Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aki otthon szül, az a gyermekvédelem szerint nem normális

Kedves ezt olvasók!

Fájó szívvel osztom meg Önökkel egy fiatal pár hosszú és szomorú történetét! Nevüket nem vállalják a további atrocitások elkerülése érdekében, ami úgy gondolom, teljes mértékben megérthető! Szeretném, ha ez a történet eljutna mindenhová, ahol még érdeklik az embereket a jogaik, és ahol még át tudják érezni, mekkora fájdalom egy ilyen esemény az egész családnak.

A pár története ott kezdődött, hogy kiderült, hogy gyermeket várnak! Nem akartak gyermeket a Magyarországon uralkodó diktatorikus körülmények miatt, de mivel a 20. héten kiderült, hogy az asszony várandós, örömmel várták a születendő csöppséget! 

Azt tervezték mindenféleképpen, hogy a gyermek otthon szülessen bábával. Hogy tiszta legyen a kép, idézek pár részletet a hivatalos szervekkel folytatott beszélgetéseikből, miközben történetet írom!

"A legelső leveleikben, amiket több bábának is elküldtek, ennyi állt: "Nemrég derült ki, hogy babát várunk, aminek nagyon örülünk is. Mindenképpen otthon szeretnénk a világra hozni, épp ebben a témában találtuk meg Önt a ****.hu -n. Komárom-Esztergom megyében, ********n lakunk,Jelenleg a huszadik hétben járunk (kb.) ezért még nem döntöttünk, kit választunk erre a feladatra.
Sok szempontot mérlegelnünk kell, főleg ár és távolság szempontjából, ezért minden részlet érdekelne.
Esetleg Ön tudna velünk foglalkozni? Ha igen, milyen árban? Mit tartalmaz az ár? Egyben vagy részletekben kell fizetni? A távolság esetleg nem akadály? 
Reménykedve várjuk válaszát: ****"

Megkapták a válaszokat, ami sok otthon szült vagy szülni készülő anya (és apa) számára ismert, megtudták, hogy kétszázezer forint alatt nem érhető el ez a "választható" szolgáltatás. Ekkoriban azonban még bíztak abban, hogy meg tudják oldani, nem lesznek anyagi gondjaik (mert hát ugye ki tudhatja ezt előre ebben a mai MAGYAR világban??). Aztán egy nőgyógyásznak írtak, akit ezután nem sokkal fel is kerestek a rendelőjében, ultrahang vizsgálatot készítettek. A gyermekkel minden rendben volt, de ehhez nem kellett a megerősítés, a szülők tisztában voltak azzal, hogy mindenki egészséges, várandósnak lenni nem betegség! 

Ekkor még nem idegeskedtek, viszont ezután jöttek a gondok!

"Gyermeket várunk, már a 33. hétben járok, ezért most még inkább aggódunk, mint eddig, ugyanis már egy hónapunk van talán csak hátra a szülésig. És nekünk még mindig nincsen, és ha addig nem nyerünk a lottón, nem is lesz arra kétszázezer forintunk, hogy kifizessünk egy komplett otthonszülést. A bába díja 150.000Ft. A benzinköltséget is nekünk kell állni, amikor kiérnek. Fel kellene mennünk Bp-re is legalább öt alkalommal, ami szintén nem olcsó oda-vissza két felnőttnek. Aztán ezen felül a neonatológust is nekünk kellene kifizetni, aki megnézi a babát születése után, amit a bába sem tud megmondani, mennyibe fog kerülni, mert mindegyik más-más összeget kér el (+szintén benzinköltség neki), szóval ezt akárhogyan számoljuk, még talán több is, mint 200.000Ft, és mi sehogyan sem tudunk ennyit összeszedni, mert kb. havi 100.000Ft-ból élünk, ebből fizetünk mindent, külön költeni vagy spórolni valónk nem marad.

Nem tudjuk, mit tehetnénk, mert ha kórházban kellene szülni, azt nem élné túl egyikünk sem. Annyira sok traumatikus élmény ért kórházban, hogy azonnal pánikrohamot kapnék, és még most is (és minden alkalommal, mikor belegondolok, gyorsabban kezd verni a szívem, és nehezebben kapok levegőt, halálfélelmem lesz). Ez az egyik. A másik, hogy a férjemmel egy percet sem tudunk külön tölteni egymástól, rettegek a gondolattól, hogy elszakítsanak minket, akkor is pánikrohamot kapnék és ő is, és biztosan valami bajunk lenne, ez miatt a babát is nagyon féltem. A harmadik, az, hogy ha belegondolok, mit művelnének velem a kórházban rosszul vagyok (fizikailag és lelkileg is), mert azt sem bírnám elviselni, ha a csupasz vállamat megsimogatná valaki (a férjemen kívül), nem hogy még valami barbár hentes a nemi szervemhez/be nyúlkáljon! cry hangulatjel A negyedik, hogy a kisbabát is féltem attól, amit vele művelnének (szúrkálják, fogdossák, nyúzzák, hajtogatják, mint valami játékbabát, megmérgezik "védőoltás" címszó alatt, amibe beleszólásunk sem lenne az itteni lepukkant kórházban, és a tudatlan orvosokkal körülvéve). Szóval összességében ezért most úgy állunk, hogy kettesben leszünk, mikor a baba megszületik.

De! Ez hatalmas gond, mivel a gyámhítóság biztosan ránk szállna, vagy megbüntetnének minket, vagy akármi (nem is tudjuk pontosan, milyen jogi következményei lehetnek ennek, mert senki nem volt hajlandó elmondani). Valahogy anyakönyveztetni kell a babát, és a "védőnő" (akinél mellesleg még nem is jártunk, de kénytelenek leszünk, mivel a "gyermekjólét" ezt megtudta, és máris idejött fenyegetőzni a gyámhatósággal, meg magyarázott a "gondozatlan terhesség"-ről...) is idejönne a házunkhoz valószínűleg és ő (is) "feljelentgetne" mindenhol stb. Ilyen "emberekkel" vagyunk tehát körülvéve. Kétségbe vagyunk esve, azt sem tudjuk, mit tehetnénk. (...)" 

Ez egy levél volt egy szakértőnek címezve! Ők írták az alábbi üzenetet is egy fórumon (egy magánszemélynek):
"(...)Először féltünk, kiakadtunk, aztán elkezdtünk nagyon örülni. Elkezdtük várni a babát, elkezdtük szeretni, viszont a félelem megmaradt..mert a magyarországi eü. rendszer miatt nem akartunk elsősorban gyereket. Na ezért már alapból nem volt sok időnk, de azért volt még. Elmentünk egy védőnőhöz, amit nem kellett volna, csak akkor még nem tudtuk, hogy a mai napig problémáink lesznek belőle. Ekkor a szomszédos városban laktunk még, és nem is jelentkeztünk be az ottani védőnőhöz, csak meglátogattuk, mivel tudtam, hogy a kötelező vizsgálatokat elfelejthetik, nem vagyok beteg, még ha az vagyok akkor sem megyek orvoshoz, nem hogy így.

Mi amúgy is mindig együtt vagyunk, nem bírunk (és nem is akarunk) elszakadni egymástól egy percre sem... a kórházban meghalnánk... (...) Viszont ugye elkezdtünk bábát keresgélni. 200ezer forint, minden jó és szép, megoldjuk, mi ez nekünk stb, erre a legrosszabbkor olyan anyagi gondunk lett, hogy hónapokig élni alig tudtunk, nem tudtuk folytatni az intézkedést csak e-mailben, de mindig az volt a vége, hogy "minél hamarabb kéne" viszont nem jött össze, mivel még csak pontosan most vagyunk ott, hogy helyreállunk anyagilag. Eddig csak a szenvedés ment, telefonálni sem tudtunk. Erre költözésünk előtt egyetlenegy nappal verte az ajtót a védőnő egy gyermekjólétis nő kíséretében. Hogy "gondozatlan terhesség" stb.

Jó, elküldtük őket, mondtuk, hogy ha ideköltözünk, itt beszélünk az itteni védőnővel. Eljöttünk, jöttek is azonnal az itteni bunkó védőnővel, majdhogynem elvárták, hogy fél nap alatt mi elkészüljünk a felújítással (mert ennyi idő telt el a költözés és a látogatásuk közt), aztán a védőnő mondta, hogy menjünk le hozzá ekkor és akkor. Jó, mondtuk lemegyünk, csak hagyjanak már, gondoltuk lemegyünk, megírja a kiskönyvet és mi lemondjuk a védőnői szolgálatot. Lementünk, erre közölte, hogy mégsem tudja kiállítani a kiskönyvet, mert azt elfelejtette mondani, hogy neki rizikóbesorolási papír kell. Mehettünk is haza. Másnap jöttek megint a gyerekjólétissel, hogy a védőnő most elmegy szabadságra. Be sem engedtük őket, a kapuban beszéltünk velük (így jár, aki nem szól előre..).

Azt akarták, hogy én kérjek segélyt, hogy egy évig az állam fizesse a tb-met. Mondom nekik, hogy nem kell! Hogy nem véletlen nem fizetem. Azért nem fizetem, mert nem használom. Mert ha kell valamilyen orvosi szolgáltatás, az soha sem állami. Miért akarják ráeröltetni az emberekre a segélyt? Na mindegy. Szóval elmentek, és akkor mi meg folytattuk a nézelődést. Megtaláltuk végre Geréb Ági e-mailét, elkezdtünk vele beszélgetni, elmondtuk neki a gondunkat, hogy már nem ér ránk egyik bába sem, akinek írtunk... mondta, hogy lesz az az információs est Bp.-n. Most lesz pénteken. Felmegyünk. Ő azt írta, nem tud tanácsot adni abban, hogy megéri -e nekünk felmenni, ő csak a saját nevében tud beszélni, nekünk kell tudni, s ekkor eldöntöttük, hogy rendben, utolsó próbálkozásunk ez lesz, ez az utolsó reményünk az ügyben, nem szalasztjuk el az esetleges lehetőséget, megyünk. És itt tartunk most. Pénteken megyünk, és kiderül. Viszont ha nem lesz bábánk, itthon oldjuk meg, én bízom magamban, bennünk, tudom azt is, hogy nem lehet semmi gond, egyszerűen érzem. Egyedül azt nem tudjuk, mi vár ránk ezután. Mert itt ez a tenyérbemászó nő meg a kísérője. (...) Szóval most vagyunk a 34. hétben, és még mindig semmi. Ezért aggódunk ennyire."

És ezután az apuka anyukája, a kisbaba nagymamája végre haza tudott jönni Németországból, azonnal megkezdték házuk felújítását (ami nehéz és hosszadalmas folyamat volt, ugyanis évekig nem lakta senki a házat, sok minden tönkrement). A nagymama szintén nagyon várta a babát, azonnal segítséget kezdett nyújtani a szülőknek abban, hogy még idejében szerződést köthessenek egy bábával. 


Küldtek ismét egy levelet az összes bábának, amiben leírták a tényállást. G. Ági e-mailben megíta nekik, hogy próbálják meg a győri bábát, A.B.-t, és menjenek fel a szülés.hu oldalán megtalálható információs hétre Budapesten. El is kezdtek járni oda, egy alkalommal a nagymama is el tudott menni. Ezután jutottak el odáig, hogy A. B. bába azt mondta, igen, megköthetik a szerződést. Telefonon beszéltek aznap a nagymamával, B. mondta, hogy azonnal expressz küldi a szerződést!

Eltelt néhány óra és ekkor... (ezt szintén a pár szavaival mesélem el, mert megírták néhány kedves, segítő ismerősnek a történetük ezen részét):

"Ma reggel fájásaim voltak, de úgy voltunk vele, csak jósló fájások...Hát nem!  Egyik percről a másikra megszületett a baba (Kisfiú) 2780 g, teljesen egészséges, szó szerint 5 perc alatt történt a dolog. Minden jó volt, örültünk nagyon mindannyian, és itt követtük el a hibát...Jóhiszeműen hosszas ismertség után, felhívtuk a helyi háziorvost, jöjjön már ki, nézze meg stb...Ki is jött nemsokára, egy hölgy társaságában, akinél mérleg volt. Ezután kezdődött az egész...A doki mondta, hogy nincs nála köldökcsíptető, nem tudja elcsiptetni a zsinórt, mi mondtuk hogy elég elkötni cérnával, nincs cérnája sem (nekünk van de az "nem jó") és "Csak a mentősöknek van köldökcsipeszük, hívjuk ki őket mindenképp!!!! És a babát beszállítják de ne aggódjunk néhány óra és haza hozhatjuk és engem nem fognak elvinni"

Aha persze...elindult a folyamat egyszerűen nem tudtunk mit tenni...jött 2 mentős, "bezsákolták" a babát és közölték, hogy engem is visznek nem ellenkezhetek, mert a nemrég szült nő beszámíthatatlannak minősül törvényileg, hiába mondtuk hogy a férjem aláirja a nyilatkozatot, de nem, ők visznek és kész! Megmondtuk hogy nem!! Erre kihívták a rendőröket és még egy mentőautót, közben gyorsan beugrottak a kocsiba a babával és elhajtottak, holott arról volt szó, hogy a nagymama is velük megy, csak pont megérkeztek a rendőrök és a kavarodás közben gyorsan eliszkoltak, miközben a saját udvarunkon a rendőrök a férjemet a falhoz állították, megmotozták!!

Ezután beküldték hogy "szedjen össze engem" , mert mindenképp be kell vinni engem is...képzelheted milyen sokk volt ez az egész...nagy nehezen beletörödtünk,hogy nincs mit tenni, és felöltöztem a férjem segítségével majd beszálltunk a mentőbe és bevittek a Tatabányai Szent Borbála kórházba, ahol elöször is a doktor (Dr. Máli)-tól megkérdeztük, kaphatnék -e egy kis vizet, ő erre ránk förmedt : NEM!!!! NEM KAPHAT!! Majd meg akart vizsgálni és közölte, hogy a férjem nem lehet jelen!!! Itt azonnal közöltük, hogy csinálja a papírt, én visszautasítom a kezelést!

Ekkor már elhordott minden felelőtlennek, beszámíthatatlannak, minden voltam, csak Kedves kismama nem....Közölte, hogy várjunk csak akkor majd, ha ráér megcsinálja a papírokat...(Ekkor pár órája szültem) és ott ácsorogtunk kb 15 percet, jött egy másik orvos és kérdezte hogy miért ácsorgunk itt és miért nem vállaljuk a vizsgálatot, elmondtuk hogy azért mert a férjem nem lehet jelen, erre ez a doktor mondta, hogy dehogynem menjenek csak be! erre a Dr.máli szinte magából kikelve grimaszolt...és kértük mondja el, pontosan milyen vizsgálat stb...(Mivel eleinte arról volt szó, hogy ultrahangal megnézik minden rendben van -e és ennyi)

Közölte hogy Belülről megvizsgál, történt -e valami sérülés, benyúlkál, és kikaparja, ha maradt bent lepény...(Teljes egészben kijött a lepény még otthon, semmi gond nem volt vele) Na itt ismét közöltük, hogy ezt márpedig nem!! Erre ő ismét bunkó módon elkezdett szövegelni, hogy ki fogja felnevelni a gyereket, ha én meghalok, mennyire felelötlen vagyok, ez nem "saját felelősségre távozás", hanem "saját felelőtlenségre". Közöltem, hogy jó, akkor saját felelőtlenségemre távozok, ő még ecsetelte 1-2 percig, hogy milyen valószínű, hogy én már pedig meg fogok halni, mert biztos maradt bent a placentából, vagy fertőzés miatt, vagy belső vérzésben, mert hogy mekkora seb keletkezik mikor leválik a placenta..Még 10x el kellett ismételni neki, hogy távozunk és kész...ekkor a környéken már mindenki más is nagyon csúnyán nézett ránk (Közben én ott álldogáltam, miközben pont hogy pihennem kellett volna...) Közölte, hogy akkor várjunk kint a székeken...kimentünk szemben volt az újszülött osztály, ott ült a nagymama, kérdeztük tőle, hogy hol a baba?

Még nem tud róla semmit, valaki azt mondta, majd szól a dokinak és majd ő tájékoztat, vártunk, telt az idő közben akárkit kérdeztünk mindenki bunkó, lekezelő volt... Jó..kijött az "Osztályvezető főorvosasszony" Elkezdett leteremteni, hogy hogy képzelem, hogy nem fekszem be és visszautasítom a kezelést, márpedig ezt a gyereket nem láthatjuk, nem fogják hazaadni minimum 4 napot és akkor is csak GYÁMÜGYI HATÁROZATTAL!!! Majd kiabált, hogy ne veszekedjenek! (Teljesen normálisan beszéltünk vele) Mondtuk, hogy nem veszekedünk, erre ő " dehogynem, itt mindegyik azt csinálja!" -És leírt a karjával egy kört a levegőben, körbe mutatva rajtunk!!

Megkérdeztük, hogy jól van baba? erre ő, Még jólvan EGYENLŐRE!!!!(EZ most mi?!?!?!?! fenyegetés?!?!?!) majd próbáltunk még kérdezni, de fogta bement és bevágta az ajtót....Ekkor teljesen kiakadva visszamentünk a másik osztályra, végre kész a papír és megjegyezte az orvos, hogy neki milyen sok papírmunkájába került ez, mert nem elég a szabvány nyomtatvány, kellett írnia egy másikat is , külön a mi esetünkhöz! Aláírtuk, majd teljes lelki roncsként taxit hívtunk, majd irány a gyámügy...ahol, már mondták is, hogy igen, hozzájuk megérkezett a kórházból a papír, hogy csak gyámügyi beleegyezéssel jöhet haza a baba...

Mindenről kifaggattak, de ők elég megértőnek látszottak, és úgy éreztük segíteni fognak, holnap hívjuk fel őket és kiderül a döntés...Ezután estefele már, jött még 2 nyomozó és kifaggattak, hogy mikor kezdődtek a fájások, milyen gyorsan született meg stb, de ők már sokkal normálisabbak voltak, mint akik előzöleg jöttek, és mondták, hogy így, amiért pár perc alatt történt, valószínüleg nem lesz belőle feljelentés stb! Teljesen kikészültünk..

Ja és a gyámügynek írásban a kórház azt nyilatkozta, hogy engem 4 rendőrt kisért be a szülőszobára, holott végül beleegyeztünk és bementünk a mentőkkel, egyetlen rendőr sem jött velünk!! És egyetlen papírt sem adtak arról, hogy a babánk ott van (Pont ezt kérdezte a férjem, hogy adnak- e róla valami papírt, mikor a "Főorvosasszony" grimaszolt legyintett egyet és bevágta elöttünk az ajtót.:"(( Vissza kell adniuk a babánkat!!!:( Undorító, hogy mi megy ebben az országban....:"( (...)

Azóta folyamatosan csak sírógörcsöm van :'(( Te mit tudsz erről a "szülő nő nem beszámítható" dologról? folyamatosan erre hivatkoztak:(( és az a lekezelő, lenéző bánásmód....hihetetlen mi megy ebben az országban....A főorvosasszony miközben kérdezzük a babánkról, csak úgy ránk vágja az ajtót?!?!?!?!? És megfenyeget, hogy jól van a baba, még EGYENLŐRE és hallottad volna, ahogy kiemelte az egyenlőre szót,annyira sütött belőle a rosszindulat...csak nehogy bántsák:'(( Teljesen egészséges volt,bármi történik vele az azért lesz mert ők csinálnak vele valamit:(((

Hát ez történt, amitől mindenkinek, akinek szíve van, annak összeszorul, de itt még nem ért véget, még közel sem! Ami ez után történt, az minden tekintetben jogsértő és emberellenes! Miután az aggdó családhoz kiérkezett a gyámügy, bementek együtt a kórházba. Ezzel kapcsolatban írtak a kétségbeesett, elkeseredett szülők a TASZ-nak:

"Tisztelt Jogsegély szolgálat!

Sürgős segítségre van szükségünk! A ******i S*****a kórház újszülött osztályvezető főorvosa ellen szeretnék feljelentést tenni, mivel feltételezzük, hogy veszélyben van a gyermekünk! A tegnapi történteket mellékletben csatoltam! A mai nap folyamán a gyámügyet reggel nyolc órakor felhívtuk és azonnal kijöttek környezettanulmányt készíteni. Itt nálunk jelenleg felújítás folyik, és még így is sokat segített a gyámügy! Azt mondták hazahozhatjuk, amikor kész a ház. Bementünk a kórházba a gyámügy kíséretében ott ők egy órát beszéltek az újszülött osztályon az orvosokkal, ők megígérték nekik, hogy bemehetünk és megfoghatjuk! Ennyit sikerült elintézniük, hogy mi, a szülei a kezünkbe vehessük a saját gyermekünket! Ahogy a gyámügyesek elhagyták a kórházat, a főorvosnő megtiltotta, hogy ezt megtegyük!

Egy kb. 20 cm-es kerek üvegablakon keresztül mutatták meg a babát! El kellett jönnünk onnan! Félünk! Rettegünk! Mit akarnak ott vele csinálni?? Ha valami baja történik, az kinek a felelőssége lesz?! A főorvosnő fenyegetése után és ezután a sumákolás után, hogy a gymügynek még azt mondják, hogy lehet, és ahogy elmennek, ezt megtagadják, itt valamire készülnek! Meg akaják betegíteni, ha nem rosszabb! Vissza akarjuk kapni a gyermekünket épen és egészségesen! Úgy, ahogyan a világrajött! Mert egészséges volt! Fel szeretnénk jelenteni a főorvosnőt, mielőtt történik valami a babánkkal! Nincs biztonságban és nem volt joguk megtagadni, hogy megfoghassuk! 

Ezen kívül: tegnap mindenki (a mentősök, a rendőrök és Dr. M**** szülész-nőgyógyász is arra a "törvényre" hivatkoztak, miszerint "a szülő nő nem beszámítható, ezért nem dönthet, hogy kíván -e orvosi ellátást igénybe venni, vagy nem". Ilyen létezik egyáltalán?? Nem biztos, hogy mindent leírtunk, kérdezzenek a részletekről, ha valami nem tiszta! Nagyon szépen köszönjük:

K***** (apa), K***** (anya), T****** (nagymama)!"

Nem tehettek semmit. Eközben hétvége lett. (Hétvégén nem dolgoznak a hivatalokban.) El is készültek közben teljesen a felújítással. Hétfőn fel is hívták a gyámügyet, hogy jöjjenek, készen vannak, tegyenek valamit. Azt mondták, nincsen céges autó, csak holnap tudnak menni. Ekkor a szülők, főleg az édesanya teljesen összeroppant, az egész napot és éjszakát sírva aludta át. És a mai nap (a hatodik nap) a gyámügy végre kiment hozzájuk. De még mindig nem kaphatták vissza a gyermeküket! Hogy miért?

A fent már említett gyermekjólétis dolgozó miatt! Ő jelezte a gyámügy felé, hogy a szülők "nem normálisak, pszichiátriai kezelésre szorulnak", ezt úgy jelentette, hogy nincs semmiféle egészségügyi végzettsége, háromszor beszélt a párral (úgy, hogy szóhoz jutni sem hagyta őket jóformán) és ő volt az aki az első napon a kórháznak jelezte, hogy a gyermek "valószínűleg veszélyben van", várják meg a gyámügyi határozatot! Ezután bejelentést tett a gyámügynek is! Személyes problémái vannak a párral (annak ellenére, hogy nem volt alkalma őket megismerni.

Még a nagymamát is felelőtlennek nevezte, pedig nála felelősségteljesebb embert ritkán látni! Eldöntötte, hogy tönkreteszi ennek a családnak az életét, és most őmiatta kell várni és várni, amit a szülők már nem fognak sokáig bírni, majdnem egy hete nem láthatták gyermeküket, azt sem tudják, jól van -e még. És ki tudja, mennyit kell még várniuk? Az is lehet, hogy soha többé nem láthatják őt! Az édesanya azt mondta: "Bele fogunk ebbe halni, én ezt már nem bírom elviselni tovább! Miért teszik ezt velünk? Miért teszik ezt egy ártatlan babával? Miért kellett szegénynek ebbe az országba születnie?!

Miért tehet meg mindenki mindent, ami jogszabályellenes és emberellenes??! Ez az a fájdalom, amit szavakkal leírni nem lehet és ez az a félelem, ami ezek után, még ha valamilyen csoda folytán jóra is fordulnak a dolgok, örökké ott fog élni bennünk! Ennek a nőnek, igen az ő nevét kimondom (-én nem írom ide le, leírtam már elég helyre)******* éreznie kell legalább akkora fájdalmat, amit ő okozott nekünk, de ha ő ekkora fájdalmat érezne, belehalna, azt nem tudom, hogy mi hogyan élünk még egyáltalán. Kívánom neki, hogy okozzon neki örökké tartó szenvedést a sors, mert mi ezt soha, de soha nem felejtjük el, és ezt a gyermekünk nélkül töltött időt már sohasem pótolhatja és sohasem hozhatja vissza semmi és senki!"

És így végszóként elmondom, amit már minden épeszű ember le is szűrhetett ebből a történetből: Ennek a családnak segítségre van szüksége! Nem tudom, ki és mivel tudna nekik segíteni, de aki tud, kérve kérem, tegye meg!

Szeretném ezt az írást mindenhol megosztani, ahol csak lehetséges, kérem tegyék ezt önök is, jusson el oda, ahonnan segítséget remélhetnek ezek az emberek! Ennyit akartam közölni, remélem én is segítettem ezzel! Mindenkinek szebb napokat kívánok! (Kivéve azokat a szívtelen embereket, akik képesek lennének még erre. Elnézést.)

Mária.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1804500
30 nap: 21392
24 óra: 604