Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyámügy munkájának a saját törvényeink szabnak gátat ...

onbiraskodas---marabu.jpgTegnap megjelent „Egy gyermek megnyomorításáért csak 11 év jár …” című írásomra (katt ide a cikkért) egy nagyon érdekes és értékes komment érkezett, mely az igazságot a velejénél ragadja meg. Így szól: „Nehéz úgy teljesíteni a cikkben felsorolt sok intézkedési hiányosságot, ha nincs meg a törvényben kötelezően előírt működési feltétel .......ezzel együtt is felháborító, hogy ilyen esetek megtörténnek, mert a jogszabály üres, ha nincs,nem működik mögötte a szakmai-anyagi háttér ......ez pedig a törvényhozók felelőssége!”

És ez így van. A Tabunyitogató pontosan azért kelt életre, hogy a hiányos és hozzá nem értő jogalkotás gyakorlati életben megtörtént következményeivel felcsigázza a társadalom érdeklődését, kiemelt figyelemmel a gyermek sorsára, és életére. Minek okán most a gyámügy, mint a gyermekvédelem legfőbb szervének a jogalkotó által hagyott és biztosított lehetőségeinek tabuit, és korlátait feszegetném.

A Dívány a tegnapi napon írt egy hihetetlenül megrázó, tényfeltáró cikket a magyar és a román gyermekvédelmi rendszer jogszabályi környezetének kísérteties hasonlóságáról. Katt ide a cikkért. Ebben a cikkben a szerkesztő szakemberekkel beszélget a jelenleg kialakult helyzetről, pár gondolatot kiemelnék, az általuk bemutatott dokumentumfilm alapján:

„Nekik – hasonlóan a magyar kollégákhoz – a lelkesedésen és a privát elhivatottságon kívül más eszközük már nemigen van az ennyire durván hátrányos helyzetből induló gyerekek kiemelésére.  A szakértők a film után elégedetten hümmögnek – mármint ami a film hitelességét illeti. Hasonló helyzetű gyerekek, családok körében ezek a párbeszédek Soprontól Kőbányáig ugyanígy hangzanak el, ugyanezek az alapkonfliktusok, a szinte behozhatatlan szociális hátrányból eredő lemondó kishitűség ugyanezeket a kudarcélményeket termeli ki Magyarországon mindenhol. Sajnos a szociális ellátórendszer is a románhoz hasonló módon működik, sok a rés és a repedés rajta, ráadásul az egyre veszélyesebb dizájnerdrogok által felvetett újabb és újabb problémákkal szinte képtelenség lépést tartani.

A román gyermekvédelem helyzetéhez kísértetiesen hasonlít a norvég gyermekvédelem helyzete is. „Gyermekeiteket akkor vesszük el, amikor akarjuk …” címmel megjelent cikkben (katt ide a cikkért) erre hívjuk fel a figyelmet. Idézet az írásból: „Jan Simonsen egykori norvég parlamenti képviselő, az Európa Tanács Emberjogi Bizottságának volt tagja vehemensen kritizálta ezt a rendszert a családok ellen elkövetett mindennapi abúzusok és az aberráns kritériumok miatt, amelyek alapján ezt megengedik maguknak. Simonsen hazugsággal vádolta Norvégiát és annak bukaresti nagykövetét, amikor védelmébe vette a Barnevernetet. De a film forog tovább. A szavak közt pedig kiolvasható a háttér is: „a mintaértékű norvég jogok fölülírják az emberi és családi nemzetközi jogokat”. Vagyis: itt az új ideológia. A baloldali marxizmus és a nácizmus után kicsírázott az új élan vital (a dolgok belső éltető energiája – szerk. megj.), a baloldali... mindegymi.

Elképesztő tehát a szomorú párhuzam a román-norvég-magyar gyermekvédelmi rendszer, és a munkájukat meghatározóan előíró jogszabályi- és jogalkotási környezet között.

Az Emmi - Szociális és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság is pontosan tisztában van azzal, hogy ez így nem mehet tovább, és a következő OS közleményt adta ki:  „A kormány elkötelezett abban, hogy megerősítse a gyermekvédelmi jelzőrendszert, kiemelt társadalompolitikai célja az esélyteremtés, valamint a gyermek Alaptörvényben garantált védelemhez való jogának biztosítása. Az elmúlt évek intézkedéseinek köszönhetően a jogszabályok jóval hatékonyabb és célzottabb segítséget adnak a családoknak és az őket segítő, gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereknek. A gyermekvédelem rendszerének megújításában újabb lépés a "Gyermekeink Biztonságáért" Kiemelt Ügyek Munkacsoportja megalakulása.

A munkacsoport célja annak vizsgálata, hogy a gyermek bántalmazása, elhanyagolása ügyében az érintett gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok, a gyermek ellátását, ügyeinek intézését biztosító személyek, szervek, szervezetek a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése, megszüntetése érdekében, illetve ellátása során a hatályos jogszabályoknak, valamint egyéb szakmai szabályozókban foglaltaknak megfelelően jártak-e el.

A munkacsoportnak tagja az Alapvető Jogok Biztosa, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az országos rendőrfőkapitány, a Miniszterelnökség, az igazságügyi miniszter, a belügyminiszter és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi Dokumentációs Központ főigazgatója által delegált képviselő.

A munkacsoport már lezárt eseteket vizsgál, és az elemzés eredményeit nyilvánosságra hozza.  Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára az alakuló ülésen elmondta, az államtitkárság kezdeményezte a párbeszédet a folyamatok jobb megértése és a tanulságok levonása érdekében, mert a gyermekek elkallódása nem megengedhető össze nem érő szabályozás, együttműködési nehézségek, vagy a szolgáltatásokhoz való hozzáférési problémák miatt.

Az államtitkár emlékeztettet rá, hogy 2016. január 1-jét követően gyermekjóléti szolgáltatás és családsegítés kizárólag egy szolgáltató keretében működtethető. A jogszabályváltozás hatására megnégyszereződik a gyermekjóléti központok száma azzal, hogy létrejönnek a járásközponti önkormányzati fenntartású család- és gyermekjóléti központok, amelyek száma országos szinten 48-ról 197-re emelkedik.

Nyitrai Imre, az EMMI szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkára kiemelte, a gyermekek védelmében valamennyi szakterületnek, ágazatnak és jogalkalmazásért felelős szervezeteknek szerepe van. A cél, hogy a saját területén mindenki megtegye a szükséges lépéseket a probléma megoldása, valamint az ismétlődés megakadályozása érdekében.

A mai napon tartott megalakuló ülésén olyan konkrét ügyeket mutattak be, amelyek nagy vihart kavartak az elmúlt években, a társadalom egészét megrázták. Ilyen eset volt, amikor Szigetszentmiklóson a szülők súlyosan elhanyagolták gyermekeiket, vagy amikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kislétán a szülei egy 11 éves gyermeket embertelen körülmények között bezárva tartottak. Szintén levonták a tapasztalatokat azokból a tavaly nyári esetekből, amikor egy nevelőszülőnél elhelyezett gyermek és lakásotthonban elhelyezett és egy utógondozói ellátott fiatal felnőtt szenvedett halálos balesetet.  Az EMMI mindegyik esetben figyelembe vette az Alapvető Jogok Biztosának ajánlásait, és megtette a szükséges intézkedéseket.

Tehát létrejött a Gyermekeink Biztonságáért Kiemelt Ügyek Munkacsoportja. Csakhogy a minisztérium megint fordítva ült fel a lóra. Mondhatnám: úgy, ahogyan ezt már megszokhattuk. Mire gondolok?

Egyrészt a gyermekvédelmi eljárásokat vizsgáló, Kiemelt Ügyek Munkacsoportja tagjai közé nem hívták meg a terepen, a hiányos jogszabályokkal nem megfelelően szabályozott tevékenységet végzők képviselőit, annak érdekében, hogy a Munkacsoport számára is nyilvánvalóvá válhasson: mit tehetnek meg, és mit nem, a hatályos magyar jogszabályok szerint.

Hiszen a Munkacsoport tagjainak felsorolásából nemcsak a gyermekjóléti szolgálatok, hanem a gyámügyi hivatalok vezetői is kifelejtődtek. Pedig ők vannak ott. Ők tudják, ők látják, ők élik át, és ők küzdenek akkor, amikor, bár segítenének, de nincs rá törvény adta lehetőségük. Ők tudnák elmesélni azt is, mit jelent számukra a gyakorlati segítségnyújtás helyett, kötelezően elvégzendő, emelt szintű, törvény által rájuk rótt adminisztrációs teher, és ez mennyi értékes időtől fosztja meg őket.

Másrészt nem hívták meg a gyermekek érdekeit érvényesíteni akaró civil szervezetek, és civil társadalmi mozgalmak képviselőt sem, akik a hozzájuk beérkező panaszok alapján tudnának értékes képet festeni arról, milyen esetek történnek meg azon kívül, amit a sajtó megszellőztet. Hiszen a sajtóban túlnyomórészt a borzalmas, botrányt keltő esetek jelennek meg, és a minisztérium közleménye is csak ezeket az eseteket említi. …

Tehát a Különleges Ügyek Munkacsoportját elméleti szakemberekkel töltötték föl, a gyakorlati szakembereket nem hívták meg. Ami még akár, nem is volna akkora baj, ha …

Ha azzal kezdené a Munkacsoport a tevékenységét, hogy első lépésként elővenné a gyermekek védelmére vonatkozó összes jogszabályt, és kormányrendeletet, valamint az eddig kidolgozott módszertani útmutatókat. Majd, ezt követően, ha már számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ezekkel a jogszabályokkal terepen szinte lehetetlen dolgozni, akkor kezdenék megreformálni a gyakorlatban kivitelezhető gyámügyi eljárásokat.

Nem, ők először a következményeket mérik föl, és, talán, egyszer, majd, társadalmi nyomásra el is fognak gondolkodni azon, hogy a következményt általában meg szokta előzni az ok. És rá fognak jönni arra is majd, hogy az ok megszüntetésével automatikusan megszűnik a következmény is.

Kérdés, hogy addig, míg erre a nagyon okosok, ott, fönn, rájönnek, mennyi gyermek életét, sorsát pecsételik, nyomorítják majd meg? …

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 19
Összes: 1804274
30 nap: 21466
24 óra: 611