Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekek kiemelése alapos indok nélkül

orult.jpgA sajtó egyre többször hívja fel a figyelmet arra a tényre, hogy nagyon sok gyermeket szakítanak ki családjuktól, megfelelő és alapos indok nélkül. Ugyanakkor még több gyermeket hagynak bántalmazásban, elhanyagolásban, pusztán azért, mert kellemetlen volna bemenni a tűzvonalba, egészen addig is akár, amíg a gyermek bele nem hal. Vagy a bántalmazásba, vagy az elhanyagolásba. Ehelyett zaklatják azokat a családokat, akik szeretetben és anyagi biztonságban nevelik gyermekeiket, megfelelően ellátva őket.

Ilyen eset jutott tudomásunkra. Itt a kiemelés indoka az volt, hogy az anyuka kínai nemzetiségű, és gyermekeinek megtanította a kínai nyelv használatát is, megismertette velük a kínai nép hagyományait is. A gyermekek ugyanolyan jól beszélik az apa, mint az anya nyelvét, mindkét nyelvet (a magyart is) anyanyelvi szinten beszélik. Hozzátéve és kiemelve: a gyermekek japánul is beszélnek. Az apai nagymama viszont nem érti a kínai nyelvet, az anyai nagymama pedig nem beszél magyarul. Az apai nagymamánál szakadt el a cérna, és emeltette ki a gyermekeket a saját fiától, ráfogva fiára azt, hogy nem beszámítható. .. Mert hát nem magyar, hanem kínai nőt vett feleségül, és őt szereti. Anyuci pici fia felnőtt, és önálló döntést hozott. Egy birtokló anyánál ez megengedhetetlen. (Hogy miért minősítem, az alábbiakban kifejtem.)

Szakértői vélemények garmada állítja azt: hiba volt a gyermekek kiemelése, nem szolgálja a gyermekek érdekeit. Szintén szakértői vélemény állapította meg: az apa nem veszélyes a gyermekeire, gyermeknevelésre alkalmas. Társsal együtt főleg alkalmas – ám az apa édesanyja kardoskodik, a gyámhivatal segíti a nagymama törekvéseit, a gyermekeket a nagymama gyámsága alá helyezte.

Apropó: gyermekek kiemelése. Amely hatósági erőszakkal, rendőrségi kísérettel, az ajtót a családra rászakítva, éjfélkor történt. Ez lett volna a gyermekek mindenek felett álló érdeke? Hogy álmukból rájuk törjék az ajtót, és kirángassák őket az ágyukból, annak érdekében, hogy utána egyáltalán ne találkozhassanak a szüleikkel?

A nagymama első lépésként megtiltotta a gyermekeknek, hogy a kínai nyelvet használhassák, és megtiltotta nekik azt is, hogy a másik nagyszülővel találkozhassanak. Ehhez a Máltai Szeretetszolgálatot hívta segítségül, akik biztosították a felügyelt kapcsolattartást (?), majd eldöntötték, hogy azért, mert az apa adott csokit a gyermekeinek, és videóra vette őket, nem találkozhat többé a gyermekeivel. Azt is eldöntötték, hogy az anyai nagymama veszélyes a gyermekekre, így a kapcsolattartási jogával az anyai nagymama nem élhet. Hogy hogyan keveredett a történetbe a Máltai Szeretetszolgálat, az rejtély.  Az, hogy a gyámhivatal az általuk kiállított okiratot miért tekinti bírósági végzésnek, szintén rejtély.

Közben az apai nagymama (gyám) és élettársa ellen a rendőrség nyomoz, kiskorú veszélyeztetése cselekményben, mert kulcsra zárva tartják a gyermekeket, de a gyám élettársa meg is ütötte a kislányt. A gyámhivatal eközben azt igyekszik elhitetni az anyával, hogy akkor kerül előnyösebb helyzetbe az eljáráson belül, ha elválik a férjétől (miközben a házasságuk már több, mint tíz éve zökkenőmentes, és szeretetteljes). Ugyanakkor a hatóság igyekszik az apát gondnokság alá helyezni is. 

Eközben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki úgy, hogy a család ismert lakcímein nem keresték a családot. Mindkét szülő kapcsolattartási jogát megvonták. Na, nem a bíróság. Hanem a gyámhivatal. Az apa így beszél erről:  „a helyzetet rendkívül súlyosbítja, hogy tilos a gyerekeimmel telefonon s személyesen is kapcsolatot felvennem, nincs jogom kapcsolattartásra. Feleségem s gyerekeim közt megállapított nyelvi különbözőség okán megtiltották a gyerekek s anyjuk közti telefonálás lehetőségét. Többször adtak ki a gyerekeimre schengeni körözést anélkül, hogy tartózkodási hely megállapításához használták volna a család ismert elérhetőségét. Családomat, 4 és 5 éves gyerekemet órákra embertelen körülmények (élelem s megfelelő ruházat nélkül) közé bezárták a Helsinki reptéren, a magyar hatóságok jelzésére.”

Az apa, hogy vissza tudja kapni gyermekeit, pszichiáterhez jár terápiára, a terapeuta maga sem érti, mi zajlik a gyámhivatalnál. Az apa már annyira elkeseredett, hogy bár nem szorul gyógyszerezésre, mégis megkérte kezelőorvosát arra, hogy „találjon már ki valamilyen diagnózist, és írjon fel számára gyógyszert is”, mert a gyámhivatal másképp nem hiszi el, hogy ő terápiára jár. Az apa így beszél erről: „Végső elkeseredésben választottam ezt a stratégiát, mert a gyámhivatal állítólag olyan családoknak adja vissza a gyerekeket, amelyben a "pszichés beteg" szedi a gyógyszereit. F6000-re nem tud felírni a doktornő gyógyszert, ezért a körülményes új megoldás.”

Számos szakértő állította azt a bírósági eljárásban, hogy az anya pszichés állapotához nem fér kétség, tökéletesen alkalmas a gyermekek nevelésére, az apa pszichés problémája a gyermeknevelési alkalmasságát nem befolyásolja, gyógyszerszedésre nincs szüksége. A gyámhivatal tudatáig azonban ezek az igazságügyi szakértői vélemények nem jutnak el. Ez az oka annak, hogy az apa inkább gyógyszerre szoruló, súlyos fokú pszichiátriai betegként akarja aposztrofáltatni magát, mert a gyámhivatal azt hitette el vele: ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy visszakaphassa gyermekeit.

Miközben a gyám-nagymama esetében a szakértők azt állapították meg, hogy érzelmileg labilis, és a körülményekkel kevésbé számolva reagál. A gyámhivatal mégis úgy látja, hogy a nagymama alkalmasabb a gyermekek felügyeletére, mint az édesanyjuk.  E döntésnek lehet oka az, hogy a nagymama nyugalmazott pedagógus, s mint ilyen „mélyen benne van a rendszerben”. A gyámügyi ügyintézők pedig még soha nem húztak ujjat pedagógusokkal.

Eközben a gyám-nagymama kényszer óvodaváltást eszközölt ki a gyermekeknél, tovább súlyosbítva az őket a kiemeléssel egyébként is ért traumájukat. Indoklás: a nagymama kényelmesebben tudja megközelíteni az új óvodát. Az új óvoda a szülőket nem engedi be az óvoda épületébe, de telefonon sem kommunikál a szülőkkel. Tény: a kislányon látható volt a gyám élettársa által elkövetett bántalmazás külsérelmi nyoma, ám az óvoda a szükséges jelzést a gyámhivatal felé nem tette meg.

A fiúgyermek hörgőszűkülettel küzd, amelyre a szülőknél szteroidmentes gyógyszert kapott, kizárólag akkor, amikor meg volt fázva. A gyám-nagymama azonban úgy látta, a kisfiú asztmás, és szteroid tartalmú gyógyszert íratott fel neki, és szedeti vele napi szinten. A kisfiú addigi kezelőorvosai nem értik, miért és főleg azt, hogy ki volt az, aki asztmára diagnosztizálta a gyermeket. Közben azért megfordulhatott volna legalább a gyámhivatal fejében, hogy egy hörgőszűkületes gyermeknél az őt ért sorozatos trauma válthat ki olyan pánikrohamot, amely külsőre hasonlít az asztmára. Ez nem történt meg, de a szakirányú vizsgálatok dokumentációját sem kereste a gyámhivatal, amikor a szülők jelezték nekik, hogy a gyám tönkre fogja tenni gyermekük egészségi állapotát a szteroidokkal.

A gyámhivatal, annak érdekében, hogy álláspontját alátámassza, az általa kiállított közokiratokban azt rögzíti, hogy az apa paranoid vonásaival veszélyezteti gyermekeit, és az anya hiába alkalmas önállóan a gyermekek nevelésére, de az apa az anyát a befolyása alatt tartja, ily módon a gyermekek veszélyeztetve volnának az ő környezetükben. Akinek volt már szerencséje gyámügyi eljáráshoz, pontosan tudja, miért állítanak ki hamis tartalmakkal közokiratokat ezekben az eljárásokban. Itt is ez történt, tekintettel arra, hogy a családgondozónak egészen más a véleménye az apáról. Az apával ugyanis nem a gyámhivatal, hanem a családgondozó áll kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy sem a gyámhivatal, sem pedig a családgondozó nem kíváncsi a kezelőorvos szakvéleményére az apa pszichés állapotára vonatkozóan.

A gyámhivatal álláspontja az, hogy az apának fizikai távolságba kell elköltöznie az anyától, kapcsolatot vele nem tarthat, akkor talán visszahelyezik az anyához a gyermekeket.

S hogy az eljárásban elkészült 6, azaz hat darab szakértői (közöttük elmeszakértő is) véleményben mit nehéz értelmeznie a gyámhivatalnak? Idézem: „Az édesanya vonatkozásában nem állapítható meg sem jelenleg, sem a múltban pszichiátriai kontraindikáció gyermekei nevelésével kapcsolatban, gyermekeit nem veszélyezteti. Az édesapa esetében olyan heveny pszichotikus-elmekóros állapot nem véleményezhető, mely környezetére (így gyermekeire) nézve veszélyeztető, vagy közvetlen veszélyeztető magatartással járna. Az ügyben kirendelt igazságügyi pszichológus szakértővel egyetértve, paranoid személyiségvonása egyedülálló szülőként hosszú távon hátrányosak lehetnének gyermekeire nézve, de családi környezet (feleség) esetén ezek a hatások tompulnak.”

Egyedülálló szülőként. Hosszú távon. Hogy melyik mondatrészt nem tudja értelmezni a gyámhivatal, nem tudható. Az apa jelenleg feleséggel él, és nem veszélyes a gyermekeire. Ha a felesége mellette marad, a szakemberek szerint nem valószínűsíthető, hogy veszélyessé válhatna a gyermekeire.

Nem véletlen tehát, hogy a gyámhivatal az anyát a különköltözésre buzdítja – lévén, ha az anya az apával marad, akkor a gyámhivatal túlkapása mindennél fényesebben bizonyítást nyer, a szakértői vélemények alapján. Külön kell választaniuk a szülőket ahhoz, hogy jogosnak tűnhessen a kiemelésre tett intézkedésük. Ez lehet az oka annak is, hogy az apát gyógyszerszedésre akarják kényszeríteni, annak ellenére, hogy a kezelőorvosnak erről más a véleménye. Hiszen, ha gyógyszerezésre szoruló, pszichiátriai betegről beszélünk, akkor egyértelműen nem minősíti a hivatal az apát a gyermekek nevelésére alkalmasnak.

… és ezzel az apai nagymama, aki jelenleg a gyermekek gyámja, célt is ér. Mint ahogyan a szakértő is megfogalmazta: az apai nagymama több, mint egy évtizede, notóriusan dolgozik azon, hogy fia párkapcsolatát megszakíthassa. Kiemelve: az apai nagymama volt az, aki az apát felnevelte. S abban, hogy az apának, felnőttként pszichés problémái adódtak, talán szerepet játszott az apai nagymama és nevelési elvei. Az apát ugyanis, gyermekként a lakásban bezárva tartotta, úgy, hogy amikor segítségért kiabált, a szomszédok sem tudták kimenekíteni. Az apa, gyermekként tanúja volt annak is, hogy az anyja (a jelenlegi gyám-nagymama) először öngyilkossági, majd gyilkossági kísérletet követett el, féltékenységtől felhergelve autóba ült, és elgázolta az akkori nevelőapját. A nevelőapa félreugrott az autó elől, a gázoló így a betonkerítést döntötte ki, összetörve az autót, a kerítést, és önmagát is. De megverte kulccsal is, a barátai előtt, és még hosszan lehetne sorolni a szörnyűségeket, amelyeken az anyja mellett az apa, gyermekként átment. 

... és amelyen, félő, hogy most a gyermekeinek kell átmennie.

Soha, egyetlen hivatal nem kérte azt egyik szakértőtől sem, hogy mondjanak véleményt annak vonatkozásában, hogy az apánál a gyermekkor mekkora szerepet játszhatott abban, hogy felnőttként pszichiátriai problémái lettek. Pedig több, mint egyértelműnek tűnik. Hiszen az apát, gyermekként érzelmileg teljes mértékben elhanyagolták, kitörésektől nem mentes anya, és váltakozó nevelőapák nevelték. Amint az egyik nevelőapjához kötődni kezdett a gyermek, az anyja azonnal el is szakította tőle, váltva az élettársi kapcsolatát. A gyermek, mivel bezárva, elszigetelten tartotta az anyja, baráti kapcsolatokat sem tudott kialakítani. Magányosan, érzelmi töltésektől mentesen, a társadalomtól elszigetelten nőtt fel, megfelelő és a gyermek számára elengedhetetlen érzelmi kötődések nélkül.

A pszichiátriának megvan arra a szakszava, milyen személyiséget takar az anya ezirányú viselkedése, aki olyan mértékben akarja magához kötni a fiát, hogy szinte szimbiózisban akarja tartani. Ennek érdekében, miután felnőtt a fia, először a feleségét akarta elmarni tőle, most pedig a gyermekeitől is megfosztotta.

Csakhogy azóta ez az anya nagymamává öregedett. Mivel a fiát már nem birtokolhatja, birtokolja az unokáit. Akiket, mint a rendőrségi eljárás mutatja, szintén bezárva tart, úgy, ahogyan egykoron a fiát. Akiket ugyanúgy elszigetel minden családtagtól, mint ahogyan egykoron a fiát. Akikkel azért váltatott óvodát, hogy elszigetelje őket a barátaiktól is, úgy, ahogyan azt egykoron a fiával tette.

…. és ezt nem látják a hivatalok, az ebben a viselkedésben rejlő veszélyt nem érzékelik. Szakértők erre a gyám-nagymama által mutatott viselkedési mintázat magyarázatára, illetve diagnosztizálására sem a gyámhivataltól, sem a bíróságtól felhatalmazást, illetve felkérést nem kaptak.

Annak, hogy az apa, bár, jelenleg megfogalmazni nem tudja, de ha valaki, hát ő pontosan tudja, gyermekei ugyanazokon a szenvedéseken fognak keresztülmenni a gyám-nagymama mellett, mint amit ő átélt gyermekkorában. Amiért pszichiátriai diagnózissal kell élnie, felnőttként. …

A gyámhivatal szerint mégis a gyám-nagymama alkalmasabb a gyermekek nevelésére, mint a saját anyjuk, és apjuk. Mindenféle szakértői szakvélemény ellenére is. Úgy, hogy a gyám-nagymama viselkedési mintázata, melyet a fia után az unokáin is folytat, diagnosztizálva nincs.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21464
24 óra: 612