Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten pszichopata szolgái

martir.jpgTisztelet a kivételnek.

Ezt ki kell írnom, ha nem szeretném, hogy azok a keresztények, akik nem a verve nevelés áldásos elveit vallják magukénak, megkövezzenek a most következő írásomért. Bár, ha megköveznének, akkor magát az írásom magját adó cselekedetet: a verve nevelést sem ítélik el. …

Most akkor mi van? …

Én azt vallom: ha a gyerekre észérvekkel hatni nem lehet, akkor hiába vered. Attól okosabb nem lesz. De téged gyűlölni fog. És ez az érzés sosem múlik el benne. Nem tiszteletet ad – azt csak te minősíted annak – tartani fog tőled, bizalmát veszíti el benned, és óvatosan, távolságtartóan fog kezelni. Mert egy idegbetegtől jobb távol tartani magunkat - és ezt bizony már egy gyerek is tudja.

De ez még messze nem az a tisztelet, amit te annak hiszel.

Isten a szeretet hirdette, a megbocsájtást (már a Tíz Parancsolatban is szerepel: Megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel!) kérte híveitől. Jelen korunk keresztényei ezt a jézusi elvet kiforgatva, azt mondják: Megdobott a gyerek kővel? Dobj vissza kősziklával!

Valahol az ész elillant, az agy megállt, az „ihlet” elfoglalta az agyat. És így születnek ezek a könyvek.

93-3..jpg

Természetesen megint egy könyvről van szó, amelyik a 0-7 éves korosztály nevelési elveire tesz javaslatokat. Egy doktori végzettséggel rendelkező (nem illetem jelzővel) írta e jeles sorokat. A könyv címe: Az első 7 év. Alcíme: Gyermeknevelés szilárd értékekkel és szeretetteljes gyengédséggel.

A tudathasadás első jeleit már az alcím összetételéből sejteni lehet. Mert egy gyermeket vagy szeretetteljes gyengédséggel nevelsz, vagy az általad elképzelt szilárd értékrendszert (amelyben nem veszed figyelembe a saját gyermeked személyiségének most bontakozó vonásait) kényszeríted rá, veréssel. Szilárd értékeket közvetíthetsz ugyan, de a szeretet, ha az valóban gyengéd, tompítani fog a merev szabályrendszeren. Pontosan azért, mert a szeretet gyengéd. A szilárd pedig mindig erőt, hatalmat, diktatórikus rendszereket foglal magában.

A kettő együtt nem megy.

A szereteten alapuló engedelmesség című résznél (5. részben) azt írja a szerző – bár a cím és a tartalom itt is üti egymást -, hogy azért jobb elkezdeni minél hamarabb a verést, mert akkor a gyermekben kialakul az engedelmességre szoktató pavlovi reflex. Tehát, amikor megjelenik a bántalmazó, a gyermek védekező reflexei azonnal működésbe is lépnek. Idézek: „Végezetül a tisztelet és a gyermekeinkkel ápolt viszony is befolyásolja, hogy alkalmazhatjuk-e egyáltalán a testi fenyítést, mint fegyelmező módszert. Ha gyenge az érzelmi kötődés szülő és gyermek között, a veréssel ez csak még rosszabbra fog fordulni.”

Rosszabbra, ez biztos. Az a szülő, aki megüti a gyermekét, képes-e szeretni őt? Érez-e egyáltalán bárminemű érzelmi kötődést a gyermeke felé? Az a szülő, aki nem tiszteli annyira a gyermekét, hogy meg- és elmagyarázzon, mit, miért nem szabad, minek mi lesz a következménye – elvárhatja-e ő maga azt, hogy gyermeke tisztelje őt azért, mert ő van annyira korlátolt, hogy rávezetés és meggyőzés helyett fizikai erőszakot alkalmazva palástolja a saját tudatlanságát?

Tiszteletet kierőszakolni csak a diktátorok szoktak. Aki megérdemli, azt erőszak nélkül fogják tisztelni, mégpedig a példamutatásáért és az odaadásért. Erőszakkal ugyanis nem tiszteletet váltunk ki, hanem rettegést.

Ugyanebben a részben taglalja a könyv az ún. Fenekelési Listát, kérve a kedves szülőt, hogy pipálja ki azt a választ, ami jellemző rá és az ő viselkedésére. (A kérdéssorból egyébként, a pipák alapján bármelyik pszichológus simán egy konkrét személyiségjellemzést tudna készíteni.)

Pár mondatot idézek, a teljesség igénye nélkül: „Megpróbáltam MÁS ESZKÖZÖKKEL fegyelmezni, és látva, hogy azok nem használnak, döntöttem a fenekelés mellett? A gyermekem vajon akarattal kérdőjelezte meg a tekintélyemet? Mekkora volt a sértés, amit elkövetett? Elmondtam neki, hogy egyszer, kétszer, vagy háromszor fogom megütni? Négyszemközt történt a büntetés?”

93-2..jpg

Más eszközökkel. … idióta. Más eszköz: fakanál, nadrágszíj, asztallábhoz kötözés, kapanyél? Melyik volna megfelelő ESZKÖZ fenekelés előtt? Hiszen a korlátolt emberi gondolkodás nem képes az „eszközön” mást érteni, mint eszközt. Mármint tárgyi eszközt. Hiszen az érvelés is eszköze lehetne a gyermeknevelésnek, de a könyv szerint az semmire sem való. Egy dolog biztos: vehetsz bármilyen eszközt a kezedbe, a gyermekeddel szemben.

Első kézből szerzett tapasztalataimnak köszönhetően bizton állíthatom: csak pár évig fáj annak a gyereknek, hogy ütöd. És teljesen mindegy, hogy mivel ütöd. Azt eléred vele, hogy isteni magasságokig kitolódik a gyerek fájdalomküszöbe, hiszen az érző idegek kihalnak az ütések helyein (a küzdősportokat versenyszerűen űzők pontosan tudják, hol kell rúgni a fát, ütni a falat, vagy verni a sípcsontot vasgolyókkal teli zoknival ahhoz, hogy ugyanezt a hatást elérjék, és kiváló teljesítményt nyújtsanak a ringben, vagy a ketrecben). Mivel soha nem tudja a gyermeked, miért kap, nagy valószínűség szerint el fog könyvelni idegbetegnek (ha elmennél pszichológushoz erről egyébként szakvélemény is készülhetne), akinek lételeme az, hogy őt verje, ha van ok rá azért, ha nincs, csak a munkahelyeden felhúztak, akkor meg azért.

Ha többet ittál egy pohárral azért, ha megcsalt a feleséged, akkor meg azért. Bár, az is elég, ha az asszony visszaszólt neked, és a gyerek pont akkor kérdezett valamit. Te az asszonnyal nem mersz szembeszállni (mert aki a gyereket veri, veri a férjét is), és levered a gyereken, hogy téged most megsértett egy fehérszemély. Vagy az is elég, ha az urad és parancsolód (merthogy aki a gyerekét veri, az veri az asszonyt is) sört kért a meccs nézése közben, te pedig nem vitted oda neki elég gyorsan, remegve várod a félidei szünetet, és a gyereknek pont akkor fáj valamije. …

Hogy ezek a mondatok miért nem légből kapottak? Ott szerepel a többi kérdésben a Fenekelési Listán. „Mekkora sértés volt, amit elkövetett?” Na, hát akkor lássunk neki: mivel és hogyan tudja megsérteni a gyermek a szülőjét:

- Csúnyán beszélt veled? – Csak úgy, ahogyan tőled hallja.

- Lopott tőled? – Csak ahogyan te szoktál otthonról. Hiszen ha nem látja, nem másolja.

- Megütött téged? – Alig hiszem. Egy vert gyerek maximum, ha elég nagy már hozzá, megfogja a kezed, és bevág a sarokba, de nem üt meg. Nem azért, mert téged tisztel. Hanem azért, mert önmagát tiszteli, már gyermekként is annyira, hogy nem akar lesüllyedni a te szintedre.

Milyen sértés lehet még, ami egy gyermektől érkezik, és ezért verést érdemel? Hja, igen, az alkoholisták nagy indoklása a verésre: „Lejáratsz! Engem!” És itt a kulcsszó az ENGEM. Az egó. Az egyistenbe, azaz saját magamba vetett hit.

Mert ki vagy te, aki versz egy gyermeket? Erősnek hiszed magad? Nem igaz. Gyenge vagy, az emberiség leggyengébb láncszeme. Aki csak megfélemlíteni képes a saját gyermekét, de gyermeknevelésre alkalmatlan. Aki csak rettegést, és nem szeretet hoz gyermeke mindennapjaiba. Te, aki személyes sértésként értékeled gyermeked tetteit, annyira rajongva imádod saját magadat, hogy még azt sem veszed észre, hogy a gyermeknek esetleg alapos oka lehetett arra, amit megtett. Például az eléggé alapos ok, hogy te nem tanítottad meg őt a problémamegoldásra. Hiszen te nem magyarázol a gyermekednek, hanem ütöd. A gyerekkel ezt tanítottad meg. Verekedett az iskolában, vagy az oviban? Tényleg? … Hát kitől látta?

Azzal, hogy esetleg verekedett a gyerek az iskolában, oviban valóban lejáratott téged? Vagy te járattad le saját magadat a gyermekeden keresztül? Hiszen a gyermek kizárólag azt a viselkedési mintát tudja lemásolni, és elsajátítani, amit otthon lát. Ha te minden problémádat úgy oldasz meg, hogy ütsz, ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Te adtál neki erre felhatalmazást azzal, hogy őt és a házastársadat is vered. Mert neked szabad. És amiért neked szabad, neki ezt nem szabad. Na, ezt magyarázd el neki, ha tudod! …. Vagy inkább megütöd, ha ezt megkérdezi?

Mindezek után a könyvben szereplő 93. alapelvet már komment nélkül teszem közzé:

93..jpg

Azért mégiscsak volna egy kérdésem: És ha te gyermeked SNI gyermek? Miközben te vered, mint az ökör, ő gyógyulni, fejlődni nem lesz képes, mert te azt sem veszed észre, hogy ő más, mint a többi gyerek. …

Na, ezen gondolkozz el, mielőtt ráemeled a kezed a saját gyermekedre.

A könyvről a képeket zsuzsisue mikroblog készítette.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20704
24 óra: 577