is ki tudja egészíteni.

Hiszen az a gyermekvédelmi gyám, aki megvesztegethető. szakmailag mindenképpen alkalmatlannak minősíthető.

Hiszen a szociális szféra bérrendezése még várat magára, a kormány részéről.

… és addig hány gyermek sorsát boltolják majd el a gyorstalpalón képzett nevelőszülők és a gyermekvédelmi gyámoK?

 

Folytatásban:

Jó kis biznisz, ugye? - videókkal - katt ide

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1805294
30 nap: 21217
24 óra: 806