Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hét éve nem láthattam a fiamat ....

kapcs.tartas-akadalyozasa.jpg22 évesen megismerkedtem egy lánnyal. Életem legnagyobb katasztrófáját követtem el. Lefeküdtem vele, és amikor már semmit sem lehetett ellene tenni, bejelentette, hogy terhes. Én még nagyon nem akartam családot. Szerettem volna otthont és jó megélhetést teremteni. Ő döntött és megtartotta.

Vállaltam a fiamat, apás szülés volt, mindent megadtam nekik, de valahogy az édesanyjával sehogy sem alakult ki a szerelem. Egy házban éltünk, de nem egymással. Nyolc év telt el így. Az utolsó öt évben már csak a pénzem kellett neki. Azt kérte az anya, hogy fizessek neki havi 150 ezer forintot, mert megszülte a fiamat, akivel nagyon jó volt a kapcsolatom. Mindent megadtam nekik, csakhogy a gyerek ne szenvedjem hiányt semmiben. Az utolsó évek csak a pénzről szóltak.

Olyan érzésem volt, mintha már akkor gyerektartást fizettem volna. Aztán úgy döntöttem, hogy talán találhatok még magamnak párt és élhetek normális családban. Ha már így is fizetek. Javasoltam, hogy költözzünk külön. A gyerek anyja azt mondta, hogy csak akkor írja alá a papírokat, ha beleegyezek bizonyos dolgokba. Mindenbe beleegyeztem, csak szabaduljak tőle.

Vettem nekik egy családi házat, amit a gyerek nevére írattam, az anya haszonélvező lett. Kaptak egy autót, hogy tudja a fiamat iskolába vinni, ami a szomszédban volt. Kért még 6 millió forint újrakezdési segítséget és elvitt mindent, amink csak volt. Hagytam, mert úgy gondoltam, hogy a fiam is fogja használni őket. Kialkudott 50 ezer forint gyermektartásdíjat. Abba is beleegyeztem. Ez volt a szabadulásom és egyéjszakás botlásom ára.

Akkor ért az első zuhany, amikor leordított, hogy miért a gyerek nevére írattam a házat és miért nem rá. Én vidékre költöztem egy parasztházba. Tudtam, hogy sikerülni fog újra kezdeni az életem. A fiamat mindig láthattam, ha vittem pénzt. Továbbra is nagyon jó volt a fiammal a kapcsolatom.

Aztán megismerkedtem egy lánnyal, aki ma már a feleségem. Vele éltem át azt a szeretetet és törődést, amit mások huszonévesen és amit én azelőtt soha nem kaptam. De itt kezdődtek ismét a problémák. Megtudta a fiam anyja, hogy lett valaki, aki fontos az életemben. A fiam elmondta neki, hogy van valakim. Ettől a pillanattól kezdve már nem adta oda mindig a fiamat. Borzasztó cirkuszok, gyámhivatal, rendőrség és bírósági végzések tömkelege következett. Az anyát a láthatás miatt megbírságolták 15 ezer forintra. Nevetve kifizette abból az 50 ezerből, mit a fiamra adtam neki.

Amikor kiderült, hogy megnősülök, attól a hétvégétől kezdődően többé nem adta ide a gyereket. Ennek közel hét éve már. Hét éve nem láttam a fiamat. Az első időszakba bele lehetett pusztulni. Egyre inkább éreztem, hogy ellenem neveli a gyereket. Kezdetben a feleségem volt a céltábla. Miután ott nem értek el célt, mert egy pszichológusi szakvélemény kimondta, hogy kettőjük között nincs nagy probléma, ami van, az a gyerek féltékenységéből adódik, azt pedig lehet kezelni, így én lettem az ellenség.

Azt mondta a volt élettársam, hogy csak akkor adja ide a fiam, ha a feleségem arra a hétvégére elmegy a házból. Ebbe nem egyeztünk bele, így a fiamnak azt mondták, hogy apád nem akar látni téged. Látod inkább most is a feleségét választotta. Később egy jegyzőkönyvből derült ki, hogy akkor ültette a gyereket az ajtóba, hogy apa most hétvégén jön érted, amikor tudta, hogy nincs láthatás. Miután nem mentem, megint azt mondta a gyereknek, hogy én nem akarom látni. Azokon a hétvégéken, amikor mentem, akkor éppen nem voltak otthon, programjuk volt, nem engedett be a házba, beteg volt a fiam… stb.

Mi közben a feleségemmel építkeztünk. Ez nagyon bántotta a volt élettársam szemét. Bement a bíróságra a házról készült fotókkal, amiket a mai napig nem tudom, hogy honnan szedett és kérte az újbóli gyerektartásdíj megállapítását, mert mi nagyon jól élünk. (Jó kis svájci frankos kölcsönünk van.) A feleségem a munkájából kifolyólag ismert ember. A volt élettársam betelefonált a munkahelyére, hogy rúgják ki, mert megbízhatatlan.

Bármikor besétál a végrehajtóhoz, hogy elmaradt gyerektartásunk van. Folyamatos végrehajtást kért ránk. Miután kiderült, hogy minden csekk be van fizetve, akkor azt hazudta, hogy ő nem mindet kapta meg. Most a postát zaklatja.

Korábban átutaltuk neki a tartásdíjat, de egyszer azt vágta a fejemhez a fiam, hogy én nem adok pénzt az anyukájának, azért kell bíróságra menni. Azóta csekken fizetem. Ha megy a postás, azt a gyerek is látja. Az anyja legújabb ötlete: bement a bíróságra és kérte, hogy átutalással fizessek, mert a posta megbízhatatlan. (És persze úgy nem látja a gyerek)

Ki tudja mi mindent mondott egy akkor 8 éves gyereknek, akinek akkor mindene az apja volt, most meg látni sem akar. Azt mondta, hogy az örökös odajárkálásommal zaklatom az anyukáját. Ne keressem őket. Egy bírósági találkozásunk alkalmával a fiam elmondta, hogy mit kér karácsonyra, de ne vigyem oda, mert az zavarná az anyját, inkább küldjem el postán.

Itthon a feleségemmel boldogan és megértésben élünk. Ezek a problémák még inkább összekovácsoltak minket. Született egy gyönyörű kisfiunk, aki sok-sok szépet hozott az életünkbe. Miatta, másokkal ellentétben nem kértem a tartásdíj csökkentését. Írtunk a fiamnak egy közösségi oldalon, hogy kistestvére született. Szeretnénk, ha legalább vele tartaná a kapcsolatot. Ez a válasz érkezett. „Én nem ismerlek titeket.”

egy apa

bezzeganya

 

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 23
Összes: 1804281
30 nap: 21464
24 óra: 612