Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Minden családon belüli erőszak legfőbb áldozata a gyermek

siro-kislany.jpgA nő- és a gyerekbántalmazás egymással több szinten összekapcsolódik. A nőbántalmazás nagy valószínűséggel jelzi a családban élő gyerekkel szembeni erőszak előfordulását, illetve fordítva, a gyerekbántalmazások több mint felében az anya is áldozata párkapcsolati erőszaknak.

A gyerekek elszenvedhetnek erőszakot közvetlenül, saját személyükben, de azáltal is, hogy szem- és fültanúi az anyjuk bántalmazásának. (Bár a tudatosság, jogtudatosság szintje az elmúlt 15-20 évben, mióta a párkapcsolati erőszak tematizálódott Magyarországon, jól érzékelhetően emelkedett, mégis sok nő csak akkor keres fel ügyvédet, ha a gyermekét is veszélyben érzi. A gyerek- és nőbántalmazás fentiekben leírt átfedése miatt, akkor is, ha csak a gyereket érintő jogi problémával keres jogi segítséget valaki, érdemes feltérképezni, hogy az anya maga mennyire van erőszaknak kitéve, a párkapcsolatban vagy annak megszakadása után érte-e őt, és ha igen, milyen jellegű és intenzitású erőszak gyermeke apja részéről.)

Gyakori, hogy a szociális rendszer különböző állomásai, az ellátórendszer, a gyerekvédelmi és gyámügyi hatóságok, illetve a bíróságok nem veszik figyelembe a párkapcsolati erőszakot mint a gyerekekre ható tényezőt, vagy egyszerűen az anyát hibáztatják, amiért nem képes megvédeni gyermekeit attól a károsodástól, ami azzal jár, hogy jelen vannak az erőszakkitörések során.

A bántalmazók arra törekszenek, hogy irányítsanak és ellenőrizzenek másokat, főleg a bántalmazottat. Viselkedésüket a bíróságon is főleg az a cél határozza meg, hogy ellenőrzésük alá vonják a bántalmazottat, ez azonban itt kiegészül egy másik céllal is: hogy befolyásolják a bíróságot. Bár könnyű ezt a gondolatot félresöpörni (a bírók általában nem tartják magukat könnyedén befolyásolhatónak), a bántalmazóknak – ügyvédjük útján, vagy anélkül – meglepően sokszor sikerül úgy irányítani a tárgyalást, ahogy akarják: a bántalmazott viselkedése mint ok kerül fókuszba, míg a biztonságra való feltétlen igény akár teljesen eltűnhet a tárgyalás folyamatában.

A bántalmazott és tanúinak megfélemlítése nem ismeretlen a bírósági tárgyalásokon, és ehhez nem ritkán maga a bíró is hozzájárul például azzal, hogy a tanú sértegetését, megalázását a bántalmazó, illetve annak ügyvédje részéről nem akadályozza meg. A bírósági tárgyalások ilyenkor nem szándékoltan bár, de a bántalmazó kontrollja alá kerülnek.

A bántalmazók nem csak a bántalmazottat és a bíróságot (illetve egyéb hatóságokat), hanem a gyereküket is kontrollálni akarják. A legtöbb bántalmazó a gyerekére saját maga meg hosszabbításaként és nem különálló személyként gondol. Így gyakran képtelenek elkülöní- teni saját szükségleteiket és problémáikat a gyerekéitől. A bántalmazók a gyerekeiket saját szükségleteik szempontjából veszik figyelembe, és a hozzájuk fűződő viszonyuk általában elhanyagoló. A gyermekére korábban nem sokat adó bántalmazó magatartása egy esetben fordul meg, de csak látszólag: a gyermekelhelyezési per során, melyben a gyermeket a volt partner további bántalmazásának, kontrollálásának eszközeként használja.

Nem ritka, hogy a gyerek felügyeletéért és/vagy láthatásáért kitartóan pereskedő bántalmazó a láthatások során a gyermekkel alig tölt időt; gyógyszerezését vagy akár táplálását elhanyagolja; ha speciális szükségletei vannak, azokat nem tartja be; nem fordít figyelmet arra, hogy a gyermek a házi feladatait elvégezze. Mégis ragaszkodik a láthatásokhoz, sőt, akár a gyermek nála való elhelyezéséhez vagy a kapcsolattartási alkalmak számának, hosszának növeléséhez.

Az ilyen bántalmazó a kapcsolattartási alkalmakat általában arra is igyekszik használni, hogy a gyerektől szerezzen be információkat volt partneréről. Ismeretes, hogy elhúzódó gyermekelhelyezési perekre főként bántalmazó kapcsolatok megszűnése után kerül sor, ezért különösen fontos, hogy a bíróság feltárja, megjelennek-e az adott ügyben a fenti vagy azokhoz hasonló tényezők, és ha igen, akkor azt a döntésnél megfelelő súllyal vegye figyelembe.

Hogyan veszélyeztetik a bántalmazók a gyerekeket akkor is, ha nem közvetlenül őket bántják? Többek között még inkább alááshatják az anya-gyerek kapcsolatot, merev, tekintélyelvű szülői magatartással csökkentik gyerekeik önbecsülését, felelőtlenül viselkedhetnek szülőként, a gyermekek tanúi lehetnek az anya elleni újabb támadásoknak vagy a bántalmazó új kapcsolatában előforduló partnerbántalmazásnak, stb.

Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (Gyvt.) és a Polgári törvénykönyv egyaránt alapelvként kezeli a kiskorú gyermek jogainak és érdekeinek elsődleges figyelembe vételét az őket érintő ügyekben való döntés során. Ennek az elvnek az alkalmazása a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy a gyámhatóság vagy a bíróság a gyermek érdekének azt tekinti, ha mindkét szülőjével tartja a kapcsolatot, s az apával való intenzív kapcsolata az anyánál való elhelyezést követően is fennmarad.

E jogértelmezés azt eredményezi, hogy a hatóságok továbbra is kiszolgáltatják a gyermeket a bántalmazó apának, s nem hajlandók elismerni, hogy bizonyos körülmények között a gyermek érdekét jobban szolgálja, ha egyáltalán nem vagy csak ellenőrzött körülmények között találkozik az apával. A 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet (Gyer.) a kapcsolattartást előíró határozattól való eltérésre egyetlen jogi lehetőséget biztosít: ha erre nem a gyermeket nevelő szülő önhibájából kerül sor (33.§ (2)-(4)). Álláspontunk szerint az anya éppen akkor sértené meg szülői kötelezettségeit, ha hagyná, hogy a kapcsolattartás égisze alatt a gyerekek bántalmazásnak legyenek kitéve.

A Büntető Törvénykönyv 210. § (1) bekezdése értelmében „aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadság vesztéssel büntetendő”. Ez a rendelkezés súlyosan érinti azon anyákat, akik az apa bántalmazó magatartása miatt „akadályozzák” a kapcsolattartást. Tekintettel arra, hogy sem a bíróság, sem a gyámhatóság nem vizsgálja a családon belüli erőszak fennállását, a nők kénytelenek önbíráskodással védeni gyermekeik testi-lelki épségét.

Az Európa Tanács 2011. óta hatályos, a nők elleni erőszakkal és családon belüli erőszakkal szembeni fellépést szolgáló egyezménye külön cikkelyt szentel a szülői felügyeleti, kapcsolattartási kérdéseknek. Az Egyezmény értelmében a részes államoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülői felügyeleti jogra és a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó döntésekben a korábbi erőszakcselekményeket figyelembe veszik. Gondoskodniuk kell továbbá arról is, hogy a szülői felügyeleti vagy kapcsolattartási jog gyakorlása az áldozat vagy a gyermekek jogait és biztonságát ne veszélyeztesse. Az Egyezményt 19 európai állam már ratifikálta, Magyarország még nem.

A párkapcsolati erőszak áldozatai tehát számos esetben azt kell, hogy megéljék éveken át, hogy ahogyan őket, a gyermekeiket sem védi meg az igazságszolgáltatás.

Az EU-direktíva tartalmazza azt is, hogy a tagállamok biztosítják, hogy „amennyiben az áldozat gyermek, a) a bűnügyi nyomozás során a gyermek áldozat valamennyi kihallgatásáról audiovizuális felvétel készülhessen, és e rögzített kihallgatások bizonyítékként felhasználhatók legyenek a büntetőeljárás során” (24. cikk). Az irányelv a célkitűzései között, 1. cikkében leszögezi, hogy a tagállamoknak elsődlegesen a gyermek mindenek felett álló érdekét kell figyelembe venniük. A 2. cikk fogalom-meghatározása szerint „gyermek” minden 18. életévét be nem töltött személy.

Ezeknek az elveknek és jogszabályi rendelkezéseknek viszont ellentmond a gyermekek éveken át tartó ismételt meghallgatása, illetve szakértői vizsgálata.

A Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása is csak a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásának kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel való rögzítését írja elő, arra pedig csupán lehetőséget biztosít, hogy a tanács elnöke a különleges bánásmódot igénylő sértett zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatását rendelje el.

Az egy külön vizsgálat tárgya kellene, hogy legyen, hogy a szexuális erőszak kiskorú sértettjeivel való bánásmód megfelel-e az irányelvben lefektetett elveknek.

- részlet a Patent Egyesület: Bíróságok monitorozása programjából -

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 13
Összes: 1805294
30 nap: 21219
24 óra: 806