Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért emelnek ki gyermekeket, akkor is, ha volna jobb megoldás?

celkeresztben.jpgA mindenkori kormánynak törvényi kötelessége, hogy „a gyermek családban történő nevelkedését segítő ellátást a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan” biztosítsa (Gyvt. 2.§ (3)). Magyarországon ma több mint 23 ezer gyerek él szakellátásban.

A Város Mindenkié és a Társaság a Szabadságjogokért szervezet nyílt levélben fordult Balog Zoltánhoz, az Emberi Erőforrások Miniszteréhez és Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkárhoz gyerekek anyagi okból való, szerintük igazságtalan kiemelése ügyében. 2016. szeptember 20-án átadtak egy több mint kétezer támogató aláírást tartalmazó petíciót. Úgy vélik, a gyámhatóságok kiemelési gyakorlata hátrányosan megkülönbözteti a szegény családokat.

Gyurkó Szilvia: Magyarországon emeltek ki már gyermeket azért, mert nem volt pelenkázóasztal, külön gyerekágy, vagy mert a szülők nem főztek naponta, esetleg csokoládét adtak az egyévesnek. Egyetlen pszichológus véleménye elég volt ahhoz, hogy egy tízéves kislányt elvegyenek az apjától azzal az indokkal, hogy „túl szoros az érzelmi kapcsolatuk”. De látunk túl fiatal, képzetlen, egykori állami gondozott anyákat is, akik adott esetben nem tudják menedzselni az idejüket, de azért ez messze van a szándékos elhanyagolástól. És még mindig előfordul, hogy azért veszik el a gyereket, mert az anya nem tudja szoptatni, tápszerre viszont nincs pénz. Vagyis a gyermekvédelem „viszi el a balhét” az egészségügyi vagy a szociális ellátórendszer problémái alatt.

Herczog Mária: A szociális munkásnak nem az lenne a dolga, hogy ítélkezzen, hanem hogy segítsen felismerni, hogy mi a gond. Értse meg a nehézségeket, és tudjon lehetőséget nyújtani akár szolgáltatások bevonásával. Hogy lehessen változtatni. Nem mindegy, hogy a szülővel szemben próbálom érvényesíteni a jogi, szakmai szabályozást, vagy vele együtt.

Gy. Sz.: Ehhez képest nem egyszer az iskolából viszik el a gyerekeket úgy, hogy még telefonon sem beszélhetnek a szüleikkel. De megtörtént az is, hogy szülésen lévő anya mellől vitték el a testvért a kórházból. És hiába mondja ki a gyermekvédelmi törvény, hogy anyagi okok miatt nem lehet kiemelni senkit. Ha egy gyerek fázik, mert nincs meleg ruhája, vagy mondjuk, nem tud tanulni, mert nincs világítás, az már nem csak anyagi probléma. Ezzel azt mondják, legalább a kicsinek legyen jó. Mi viszont azt látjuk, hogy ezzel duplán büntetik, hiszen a kiemelés trauma számára, ráadásul hónapok, akár évek telnek el, míg hazatérhet, ha egyáltalán sikerül.

H. M.: Sokan már félidőben fenyegetik a várandóst, hogy elveszik tőle a gyereket, az az elv és kötelezettség viszont, hogy az államnak, a közösségnek felelőssége van a gyerekek és családok jóllétének biztosításában, nem jelenik meg a gyakorlatban, sőt sok szakember is megkérdőjelezi. Ha nem tudsz fűteni, rendes cipőt vagy elegendő ételt venni a gyerekednek, akkor az állam elveszi tőled, és évente több millió forintot elkölt arra, hogy valaki másnál cipőt, ételt és tüzelőt vegyen neki. A családot magára hagyják, és senki nem tanul semmit az egészből. Ahelyett, hogy a szülőt támogatnák abban, hogy képes legyen maga ellátni a gyermekét. Ráadásul ezzel arra tanítjuk a családokat, hogy ez egy megoldási mód. Hogy ha ők nem tudnak gondoskodni a következő gyerekről, majd az állam megteszi, noha legalább olyan „rossz szülő”, hiszen nem tudja biztosítani a gyerekek érzelmi és fizikai biztonságát, megfelelő fejlődését sem.

Gy. Sz.: A nevelőszülői hálózat, a gyerekotthonok fenntartása sokkal drágább. Arról nem beszélve, hogy milyen életpálya következik utána – sok esetben hajléktalanság, munkanélküliség, droghasználat, prostitúció, ami szintén nem érdeke az államnak.

H. M.: A „Biztos Kezdet házak” azért jöttek létre Magyarországon is az angol modell nyomán, hogy a szülők a háromévesnél fiatalabb gyerekekkel közösen töltsenek időt egy barátságos helyen, ahol  találkozhatnak egymással és szakemberekkel, játszhatnak, van internet, lehet állást, képzést keresni, kapnak egy szelet vajas kenyeret, együtt főzhetnek, van egy mosógép, zuhany… Ezzel a rendszer azt üzeni: „ugyan nem tudok neked fürdőszobát építeni, de nem hagylak egyedül a problémáiddal”. Az anyák (apák, nagymamák) és gyerekek egy befogadó, barátságos helyen tölthetik el a nap egy részét, a gyerekek lemaradás nélkül kezdhetik az óvodát, iskolát, és egymást is tudják segíteni. Más kérdés persze, ha súlyos veszélyeztetésről van szó. Akkor azonnal be kell avatkozni, és fel kell mérni, mi a teendő azért, hogy a gyerek biztonságban legyen. De minden esetben tegyük fel a kérdést: minden megtörtént annak érdekében, hogy ne kelljen kiemelni azt a gyereket?

Gy. Sz.: A gyermekvédelem kétségtelenül a legrosszabb „szülő”. Elviszik a gyereket a családból, berakják az otthonba, ahol ugyanúgy nincs idő rendesen foglalkozni vele, sőt, lehet, hogy épp ott éri abúzus. És hiába kellett volna már törvény szerint bezárni az összes nagyintézményt, nincs elég nevelőszülő.

H. M.: A nevelőszülőség nagy elkötelezettség, napi huszonnégy óra háromszázhatvanöt napon keresztül, minimális térítéssel, ami évek óta nem emelkedik, és az ellátmány sem elégséges a gyerekek megfelelő gondozásához.

Az elmúlt években sok brutális gyermekbántalmazási bűncselekmény történt, gondoljunk csak az agárdi vagy gyöngyösi éheztetett gyerekekre, a szigetszentmiklósi áldozatokra vagy a bicskei nevelőotthonban történtekre. Az Országgyűlés ezekre reagálva módosította is a gyermekvédelmi törvényt (1997. évi XXXI. tv.). Ennek értelmében 2017 januárja óta a gyámhatósági eljárás során az együtt nevelkedő testvérek ügyét együtt kell kezelni. Veszélyeztetettség esetén a szülőt elővezethetik a gyámhatósági tárgyalásra ügyészi jóváhagyás nélkül is. Súlyos veszélyeztetésnek minősül, ha a gyermeket gondozó személy megtagadja az együttműködést a gyermekorvossal, a védőnővel vagy a bölcsődével, óvodával, iskolával. Az egészségügyi szolgáltatók kiemelt figyelmet kell, hogy fordítsanak a gyermekek egészségét veszélyeztető tényezők megelőzésére, felismerésére és megszüntetésére. Ugyanez természetesen a védőnőnek is joga és kötelessége.

Az új törvény

Gy. Sz.: Tűzoltás, kapkodó változtatások történnek. De annyit el kell ismerni, hogy legalább szembenéznek a rendszerszintű problémákkal. Csak sajnos az emberek nem bíznak a gyermekvédelmi rendszerben, és ez a törvény csak ront ezen. Már így sem merik mondani, ha problémájuk van, hiszen félnek, hogy kiemelik a gyereket.

H. M.: A védőnő eddig segítőként ment, mostantól azonban hatóságként fog, és akár rendőrt is hívhat. Ha nem tud bemenni egy házba, az önmagában súlyos veszélyeztetésnek minősül, és a gyámhivatal máris határozatot hozhat. Nem értem. Megfélemlítés és katonai módszerek hatására majd együttműködik a család? A védőnők felkészítése jelenleg nem alkalmas arra a feladatra, amire kötelezik őket, és éppen az a segítői szerepük sérül, ami olyan fontossá teszi ezt a foglalkozást. 

Gy. Sz.: Ráadásul korábban legalább három rossz szakember kellett ahhoz, hogy egy gyereket indokolatlanul kiemeljenek a családjából. Helyben, megyén és másodfokon. Amióta a családsegítőket és a gyermekjóléti szolgálatokat összevonták, elég egyvalakinek annak lenni, ő egyedül keresztül tudja vinni az intézkedést.

H. M.: Átgondolatlan, ötletszerű és szakszerűtlen, gyerek- és emberellenes intézkedések történnek sorra. Minden jogi és szakmai elvnek ellentmond, hogy a szakemberek névtelenül is jelezhetnek a gyermekjólétinek, gyámhatóságnak, nehogy bosszút álljanak rajtuk a családtagok. A segítő foglalkozás lényege a bizalmi kapcsolat, a kliensek megnyerése, a velük való együttműködés, nem a kijátszásuk. A rendszer maga követ el abúzust, hiszen esélyt sem ad érdemi segítségre, és arra tanítja a szakembereket, hogy őszintétlenek, szakszerűtlenek legyenek, ne a dolgukat végezzék. 

Gy. Sz.: Valójában a gyermekvédelmi törvény 1997-es elfogadása óta nem volt olyan, hogy rendelkezésre álltak volna a végrehajtáshoz szükséges feltételek. Így a segítő legalább annyira segítségre szorul, mint a kliensei. Nincsenek anyagi lehetőségei, eszközei… És akkor arról még nem beszéltünk, hogy van, aki térképész végzettséggel dolgozik a gyermekvédelemben. De más gond is van. A gyámhatóságoknál akár egy-két évre is elakad a határozathozatal, mert magukat védik, nem a gyereket, és nem vállalják a felelősséget a döntésükért. Az igazgatóhelyettes férje a házi gyerekorvos… és hasonlók. A bíróságok meg annyira túlterheltek, hogy egy ideiglenes hatályú intézkedésre is fél évet, évet kell várni, nonszensz.

Hogyan lehetne jobban?

Gy. Sz.: A magyar jogrendszerben nem egyértelmű, mi minősül gyermekbántalmazásnak. Mást mond az egészségügyi, a gyermekvédelmi, az oktatási törvény, mást a büntetőjog és a nemzetközi egyezmények. Mást jelent például a veszélyeztetés a gyermekvédelemben, és mást a büntetőjogban, amelyben például az érzelmi abúzus egyáltalán nem jelenik meg.

H. M.: A döntéshozók tegyék világossá a feltételeket: mikor lehet és kell beavatkozni a gyerek érdekében? Hol végződik és hol kezdődik a család, illetve az állam felelőssége? Tele vagyunk fel nem ismert, következmények nélküli bántalmazási esetekkel, és a felismertekre sincs gyógyír, a családjukból kiemelt gyerekek többsége sem kap semmiféle segítséget. Gyöngyösön például annak az orvosnak, aki azt mondta, hogy rendben van a gyerek, mielőtt éhen halt, szembe kellett néznie tettei következményeivel, megtanulni, mit jelent a Münchausen by proxy jelensége? Nem. 

Gy. Sz.: Jelenleg pedagógus, teológus, hittantanári és szociális végzettség számít szakirányúnak akkor, ha valaki gyermekotthonban szeretne nevelő lenni, ám ezekből a képzésekből sok speciális, a gyermekvédelemben szükséges tudás átadása hiányzik. Gyermekfelügyelőként viszont már OKJ-s képzéssel is el lehet helyezkedni, nincs pályaalkalmassági, sem egészségügyi alkalmassági követelmény. Tehát szinte bárki dolgozhat traumatizált gyerekek közelében, és akár újabb sérüléseket okozhat úgy, hogy még következménye sincs. Hatalmas a fluktuáció, és sajnos semmilyen nyomon követése nincs annak, hogy valaki a korábbi hasonló munkahelyein mit csinált, miért jött el, esetleg miért távolították el. (Már több törvénytervezet is készült, amely ezt az elképesztő helyzetet igyekszik megszüntetni – a szerk.)

Azért a borzalmas működési körülmények ellenére is azt látjuk, hogy sokan dolgoznak erőn felül, jó szakmai színvonalon, és sokan szenvednek a rendszer hibáitól. Mégsem hagyják ott a pályát, hanem próbálnak a saját lehetőségeik szerint a lehető legjobb szolgáltatást nyújtani. A gyermekvédelemről kialakult rossz kép viszont egyre bizalmatlanabbá teszi a családokat, félnek attól, hogy a gyermekvédelem megjelenése az életükben rosszat jelent, miközben sok esetben tényleg támogatást kapnának. Csak a hírek nem arról szólnak. És ha a szakemberek beleállnának a saját hibáikba, amikor arra van szükség, azzal többre mennénk.

H. M.: Soha ilyen kevés gyerek nem született, mint ma. Nem megítélni kellene azt, akinek három-négy-öt gyermeke van, hiszen minden gyerek egy potenciális csoda, és ha esélyt kapnak, azzal mindannyian nyerünk. A gyerek a legjobb befektetés az államnak, a közösségnek is, és ez nem csak a családok felelőssége. 

Így működik

Az alapellátás (családsegítő szolgálatok, gyermekjóléti szolgálatok, gyermekorvosok, védőnők, kórházi dolgozók, pedagógusok, oktatási-nevelési intézményekben dolgozó egyéb szakemberek) feladata többek között az, hogy jelezzék a hatóságok felé, amennyiben a gyermeken bántalmazás nyomait vélik felfedezni, vagy a gyermek elmondásából arra következtetnek, hogy a családban felmerülhet a bántalmazás lehetősége, vagy a gyermek alapszükségleteinek az ellátása (megfelelő lakhatás, étkezés, az egészséges fejlődéséhez szükséges feltételek, ruházat megléte) veszélybe kerül. Eljárási joga a hatóságoknak (gyámhivatalok, rendőrség) van. De felelőssége van az adott család közvetlen környezetének is (szomszédok, rokonok, hozzátartozók, a gyerekek barátainak szülei).

Minden gyermek – születését követően – bekerül az egészségügyi ellátórendszerbe, ahol a védőnő és a gyermekorvos dolga és kötelessége ellenőrizni azt, hogy a gyermek megfelelő körülmények (mind tárgyi, mind személyi feltételek!) közé kerül ki a szülészetről; ehhez a védőnő még a gyermek megszületése előtt kimegy a lakásra, és ott környezettanulmányt végez. Amennyiben a körülményeket nem találja megfelelőnek, akkor erről jelzést küld a családsegítő/gyermekjóléti szolgálatnak, akik felveszik a kapcsolatot a családdal, és megállapítják, hogy némi segítségnyújtással (tárgyi, felvilágosító, pénzbeli) javítható-e a helyzet. Amennyiben igen, akkor a családot továbbra is gondozzák, segítik. Ha a család nem hajlandó együttműködni, akkor ezt a hatóság felé kell jelezniük. 

Nincsenek konkrét definíciók arra vonatkozóan, hogy mik azok a „megfelelő, objektív tárgyi és személyi feltételek”. 

Kempf Zita

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805295
30 nap: 21213
24 óra: 804