Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyermekgyilkos gyermeke hatósági gondozásba kerül

anyak-a-bortonben.jpgA Tököli Rabkórházban kedden megszületett egy gyermekgyilkos nő gyermeke, aki már a hasában volt, amikor agyonverte az akkor egy éves, már élő gyermekét. A törvény szerint gyermekgyilkos nő esetében az újszülött csecsemőt azonnal elveszik tőle, pár napig szigorú felügyelet és őrizet mellett szoptathat, a szülői felügyeleti jogát, illetve ebből eredeztethető bárminemű jogát nem gyakorolhatja.

A gyilkos családja nem vállalja az újszülött gondozását, így a most született gyermek csecsemőotthonba kerül.

Akár úgy is gondolhatnánk, nagy megelégedéssel, hogy igen-igen, ez így teljesen rendben is van. De nézzünk kicsit a történet mögé.

Tény: a kisfiú halálát több, a fejére mért ütés okozta. Erről így tudósított a Hvg.hu: „Az M1 tudósítója beszélt az édesapával, aki tíz éve van együtt a nővel. A férfi azt mondta, az édesanya eddig sohasem bántotta a gyermekeket. Úgy fogalmazott: “összejöhettek a dolgok”, és valószínűleg dührohamot kaphatott a gyermek, erre reagálhatott így az anya, aki hét hónapos terhes harmadik gyermekükkel. A bűncselekmény elkövetésekor a gyermek édesapja nem volt a lakásban.
A mentőket még vasárnap reggel riasztották, miután a kisgyerek nem mutatott semmiféle életjelet. Megpróbálták újraéleszteni, de nem jártak sikerrel. Később kiderült: a kisfiú feltehetően bántalmazás miatt halt meg, ezt az igazságügyi orvosszakértő is megerősítette.”

Az apa tehát hangsúlyozta, hogy a felesége idegileg túlterhelt volt ebben az időszakban. S hogy segítséget a gondjai, problémái megoldásához mennyire nem kapott a családjától, mutatja az a másik tény, hogy a most megszületett csecsemő sem kell ennek a családnak. Ebből következik az a tény is, hogy tulajdonképpen a saját családtagjait is kirekesztő családról beszélünk.

A családokon belüli ridegség és érzelmi közöny, mint pszichikai bántalmazás, nem újkeletű jelenség, ugyanakkor csak a legritkább esetben foglalkoznak vele. Pedig láthatjuk, milyen súlyos fokú következményei lehetnek annak, ha a saját családunk fordul el tőlünk, közösít ki, és taszít kilátástalanul reménytelen élethelyzetek spiráljába. Az ilyen családok érzelmi-pszichikai légkörét egy felnőtt is megsínyli, a gyermekek számára pedig a megfelelő, és elvárt szintű érzelmi-pszichikai fejlődés lehetősége még csak nem is adatik meg. Az érzelmileg rideg, empátia nélküli családok tehát nem képesek arra, hogy a gyermekek egészséges érzelmi-értelmi fejlődéséhez megfelelő hátteret adjanak.

A bíróságokat a családi háttér vizsgálata sosem köti le azokban az esetekben, amikor az elkövetés körülményeit megvizsgálják. A kényszerítő helyzetet is csak abban az esetben értékelik, ha a jogos önvédelem esetét vizsgálják. Hogy a pszichésen-idegileg túlterhelt, túlfeszített anya mennyire élt, és mekkora teher alatt, arra sem a nyomozás, sem pedig a bírósági eljárás nem derített fényt.

Ugyanakkor a gyilkosságról megjelent tudósítások nem tartalmazták azt a tényt: miután bántalmazta gyermekét, és látta, hogy tettének súlyos következménye van, ő maga próbálta először fellocsolni, majd újraéleszteni gyermekét. Természetesen az elkövetés módjára ez nem mentség, de talán a hirtelen felindulást bizonyítja.

Az apa ugyanakkor nyilatkozataiban tulajdonképpen mosta kezeit azzal, hogy „valami elszakadt” a feleségénél, mert „összejöhettek a dolgok”. A „dolgok összejövetele” ugyanakkor nem pár napos, hanem egy hosszadalmas folyamat. Ezt a kitörést már meg kellett előznie egy hosszú, veszekedésekkel tarkított időszaknak, és folyamatos elutasításnak is. Hiszen nincs úgy veszekedés, párkapcsolaton belül, ha mindkét fél egyetért és támogatja egymást, vagy éppen mentesíti egyik a másikat a bárminemű terhek és azok megoldásának kényszere alól. Az apának tudnia kellett arról, ha folyamatos veszekedésben, vitában éltek. Arról is tudnia kellett (mivel nem az első gyermeküket várták), hogy egy állapotos nő kevésbé terhelhető pszichikailag, mert a hormonális változások a terhelhetőség határait szűkítik.

A védőnőnek, aki az egy éves gyermekhez még havonta – két havonta vagy kijár, vagy fogadja őket, pedig látnia kellett, hogy az anya kialvatlan, nyúzott, fáradt, és ingerlékeny. Ha már a családnak nem is, de a védőnőnek kötelessége lett volna pszichoterápiát javasolni az anyának, megelőzésként, illetve, mivel két gyermekről is beszélünk, családon belül, értesíteni a gyermekjóléti szolgálatot a családon belül tapasztalható pszichikai túlterhelésről, mely a gyermekek egészséges pszichikai fejlődését nem kis mértékben veszélyeztető tényezők.

Hiszen a védőnő a gyermekvédelmi jelzőrendszer egyik tagja. Hiszen a gyermekek védelméről szóló törvény idei módosításával a védőnőnek teljhatalma van a családok fölött, és akár ki is emelhetnek úgy gyermeket a családjából, ha az anya esetleg nem a védőnő utasításai szerint jár el (pl. akár tápszer-természetes élelem, ajánlott-kötelező védőoltás kérdéseiben, stb.), és a védőnő összevonja a szemöldökét. De mi a helyzet az ilyen esetekben, amikor maga a védőnő tudatlan és figyelmetlen, így nem is tölti be a számára, a gyermekek védelme érdekében előírt szerepét?

„Természetesen” sem a vádemelés időszakában, sem bírósági szakban nem vizsgálták az eljáró hatóságok sem a családnak az anyával szembeni mulasztását, sem a védőnő a gyermekekkel szembeni mulasztását.

Joggal jelenthető ki tehát: ez a tragédia megelőzhető lett volna. Ha a védőnő teszi a dolgát, és segítséget ajánl az anyának, ahhoz, hogy az őt ért pszichikai elhanyagolás, és túlterheltség hatásait enyhítse, terápiával. Ha a védőnő az anyát a családsegítő szolgálathoz közvetíti, annak érdekében, hogy segítséget kaphasson, esetleg az érzelmileg rideg családból, a gyermekeivel együtt, a gyermekei érdekében való kilépéséhez. Ha a jogi segítségnyújtó szolgálathoz küldi őt, áldozatként, mint családon belüli pszichikai bántalmazottat.

Ezekre a ténykérdésekre egyetlen vizsgálat sem tért ki, ezek a körülmények rejtettek maradnak, miközben egy pici gyermek ebbe halt bele. Gyilkosa pedig a stigmát örök életére magával fogja hordani, gyűlölve önmagát.

Gyilkos.

Gyermekgyilkos.

A fotó illusztráció

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 10
Összes: 1804499
30 nap: 21392
24 óra: 603