Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekbántalmazás a szemünk előtt - Mit tegyünk?

kiabalas-a-gyerekkel.jpgA minap fültanúja voltam, amint egy anyuka délután, öltöztetés közben, mivel a gyerek nem akart egyedül öltözni, egy kicsit a gyerek fejére ütött. (Ezt még el tudtam volna fogadni szó nélkül). Utána, miután a gyerek dafke nem öltözött tovább, csak sírt, szóban tovább szidta. Nem amolyan kocsis-módon, hanem amolyan, a modernkori módon.

Nem használt csúnya szavakat, nem fenyegette azzal, hogy agyonüti, nem volt semmiféle töltelékjelzője a gyerekre. Csak darálta tovább szeretetlenül, a bántás céljával. Hogy a gyereknek rossz érzése legyen és sírjon. Nem vagyok képes felidézni a szavait pontosan. A módszer, amit alkalmazott, taglózott le a leginkább. Nem az, hogy megütötte a gyereket. Hanem az, hogy olyan mértékű verbális agresszióval illette a maga kiművelt módján, amit nem tudok szó nélkül hagyni.

Nem érzékelte, hogy a gyerek már 5 perce sír. Nem érzékelte, hogy elég. Amikor én éreztem úgy, elkezdtem vele beszélgetni. Arról, hogy milyen vicces az én kisfiam öltözéke. És hogy tartok attól, hogy lányosnak nézik néha, amiért én öltöztetem. Erre ő nevetett. És elfelejtkezett a gyerekéről. És elfelejtkezett arról a teherről, amit a gyerek jelent neki.

Mert ennek az anyukának is (!) teher a gyerek. És valószínűnek tartom, hogy nem a gyerek a legnagyobb teher az életében, hanem az életkörülményeik, amik elsodorják. Az apuka, a nagyszülők együtt nem működése, a munkahelyi stressz, a magára hagyatottság érzése.

Amikor a gyerek valamit megint nem csinált, persze visszatértek a bántós emlékek, és ahelyett, hogy kiengesztelődve a jókedvtől, amit okoztam neki, kedvesebben reagált volna a gyerekre, tovább tetézte azzal, hogy közölte a gyerekkel: bár reggel még megígértem a csokit Neked ovi utánra, így már biztosan nem fogod megkapni. És a gyerek még jobban sírt.

És az ÓVÓ NÉNI minden valószínűség szerint látta vagy legalább hallotta az egészet. Mert az ajtó előtt történt, miközben ő többször kijött más szülőkhöz. Szerintem NEM TUDTA, MIT TEGYEN.

Azt gondolom, hogy ez nagyon sportszerűtlen magatartás az anyuka részéről, nagyon sportszerűtlen illetve szakmaiatlan az óvó néni részéről is. És ugyanolyan felelősséget nem vállaló magatartás az, hogy ezt végig nézi valaki, akinek kellene lennie annyi hatalomnak és tudásnak a kezében, amivel az ilyen helyzeteket kezelheti.

Milyen hatalomról van itt szó?

Az, hogy valakinek a gyermekét nevelem, egy hatalom. Mert tőlem is függ, hogy a gyermek milyenné válik a felnövése során. Legyek akár bölcsis gondozó, bébiszitter, nagyi, anyu, óvó néni, dajka néni, tanító néni, bácsi, és akárki, aki csak hat a gyermekre. Hatok rá, ezáltal terelem valamilyen irányba. Egy olyan rejtett jelenség ez, ami sok emberben nem tudatosul. Az óvó néni, akinek papírja is van arról, hogy ő tudja, hogyan kell a gyermeket jó irányba tenni, tud lépni az ügyben. És természetesen a bevont mentálhigiénés szakemberek. Mert nekik is van papírjuk, ami azt igazolja, hogy ők tanultak és jártasak ezen a területen. Abban a helyzetben az óvó néni az, akinek van jogosultsága tenni valamit az ügyben.

Nem gondolom, hogy fegyelmezéssel, figyelmeztetéssel, az esetleges szankciók emlegetésével hatékonyan lehetne segíteni. Szerintem ez nem segítség, és nem is megoldás.

Mert TUDOM, hogy az anyukának segítségre van szüksége, mert TUDOM, hogy azáltal meggyógyítható a gyerek. Amit viszont kevésbé tudok, az az, hogy hogyan lehet hatékonyan, rövid idő alatt enyhülést vinni a helyzetbe.

A magánéletét nem fogjuk tudni megváltoztatni.

A rögzült indulatkezelési módját nem tudjuk szülőtársként jókedvet keltő módon felejthetővé tenni.

A segítség direkt módon történő felajánlása még jobban szíthatja az indulatait.

Megpróbálhatunk barátnővé válni, aki később segítheti a személyiségének megváltozását, de bevallom őszintén, azt gondolom, nem szeretnék minden segítségre szoruló barátnője lenni.

Én, anyatársként annyit tehetek, hogy elvonom a figyelmét, és igyekszem minél hosszabb időre lehetőséget adni az agyának, hogy ellazító gondolatokat termeljen. Talán akkor (gyorsabban) megenyhül a gyermeke irányába.

Megkérdeztem szakembereket, mit javasolnak, és kettő (!) olyan megoldásról számoltak be, ami a folyamatban nem szankcionálva, nem a mentálhigiénés szakemberek jövőbeli segítségére vagy az intézményvezető falkavezér szerepére alapozott, hanem a pedagógus saját felelősségére.

Az első ez volt: az óvó néni a következő napok valamelyik délutánját úgy szervezte, hogy a gyerekekkel lehessen helyettes, amíg ő elhívja az anyukát beszélgetni. Négyszemközt. Elmondta neki, hogy a minap szemtanúja volt annak, hogy ő indulatosan beszélt a gyermekével, mire a gyermek sírva fakadt, és ennek ellenére ő tovább tetézte a gyermek szomorúságát azzal, hogy folytatta az indulatos beszédet.

Elmondta neki, hogy ő óvó néniként úgy gondolja, a gyermekek sokkal gyorsabban megtanulják és alkalmazzák a szabályokat és rendszereket, ha türelmesen, humorral kezeljük a nemakarásukat. Megkérdezte anyukától, volna-e kedve kipróbálni? És elindult egy beszélgetés, amiből kiderült, hogy anya valóban nagyon túlterheltnek érzi magát. És elkezdték együtt enyhíteni ezt az érzést.

A második megoldás pedig ez volt: az óvó néni azt mondta, neki márpedig a nevelés a feladata. A szülőt is lehet nevelni. Fogta magát, odament az öltöző gyerekhez, segített neki az öltözésben, humorosan rábírta a gyereket arra, hogy valamennyit ő is besegítsen, és bevallása szerint az anyuka elfogadta ezt a fajta segítséget. Közben hangosan elmondta, hogy ebben az életkorban még belefér, hogy a gyermek délutánra elfárad, és az anyuka törődését keresi.

Ezek rövid távú, gyorsan ható gyógyszerek, amelyek átmenetileg enyhíthetik a fájdalmakat. Hosszú távon a mentálhigiénés szakemberek és körülöttük lévő embertársak olyan módon való részvétele lenne ideális, amely nem jelent nyomást a szülő számára. Egy olyan gyógyító hatású folyamat, amelyben a részt vevők mindegyike elfogadja a másikat. Addig azonban, amíg mindenki csak a kezeit tördeli egy ilyen eset hallatán, a gyerek is, az anyuka is és a pedagógus is szenved.

Akinek van még valamilyen módja a megoldásra, kérem, legyen szíves megosztani velünk. Nagyon nagy szükség van rá. Minél többre.

Köszönöm mindenkinek, aki elgondolkodik ezen.

Iskola Milky Way

Email: info@milkywayelementaryschool.hu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21465
24 óra: 615