Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magzati élet védelméről - szülés közben

Jelenleg is folyik a vita az ún. abortusz-törvényről a parlamentben, az államilag kötelezővé tett gyermekvállalások kérdésének vonzataként. A keresztény lelkületű politikusaink fennhangon hirdetik, ha valaki a terhesség korai szakaszában abortuszt szeretne, az gyilkosságot követ el. A magzati élet védelme fontos, ám számomra nem olyan szempontból, hogy gyermeket mindenáron szülni, akkor is, ha felnevelni az anya, szociális helyzetéből adódóan nem fogja tudni. Hanem olyan szempontból, hogy ha már megfogant egy élet, az anya vállalja azt, hogy ki is hordja, meg is szüli, fel is neveli, akkor méhen belül igenis figyeljünk oda az eleinte csak életkezdeményre, később a pici babára, és már ott is, akkor is, benn is védjük és óvjuk őt.

Sógornőm például este, 21.00 órakor, 5 perces fájásokkal került be egy vidéki kórház szülőszobájára. Délelőtt 11 órakor a kislány még mindig nem tudott megszületni. Az orvosok várnak. Az anya már a végkimerülés határán, a baba beágyazódva a szülőcsatornába. Reggel 07.00 órakor burkot repesztettek, remélve, hogy ettől talán megindul a szülés. De nem. Csak annyit ért el vele a mai modern magyar orvostudomány, hogy a pici lányt a magzatvíz adta életterétől is megfosztotta. Ez a pici lány, és a többi, komplikált szülésnél megszületendő baba nem érdemel védelmet? Ha az a leendő anya, aki nem tudja vállalni magzatát, és abortusz mellett dönt, gyilkos, akkor azok az orvosok, akik elnézik, eltűrik, és passzivitásukkal elősegítik azt, hogy egy baba nem tud megszületni, ők micsodák? Nem, nem gyilkosok. Sokkal rosszabbak. Mert végignézik mind az anya, mind megszületni próbáló babája szenvedését, tétlenül.

A fiammal este fél 7-kor kerültem a vajúdóba, reggelre halkan, csendben elszivárgott a magzatvizem. Közben tömérdek születésnek lehettem a szem- és fültanúja, de az én babám még nem akart jönni, bár minden percben erős görccsel jelezte, hogy indulásra készen áll. ... Délután fél 1-kor már egy tucat orvos állt a szülőágy körül, és közölték: burok repesztése nem szükséges, fiam szárazon érkezik. Utasítás: Nagy levegő, nyomjon! Nyomtam. Újabb utasítás: ki ne engedje a levegőt, ez a gyerek egy nyomásra fog megszületni, vagy maga itt marad! ... Nem mertem kiengedni a levegőt, a két bokám, a két térdem, a tarkóm a mellkasomhoz nyomta egy-egy szakember, egyszerre, a nőgyógyászom a hasamban könyökölt. Nyomtam, de már nem volt levegőm. Az orvos drukkolt: már nem sok van! ... Elájultam. Fiam sírására tértem magamhoz. Maszatos volt, és ragacsos, amikor a mellemre tették. De ekkora nyugalmat soha az előtt nem éreztem (a lányom császárral született, így ez az érzés akkor kimaradt, őt és engem, akkor intenzívre vittek, külön-külön). Úgy engedtek ki a kórházból, hogy el volt törve a farokcsontom. A nagy nyomorgatásnak ugyanis ez lett az ára. ...

Számtalan pszichológiai tanulmány foglalkozott már a kérdéssel, melyek végén az összes kutató azonos eredményre jutott. Nevezetesen: a pici baba hatalmas stresszt él át születésekor, több okból kifolyóan is. Egyrészt egy nagyon szűk csatornán keresztül préseli át magát, másrészt egy pillanat alatt változik meg az élettere, mindez teljes mértékben felkészületlenül éri őt. Mekkora stresszt élhet át akkor, ha beágyazódva, beszorulva a szülőcsatornában él és küzd több, mint 10 órán keresztül, és már ő maga is annyira fáradt ettől a helyzettől, hogy már az erőt kérni sem bírja. De hiába is kérné, ha az anya is a több tíz órás vajúdás és nem alvás küzdelme után már annyira kimerült, hogy nem tudja azt adni. Az a nő, az az anya, aki túlesett már ilyen jellegű szülésen, tudja, mi következik ilyen esetben.

Aki él és mozog a szülőszobán, és éppen nem szülést vezet le, az segíteni próbál a szülésnél. Az anyát minden oldalról nyomják, az orvos pedig belekönyökölve az anya hasába, próbálja kipréselni a gyermeket. Ezekben az esetekben szárazon. Mit él át közben a gyermek? Mennyire fájhat ez a tortúra neki? Miért hagyják ezt a keresztény lelkületű politikusaink? Azt hiszem, soha nem fog kiderülni. Ha nem sikerül, akkor jön a vákuum. Hogy ez hogyan érinti a születendő gyermeket, el tudjuk képzelni. A vákuum pontosan a fejtetőn keresztül húzza-vonja őt kifelé. Az agya, a koponyája beleilleszkedik közben a vákuum-gép formájába. A Btk.-nak még csak fogalma sincs arra vonatkozóan, hogy ez milyen cselekménynek minősülhet. Az állatokkal kapcsolatban ez másként van, hiszen az ilyen cselekményeket ott állatkínzásnak hívják, és börtönnel büntetik. A születendő gyermek ilyetén kínzását – mivel nem szabályozták – megengedik, ezt meg lehet tenni vele.

Tehát, azt hiszem, ha a magzati élet védelméről ejtünk szót, azt nem csupán a fogantatás pillanatára, és az első három hónapra kellene vonatkoztatni, hanem végig, a 9 hónap idejére, valamint elengedhetetlenül szükséges volna kiterjeszteni a szülés időpontjára, mikéntjére és hogyanjára is.

Doody

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 16
Összes: 1804271
30 nap: 21463
24 óra: 608