Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az állam sem menti meg a gyermekeket a tetvektől

Egy omladozó, víz nélküli házban él Sándor és négy gyermeke, köztük három kislány, akiket egyedül próbál nevelni. Néhány hete mindnyájukat elvitte a gyámhivatal, mert túl sokat hiányoztak az iskolából tetvesség miatt, ráadásul Sándor sem egy angyal, nem veti meg az alkoholt. Az állami gyermekotthonban viszont nagy hiányosságok vannak, a gyerekeket például nem tudják időre iskolába vinni, mert nem fér bele a munkaidőbe. Sándor közben elhatározta: új életet kezd.

Sándor havi ötezer forintért bérel egy kétszobás önkormányzati lakást Pécsen. A házban nincs vezetékes víz, a vakolat leomlott a falakról, és cserép sincs mindenhol. Első ránézésre úgy tűnik, inkább lebontani kéne, semmint felújítani. Sándor főleg alkalmi munkából él: hol festést, hol villanyszerelést, hol meg favágást vállal.

Közmunkára eddig nem szívesen ment, mert egy csoportban kellett volna dolgoznia a korábbi élettársával, aki tavaly áprilisban, tizennyolc év után hagyta magára négy közös gyerekükkel. A legfiatalabb lány ősszel kezdte az első osztályt, a legidősebb, az egyetlen fiú pedig már szakiskolás. A ház másik felében lakik Sándor nővére, aki két saját gyereke mellett próbálja segíteni őket.

Februárban mindnyájukat elvitte a gyámhivatal, miután tetvesség miatt túl sokat hiányoztak az iskolából. Egy állami fenntartású befogadó otthonba kerültek, ahol a nevelők idejének nagy részét az ott lakó, idősebb gyerekek kötik le. Vannak köztük drogfüggők, pszichés betegek és egy tizenötéves kismama is.

Az iskolai védőnő már szeptemberben is talált tetveket a gyerekek hajában. Ilyenkor a szülő feladata, hogy kiirtsa őket, de ha három nap után sem sikerül, már az ÁNTSZ-nek kell igazolnia, hogy mehetnek iskolába.  A tetű azonban könnyen beeszi magát az ágyneműbe és a bútorokba is, így sokszor hiába kezelik a gyerekek fejét. A hiányzások és a rossz lakásviszonyok miatt októberben védelembe vették a családot, vagyis a gyerekjóléti szolgálat munkatársa kéthetente látogatta őket, és figyelte, történik-e változás.

A védőnő közben minden kedden lefújta a gyerekek fejét egy tetűirtó szerrel, ami megakadályozta a terjedést, de az apróbb serkéket nem szüntette meg. Amikor éppen sikerült leirtani őket, jártak iskolába, amikor pedig nem, otthon maradtak. Végül annyi hiányzás gyűlt össze, hogy az elsős kislány osztályfőnöke attól félt, nem fogja tudni behozni az iskolai lemaradást, ezért értesítette a családgondozót.

Ő még aznap kiment Sándorékhoz, ahol a gyerekeket kabátban ülve találta a fűtetlen lakásban. Február elején, krízishelyzetre hivatkozva, azonnali hatállyal kiemelték a gyerekeket a családból, és harminc napra egy befogadó otthonba küldték őket. Ez egy ideiglenes gyűjtő, ahol minden gyerek csak addig tartózkodik, amíg végleg el nem dől, hogy hazatérhetnek-e, vagy nevelőszülőkhöz kerülnek. A kiemelést nemcsak a hiányzásokkal és a tetvekkel indokolták, hanem a rossz lakásviszonyokkal, a fűtetlenséggel és Sándor alkoholproblémáival is, aki elismerte, hogy hetente háromszor iszik.

A két alsós kislányt az iskolából hozták el, minden holmijukat a padban kellett hagyniuk, nem volt náluk se ruha, se étel. Az osztály egy része végignézte, amint kikísérik őket. Sándor ekkor egyedül volt otthon, két gyámügyes közölte vele a hírt, rendőrök kíséretében. Attól féltek, rosszul fog reagálni.

Tasnádi Zsófia, Az Emberség Erejével Alapítvány munkatársa jól ismeri a családot, hiszen a gyerekek évek óta járnak az alapítvány tanodájába. Mivel Zsófia éppen a befogadó otthonnal szemben lakik, még a kiemelés estéjén meglátogatta őket, hogy lássanak egy ismerős arcot, és megnyugodjanak. “A kicsik kevésbé értették, hogy mi történik velük, a nagyobbik lány pedig nagyon szomorú volt. Nem evett, sokat sírt és azt mondta, magányosnak érzi magát. A nevelők kedvesek voltak velük, de nem magyarázták el nekik, hogy miért kerültek oda, valószínűleg azért, mert nem volt idejük” – mondta Zsófia, aki szerint a gyámhivatal igazat írt az indoklásban, a kérdés csak az, hogy miért ilyen helyre viszik a családból kiszakított gyerekeket.

“Az ágyakon nem volt lepedő, a szobákban kiselejtezett ágyak, szekrények és íróasztalok voltak, a redőny pedig rosszul működött. A gyerekek már az első este rajzokat tettek az ablakra” – mondta. Ha telt ház van, tizenketten laknak az otthonban, de éjszaka is csak egy nevelő figyel a jórészt tizenéves, problémás kamaszokra. Mivel a reggeli munkaidő csak nyolckor kezdődik, nem mindig tudják bevinni a lányokat órakezdésre. Így előfordult, hogy az intézmény dolgozói helyett Zsófia ugrott be, és ő vitte be a gyerekeket.

“Azt mondták, a gyerekek lehetőleg csak aludni járjanak az otthonba, délután inkább a tanodában foglalkozzunk velük. Egyszerűen nincs idejük, mert sokkal problémásabb gyerekek is laknak ott. Azóta én viszem őket reggelente az iskolába, és én is viszem őket haza” – mondta. Zsófia szerint négy zavart, nehéz helyzetben levő gyerek esetében egy ilyen környezet nagy károkat tud okozni.

Zsófia szerint alapvetően nem lenne baj a fiatalabb és az idősebb gyerekek együttélése, de ehhez stabilabb keretek kellenek. Így viszont a kicsik sok rossz szokást eltanulhatnak, csak azzal, hogy hallják a káromkodást, vagy hogy cigizni látják őket. “Én is láttam már füvező fiatalokat az otthon előtt” – mondta Zsófia.

Sándor másnap ment be az otthonba, ahol korlátozás nélkül látogathatja a gyerekeket, de nem hozhatja ki őket. “A középső nagyon apás, rögtön hiányolni kezdett. Azt akarta, hogy hozzam haza” – mondta.

Miután a gyerekek beköltöztek, három napon keresztül teljes kivizsgáláson vettek részt, így továbbra sem mentek iskolába. Egy hét múlva még mindig nem engedték őket, mert az otthonban sem sikerült kiirtani a tetveket. Az iskola szociális munkása szerint meg lehetett volna oldani a gondot a tetűirtó szerrel,  szólt a nevelőknek, hogy fújják be a gyerekeket, és utána ne mossák meg a hajukat, de ez nem történt meg.

A gyerekek végül még két hetet töltöttek az otthonban anélkül, hogy iskolába mentek volna, a legkisebbek pedig összesen egy hónapot hagytak ki. Ez egy elsős esetében nagy lemaradásokat okozhat, ezért a tanodában most külön mentor foglalkozik vele.

Zsófia szerint mióta a gyerekek az otthonban vannak, megváltozott a viselkedésük. “Teljes nihilben vannak, elkezdtek máshogy működni. Hiába kedvesek velük a nevelők, nem kötődnek senkihez, nagyon szeretethiányosak. A tizenkét éves lány a Facebookon szokott írni, hogy mennyire szeret. Látszik, hogy kötődésre van szükségük, ezért kapaszkodnak most ennyire” – mondta.

Sándor most keményen dolgozik, hogy visszakaphassa a gyerekeket, amiben Zsófia és az iskolai szociális munkás is segíti. Az alapítványon keresztül sikerült új bútorokat és ágyneműt szerezni, Sándor kifestette és lefertőtlenítette a szobát, és alkoholgondozóra is jár egy másik Zsófiához. Ahogy mondta, “ezek a Zsófik ilyen rendesek” .

Zsófia szerint “Sándor nem egy angyal, de most rálépett egy ígéretes útra, amit a gyámhivatal felé is bizonyítania kell”. Rendbe akarja hozni az életét, ezért a munkaügyi központnál is jelentkezett, és azt mondja, ha kell, a közmunkát is elvállalja, nem érdekli, hogy ott dolgozik a volt élettársa. Sándor a nővérével együtt most rendszeresen jár beszélgetni Zsófiához, ahogy ő nevezi, a “pszicho dokihoz”, akivel próbálják megtervezni, hogyan lehetne változtatni a mostani helyzeten.

Az ideiglenes kiemelésről szóló határozat 30 napra szólt, ami március 2-án járt le. Azóta nincs hír arról, mi lesz a gyerekekkel. Elviekben most Sándoron múlik, hogy bizonyítani tudja-e, valóban alkalmas a gyerekek felnevelésére. Bár hivatalos értesítést még nem kaptak, néhány hete azt mondták Sándornak a gyámhivatali ügyintézők: nevelőszülőkhöz akarják adni a gyerekeket.

Az ügyben megkerestük a Pécsi Járási Gyámhivatalt is, akik személyiségi jogokra hivatkozva nem mondták el az álláspontjukat az ügyben. “A gyámhivatal az ügyben a jogszabályok betartásával, a gyermekek jogaira és érdekeire figyelemmel (Gyvt. 6-11. §) kellő körültekintéssel, szakértők, és a családdal foglalkozó szakemberek bevonásával járt és jár el” – írták.

Szurovecz Illés – Abcúg

 

A cikk a TASZ Civil szervezetek fejlesztési programja és az Abcúg együttműködésében készült. A TASZ programját a Norvég Civil Támogatási Alap támogatja.

Írjon!

Ha ön is tud olyan gyerekkiemelésről, amikor az eljárás, vagy az elhelyezés során problémák adódtak, írjon levelet a szurovecz.illes@abcug.hu címre!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1804500
30 nap: 21392
24 óra: 604