Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtörtént - Egy apa szíve megszakadt

Mindenki el tudja képzelni, mit érez egy anya, akitől elveszik a gyermekeit. De miért olyan nehéz átérezni, hogy egy gyermekeit egyedül nevelő apa szíve is megszakad, ha elveszti a lányait? Egy ráckevei család megrázó története következik.

Azt gondoljuk általában, csak egy férfi lehet olyan kegyetlen, hogy gyermekeit is elhagyja, amikor kilép egy házasságból. Hiszen az anyai szív ilyet nem tehet. De a valóság sajnos nem igazolja az általánosítást. Képzeljünk el egy szép családot, boldog házasságot, ahol a szerelem gyümölcseként egymás után örvendhetnek a gyermekáldásnak, Isten ajándékaként négy csemetének. Aztán egy esős napon kiderül, nem is volt olyan nagy a boldogság, nem is volt olyan szép az élet, legalábbis az egyiküknek. És jön a nagy trauma, amikor se szó, se beszéd az anya lelép.

Lassan 7 évvel ezelőtt történt, hogy négy gyermek anyja kilépett az ajtón új kalandokat keresni. Majd hazatért, de éppen csak pár hétre, hogy a remények cserepeit, a gyermekek keserűségét és egy szerető férj megbocsátását hátrahagyva, viszont az összes pénzt elemelve, 2 teljes évre eltűnjön a családja életéből. A váláskor aztán önként az apára hagyja gyermekeit mondván az apánál vannak a legjobb helyen. A nagyobbak már csak-csak értették, talán tudták is, hogy ez fog következni, hiszen túl sokszor maradtak felügyelet, élelem és védelem nélkül, amikor apjuk tudta nélkül édesanyjuk a női kiteljesedést hajszolta, és hogy új életstílusába egyébként sem férnek bele a gyerekek. Ők már megértették azt is, mit jelent, ha 4 évig nem hiányoznak a szülőanyjuknak, mert 2 év után is csak hébe-hóba látogatta meg őket. Viszont a kisebbek, akik anyjuk elvesztésekor 7 évesek voltak, teljesen megtörtek. Bele is betegedtek, addigi szép tanulmányi eredményeik leromlottak, a diszlexia legsúlyosabb tünetei jelentek meg az ikerlányokon, ami, szakértők szerint akár az anyjuk elvesztése okozta traumának is betudható. Az anya nélküli csonka család szépen lassan beleszokott az életbe, az apa hivatásos szülői státuszban minden idejét a gyermekeinek szentelte. Szeretettel felvállalt apai kötelességgé váltak az anyai feladatok, szerepek is, kialakították mindennapi rendjüket, sőt mikor újra kiegészült a család egy elfogadó feleséggel és egy csöppnyi kistestvérrel, akár újra kialakulhatott volna a teljes harmónia is az ötgyermekes családban.

De 4 év után az anya gondolt egyet, és bár addig még a tartásdíj fizetésére sem fordított gondot - ami miatt a bíróság végrehajtást is elrendelt -, hirtelen követelni kezdett. Mindent, amit csak lehetett. Egy napon megjelent és elvitte az autót, amit távozta előtt pár hónappal az ő nevére vettek, de aminek részleteit ő nem tudta volna fizetni, ezért lemondott róla. Amikor már alig volt rajta tartozás, magához vette és azon nyomban, potom összegért eladta az élettársának, így, azóta a gyermekek gyalog járnak iskolába hóban, fagyban, rekkenő nyári hőségben és térdig érő sárban. Hirtelen a volt férjét agresszívnak állította be, és annak ellenére ostromolta a gyámhatóságot rágalmaival, hogy rendszerint éppen őt marasztalták el a kapcsolattartás szabályainak megszegése miatt, mert a kért havi egyetlen alkalmat sem tartotta be, vagy éppen kíséret nélkül küldte gyermekeit haza. A nagyobb gyerekek nem kértek az anyjukból, de a lázadó korban levő, tanulási nehézségekkel terhelt lányok hamar az anyai befolyás alá kerültek. Szerettek volna kitörni a következetes apai nevelésből egy könnyed, követelményektől mentes életbe, amit az anyjuk kínált fel nekik. Úgy tűnt, a gyermekek szolgálatában munkálkodó családsegítő szakember ezt nem támogatta, hiszen 2012. március 14-én együttműködési megállapodást írt alá az apával, és nyilatkozott arról, hogy nem tartja indokoltnak a gyermekeket kiszakítani a családból. 

Pedig egyetlen nappal korábban már gyökerestül fordult meg a világ Ráckevén. Akkor, amikor a gyermekek már több mint egy hónapja nem is a ráckevei iskolába jártak, 2012. március 13-án, ezen iskola gyermekvédelmi felelőse feljelentette az apát, a másnap készségesen „együttműködő” szakember pedig tanúsította vádjait a rendőrségen. A nyomozás vádemelésig sem jutott, hiszen semmilyen bizonyítékát nem találták, még a 2012. április 2-án bevont igazságügyi pszichológus szakértő segítségével sem annak, hogy az apa bármilyen módon veszélyeztetné a gyermekei életét vagy érzelmi, erkölcsi fejlődését, ezért 2012. július 11-én az eljárást megszűntették.

Ám ezt az a szakember, aki egyébként családlátogatásai alapján úgy ítélte meg, hogy nem kell a gyermekeket kiszakítani a családból, nem várta meg, javaslatára és a 13,5 éves kislányok kérésére, 2012. május 21-én, telefonon tudatták az apával, hogy a lányait ott azonnal elvették tőle, és az anyai nagymamánál helyezik el ideiglenes hatállyal. „A jegyző a határozatot fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította”, még csak arra sem méltatták az apát, hogy elbúcsúzhasson a lányaitól, a gyámhatóság saját költségén szállította el az ikreket Ráckevéről, bő 100 kilométerre. Fő indoknak pedig éppen az a rendőrségi eljárás szolgált, amit maga a szolgálat munkatársa forszírozott, a mellett, hogy egyébként „nem támogatta” a gyermekek kiemelését a családból, hirtelen viszont vizsgálat nélkül, úgy találta a jegyzővel együtt, hogy olyan mérvű a veszélyeztetés, ami nem tűr halasztást. A lányok kérése teljesült, állapították meg, csakhogy az anyai nagymama alkalmasságát és az általa biztosított körülményeket senki nem vizsgálta, és az anya nyújtotta „nevelés” - bár innentől egy településen fognak élni vele - kizárt, hiszen napi 8-10 órát dolgozik, és 2 órát utazik a munkahelyére oda és vissza is.

Bár az eddigi peres eljárás alatt a bíróság nem osztotta a gyámhatóságok apával szembeni felfokozott indulatait, ez sajnos nem változtat a tényen, hogy egy apa elvesztette két lányát, hogy azok a lányok már köszönni sem akarnak neki, hogy egyikük 19 évesnek kiadva magát keresi az interneten férfiak társaságát, hogy korábbi barátaikkal, rokonaikkal semmilyen formában nem tartják a kapcsolatot, és legfőképp, hogy egy apai szív megszakadt. De úgy tűnik, hiába a szülői fájdalom, keservének hangját senki sem akarja meghallani, akik eddig elismerték, most elfordulnak tőle, és ha egy határozat már megszületett, hát mindenki inkább azt próbálja igazolni, mint egy apa szeretetét meglátni.

De hagyjuk meg a végső szót a bíróságnak, és bízzunk benne, hogy a mocskos szavak, az alaptalan rágalmak és a hamis vádak a porba hullanak.

Heiling-Koltai Beáta

Szerkesztői megjegyzés:

Milyen indok vezérelhet egy családsegítőt, aki azon a napon (2012. március 14.) amikor egy nappal a saját maga forszírozott feljelentés után aláíratja az apával azt az együttműködési megállapodást, ahol nem javasolja a gyermekek kiszakítását a családból, ugyanazon a napon levelet küld a gyámhatóságnak, a rendőrségi eljárásra hivatkozva - amit később bűncselekmény hiányában lezártak és ahol a pszichológus úgy nyilatkozott, hogy az egyik kislány még csak meg sem említette az apját, a másik pedig egyszerűen „nehéz esetnek” titulálta őt -, hogy terjesszék ki a vizsgálatot a család összes kiskorú gyermekére súlyos erkölcsi és érzelmi veszélyeztetés gyanúja miatt?

Megjelent: 2013. 01. 11. Kis-Duna Menti Hírhatár Online

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1804500
30 nap: 21391
24 óra: 604