Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ügyintézés - droid módra

robot_test.jpgNesze, sánta, itt egy púp! – címmel közölt írást a gyámügyi ügyintézők beleérző képességének hiányáról a Gyermekvilág-gyermekjog blog. Érdemes elolvasni a teljes írást, ahol további linkeket találhat az olvasó, ha bele szeretne mélyedni a témába.

Most csak egy megtörtént esetet idézünk az írásból, a blog helyzetelemzésével együtt:

A tények: a kapcsolattartás jogerősen szabályozott, a gyermek kéthetente páros hétvégéken szombat reggel 9-tól, vasárnap délután 17 óráig van az apával. Amennyiben a páros héten a pótlás elmarad, bármilyen okból, úgy a következő héten pótolni kell, ugyanazon az időtartamban. A szülőknek lehetőségük van, arra, hogy bármilyen másik időpontot megbeszéljenek, amennyiben nem felel meg a következő heti pótlás.

Jelen esetben az történt, hogy a különélő szülő, jelen esetben az apa miatt elmaradt a kapcsolattartás a páros héten és a pótlásra azért nem került sor, mert páratlan héten az anyának és gyermekének előre eltervezett (a határozatban nem szerepelt, hogy kifizetett) programja volt. Az anya úgy döntött, hogy a régen várt programot választja a gyermekével és nem a szabad hétvégét. Az apa pedig úgy döntött, hogy ahelyett, hogy egyeztetne az anyával egy pótlást a kapcsolattartásra, inkább a vonatkozó jogszabályok szerint végrehajtást kér. A gyámhivatal egy tárgyaláson meghallgatta az anyát és az apát, majd meghozta határozatát.

A Gyámhivatal szerint az anyai önhiba megvalósult, az anyát pénzbüntetésre ítélte és kötelezte a kapcsolattartás pótlására.

Hogy mi ezzel a gond?

A gyámhivatal álláspontja az, hogy amennyiben bármelyik páros héten elmarad egy kapcsolattartás, úgy azt a soron következő héten pótolni kell. Még, az is, aki laikus, próbáljon belegondolni, hogy mennyire életszerű és mennyiben szolgálja a gyermek érdekét, hogy ezen szabályozás alapján a gyermek (és az anya) egyetlen hétvégéje sem kiszámítható. Hiszen apának bármi közbe jöhet páros héten és akkor páratlan hétvége lesz az apáé és a felszabaduló páros hétvége az anyáé.

A határozatot szigorúan betartva -és ilyen kérelmezős szülő mellett nincs más lehetőség - nem lehet többet hetekre előre szabadidős, kulturális és korosztályos csoportos programot tervezni-szervezni, ahogy az anya sem tervezhet semmilyen programot magának. Agyő, hosszú hétvégék, agyő, messzebb lakó családtagok, barátok. Aki a szülők rugalmasságára hívná fel a figyelmet, az kérem, ne tegye. Hatósági eljárásról van szó, és vannak olyan szülők, akik ezt a gyakran alkalmazott szabályozást jól kezelik, de az nem az a helyzet.

Az apa attitűdje alapján a hatóság megtehetné, hogy értékeli, hogy mennyiben szolgálja gyermek mindenek felett álló érdekét az átgondolatlan szabályozás, mely alapján a kiskorú nem tervezhet egyetlen hétvégére sem baráti, sem családi programot.

Azt is megtehetné a hatóság, hogy megvizsgálja, vajon mennyire szolgálja a kiskorú érdekét, hogy az amúgy is túlterhelt, családfenntartóként a munka-gyerek-magánélet vonalon egyensúlyozó anya a hivatali procedúrával kap egy újabb terhet. Hiszen az apa csupán kéthetente hétvégén van a gyermekkel, ha éppen nem mondja le a kapcsolattartást. Az anya pedig a kettő felnőtt feladatát maga látja el.

A hivatalos eljárás miatt az amúgy is kicentizett ideje terhére a hatóság idézésére a hivatalba be kell menni. Igaz ugyan, hogy adnak igazolást, hogy az anya a gyámügyi osztályon jegyzőkönyvezett és nem a műkörmösnél lébecolt munkaidőben, így legalább a munkahelyén is tudnak a történetről. A szintén kicentizett szabadideje (haha) terhére az anyának lehetősége van a határozat fellebbezésére és a másodfokú hatóság néhány hét/hónap után majd hoz is döntést.

Vagyis a szánhat a fellebbezés megírása temérdek időt és laikus botcsinálta jogászként több óra/nap alatt kikeresheti és értelmezi az összes vonatkozó törvényt, vagy a szintén kicentizett pénztárcája terhére kifizet néhány ezer/tízezer forintot egy ügyvédnek.

És a másodfokú hatóság döntése sem az utolsó lépés, évek, hónapok telhetnek el, mire az eljárás végére - minden jogorvoslati fórumot, bíróságot, megjárva - pont kerülhet.

Aki arra hívná fel a figyelmet, hogy tetszett volna elengedni a gyermeket az apával, az kérem, ne tegye.

Egyszerűen nem életszerű az, hogy az apa önhibából elmaradó kapcsolattartás végül miatt végül mégis az anyát büntetik meg. Ebből az eljárásból a gyermek biztosan nem profitál. Az anya egyébként is ragaszkodik a kapcsolattartás pótlásához, neki is jár a szabad hétvége.

Egyszerűen nem lenne szabad életszerűnek lennie, hogy egy ügyintéző droidként, mindenfajta beleérző képesség és hajlandóság nélkül anyai önhibát állapít meg, ahelyett, hogy feltárná a kapcsolattartást kérelmező apa motivációját, vagy hogy esetleg visszaél-e az apa a kapcsolattartási jogával. Végül is az ügyintézőnek ez csupán a munkája, ezért kapja a fizetését a fűtött munkahelyén órabérben. Amikor lejár a munkaideje, hazamehet és pihenhet. Ha feltárja a motivációt, ha nem, a fizetés ugyanúgy megérkezik a számlájára. Neki nem vesz el az életéből és nem is tesz hozzá, hogy mit ítél.

A történet többi szereplőjének viszont ez az élete, amit nem órabérben mérnek.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 14
Összes: 1805294
30 nap: 21223
24 óra: 806