Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekek száma a szakellátásban

Az ezredforduló óta a harmadik legnagyobb számú beáramlás történt 2011-ben, közvetlenül a 2010-es rekordév után. A bekerülők kiemelkedően magas száma 2011-ben másodszor terhelte meg a befogadásban, elhelyezésben és kigondozásban érintett szakszolgáltatásokat. A kiskorúak beáramlásában 2010 után ismét nőtt a 6 éven aluliak száma, és tovább nőtt a nagykamaszok eddig is erős beáramlása, a 6-13 évesek száma viszont csökkent, tovább csökkentve a széles korhatárú, „családias” ellátás körét a gyermek- és lakásotthonokban. A beutalásban tovább nőtt a fővárosi kerületi gyámhatóságok dominanciája. A szakellátást érő beutalási problémák forrása tehát a kerületekben van. A fő bekerülési okok között nőtt a bántalmazás-veszélyeztetés és az ellátás elégtelensége, csökkent viszont a beutaltak saját magatartászavarainak aránya.

A beutaltak elhelyezésének és kigondozásának egy része második éve húzódik át a következő évre a nagyszámú beáramlás nagyobb időigénye miatt. A fő befogadó helyek erőfeszítései ezzel együtt megakadályozták, hogy az ellátottak száma jelentősen nőjön az erős beáramlás következtében.

A kiskorúak kiáramlásban 2011-ben is a rövid idejű ellátásból való kikerülés dominált. Érvényesült az a fontos érdek, hogy a családba (vissza)kerülésre esélyes kiskorúakat minél rövidebb időn belül ki kell gondozni a szakellátásból. A nagykorúan kikerülők közel fele ugyanakkor 4, negyedük 2 évnél rövidebb idejű ellátásból került ki, azaz 14, illetve 16 éves kora után került be a szakellátásba. Az ő esetükben a szakellátásra hárul az önálló felnőtt életre való felkészítésükben való közreműködés alapjában nem gyermekvédelmi jellegű feladata is, amelyre igen kevés idő, és amelyhez igen kevés eszköz áll a szakellátás rendelkezésére. Ez szükségessé teszi a szakellátás feladatainak, eszközrendszerének, ellátási kínálatának az újragondolását a kamaszkorban bekerülő kiskorúakkal kapcsolatban.

Az ellátottak száma 2011. december 31-én 2 892 fő volt, 22 fővel kevesebb, mint egy évvel korábban, és 46 fővel kevesebb a megelőző öt év átlagánál. Ez azt sugallja, hogy folytatódik a szakellátás igénybevételének csökkenése a fővárosban. A 2011. december 31-én ellátásban részesültek 53 százaléka (1 533 fő) fiú, 47 százaléka (1 359 fő) pedig lány volt. A fiúk száma 18 fővel több, a lányoké pedig 36 fővel kevesebb volt az előző évinél. Ezzel a nemek arányának kiegyensúlyozottsága csekély mértékben, egy százalékkal romlott. Az ellátottak közül 2 305 fő (79,7%) kiskorú, 587 fő (20,3%) pedig utógondozói ellátott volt. Folytatódott és felerősödött tehát az utógondozói ellátottak számának egy éve kezdődött csökkenése (2011-ben 43 fővel), amelyet most nem tudott ellensúlyozni a kiskorúak számának 21 fős növekedése. A kiskorúak száma így meghaladta a 2008-as számot is.

Az összes ellátott közti arányuk azonban több mint 10 éve nem volt ilyen magas, mert az utógondozói ellátottak száma és aránya az ezredforduló óta nem volt még ilyen alacsony. A kiskorú ellátottak közt 1 208 (52,4%) fiú, 1 097 (47,6%) pedig lány volt. A fiúk száma 38 fővel volt több, a lányoké 17 fővel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. Az utógondozói ellátottak közt 325 fő (55,4%) volt fiú, 262 fő (44,6%) pedig lány. A fiúk száma 23, a lányoké 20 fővel kevesebb volt az előző évinél, tehát az utógondozói ellátottak között megmaradt a fiúk korábbi túlsúlya. A fiúk 79, a lányok 81 százaléka volt kiskorú.

A kiskorú ellátottak életkori összetételét a legalább 10 évesek kétharmados túlsúlya jellemezte. A 10 éven aluliak korosztálya (779 fő) az ellátottak 27 százalékát, a kiskorú ellátottak harmadát (33,8%) tette ki. A legalább 10 éves kiskorúak száma (1 526 fő) az ellátottak bő felét (52,8%), a kiskorúak kétharmadát (66,2%) képezte. A kiskorúak 21 fős létszámnövekedése mögött a 10 éven aluliak számának 5 fős csökkenése, a másik korosztályénak pedig 26 fős növekedése rejtőzik. Ezzel a legalább 10 évesek 2010-ben valamelyest enyhült kétharmados túlsúlya ismét erősödött, további komoly feszültségeket okozva az ellátási kínálatban. Mindkét korosztályban a fiúk túlsúlya érvényesült, a 10 éven aluliak körében valamivel erősebben (53,5%), mint az idősebbek között (51,8%). A 10 éven aluliak 5 fős csökkenése a fiúk 26 fővel nagyobb és a lányok 31 fővel kisebb számát takarja. A legalább 10 évesek közt a fiúk száma 12, a lányoké viszont 14 fővel volt több, mint 2010. december 31-én. A kiskorú fiúk közt a 10 éven aluliak aránya volt nagyobb (34,5% a lányok 33,0%-ával szemben), a lányoknál pedig a legalább 10 éveseké (67,0% a fiúk 65,5%-ával szemben).

Ennek megfelelő volt a kiskorúak korcsoportos összetétele. A 0-2 évesek (193 fő) a kiskorúak bő 8 százalékát (8,4%) tették ki, a 3-5 évesek (227 fő) a 10, a 6-9 évesek (359 fő) a 16, a 10-13 évesek (530 fő) a 23, a 14-17 évesek (996 fő) pedig a kiskorúak 43 százalékát képezték. A 0-2 évesek 8, a 3-5 évesek 4, a 14-17 évesek pedig 44 fővel voltak többen, ezzel szemben a 6-9 évesek 17, a 10-13 évesek 18 fővel voltak kevesebben, mint egy évvel korábban. A 10-13 éves kiskamaszok kivételével a fiúk túlsúlyban voltak minden életkori csoportban. A fiúk és a lányok életkori megoszlásában nem volt lényegesnek tekinthető különbség.

Az 587 fő utógondozói ellátott bő 22 százalékát (22,3%) képezték a tárgyévben nagykorúvá váltak (131 fő), 41 százalékát a 19-20 évesek (240 fő), és 37 százalékát a 21-24 évesek (216 fő). A 18 évesek száma 13, a 19-20 éveseké 6, a 21-24 éveseké pedig 24 fővel kevesebb volt az előző évinél.

Az új utógondozói ellátottak számának folytatódó csökkenése, úgy tűnik, a gondozási helyek növekvő óvatosságát jelzi az utógondozói ellátás vállalásával szemben. A 20 éven felüliek számának a várakozásoktól elmaradó 24 fős csökkenése viszont azt sugallja, hogy a gondozási helyek ragaszkodtak a továbbra is ellátásra szoruló ellátottjaikhoz. Évjáratok szerint a 17 évesek voltak a legtöbben (287 fő, 9,9%). A nemek összességében kiegyensúlyozott aránya mögött hektikusan alakuló erős különbségek találhatók, ha évjáratonként vizsgáljuk a nemek arányát. A lányok túlsúlya érvényesült az 5, 9-10, 12 és 16, éves kiskorúak és a 18 és 24 évesek közt, a fiúké a többi évjáratban (az egyenlő számú 3 évesek kivételével).

A fővárosi gyermekvédelmi szakellátásban ellátásban részesülők száma – a december 31-i létszámok tanúsága szerint – folyamatosan csökkent: a 2003-as 3 114 főről a 2009-es 2 845 főre. Ezt a 269 fős (8,6%-os) csökkenést módosította a 2010-es 60 fős létszámnövekedés, amelyet azonban ismét – csekély (22 fős) – csökkenés követett 2011-ben. Az év végi létszámadatok alapján tehát továbbra sem lehet választ kapni arra a kérdésre, hogy mi várható a gyermekvédelmi szakellátás igénybevétele tekintetében a fővárosban. Valószínűnek látszik, hogy a létszám 2010-es és 2011-es alakulása csak a több éves csökkenés 2009-es megugrását fékezte vissza a korábbi ütemre. A 2011. december 31-i létszámadatok összevetése a 2006-2010 közti öt év átlagával azt mutatja, hogy az ellátottak 2011. évi létszáma 46 fővel (1,6%-kal) elmarad az előző öt év átlagától. Ezen belül viszont a kiskorúak száma 2011-ben 16 fővel (0,7%) magasabb, az utógondozói ellátottaké viszont 62 fővel, szűk 10 százalékkal alacsonyabb volt a megelőző öt év átlagánál. Az előbbi különbség a szakellátás iránti igény enyhe bővülését sugallja a kiskorúak körében. Az utóbbi különbség részben az utógondozói ellátásra vonatkozó jogszabályváltozásra, részben a gondozási helyek óvatosabb kötelezettségvállalására vezethető vissza.

A kiskorú ellátottak számának növekedése a 10 éven aluli korosztályban jelentkezik.

Az eddigieknél markánsabb különbséget mutat a kiskorúak korcsoportos megoszlásának összevetése. A 6 éven aluliak mindkét korcsoportjának 2011-es létszáma jelentősen (20, illetve 16 fővel), együttesen közel 10 százalékkal meghaladta a korábbi öt év átlagát. A legalább 14 éveseké szintén jelentősen (58 fővel, 6,2%-kal) magasabb volt. A 6-13 évesek mindkét korcsoportjának száma viszont ugyancsak jelentősen (20, illetve 58 fővel), együttesen 8 százalékkal a korábbi öt év átlaga alatt maradt. Ez azt sugallja, hogy a szakellátás iránti igény dinamikusan nő a 6 éven aluliak, mindenek előtt a 3 éven aluliak, továbbá a legalább 14 éves kiskorúak, ellenben jelentősen csökken az „általános iskolás” korúak (6-13 évesek), különösen a 10-13 éves „kiskamaszok” körében. Ez növeli a szakellátás „polarizálódását” a kiskorúak legfiatalabb és legidősebb korcsoportjai „javára”, és tovább növeli az ellátórendszert terhelő feszültséget.

Az utógondozói ellátás hosszabb távú csökkenését vetíti előre az a tény, hogy a 18 éves, új utógondozói ellátottak 2011 december 31-i létszáma jelentősen, 26 fővel (16,6%-kal) elmaradt az előző öt év átlagától. Nem az okozza ezt a csökkenést, hogy csökkent volna azok száma, akiknek a gyámhivatalok csak a nagykorúvá válás miatt szűntették meg a beutalásukat. Az ok az, hogy kevesebben válnak közülük utógondozói ellátottakká, illetve kevesebben maradnak utógondozói ellátásban a tárgyév utolsó napjáig. A 19-20 évesek létszáma nem csökkent számottevően, ebben a korcsoportban tehát nem erősödött az utógondozói ellátásból való lemorzsolódás. A 20 éven felüliek létszámának jelentős, 33-34 fős (13,4%) csökkenése egyértelműen a jogszabályváltozás következménye. A fenti megállapítások „leolvashatók” az ellátotti létszámokat évjáratok szerint összehasonlító grafikonon is. A 2011-es létszám kék „fala” azokban az életkori csoportokban nő az előző ötéves átlagot mutató bordó „fal” fölé, amelyekben nőtt a szakellátás igénybevétele 2011-ben. A bordó színű fal pedig ott látszik ki a kék mögül, ahol az igénybevétel csökkent, illetve (az utógondozói ellátás esetében) a lemorzsolódás nőtt.

A fenntartók szerinti elemzés fő kérdése az, hogy a szakellátásban érthetően domináló Fővárosi Önkormányzat mellett hogyan alakul a civil szervezetek fokozatosan növekvő részaránya. A szakminisztérium részaránya ugyanis nem haladja meg az 1 százalékot a fővárosi szakellátott kis- és nagykorúak ellátásában. A 2011. december 31-én ellátásban részesültek 85 százaléka, 2 473 fő a Fővárosi Önkormányzat, 14 százalékuk, 393 fő civil szervezetek, további 1 százalékuk (26 fő) pedig a szakminisztérium által fenntartott gondozási helyeken részesült ellátásban. A Fővárosi Önkormányzat által fenntartott ellátó hálózat abszolút dominanciája mellett tehát a civil szervezetek által fenntartott hálózatok is jelentős szerephez jutottak.

A civil szervezetek által fenntartott gondozási helyeken az ellátottak átlagosnál (79,7%) jóval nagyobb része, 86 százaléka volt kiskorú, amíg a fővárosi hálózatban ez csak 78,5 százalék volt.

Ennek megfelelően a kiskorúak 15, az utógondozói ellátottaknak azonban csak bő 9 százaléka (9,4%) volt civil fenntartású gondozási helyek ellátásában 2011. december 31-én, a Fővárosi Önkormányzat 84, illetve 90 százalékos dominanciája mellett.

Korosztályok és korcsoportok szerint elemezve a különböző fenntartású hálózatokat a 10 éven aluliak a fővárosi fenntartású gondozási helyeken ellátott kiskorúak 32, a civil hálózatokban a kiskorúak 45 százalékát tették ki. A csecsemőkorúak (0-2 évesek) aránya a fővárosiaknál 9, a civileknél 6 százalék, az óvodás (3-5 évesek) és a „kisiskolás” (6-9 évesek) korcsoport aránya a civil hálózatokban (14,2 és 24,3%) több mint másfélszerese a fővárosi hálózatbeli arányuknak (9,2 és 14,2%). A 10 éven felüli korosztályban a 10-13 évesek még a civil hálózatokban voltak többségben (25,4% a „fővárosi” 22,8%-kal szemben), a legalább 14 évesek azonban már a „fővárosi” hálózatban voltak erős túlsúlyban: ott a kiskorúak 45 százaléka, a civileknél csak 30 százalékuk volt ilyen korú.

A civil hálózatokban ellátottak korcsoportos összetételét tehát kiegyensúlyozottnak lehet tekinteni, amely lehetővé teszi a családpótló jellegű, széles korhatárú gondozási egységekkel működő ellátás-gondozás megvalósítását az ellátottak túlnyomó többsége számára. Mivel túlnyomóan nevelőszülői családokról van szó, ez teljesen rendben lévőnek tekinthető. A fővárosi önkormányzat által fenntartott ellátó hálózatban azonban csak az ellátottak kisebb részére terjedhet ki ez az általam „családpótló” jellegűnek nevezett ellátási-gondozási típus az ellátottak torz, rendkívül kiegyensúlyozatlan korcsoportos összetétele miatt.

A kiskorú ellátottak életkori összetétele majdnem olyan kiegyensúlyozott a fővárosi önkormányzat által fenntartott nevelőszülői hálózatokban, mint a civil hálózatoké. (Az összehasonlítást a különleges ellátást igénylő 0-2 éves korcsoport nélkül végeztük el, mert a csecsemőkről való gondoskodás különleges terhet jelent az ellátó hálózatra. Mellesleg ez a teher a civil hálózatokban a kiskorú ellátottak 7 százalékát, a fővárosi fenntartású nevelőszülői hálózatokban pedig 12 százalékukat tette ki.)

Az ellátottak 29 százaléka (833 fő, 28,8%) volt nevelőszülői családban, 71 százalékuk (2 059 fő, 71,2%) pedig gyermekotthoni jellegű elhelyezésben 2011, december 31-én. A nevelőszülői ellátottak 59 százaléka (492 fő, 59,1%) a Tegyesz két – hivatásos és hagyományos – nevelőszülői hálózatában, 41 százalékuk (341 fő, 40,9%) pedig civil nevelőszülői hálózatok gondozásában volt. A gyermekotthoni jellegű intézményekben elhelyezett 2059 fő szűk 61 százaléka (1247 fő, 60,6%) általános gyermek- és lakásotthonokban, 23 százalékuk (476 fő, 23,1%) különleges gyermek- és lakásotthonokban, 7 százalékuk (153 fő, 7,4%) utógondozó otthonokban és külső férőhelyeken, bő 4,5 százalékuk (93 fő) speciális gyermek- és lakásotthonban, további 4 százalékuk (90 fő, 4,4%) pedig a Tegyesz befogadó otthonaiban lakott. A különleges gyermekotthonokban ellátottak közül 297 fő fogyatékkal élők gyermek- és lakásotthonaiban, 134 fő 3 éven aluliakat befogadó gyermekotthonban, 45 fő pedig egészségügyi gyermekotthonban volt elhelyezve.

A kiskorú ellátottak 30 százaléka élt (önkormányzati és civil fenntartású) nevelőszülői családokban (688 fő, 29,8%), 46 százalékuk gyermek- és lakásotthonokban (1060 fő), 8 százalékuk fogyatékkal élők (195 fő), 6 százalékuk 3 éven aluliak (134 fő), további 2 százalékuk (45 fő) beteg gyermekek egészségügyi különleges gyermekotthonaiban, 4 százalékuk (93 fő) speciális gyermek- és lakásotthonokban, és további 4 százalék (90 fő) a Tegyesz befogadó otthonaiban részesült ellátásban. Az utógondozói ellátottak 25 százaléka nevelőszülőknél (145 fő), 32 százalékuk (187 fő) gyermek- és lakásotthonokban, 26 százalékuk (153 fő) utógondozó otthonokban és férőhelyeken, 17 százalékuk (102 fő) különleges gyermek- és lakásotthonokban élt.

A kiskorú ellátottak korcsoportos összetételében a legnagyobb különbség hagyományosan a nevelőszülői hálózatok és a gyermekotthoni jellegű intézmények között van. A gondozottak életkori szerkezet a nevelőszülői hálózatokban nem tud maradéktalanul igazodni a gyermekvédelmi szakellátás iránt a beáramlás által kifejezett igényhez, működése igényli az ellátottak kiegyensúlyozott életkori szerkezetét. Az egyes korcsoportok beáramlás által közvetített túlsúlya a gyermekotthoni jellegű intézményekben ellátott kiskorúak életkori szerkezetét torzíja. Ez a tény 2011-ben is világosan jellemezte a fővárosi gyermekvédelmi szakellátást. A nevelőszülői családok és a gyermekotthoni jellegű intézmények, ezen belül a legnépesebb „általános” gyermek- és lakásotthonok adatai közti különbség élesen mutatja ezt. A nevelőszülői családokban csak a gondozási helyek számára különleges terhet jelentő 0-2 éves korcsoport aránya (9,6%) marad lényegesen a másik négy korcsoporté és az elméletileg átlagos 20 százalék alatt. A gondozásnevelés számára más értelemben különös nehézséget hordozó 14-17 éves korcsoport aránya itt nem éri el a 25 százalékot. A gyermekotthoni jellegű intézményekben azonban ez a korcsoport meghaladja az ellátottak több mint felét, a 10 éven felüli korosztály pedig közel háromnegyedét (73,7%), az alaptípust jelentő, a gondozottak közel felét ellátó gyermek- és lakásotthonokban pedig a 14-17 évesek a kiskorúak 53 százalékát, a 10 éven felüliek pedig a 80 százalékukat. Ez azt jelenti, hogy a Gyermekvédelmi Törvény alkotói által „családias” körülmények között, széles korhatárú gyermekcsoportokban elgondolt „családpótló” gondozás-nevelés a legjobb szándékkal is csak a kiskorú ellátottak 20-25 százalékára tud kiterjedni.

A különböző típusú gondozási helyek korcsoportos összetétele egyébként nem mutatott semmilyen meglepő, váratlan jellemzőt 2011. december 31-én. (Természetesen a 3 éven aluliakat befogadó különleges gyermekotthonban – rendeltetésének megfelelően – a 0-2 éves korcsoport 77 százalékos túlsúlya érvényesült, és az 5 éven felüliek aránya 1,5 százalék volt.) A 14-17 éves korcsoport túlsúlya a speciális gyermek- és lakásotthonokban meghaladta a 92 százalékot, ami a speciális ellátás terén ma uralkodó szakmai felfogás és annak megfelelő szabályozás ismeretében érthető. Mindemellett azonban ebben a típusban is voltak 14 éven aluliak is elhelyezve, ami a speciális ellátást illetően szintén jelenlévő alternatív felfogás szellemében örvendetesnek tekinthető.

A 2006-2010 es évek adataival való összehasonlítás azt mutatja, hogy nem tapasztalható nagyarányú változás a különböző típusú gondozási helyek részarányában. Ezzel együtt jelentőséggel bír, hogy közel 2,5 százalékkal nőtt a civil nevelőszülői hálózatok, és közel ugyanennyivel az utógondozó otthonok részaránya az ellátásban, főleg az „általános” gyermek- és lakásotthonok „rovására”. Az utógondozói ellátáson belül azonban nagyarányú változás, hogy az utógondozó otthonok aránya 6, a fogyatékkal élők gyermek- és lakásotthonainak aránya 5 százalékkal nőtt, az „általános” gyermek- és lakásotthonoké pedig 11 százalékkal csökkent 2006- hoz képest.

A fővárosi gyermekvédelmi szakellátásba 675 fő került be 2011-ben. Közülük 642 fő kiskorút (95,1%) beutaltak a szakellátásba, 33 fő nagykorú pedig igénybe vette az utógondozói ellátást. A bekerülők 54 százaléka (364 fő) fiú, 46 százaléka (311 fő) lány volt. A kiskorú beutaltak közül 342 fő (53,3%) fiú, és 300 fő (46,7%) lány volt. A rendszeren kívülről ellátásba kerülő50 új utógondozói ellátottak közül 22 fő fiú, 11 fő lány volt. A beáramlás számottevő fiú túlsúlya eltér az összes beutalt szintjén rendkívül kiegyensúlyozott 2010-es nemek közti aránytól, viszont hasonló a fiúk jelentős (53,5%-os) túlsúlyát mutató 2009-es beáramlási adatokhoz. Ez az adat sem erősíti meg tehát a lányok erős (54,9%-os) túlsúlyát mutató 2008-as beáramlásra építő korábbi feltételezéseket.

A beutaltak 46 százaléka, 296 fő 10 éven aluli, 54 százalékuk, 346 fő pedig 9 éven felüli volt. A legalább 14 éves korban beutaltak (259 fő, 40,3%) képezték a legnagyobb, 40 százalékot meghaladó korosztályt, a 6 éven aluliak (226 fő, 35,2%) a beutaltak bő egyharmadát tették ki, a nyolc évjáratot magában foglaló 6-13 évesek (157 fő, 24,5%) alkották 2011-ben is a bekerülők legkisebb korosztályát.

2011-ben is a 6-9 évesek kerültek be a legkevesebben (70 fő, 10,9%) a szakellátásba, őket az óvodás korúak (3-5 évesek) követték (75 fő, 11,7%). A 10-13 évesek száma és aránya sem volt sokkal nagyobb (87 fő, 13,6%). A csecsemőkorúak aránya 2011-ben megközelítette a beutaltak negyedét (151 fő, 23,5%), de a beáramlásban is domináns nagykamaszok (14-18. évesek) még náluk is több mint 70 százalékkal többen (259 fő) voltak. Köztük számottevő azok száma is, akik a 18. születésnapjuk évében lettek beutalva a szakellátásba (29 fő, 4,5%). A fiúk a 14 éven aluli beutaltak minden korcsoportjában erős, közel 58 százalékos többségben voltak, a legalább 14 évesek közt viszont a lányok voltak bő 53 százalékos többségben.

Az új beutalt kiskorúak 642 fős száma a harmadik legmagasabb az ezredforduló óta eltelt időben, viszont 50 fővel elmarad a 2010. évi rekordbeáramlás 692 fős számától. Az azt megelőző 4 év (2006- 2009) átlagánál (567,3 fő) azonban 75 fővel, 13 százalékkal magasabb. Az a tendencia látszik érvényesülni, hogy a kiskorúak beáramlása a szakellátásba továbbra is erősebb a korábbi évekénél, még ha nem érte is el 2011-ben az előző évi rekordszintet. Az együttesen 13 százalékos többlet a fiúk körében sokkal erősebb, 20, a lányokéban azonban csak 7 százalékos. Ez a különbség érvényesült a beutaltak minden korosztályában és korcsoportjában egyaránt. Az emelkedés erősebb a 10-18. évesek (115,2%), mint a 10 éven aluliak (110,9%) körében. A kiskorúak három korosztályának összevetésében a 14-18. évesek többlete a 2006-2009-es átlaghoz képest nagyon erős (130,0%!), a 6 éven aluliaké közel átlagos (115,6%), az „általános iskolás” korosztályban azonban a beutaltak száma 9 százalékkal kevesebb (91,0%), mint a korábbi négy év átlaga.

Mindhárom korosztályban erős, 25 százalék körüli a fiúk számának növekedésében észlelhető többlet. A korcsoportos összevetés szerint – a 18. évesek 111 százalékos növekedés után is 30 fő alatti kis létszámú évjáratát nem számítva – a 3-5 évesek számának 26 százalékos növekedése a legerősebb, ettől azonban alig marad el a 14-17 évesek beáramlásának 24 százalékos erősödése. A 3-5 évesek számának növekedése közel egyenlő mértékű volt mindkét nemben, a nagykamaszok közt azonban a fiúk száma nőtt sokkal nagyobb mértékben (135,0% a lányok 115,6%-ával szemben). A 0-2 évesek száma átlag alatti mértékben, 11 százalékkal nőtt, az „általános iskolás” korúak mindkét korcsoportjának csökkent viszont a száma 2006-2009-hez képest. A csökkenés a 10-13 éves kiskamaszok körében volt a legerősebb, 14 százalékos.

 

TEGYESZ

A teljes tanulmány innen letölthető: katt ide

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805295
30 nap: 21213
24 óra: 804