Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy anya legfőbb bűne

alarc2.jpgMint az embereknek általában, az anyáknak is sok bűne lehet. De főbűne csak egy. Ez pedig az a bűn, amikor pontosan tisztában van azzal, hogy élete párja szexuális erőszakot követ el a lányán, és nem tesz ez ellen semmit. Nem védi meg a gyermekét.

A legfőbb bűne pedig ebből adódik: ha asszisztál ahhoz, hogy ez a bűncselekmény a saját gyermeke ellen, a saját házában megtörténhessen, folytatólagos jelleggel, évek hosszú során át. És legvégül még meg is fejeli mindezt az unokája megölésével.

Ilyen esetről tudósított az RTL Híradó. Borsod megyei történet. Az „apa” a saját lányát 9 éven keresztül szexuális életre kényszerítette, amiről az „anyának” mindvégig tudomása volt. A történtek végén a lánygyermek teherbe esett.

Az „anya” ekkor még tovább fokozta bűnét, még ekkor sem érzett semmiféle lelkiismeret furdalást, illetve, nem jelentkezett nála az anyai felelősségérzet sem. Mit tett ez az „anya” akkor, amikor tudomására jutott a vérfertőző kapcsolatból születendő gyermek híre?

Elvitte szakorvoshoz a lányát? Felkereste a védőnőt, hogy tanácsot kérjen vagy a terhesség megszakításához, vagy a terhesgondozáshoz? Feljelentette fajtalankodó, szexuális erőszakot, mintegy pedofilként elkövető férjét a rendőrségen? … Nem. Ez az „anya” nem ezt tette. Hanem fogta magát, és elkezdte a lánya kerekedő hasát szíjakkal leszorítani, és elkötni.

Nehogy másoknak feltűnhessen: a lány gyermeket vár.

Már ebből is tisztán látható: ez az „anya” pszichés értelemben véve beteg. Bár nem vonnám kétségbe azt sem, ha azt derítené ki a vizsgálat, hogy az elmetudati állapotával is nagyfokú, gyógyszeres kezelést igénylő problémák vannak.

Ez az „anya” nem elégedett ennyi bűnnel, amit a lánya ellen elkövetett, még tovább tetézte bűneit. Történt pedig, hogy a várandósság elérte azt az időszakot, hogy elérkezett a szülés időpontja. Hogy segített-e a lánya otthoni szülésének levezetésében, a vizsgálat jelen szakaszában még nem tudhatni pontosan, lévén az „anya” mindent tagad.

Az azonban teljesen biztos, hogy a megszületett csecsemő (aki a saját unokájának és mostohagyermekének is minősült egyben) megölésében, és a pici holttest ágyneműtartóban való rejtegetésében segítséget nyújtott – hacsak nem ő volt eme szívet tépő cselekménysor ötletgazdája is.

Majd, koronát téve az egész történetre, kamera elé állt, és hagyta (némán állva a nyilatkozó elkövető mellett), hogy a férje a társadalom nagy nyilvánossága előtt végleg megalázza és gyalázza a lányát. Hiszen azt nyilatkozta akkor az elkövető: a lánya felelőtlenül teherbe esett, előttük tagadta és leplezte a várandósság tényét, sőt: még a szülést is titokban követte el. Ráadásul úgy ölte meg és rejtette el a csecsemőt, hogy arról nekik szintén nem volt tudomásuk.

Egyszóval a saját gyermekét állította be a közvélemény szemében egy pszichopata gyilkosnak. Az "anya" hallgatólagos beleegyezésével.

El tudjuk képzelni, hogy a lány milyen hatósági vegzálásnak volt ezek után kitéve. Az „anyja” tudtával és beleegyezésével. Hiszen nem bánnak kesztyűs kézzel egy csecsemőgyilkossal, főleg nem bánnak kesztyűs kézzel egy olyan csecsemőgyilkossal, akire még a saját szülei is rávallanak.

Ezt a gyermeket az „anya” és az „apa” közös erővel tették tönkre.

Az ügyészség szerint életfogytiglant is kaphatnak ezek a „szülők”.

Pedig a gyermekük már most életfogytiglanban van. Hiszen úgy a teste, mint a lelke maradandó károsodást szenvedett – erre a tényre azonban a vizsgálat és a nyomozás nem fog kiterjedni. Pusztán azért, mert ennek nincs meghonosodott gyakorlata a magyar bűnügyi nyomozások során. Mert ezek a maradandó sérülések nem hagytak látható nyomot a lánygyermeken. Ha pedig nem látjuk – nincs is.

Ez pedig minden, az „igazságszolgáltatással” foglalkozó hatóság meggyőződése.

Azonban, mint a fenti esetből is jól láthatjuk: ebben az esetben két gyermeket öltek meg. A megszületett csecsemőt, és magát a lánygyermeket is, aki éveken át szenvedett el szexuális erőszakot, aki ezt a csecsemőt kihordta, majd részt vetettek vele a saját csecsemője meggyilkolásában is.

Ez a lány ezekből a lelki - testi sérülésekből terápia nélkül soha nem fog felépülni. Az a személyiség tehát, akivé válhatott volna, ha nem ezek az emberek a „szülei”, soha nem születhetett meg. Őt tehát ugyanúgy megölték a „szülei”, mint az unokájukat.

Borítékolom, hogy a bírói ítélet és a nyomozási vizsgálat erre a tényre nem fog kitérni.

Mert a gyermekek csak akkor számítanak a hatósági felfogásban, ha már eltemették őket. Az addig szerzett sérüléseket csak akkor veszik figyelembe, ha szemmel látható nyoma van.

Így érvényesülnek a gyermekjogok a büntetőeljárásokban hazánkban. Mely gyakorlat erős és sürgős változtatásra szorul.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804281
30 nap: 21465
24 óra: 615