Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabálysértési bíróság elé állítás gyakorlati kérdései fiatalkorúak esetében

gyermek-racsok-mogott---life.hu.jpgA ma hatályos a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabálysértési törvény) meghatározza a fiatalkorú fogalmát. A szabálysértési törvénynek a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) nem háttérjogszabálya, annak csak a szabálysértési törvényben konkrétan meghatározott egyes szakaszai, rendelkezései alkalmazhatóak. A szabálysértési törvény így a fiatalkorú fogalmának meghatározásakor önálló rendelkezést tartalmaz a Büntető Törvénykönyv által meghatározott51 fogalomhoz igazodva, de attól eltérve.

A szabálysértési törvény a fiatalkorú fogalmát akként határozza meg, hogy fiatalkorú az aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Ez annyiban igazodik a Büntető Törvénykönyvhöz, hogy tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tekinti fiatalkorúnak a Btk. Annyiban viszont eltér, hogy a szabálysértés elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személy esetében nem beszél fiatalkorról, míg a Büntető Törvénykönyv a tizenkettedik életévét már betöltött személyt is fiatalkorúnak tekinti.

Viszont az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás bűncselekmények elkövetése esetét kivéve gyermekkorra hivatkozással nem engedi büntetni az elkövetőt, ha a tizennegyedik életévét a bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötte be. Ebből már önmagában lehet következtetni arra, hogy a fiatalkorúnak sem minősülő, a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem betöltött személy szabálysértés miatt nem büntethető.

Ezt a szabálysértési törvény közvetlenül nem mondja ki, hanem közvetetten utal erre azzal, hogy kimondja: „Szabálysértés miatt nem vonható felelősségre, akivel szemben büntethetőséget kizáró ok áll fenn.” A Büntető Törvénykönyv sorolja fel a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okokat köztük elsőként a gyermekkort. A Büntető Törvénykönyv gyermekkorúnak tekinti azt, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

Kivételként felsorol öt bűncselekményt, mely esetében ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte mégis büntethető. Ezek a korábban is már említett emberölés, erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés, a rablás és a kifosztás. Tekintettel arra, hogy a Büntető Törvénykönyv csak bűncselekmények esetén engedi meg a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött, de a tizenkettedik életévét betöltött személy büntetését a szabálysértés vonatkozásában ez a kivétel nem alkalmazható. Vagyis a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét be nem töltött személy semmiképp nem büntethető szabálysértés miatt, még akkor sem, ha a tizenkettedik életévét a szabálysértés elkövetésekor betöltötte.

A szabálysértési törvény rögzíti természetesen, hogy a szabálysértési törvény rendelkezéseit, mondhatni általános rendelkezéseit a katonákkal egyetemben a fiatalkorúakra a szabálysértési törvény IV. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A IV. fejezet a fiatalkorúak mellett a katonákra vonatkozó speciális, a törvény megfogalmazása szerint különleges rendelkezéseket tartalmazza. Ebből csak az egyik §-ban foglalt rendelkezések azok amelyek a fiatalkorúakra vonatkoznak. Ezen szakaszban a szabálysértési törvény egyrészt a büntetési tételek felső határának alacsonyabb mértékben való meghatározásáról, másrészt az életkorból adódó felnőttektől eltérő egzisztenciális körülményekből a munkaképességből fakadóan egyes büntetések alkalmazhatóságának, kiszabhatóságának általánoshoz képesti további akadályairól, feltételeiről rendelkezik.

A szabálysértési törvény fiatalkorúak vonatkozásában a három büntetési nem (elzárás, közérdekű munka és pénzbírság) közül csak kettő esetében az elzárás és a pénzbírság esetében csökkenti le a büntetés felső tételét. A közérdekű munka büntetés esetében a felső tételt (180 óra) nem csökkenti. Ezen rendelkezés, szisztéma megegyezik a Büntető Törvénykönyvben alkalmazott megoldással. A Büntető Törvénykönyv XI. fejezetében tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó speciális, eltérő rendelkezéseket. Ezen rendelkezések is csökkentik a bűncselekmény vonatkozásában a kiszabható büntetések felső tételét fiatalkorú elkövető esetében. De a közérdekű munka büntetés vonatkozásában ezt a Büntető Törvénykönyv nem alkalmazza. Ezzel a szabálysértési törvény is összhangban van.

A szabálysértési törvény az elzárás esetében 60, illetve halmazat esetén 90 napról a büntetés felső határát 30, illetve halmazat esetén 45 napra viszi le. Gyakorlatilag felezi a felső tételeket. A pénzbírság esetében a felső határt 300.000,- forintról 100.000,- forintra viszi le.

A szabálysértési törvény helyszíni eljárás során kiszabott pénzbírságot külön helyszíni bírságnak nevezi, melyre alacsonyabb büntetési tétel vonatkozik, hiszen a helyszíni bírság felső határa „csak” 50.000,- forint. Fiatalkorú esetében ez a felső határ 25.000,- forintra csökken.

A pénzbírság összegének felső határának meghatározását a szabálysértési törvény azzal is teljessé teszi, hogy az egyes közlekedési szabálysértések miatt alkalmazandó szabálysértési pénzbírság, illetve helyszíni bírság kötelező mértékéről, valamint a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvénnyel összefüggő egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 63/2012. (IV. 2.) Kormányrendeletben meghatározott kötelező mértékű pénzbírság és helyszíni bírság összege sem haladhatja meg a 100.000,- forintot, illetve helyszíni bírság esetén a 25.000,- forintot.

A kormányrendelet bizonyos szabálysértések esetében kiveszi a szabálysértési hatóság kezéből a differenciálás lehetőségét és az elkövető jövedelmi, vagyoni helyzetétől az elkövetés módjától, az enyhítő és súlyosító körülmények meglététől, számától, mértékétől függetlenül pontosan meghatározott összegű pénzbírság, helyszíni bírság kiszabását határozza meg. Ennek mértéke önmagában is magasabb lehet helyszíni bírság esetén a 25.000,- forintnál, illetve halmazat esetén,  vagy a „három csapás” alkalmazása esetén (vagyis, ha az elkövetés időpontját megelőző hat hónapon belül második, vagy harmadik alkalommal követ el kötelező összegű pénzbírsággal, helyszíni bírsággal sújtandó szabálysértést az elkövető) pénzbírság esetében is magasabb lehet 100.000,- forintnál.

Ennek megakadályozása képen a generális maximum fiatalkorúaknál meghatározott eltérő mértékének megerősítéseként kifejezetten rendelkezik arról a szabálysértési törvény, hogy a kötelező mértékű pénzbírság, helyszíni bírság összege sem haladhatja meg a 25.000,-, illetve a 100.000,- forintot.

A szabálysértési törvény a büntetési tételek felső határának leszállításán túl további enyhítő szabályokat is meghatároz. Ilyen, hogy pénzbírság, helyszíni bírság csak akkor szabható ki fiatalkorúval szemben, ha a fiatalkorú annak megfizetését vállalja. Ez a szabályozás a Büntető Törvénykönyv pénzbüntetés esetén a fiatalkorúak vonatkozásában alkalmazandó szabályától eltér, de a valóságban ahhoz nagyon is hasonló.

A Büntető Törvénykönyv pénzbüntetés kiszabását fiatalkorú vonatkozásában akkor engedi, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van a fiatalkorúnak. Szabálysértés esetében maga az elkövető döntheti el, hogy képes-e megfizetni, vállalja-e megfizetni a pénzbírságot. Ha úgy gondolja, hogy családja segítségével jövedelem, kereset, vagyon híján is meg tudja fizetni a pénzbírságot, azt vállalhatja és vele szemben a legenyhébb büntetés kiszabható, míg bűncselekménynél jelen esetben nem szabható ki a legenyhébb büntetésként pénzbüntetés.

Gyakran előfordul, hogy tanköteles fiatalkorú elkövető jövedelemmel, keresettel, vagyonnal nem rendelkezik, de vállalja a pénzbírság megfizetését éppen azért, hogy ne essen el a legenyhébb büntetés kiszabásának lehetőségétől. Igaz ebben az esetben ténylegesen a szabálysértési hatóság, a bíróság nem az elkövetőt bünteti, hanem azt a hozzátartozót aki helyette a pénzbírságot kifizeti. Így mindkét rendelkezés ésszerű, érvekkel alátámasztható, hiszen az egyik bűncselekmény esetén védi a fiatalkorút a teljesíthetetlen büntetéstől és nem engedi a joghátrány áttételét az elkövető hozzátartozójára, míg a másik szabályozás szabálysértés esetén nagyobb szabadságot adva az elkövetőnek az ő kezébe adja annak eldöntését, hogy tényleg teljesíthetetlen-e számára a pénzbírság, helyszíni bírság megfizetése. Figyelemmel arra, hogy a pénzbírság, helyszíni bírság relatíve alacsonyabb mértékű, mint a pénzbüntetés, véleményem szerint nem okoz akkora aránytalanságot, ha a joghátrány esetlegesen a hozzátartozónál jelentkezik.

A szabálysértési törvény a helyszíni bírság kiszabása esetén a fiatalkorú vállalásán túl feltételül szabja még azt, hogy a törvényes képviselő jelenlétében kerüljön kiszabásra a helyszíni bírság. Ezen rendelkezést a 2013. évi XCIII. törvény vezette be módosítás formájában. Ugyanis gyakran előfordult, hogy a fiatalkorú tettenérést követően felfokozott lelki állapotban a fiatal koránál fogva is eltérő pszichés tulajdonságoknak köszönhetően könnyen elfogadta a helyszíni bírság kiszabását és annak összegét.

Értelemszerűen ilyen helyzetben nem várható kellően megfontolt nyilatkozat egy fiatalkorútól. Így indokolt volt annak bevezetése, hogy a törvényes képviselő jelenlétében kerülhessen sor csakis a helyszíni bírság kiszabására. Ezt indokolja az is, hogy a helyszíni bírság tudomásul vételével a meghallgatás, a tárgyalás, a jogorvoslat lehetőségéről is lemond a fiatalkorú elkövető, mely vonatkozásban a törvényes képviselőt is megilleti a jogorvoslati jog. Így indokolt, hogy a törvényes képviselő aláírásával egyfajtaképpen jóváhagyja a helyszíni bírság tudomásul vételét.

Megjegyzendő, hogy a szabálysértési törvény lehetővé teszi a helyszíni bírság felülvizsgálatát kérelemre, de ezt a lehetőséget csak jogszabálysértés esetén adja meg, mely esetben a helyszíni bírság módosítása, vagy visszavonása lehetséges. Eltúlzott összegű helyszíni bírság mérséklését nem teszi lehetővé a törvény.

További az általános anyagi jogi szabályokat enyhítő szabály, hogy fiatalkorúak esetében a „három csapás” szabályát nem lehet alkalmazni. Vagyis, ha a fiatalkorú elkövető a szabálysértés elkövetését megelőző hat hónapon belül legalább két ízben jogerősen már felelősségre vonták szabálysértés elkövetése miatt, akkor a büntetési tétel felső határát megemelő, illetve alapból elzárással nem sújtható szabálysértésnél elzárás büntetés kiszabását lehetővé tevő szabály nem alkalmazható.

Végső soron említeni kell még, hogy a szabálysértési törvény a Büntető Törvénykönyv rendelkezésével egyezően előírja, hogy közérdekű munka büntetést akkor lehet kiszabni, ha a fiatalkorú elkövető a határozat meghozatalakor már betöltötte a tizenhatodik életévét. Ez a szabály értelemszerűen kapcsolódik a Magyarország által is elfogadott nemzetközi egyezményhez és a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezéséhez.  

Ezt a rendelkezést – azt ezzel teljesen egyértelművé téve – kiterjeszti a szabálysértési törvény a pénzbírság közérdekű munkára való átváltoztatása, vagyis a pénzbírság végrehajtása esetére is. Ha a fiatalkorú elkövető vállalja a pénzbírság megfizetését, de ténylegesen nem fizeti meg azt, akkor sem lehet közérdekű munkával sújtani, ha az arról rendelkező határozat meghozatalakor a tizenhatodik életévét még nem töltötte be. Ebben az esetben a pénzbírság végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szabálysértési hatóságnak azt a lépést ki kell hagynia és kezdeményeznie kell az illetékes bíróságnál a pénzbírság elzárásra való átváltoztatását.

Megjegyzendő, hogy előfordulhat olyan eset, hogy a fiatalkorú pénzbírság kiszabását nem vállalja és a határozat meghozatalakor a tizenhatodik életévét még nem töltötte be vagy bár betöltötte, de nem járul hozzá a közérdekű munka büntetés kiszabásához. Ebben az esetben az az érdekes helyzet áll elő, hogy az elvileg enyhébb szabályok alkalmazásának köszönhetően a fiatalkorú elkövető csak egyetlen egy büntetéssel sújtható, a legsúlyosabbal, az elzárás büntetéssel. Igaz a büntetés helyett intézkedésként figyelmeztetés is alkalmazható, de ez a két végletet jelenti.

Ezen két szankción kívül más enyhébb büntetés nem alkalmazható, mely igen nehéz helyzetbe hozza a jogalkalmazót, különösen, ha meg akar felelni Gyermekjogi Egyezmény rendelkezésének, mely szerint gyermekkel szemben szabadságvesztés büntetés kiszabása csak végső eszközként és a lehető legrövidebb időtartamban alkalmazható, illetve meg akar felelni a szabálysértési törvényben ki nem mondott, de a joggyakorlatban szabálysértés vonatkozásában is elfogadott a Büntető Törvénykönyvben meghatározott büntetési célnak a prevenciónak, vagyis, a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más szabálysértést kövessen el.

Ezt a fenti dilemmát orvosolhatja a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény, valamint ezzel összefüggésben egyes további törvények módosításáról szóló 2015. évi CCII. törvény rendelkezése, mely lehetővé teszi fiatalkorúak esetében a szabálysértési elzárás büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését.

A szabálysértési elzárás végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése a Büntető Törvénykönyv szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésének szabályaihoz igazodik. A szabálysértési törvény is akkor engedi a végrehajtás felfüggesztését, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Megjegyzendő, hogy a szabálysértési törvény a büntetés célját nem határozza meg, az csak a Büntető Törvénykönyvben történő meghatározásból következtethető ki. Ez is azt a vélelmet erősíti, hogy a jogalkotó a Büntető Törvénykönyv szabályozását kívánta átültetni a szabálysértési törvényben a kellő módosításokkal.

A szabálysértési törvény a Büntető Törvénykönyvhöz hasonlóan meghatározza, hogy a büntetés céljának végrehajtás felfüggesztésével való elérhetőségét különösen a fiatalkorú körülményeire és a cselekmény tárgyi súlyára figyelemmel kell megítélni, feltételezni. A Büntető Törvénykönyv csak az elkövető személyi körülményeit említi a feltételezés alapjaként. Így a szabálysértési törvény még többletként a szabálysértés tárgyi súlyát is a mérlegelés tárgyává teszi. Vagyis a fiatalkorú elkövető méltányolható körülményei és az általa elkövetett szabálysértés enyhe tárgyi súlya alapozhatja meg a szabálysértési elzárás végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését. Ezen rendelkezés alkalmazásának – figyelemmel arra, hogy friss még a módosítás – még nincs gyakorlati tapasztalata.

A teljes tanulmány ide kattintva elolvasható.

Dr. Péter-Szabó Tamás

Fotó: Life.hu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20703
24 óra: 576