Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rejtett gyermekbántalmazások Magyarországon

maganyos-kislany.jpgA rejtve maradó gyermekbántalmazásokról beszélgetett az Info Rádióban Sípos Ildikó, a tegnapi napon, szakértőkkel. Elhangzott, hogy Magyarországon, évente 30 gyermek veszíti életét bántalmazás következtében. Elhangzott az is, hogy egy felismert esetre 25 rejtett eset jut.

Nem szeretem a statisztikai adatok hangoztatását, mert meggyőződésem, hogy minden statisztikai adat viszonylagos, ezen túlmenően pedig a legkönnyebben hamisítható. A rejtett esetek attól maradnak rejtve, hogy nem jutnak tudomásra. Kérdem én, és joggal: mitől annyira biztos az, hogy egy tudomásra jutó esetre 25 rejtett eset jut? … Úgy gondolom, a valós megtörtént, és mégsem tudomásra jutott esetek száma ennél jóval, és lényegesen több.

Persze a valós számadatokat csak becsülni lehet, de írni, vagy beszélni róla egyenesen tilos. Miért? Mert azonnal repülnénk az Európai Unióból, de mindenféle nemzetközi szervezet életéből is. Hiszen már 1989-ben ratifikálta hazánk az ENSZ Nemzetközi Gyermekjogi Egyezményét, ehhez képest a gyermekvédelem rendszere nem nevezhető Magyarországon a gyermekvédelem rendszerének. Ha kiderülnének a pontos és valós számadatok, nemcsak az EU zárná be kapuit, Magyarország előtt, hanem az ENSZ is.

Magyarország a bántalmazott, éheztetett, és elhanyagolt gyermekek országa. És ennek nemcsak mikro-, hanem makrokörnyezeti okai is vannak.

Magyarországon, a többségében katolikus társadalom, nem tartja bűnnek veréssel nevelni a gyermekeket, sőt, mint egy áldásként beszél a verve nevelésről, és el is várja ezt híveitől. Magyarországon nem bűn a különélő szülőjétől elidegeníteni a gyermeket, ez nemcsak a gyermekvédelmi-, de a közigazgatási rendszerünk szerint sem minősül gyermekbántalmazásnak, függetlenül attól, hogy ez, konkrétan a gyermek érzelmi-, pszichikai fejlődését veszélyezteti. Az elidegenített gyermekek számáról Magyarország nem rendelkezik statisztikai kimutatással, jogkövetkezménye nincs, büntetést nem von maga után az elkövetés.

Magyarországon nem bűn a minimálbér létminimum szintje alatt tartása, mely az elhanyagolást azonnal maga után is vonja – az elhanyagolás pedig nem minősül a gyermekek bántalmazásának. Mert a szülő vagy 50 féle munkahelyen dolgozik, egy normális havi fizetés megszerzéséért, így nem is találkozik gyermekével, vagy külföldre vándorol, ugyanezért. Közben gyermeke érzelmi fejlődését hátráltatja, hiszen vagy az apai-, vagy az anyai minta fog hiányozni az életéből, amit lemásolhat, ami a személyiségfejlődése alapját megadhatná számára. És ez, példának okán, egyáltalán nem tartozik Magyarországon a gyermekbántalmazás kategóriájába (nem a szülők, hanem a jogalkotó részéről).

Az ok nagyon egyszerű: az országgyűlés társadalmi-gazdasági-szociális jellegű döntései önmagukban veszélyeztetik és bántják a gyermekeket Magyarországon. A jogalkotó (kormány és ellenzék, közös erővel) ugyanis az általa alkotott  és elfogadott törvényekkel nem hagy a szülőknek lehetőséget arra, hogy nyugodt, családi légkörben nevelhessék gyermekeiket. De bűnösként, ha gyermekbántalmazásról van szó, zordan mutat a szülőkre. … Hát nem minden esetben a szülő az elkövető, hanem sokszor a rendszer is. Ezt hívják rendszerabúzusnak. A rendszerabúzus gyermekáldozatairól szintén nem létezik statisztikai kimutatás.

Magyarországon nem bűn az iskolai szegregáció, mellyel az utolsó esélyt is elveszik a roma gyermekektől. Nem létezik arról Magyarországon statisztikai kimutatás, hány gyermeket érint az iskolai szegregáció kérdése. Becsült számadatok vannak.

Magyarországon tagadják, hogy létezik rendszerabúzus, mint a gyermekbántalmazás egy kiemelt, állam által elkövetett formája, ily módon statisztikai kimutatás sincs arra vonatkozóan, hogy hány gyermek halt már bele, illetve hány gyermek szenvedett maradandó testi-, lelki károsodást a hatóságok időhúzásának, és jogértelmezési hiányosságainak következtében. Magyarországon az a tévhit dívik, hogy ha a hatóságok bántalmazzák a gyermekeket, az bizony nem gyermekbántalmazás.

Mindaddig, amíg az embereknek az a meggyőződése, hogy a gyermekek bántalmazását csak a hozzátartozók követhetik el, hogy nem létezik a PAS, mint gyermekbántalmazási forma, hogy nincs, illetve minimális szintű a rendszerabúzus hazánkban, hogy az oktatási-, és egészségügyi rendszerünk, vagy éppen a jogalkotás folyamata önmaga nem veszélyezteti, és nem bántalmazza a gyermekeinket, addig soha nem lesz megbízható statisztikai kimutatás, illetve hitelt érdemlő, szakmai nyilatkozat sem, a gyermekbántalmazásokról.

Bár Magyarországon a beteg gyermekeknek esélye sincs a gyógyulásra, mert a társadalombiztosítás nem finanszírozza számukra a megfelelő gyógymód, illetve gyógyászati segédeszköz, vagy az olcsó és megfizethető gyógyszerek biztosítását, bár Magyarországon a speciális nevelési igényű gyermekek nem részesülhetnek az igényeiknek megfelelő oktatásban, ennek ellenére ezeket a tényállásokat nem minősítik a gyermekbántalmazás semmilyen formájának. Ezekről a gyermekekről, és az őket ért pontos és tényleges joghátrányokról semmiféle statisztikai kimutatás nincs, a gyermekbántalmazás témakörén belül.

Volna még mit felsorolni, mely tettek tartoznak bele konkrétan a gyermekbántalmazás kategóriájába. De mindaddig, míg a gyermekvédelem szerint a gyermekbántalmazás az otthoni nevelés körében elkövetett fizikai- és szexuális bántalmazáson túl semmilyen más bántalmazási formát nem tartalmaz, addig fölösleges is bármit is mondani. A gyermekvédelem pedig azt állítja: a szülő a saját frusztrációját vezeti le a gyermeken, ezért bántja. …

Ami csak a lehető legminimálisabb értelemben igaz. Hiszen az, hogy a szülő érzelmileg elhanyagolja gyermekét, zsebpénzt ad odafigyelés helyett, hogy a szülő részére nem áll jogi lehetőség arra, hogy megvédje a saját gyermekét a rendszerabúzustól …. jaj, meddig lehetne ezt még sorolni. …

Ha valaki kinyitja a száját a gyermekbántalmazás kérdésében, akkor vagy beszéljen őszintén, és mindenről, vagy ne szóljon inkább.

De ne tévessze meg a társadalmat azzal, hogy a gyermekbántalmazásnak kizárólagosságát a családra és a fizikai ütlegekre, vagy a szexuális abúzusra koncentrálja.

A gyermekbántalmazásnak ugyanis jóval több összetevője van. Ezért beszélhetünk látens esetekről is, mert a rendszer nem vesz tudomást a gyermekbántalmazás többi formájáról. A szülő pedig nem jelzi, mert pontosan tudja, miként működik a rendszer, és pont elég baja van a rendszerabúzus nélkül is, ha meg akarja védeni gyermekét….

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21221
24 óra: 806