Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtörtént - A gyámhivatal nem tudta, hogy az egyik szülő a munkatársa

Két év, érdemi döntés nélkül, majd az eljárás a gyámhivatal részéről felfüggesztésre került egy kapcsolattartás végrehajtása ügyben. Két év, mikorra elámult a gyámhivatal azon a tényen, hogy a kapcsolattartást akadályozó szülő tulajdonképpen a saját munkatársa. Két év, mikorra a gyermek nem bírta tovább, és elköltözött az akadályozó szülőtől. …. Eljáró gyámhivatal: Szigetszentmiklós.

Részletek az alapvető jogok biztosának jelentéséből:

A panaszos édesapa az 1997-ben született fiával, valamint a 2001-ben született lányával való kapcsolattartása ügyében kérte a segítségemet. A beadvány szerint a panaszos 2012. november 27-én a gyermekeivel való kapcsolattartás végrehajtását kérte a Pest Megyei Kormányhivatal Szigetszentmiklósi Járási Hivatal Járási Gyámhivatalától (a továbbiakban: gyámhivatal). Az ügyben érdemi döntés nem született, de a hatóság 2013. augusztus 15-én kelt végzésével – a mediációs eljárásra tekintettel – az eljárást négy hónapra felfüggesztette.

A panaszos 2013. november 28-án bejelentette a mediációs eljárás befejezését és kérte a végrehajtási eljárás folytatását, azonban beadványa hivatalomhoz való benyújtásáig (2014. január 27.) a hatóság nem döntött. A panaszos 2014. január 22-én fiával személyesen ment el a gyámhivatalba. Tájékoztatták a hatóságot arról, hogy a fiú összeveszett az édesanyjával és az ő hozzájárulásával a panaszoshoz költözött. A panaszos sérelmezte, hogy az ügyintéző megalázó módon bánt velük, és nem kaptak tájékoztatást a jogi lehetőségekről sem.

A panaszos kifogásolta azt is, hogy a gyámhivatal vezetője – annak ellenére, hogy már 2013 júniusában tudomása volt arról, hogy a gyermek anyja a gyámhivatallal egy épületben lévő intézményben dolgozik – csak ekkor közölte vele, hogy elfogultság miatt hatósága kizárását kérte.

A beadvány alapján felmerült az Alaptörvényben nevesített jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelménye, a tisztességes eljáráshoz való jog, továbbá a gyermekjogok sérelmének gyanúja, ezért az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (Ajbt.) 20. § (1) bekezdése alapján vizsgálatot indítottam. A panaszban foglaltak – különös tekintettel az eljárás elhúzódása okának – vizsgálatára és a szükséges intézkedések megtételére az első fokú gyámhivatal felügyeletét ellátó Pest Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatalának (a továbbiakban: szociális és gyámhivatal) vezetőjét kértem.

A szociális és gyámhivatal szerint a gyámhivatal eljárása során törekedett a szülők közötti megegyezésre. Ennek érdekében a panaszos 2012. november 27-én kelt végrehajtási kérelmét követően – a szülők és a gyermekek meghallgatása után – mediátor bevezetését javasolta. A szülők nyilatkozattételre való felhívásakor, nyilatkozataik értékelésekor, a szülők a mediátor személyére vonatkozó javaslatainak beszerzésekor az ügyintézési határidő már többszörösen eltelt. Ezen már nem változtatott az a tény sem, hogy a mediátor bevezetésétől rendelkező döntéssel (2013. augusztus 15.) az addig folyamatban lévő végrehajtási eljárások ügyintézési határideje állt. Miután a panaszos a mediátori eljárás folytatását visszautasította, újabb végrehajtási eljárásokat indított a mediátori eljárások alatt, illetve az ezt követően elmaradt kapcsolattartások miatt.

A szociális és gyámhivatal álláspontja szerint a kapcsolattartást a szabályozottak szerint be kell tartani, a gondozó szülőnek pedig fel kell készítenie a gyermekeket a kapcsolattartásra. Ugyanakkor az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményét, érdekeit is figyelembe kell venni, ehhez azonban nélkülözhetetlen a szakértői vélemény beszerzése. Ez esetben a szakértői vélemény hiánya azt eredményezte, hogy az eljáró hatóság a tényállást nem tudta tisztázni, így érdemi döntéseket sem tudott hozni, közben az ügyintézési határidőt többszörösen túllépte.

A gyámhivatal vezetője 2013. január 22-én kelt felterjesztésében kérte hatósága kizárását az ügyintézésből. Kérelmét azzal indokolta, hogy a gyermekek édesanyja munkavégzésének helye megegyezik a gyámhivataléval. A gondozó szülő munkahelye nem tartozik a gyámhivatal szervezeti egységhez, de ugyanabban az épületben működik. A gyámhivatal vezetője jelezte azt is, hogy erről korábban nem volt tudomása. A szociális és gyámhivatal vezetője megállapította, hogy az elsőfokú gyámhivatal kizárása indokolt, mert azáltal, hogy a gondozó szülő munkahelye egy épületben van a gyámhivatallal, és erről a gyámhivatali ügyintézők tudomást szereztek, megalapozza az elsőfokú gyámhivatal elfogultságának a vélelmét, amely veszélyezteti az ügy tárgyilagos, jogszabályszerű intézését, eljárások lefolytatását és a szükséges döntések érdemi meghozatalát. Erre tekintettel a PEC/001/608-7/2014. számú döntésével a gyermekek lakóhelyéhez legközelebbi gyámhivatalt jelölte ki az elsőfokú eljárások lefolytatására.

Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság az állam kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. [Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat]

Az Alaptörvény XXIV. cikke kinyilvánítja a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság döntéseiben felhívta a figyelmet arra, hogy a jogállamiságnak számos összetevője van. Irányadó alkotmánybírósági tézis, hogy a jogállamiság elvéből folyó egyik legfontosabb alapkövetelmény a közhatalom, a közigazgatás törvény alá rendeltsége: a közhatalommal rendelkező szervek a jog által megállapított működési rendben, a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki tevékenységüket.

A közigazgatás törvényessége akkor valósul meg, ha jogilag szabályozott eljárási keretek között működik, a jogkorlátozásra adott felhatalmazást pedig törvényi szinten pontosan kell meghatározni. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá, hogy a kiszámíthatóság – beleértve az egységes jogalkalmazást – és az eljárási garanciák biztosítása szorosan összekapcsolódik az egyes alanyi alapjogok, szabadságjogok védelmével, mintegy kölcsönösen feltételezik egymást.

Az ügyfél közigazgatási határozathozatalra vonatkozó joga nem tehető függővé attól, hogy a közigazgatási szerv milyen időpontban hajlandó dönteni a hatáskörébe utalt ügyben. A közigazgatásnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a hatáskörébe utalt ügyben, az erre megszabott idő alatt érdemi döntést hozzon. A közigazgatási eljárás nem nélkülözheti a kötelező ügyintézési határidőket.

A gyermek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése deklarálja.

A gyermeket főszabályként minden olyan alapvető jog megillet, mint bármely más embert, de ahhoz, hogy a jogok teljességével képes legyen élni, biztosítani kell számára az életkorának megfelelő minden feltételt a felnőtté váláshoz. Erre tekintettel kifejezetten a gyermekek jogaként rögzíti a törvény a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemre és gondoskodásra való jogot. E védelemre és gondoskodásra a gyermek mindenkivel szemben igényt tarthat.

Az Alkotmánybíróság a 114/2010. (VI. 30.) határozatában hivatkozta a gyermekek védelmével kapcsolatos jogszabályok főbb vonásaival kapcsolatos megállapításait: Eszerint a gyermekek védelmének alkotmányos alapja az Alkotmány 67. §, eszerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. A védelem és gondoskodás – a 67. § (1) bekezdésében szereplő sorrend alapján – a család, az állam és a társadalom kötelessége. Az Alkotmánybíróság szerint az állam szerepe a gyermekek védelmében és a róluk való gondoskodásban az, hogy meghatározza a gyermekek alapvető jogai érvényesítésének garanciáit, létrehozza és működtesse a gyermekek védelmét biztosító intézményrendszert.

A Ket. 33. §-a alapján az első fokú döntést az eljárás megindulásától számított huszonegy napon belül kell meghozni és gondoskodni a döntés közléséről. Ha jogszabály ezt nem zárja ki, az ügyintézési határidőbe – egyebek mellett – nem számít be a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő, az eljárás felfüggesztésének, valamint a szakértői vélemény elkészítésének időtartama. A Ket. vonatkozó rendelkezése szerint a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A Ket. a szakértői véleményt a bizonyítékok között nevesíti. [Ket. 50. § (1), (4), (5) és (6) bekezdés, 58. § (1) bekezdés a)] Szakértői véleményt akkor kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges.

A Gyvt. 128. § (1) bekezdése alapján a gyámügyi eljárásban – egyebek mellett – meg kell hallgatni a szülőt, a korlátozottan cselekvőképes gyermeket, az ítélőképessége birtokában levő cselekvőképtelen gyermeket. A meghallgatást akkor lehet mellőzni, ha a meghallgatás miatti késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.

Megállapítható, hogy a gyámhivatal a végrehajtási eljárás során a szülőket a korlátozottan cselekvőképes, valamint az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meghallgatta, a kapcsolattartási konfliktusok rendezése érdekében mediátor bevezetéséről rendelkezett, a tényállás teljes körű tisztázása érdekében szakértőt azonban nem rendelt ki.

Összességében az eljárás jelentős mértékű elhúzódása és az érdemi döntés hiánya visszásságot okozott a jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményével, valamint a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben. A jogerős és végrehajtható döntések hiánya pedig közvetlenül veszélyezteti a gyermek kapcsolattartáshoz fűződő jogát is.

A visszásság megállapítás mellett megjegyzem, hogy a kapcsolattartási ügyekben folytatott eljárásokban, amikor mindkét szülő a másik szülő veszélyeztető magatartását hangsúlyozva folyamatos bizonyítási eljárást (tanúk meghallgatása iratok, beszerzése stb.) indítványoz, valamint az eljárás szempontjából irreleváns nyilatkozatokat és kéréseket terjeszt elő, az eljáró hatóság a gyermek legjobb érdekét szolgáló döntését – a rendelkezésére álló határidőben – a tényállás teljes körű tisztázása nélkül tudja csak meghozni.

A gyámhivatal kizárására alapot adó értesülés tekintetében a panaszos és a gyámhivatal vezetőjének tájékoztatása között ellentmondást észleltem. Ezen ellentmondásokat azonban ombudsmani eszközökkel nem állt módomba feloldani, ugyanis a hatáskörömet meghatározó jogszabályi rendelkezések értelmében olyan alakszerű bizonyítási eljárást, amely a bíróság, illetve más hatóság előtt lehetséges, nem végezhetek. Az előzőekre tekintettel, ezzel összefüggésben alapvető joggal összefüggő megállapítást sem tehetek. Végül – hangsúlyozva, hogy a hatáskörömet szabályozó törvény vizsgálati lehetőségemet a hatóságokra korlátozza, intézkedési lehetőségem magánszemélyekkel szemben akkor sincs, ha a rendelkezésemre álló adatok alapján a gyermek alapvető jogainak érvényesülését magánszemély sérti, vagy azok érvényesülését gátolja, mint a gyermeki jogok érvényesülésért (is) felelős ombudsman elengedhetetlennek tartom felhívni a figyelmet az alábbiakra.

A Gyermekjogi Egyezmény, az eljárás megindulásakor hatályos Csjt, valamint a jelentésem írásba foglalásakor már hatályba lépett új Ptk. egyaránt rögzíti a gyermek jogát a különélő szülőjével való közvetlen és személyes érintkezéshez. A hivatkozott jogszabályok alapján a különélő szülő nem csupán jogosult, de köteles is a gyermekével való kapcsolattartásra. A gyermeket gondozó szülőt pedig kötelezi a zavartalan kapcsolattartás biztosítására.

A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel mutatott rá – [17. számú Irányelv a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról] – hogy a házasság felbontásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért. A házasság felbontása ennélfogva nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek törekednie kell a szülő-gyermeki kapcsolat fenntartására, mert a gyermek érdekében az áll, ha továbbra is maga mellett tudja mindkét szülőjét. A gyermeknek az egyik szülőnél történt elhelyezése nem érinti a másik szülőnek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket rendszeresen látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa.

Álláspontom szerint a kapcsolattartás a különélő szülők közötti kommunikáció, a gyermek érdekében való közös gondolkodás, együttműködés nélkül nem lehetséges. A gyermekkel életvitelszerűen együtt élő szülőt fokozott felelősség terheli a tekintetben, hogy a gyermek ne idegenedjen el másik szülőjétől. A különélő szülő felelőssége pedig, hogy a kapcsolattartás jogát a gyermek fejlődését elősegítve gyakorolja. A gyermek fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy mindkét szülőjével megfelelő kapcsolatban legyen, ennek hiánya, illetőleg a kapcsolattartási konfliktusok miatt folyamatos – olykor éveken át tartó – hatósági, bírósági eljárások akár az egész életére kiható mély lelki válságot okozhat. Mindez egyaránt érintheti a gyermek lelki egészségét, erkölcsi fejlődését a szociális készségeinek kialakulását.

Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglalt, a gyermek gondoskodáshoz és védelemhez való jogának biztosítása elsődlegesen a szülők kötelezettsége. Álláspontom szerint a felhívott alapjog érvényesülése szempontjából a szülők együtt/vagy különélése nem bír jelentőséggel, a családi élethez fűződő jog érvényesülését a szülők párkapcsolata megszűnését követően a szülő és a gyermek számára egyaránt biztosítani kell, melyért a kapcsolattartásra jogosult és kötelezett szülő egyaránt felelős.

AJB 650-2014. sz. Jelentés

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805295
30 nap: 21213
24 óra: 804