Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rejtve maradnak a gyermekprostitúció hazai áldozatai

Hazánkban az általános közfelfogás gyermeknek a 14 év alatti fiatalkorút tekinti. Így – e szerint a vélekedés szerint – gyermekprostitúció legfeljebb csak néhány kirívó esetben fordulhat elő, elsősorban a társadalom szegényebb, leszakadó rétegeiben. Ezzel szemben az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján gyermeknek kell tekinteni minden 18 éven aluli fiatalt, így azok a fiatalok, akik ezen életkoruk előtt prostituálódnak, a gyermekprostitúció áldozatai.

Ha tehát az Egyezményben meghatározott életkor szem előtt tartásával gondoljuk végig azt a kérdést, hogy van-e gyermekprostitúció Magyarországon, akkor már nem utasíthatjuk vissza magabiztosan a feltételezést, hiszen a mindennapok során – az ország minden területén – az aluljárókban, tereken, forgalmasabb utak mentén egyre gyakrabban találkozhatunk olyan (nagyon) fiatal lányokkal – esetenként fiúkkal – akik a testüket árulják. A társadalom többsége azonban közömbösen, tudomást sem véve róluk – szemlesütve – elmegy mellettük.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa – mint gyermekjogi szakombudsman – e kötelezettségéből fakadóan, illetve mivel a korábbi ombudsmani gyakorlatban ilyen jellegű vizsgálatra még nem került sor, fontosnak tartotta, hogy a gyermekprostitúció jelenségével, illetve az annak feltárása és visszaszorítása érdekében tett hatósági intézkedésekkel kapcsolatban vizsgálatot indítson, s a gyermekprostitúció visszaszorítása érdekében az ombudsman eszközeivel is fellépjen. Vizsgálatának célja egyrészről annak megismerése volt, hogy a hatályos jogi szabályozás alkalmas-e arra, hogy megvédje a gyermekeket a szexuális kizsákmányolással szemben, másrészről arra is választ keresett, hogy a gyermekek védelmére hivatott állami szerveknek tudomására jut-e, s amennyiben igen, úgy milyen módon járnak el, hogyan kezelik, milyen intézkedéseket hoznak azon kiskorúak védelme érdekében, akik gyermekként prostituálódnak. Eleget tesznek-e azoknak a kötelezettségeiknek, amelyeket a nemzetközi és a hazai jogi szabályozás előír a számukra, s rendelkezésre áll-e az az intézményi és szakemberekből álló védőháló, amely alkalmas lehet arra, hogy a prostitúció áldozatává vált gyermekek lelki-pszichikai sérüléseit segítsen feldolgozni, orvosolni.

A megkeresésekre adott válaszokból a biztos megállapította, hogy gyakorlatilag majdnem mindegyik szerv találkozott már, vagy jelenleg is „szembesül” a gyermekprostitúció jelenségével, vagy legalábbis annak gyanújával. Mivel azonban a cselekmény alapvetően latens jellegű és többnyire rejtve marad a gyermekvédelmi szakemberek előtt, ezért az gyakran csak a gyanú szintjén marad, nem bizonyítható. Így az ilyen esetek száma, a probléma valódi súlya fel sem becsülhető (!).

A vizsgálat szerint a legveszélyeztetettebbek a 14–17 év körüli lányok, akik rossz családi és anyagi körülmények között élnek. Családjaik jellemzői az alacsony iskolázottság, a mélyszegénység, az elvált, csonka család, vagy ahol nincs erős érzelmi kapcsolat a családtagok között, esetleg szenvedélybeteg családtag, illetve ahol családon belül elfogadott a korai szexuális kapcsolat létesítése. Sokaknál előfordult gyermekkori szexuális zaklatás, molesztálás, pedofil személy a családban.

A válaszokból a biztos megállapította, hogy az alapellátásban dolgozó szakemberek, a gyermekjóléti szolgálatok, akik először, mintegy közvetlenül találkoznak a gyermekkel – de a jelzőrendszer többi tagjai is –, nehezen ismerik fel a prostitúció jeleit. Ráadásul mindaddig amíg „csak” a gyanú áll fenn, nem intézkednek, nem teszik meg a gyermek védelme érdekében szükséges lépéseket. Nem „merik felvállalni” annak a következményeit, hogy mi történik akkor, ha „alaptalanul gyanúsítják meg” a gyermeket. Arra várnak, hogy a prostitúciós cselekmény egyértelműen bizonyítást nyerjen, vagy valamelyik másik jelzőrendszeri tag jelezzen. Pedig – talán – éppen ez az az időszak, amikor a gyermek még kimenthető lenne, amikor még meg lehetne akadályozni, hogy véglegesen prostituálódjon.

Ez a szakmai megközelítés azonban a biztos szerint nem elfogadható. Már a gyanú felmerülése is indokolttá teszi a gyermekek védelmére hivatott szervek intézkedését, a veszélyeztető okok feltárását, sőt lehetőség szerinti megszüntetését.

A gyermekotthonok tájékoztatása szerint, bár kifejezetten az otthonba való beutalás indokaként ritkán szerepel a gyermekprostitúció, azonban a tevékenységre utaló gyanú számos gyermeknél észlelhető. Mivel azonban az otthon nem zárt intézmény, azaz csak korlátozhatják a gyermek kimenőjének idejét, így a legnagyobb problémát, veszélyt számukra az otthonokból való (el)szökés jelenti. A szökés időtartama alatt ugyanis a gyermekek rossz társaságba keverednek, ahol gyakori az alkoholizmus, gyógyszer/drogfogyasztás, prostituálódás. Sok esetben csak késedelmesen, illetve a szökésből visszatért gyermek meghallgatásáról készült jegyzőkönyvből értesülnek arról, hogy távolléte idején mi történt vele.

A fiatal lányok beszámolói szerint a szökés időtartama alatt a „futtatójuk” fedezte az ellátásukat, ruhával, dohányáruval egyéb „luxus” cikkel kedveskedett nekik. Elmondásuk szerint számukra fontos, hogy ők is ugyanolyan márkás ruhát viseljenek, mint kortársaik, megvehessék azt, amit egy normál körülmények között nevelkedő gyermeknek a családja biztosít. Bár a szökéseket (engedély nélküli távozás) az otthonok minden esetben jelzik a rendőrségnek, akik elrendelik a gyermek körözését, mégis gyakran előfordul, hogy egészségügyi intézményben (toxikológia, pszichiátria, szülészet) ellátják a szökésben lévő gyermeket, de a gyámot nem értesítik, illetve külföldre viszik a lányokat. Arra is volt példa, hogy a szökésben lévő fiatal havi rendszerességgel megjelent pártfogójánál, aki azonban nem jelzett az otthon felé és a gyermek új tartózkodási helyéről sem tájékoztatta a központot.

A gyermek családba való hazagondozása esélytelen, hiszen a prostitúció hatására gyakran megromlanak a családi kapcsolatok, más esetekben pedig a gyermekek családjában elfogadott a nők prostitúciós tevékenysége, így az egész család részére szükséges lenne a terápiás kezelés nyújtása.

Sajnos a gyermekotthonok a bizalmi kapcsolat és az otthonhoz való kötődés kialakításán, valamint a személyes beszélgetéseken kívül többnyire nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek az otthont nyújtó ellátásban részesülő gyermek hatékony és biztonságos védelmét biztosítaná.

A rendőrség szerepével kapcsolatban a biztos a megkeresésére adott válaszokból megállapította, hogy minden megkeresett megyében és a fővárosban is – a rendőrség számára is érzékelhető módon – jelen van a gyermekprostitúció. Az intézkedő rendőrök azonban – mint a bűncselekmények feltárásáért felelős, nyomozó hatóság munkatársai – elkövetőként, és nem áldozatként tekintenek a gyermekekre. Így, ha prostitúciós tevékenységen érik őket, úgy büntető vagy szabálysértési eljárást indítanak ellenük. Az intézkedés azonban csak a fiatalkorút érinti, a háttérben lévő bűnözői kört, illetve a fiatalkorúak szolgáltatásait igénybe vevőket nem.

A rendőrkapitányságok ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a hatályos jogszabályok alapján gyermekkorúnak kizárólag a 14. életévét be nem töltött személyeket értik, míg a 14–18 év közöttieket fiatalkorúaknak tekintik. Ennek megfelelően más jogkövetkezményeket és eljárásjogi kötelezettségeket alkalmaznak a gyermekkorú „elkövetőkre” és másokat a fiatalkorúakra.

A gyermekprostitúció jelenségével kapcsolatban ugyanakkor a rendőrségnek fontos bűnmegelőzési feladatai is vannak. Az általános és középiskolák tanulói, valamint az intézeti neveltek részére folyamatos felvilágosító programokat, előadásokat tartanak, amely során a gyermekek megismertetik a prostitúció, a prostitúcióra kényszerítés veszélyeit.

A gyámhivatalokkal kapcsolatban a biztos megállapította, hogy a gyámhatósági eljárás jellemzően nem a prostitúció gyanúja alapján indul. Az eljárási cselekmények (tárgyalás, jegyzőkönyvi meghallgatás, szakemberek javaslata) során a prostitúcióra utaló cselekmények általában nem jutnak a hatóság tudomására, rejtve maradnak. A legtöbb gyermek azért kerül a gyermekvédelmi szakemberekkel, hatóságokkal kapcsolatba, mert magatartási problémáik voltak, sokat hiányoztak az iskolából, valamiféle pszichoaktív szert használtak, szabálysértések, vagy bűncselekmény elkövetésébe keveredtek. Ezekben az esetekben csak sejteni lehet, hogy a gyermek prostitúciós tevékenységet folytatott, illetve volt kénytelen folytatni valakinek a nyomására.

Azok a gyámhatóságok, amelyeknek az illetékességi területén nem merült fel a gyermekprostitúció gyanúja, a jelzőrendszer működését illetően nem fogalmaznak meg hiányosságokat. Ahol azonban a prostitúció jelen van, ott a jelzőrendszer tagjai arról panaszkodtak, hogy a jelzés vagy nem érkezett meg, vagy csak szóban tették meg, tartva a rágalmazás vádjától. Hasonlóan oszlik meg a gyámhatóságok véleménye a rendőrség tevékenységét illetően is. A gyermekprostitúcióban nem érintett gyámhatóságok általánosan szemlélik a rendőrség szerepét, elsősorban a prevenció, másodsorban a tényleges tettenérés terén; a konkrét ügyekkel szembesülő hatóságok azonban azt tapasztalják, hogy csak megalapozott (bizonyított) gyanú esetén jár el a rendőrség, és indokolatlanul hosszú idő telik el a feljelentés és a nyomozati szakasz lezárása között.

Valamennyi megkeresett szerv arról tájékoztatta a biztost, hogy gyermekprostitúcióval kapcsolatos konferencián, tréningen, továbbképzésen nem vettek részt, illetve nincs olyan munkatársuk, aki rendelkezne ilyen jellegű speciális szaktudással, ismeretekkel. Hangsúlyozták azt is, hogy a jelzőrendszeri tagok között nem egyértelmű a kompetencia határok kijelölése, így nem tudják, hogy mely esetekben kellene jelzéssel élniük.

Összességében a biztos megállapította, hogy azáltal, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai a prostitúció gyanújának felmerülése esetén nem élnek jelzéssel egymás felé és nem működnek együtt, illetve hogy nem hozzák meg a gyermekek védelme érdekében szükséges intézkedéseket, sérül a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való joga. Mindez az állam gyermek- és ifjúságvédelmi, valamint intézményvédelmi kötelezettségével összefüggésben alkotmányos visszásságot idéz elő.

Vizsgálata során ugyanakkor feltárta azt is, hogy a gyermekvédelem szakemberei számára nem állnak rendelkezésre olyan speciális ismeretek, valamint szakmai protokollok, gyakorlati útmutatók, amelyek segítenék a munkájukat a gyermekprostitúció feltárásában és a gyermekek védelme érdekében kötelezően megteendő intézkedések meghozatalában. Ezek hiányában pedig nem tudnak kellő időben és hatékonysággal fellépni, valamint megfelelő segítséget nyújtani a prostitúció áldozatává vált gyermekeknek.

Ezen visszásságok orvoslása és jövőbeni megelőzésük érdekében a biztos felkérte a nemzeti erőforrás minisztert, hogy a szükséges szakmai protokollok és módszertani útmutatók kimunkálása és hatékony közvetítése segítségével gondoskodjék arról, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai eleget tegyenek jelzési és együttműködési kötelezettségüknek és kezdeményezzen komplex vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy milyen társadalmi okai vannak a gyermekprostitúciónak. E vizsgálat megállapításai alapján pedig dolgozzon ki prevenciós programot a veszélyeztetett fiatalok számára, illetve fordítson kiemelt figyelmet a gyermekek jogtudatosítására, különös tekintettel annak az ismeretnek az elmélyítésére, hogy szexuális kizsákmányolásuk esetén mely szervekhez fordulhat segítségért;

Emellett felkérte a belügyminisztert, hogy kezdeményezzen határozott intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a gyermeket szexuálisan kihasználó szervezett bűnözői csoportokat mielőbb felszámolják, valamint az Országos Rendőrfőkapitányság vezetőjét, hogy gondoskodjon arról, hogy a továbbképzések alkalmával az állomány tagjai részletes ismeretanyaghoz jussanak a gyermekprostitúció jelenségéről, illetve az annak visszaszorítására, és megelőzése érdekében tehető rendőri intézkedésekről.

AJBH Projektfüzetek

Fotó: Varjú Fotó

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576