Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtörtént - Forróságban, munkásokkal töltött nyári szünet

Odakinn perzselő napsütés, átlaghőmérséklet 40 fok. Szőke, kék szemű, cserfes kislány perzselődik a napon, a paneldzsungel közepén. Az épületeket felújító munkások állványai alatt keres és talál menedéket, élénken érdeklődik, és beszélget velük. A munkások figyelnek arra, nehogy megsérüljön a kislány a törmelékek lehullása alatt.

A kislánynak van anyukája, de nem ér rá vele foglalkozni, erről a kislány szívesen mesél, a neki enni adó munkásoknak. Elmondja, hogy anya nem szokott déltől hamarabb felébredni, mert ha discoba megy, akkor fáradt. Mert hétköznap is discoba megy, nemcsak hétvégén. De ő már egészen nagy lány, tud magának reggelit készíteni. Na, persze, ha van otthon valamiféle ennivaló a hűtőben. Általában nincs, mert anya nem ér rá vásárolni. Ha fölébred, utána elmegy dolgozni, mert 4 órában dolgozik, munka előtt pedig nincs ideje elmenni a boltba. Közben büszkén mutatja mobiltelefonját, ami wifis, és azért kapta, hogy telefonon az anyja el tudja érni őt. Mert telefonon kommunikálnak egymással, a személyes beszélgetésekre általában a lépcsőház előtt kerül sor, amikor anya vagy hazajön, vagy pedig éppen indulásban van.

A munkások megkérik anyát arra, hogy legyen kedves vigyázni a kislányára, mert nem tudnak minden pillanatban arra figyelni, hogy éppen hol tartózkodik az építési területen, és nem tudják a felelősséget vállalni azért, ha a kislány esetleg megsérülne. Anya felháborodva közli, hogy ez nem olyan egyszerű, neki nincs ideje, mert dolgoznia kell, a kislány apja meg Németországban van, kire hagyja a gyereket? … A mondatot nem tudja befejezni, csörög a telefonja, anya hátat fordít a munkásoknak, és nagy hangon belekezd mondandójába: „ja, voltunk … kocsmában, velünk volt  a gyerek is. Elaludt az asztalon, de mi jól éreztük magunkat, így maradtunk …” A történet folytatása nem hallatszik, mert anyuka távolodóban van.

Elérkezik a dél, a munkások ebédszünetet tartanak. A kislány nagy szemekkel nézi, ahogyan mindenki ebédel, mire egyikük megkérdezi: ettél ma már? Válasz: még nem, mert anya sokáig aludt, most meg már elment dolgozni, de rendelt nekem pizzát, csak még nem ért ide. … Mivel minden munkásnak van otthon gyermeke, meghívják a kislányt ebédelni, mindenki elvesz a sajátjából azért, hogy a kislány ehessen. Mindenki jól lakik, folytatódhat a munka tovább, a kislány csacsogásától kísérve. Elmondja a pici lány, hogy ő inna is, szívesen, de otthon a csap be van bugyolálva valami nejlonnal, hogy ne legyen magas a vízszámla, úgyhogy ő onnan vizet inni nem tud. A munkások adnak neki vizet is.

Másnap, anyuka éppen indulóban van új barátjával, egy alig gengszter külsejű férfival az oldalán, a munkások jelzik nekik, hogy a kislánynál ebben a forróságban nincs víz, talán, esetleg, nem ártana. Mert adnak ők neki szívesen, de nekik is sok esetben kevés, hiszen ők is forróságban dolgoznak. Most nem érünk rá – felkiáltással beülnek a terepjáróba, és elviharzanak. A kislány elmondja, azért sietnek, mert a Plázában megbeszélésük van.

A kislány mesél, és mesél tovább. Elmondja, hogy ő már egészen jól megszokta, hogy egyedül van, mert, ha apánál van, nagy ritkán, akkor ő egyedül is haza tud jönni, busszal, mert anya nem megy érte. Azért nem, mert dolgozik. Egy nagyvárosban azért egyszer át kell szállnia a buszpályaudvaron, oké, el is tévedt egyszer, de segítettek neki, amikor megkérdezett egy felnőttet. Azért apa inkább hazahozza, nehogy ez még egyszer előforduljon. … Azért, mert anyának nincs autója, hogy érte jöjjön, meg, ha bulizni megy, akkor amúgy is alszik. Hagyni kell pihenni, mert dolgozik, és fáradt.

És ez így folyik minden egyes napon, a most már több hete tartó felújítás ideje alatt. A munkások felelősségre vonták az anyát, amiért a 8 éves kislányát felügyelet nélkül hagyja a forróságban, élelem és víz nélkül. Válasz: Mit tehetnék? Ez van! … És ezzel részéről a téma le van zárva. A munkások beszélgetnek a lakókkal is, akik elmondták, hogy egész nyáron kinn ült a kislány a lépcsőház előtt a lépcsőn, de már mindenki számára kellemetlenné kezd válni a viselkedése, mert nagyon buta, korának megfelelő fejlettségi szintet még nem érte el, mert látszik, hogy nincs foglalkozva vele. Rettentő csúnyán beszél, hogy az általa használt szavakat honnan veszi, nem tudják.

A munkások is tudják, milyen csúnyán beszél a kislány, mert megtapasztalhatták, mikor a kislány megkérdezte az egyik munkástól: Neked hány éves az anyukád? A munkás válaszolt: Az én anyukám már meghalt. Mire a kislány: Akkor miért nem ásod ki, és b.szod meg? …

Ez már az utolsó csepp volt a munkások bébiszitter szerepében, hiszen rendre utasítani a kislányt nem lehet, mert nem hallgat senkire. Megkeresték hát a közös képviselőt, elmondták neki, mit tapasztaltak. A közös képviselő, elmondta, hogy tud a problémáról, majd jobban odafigyel ezentúl.

És ennyi. A gyámügynek, vagy a rendőrségnek nem szól senki, mert mindenki azt mondja: nem az ő dolga. Meg azt is mondják: nem hiányzik senkinek, hogy anyuka új barátja mondjuk rájuk gyújtsa a házat, vagy éppen kitépje a nyelvüket, ha beszélnének egy hivatalos szervvel. Mindenki befogja hát a száját, és becsukja a szemét. A kislány pedig aszalódik a tűző napsütésben élelem nélkül. Vize már 1 egész üveggel van, mióta a munkások felelősségre vonták ezért az anyukát, de a kislány élelemmel való ellátása még mindig akadozik. A munkások szintén nem értesíthetik a gyámügyet, munkájuk elvesztésének lehetősége nélkül, hiszen, mivel belelátnak mások életébe, a diszkréció a munkájukhoz elengedhetetlen. Ez már majdnem olyan, mint az orvosi titoktartás.

Nem érthető, hogy a nyári szünetben miért nem járőröznek a rendőrök gyakrabban a lakótelepeken? Akkor esetleg feltűnhetne, hogy egy kislány folyamatosan a tűző napon tartózkodik, egyedül, szülői felügyelet nélkül. Nem érthető, miért nem vonható felelősségre a közös képviselő azért, hogy nem riasztja a gyermekvédelmi jelzőrendszert, annak érdekében, hogy egy kislány, az általa felügyelt lakótelepi részen ne kapjon hőgutát, és ne haljon éhen? Nem érthető, miért nincs a gyámügyi hivataloknak egy névtelenséget biztosító bejelentő vonala, úgy, mint a rendőrség esetében a Telefontanú. Hiszen a lakók azért nem jelentik az esetet, mert félnek a megtorlástól.

Nincs megoldás erre a helyzetre, konkrét segítséget a kislány ily módon nem kaphat. A munkások továbbra is vigyáznak rá, megitatják, megetetik. Majd jó cselekedetükért cserébe, ha a kislány mégis megsérül az építési területen, még börtönbe is mennek. És a gyámügy akkor majd az ő gyermekeiket fogja vizsgálat tárgyává tenni, hiszen börtönviselt apa és a felügyeleti jogkör egymáshoz való viszonya jól ismert. Arról nem is szólva, ha a családfenntartó jövedelme kiesik egy család életéből, az már a gyermek szociális biztonságát erősen veszélyeztető körülménynek minősül.

Egy gyermek veszélyeztetése esetében a társadalom által megszokott és alkalmazott struccpolitika közvetlenül a gyermeket, közvetve pedig mások gyermekét veszélyezteti. Mert ennyit ér a gyermekvédelmi jelzőrendszer, melynek a közös képviselő – törvény által felhatalmazva - nem része. Így nem is létezik retorzió a számára, ha a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. Hiszen a munkásoktól érkező vészjelzést nem jegyzőkönyvezte, ily módon nincs nyoma annak, hogy tud a problémáról. 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21466
24 óra: 615