Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pozícióhalmozásból adódó joghátrány okozás a bíróságokon

Elgondolkodik az ember azon, egy seggel hány nyerget lehet ülni egyszerre? Az OBH megítélésében minimum 2-t, de hármat, akár négyet is. … Miért állítom ilyen pofátlanul, hogy az „OBH megítélése szerint”? Gondolatmenetem a következő: ha nem tiltja, akkor engedi. Ugyanis, a józan paraszti eszem szerint több lehetőség ebben a kérdésben nincs. S mivel nem tiltja a bírái számára a pozícióhalmozást, ezt azok oly módon is fel tudják használni, hogy azzal egyik, vagy másik peres félnek joghátrányt, méghozzá súlyos joghátrányt okozzanak. Megtörtént eseten keresztül bemutatom, miről is beszélek tulajdonképpen.

Gyermekelhelyezés megváltoztatása perben, mely gyermek veszélyeztetése és súlyos elhanyagolása okán indult, 2012 augusztusában adtam be a kereseti kérelmet, ebből ítélet csak 2014. november 19.-én született. Akkor már úgy szégyellte magát, hogy másik ügyszámot adott az eljárásnak. természetesen sem erről, sem az okról engem nem értesített. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a bíróság elnöke szintén 2012 augusztusban elrendelte a soron kívüli eljárást. Ez idáig rendben van, oké.

Egészen addig voltam nyugodt, amíg meg nem érkezett az első tárgyalást elrendelő Végzés, amit 4 hónappal a kereseti kérelem beadását követően tűzött ki az eljáró bíró. Mit ad a Jóisten? Az eljáró bíró a bíróság elnöke, egy személyben. Panaszkodj, na, paraszt, hogy elhúzódik az eljárásod! Nem voltam rest, írtam a törvényszék elnökéhez, panaszoltam, hogy túl sokára tűzték ki a tárgyalást. Alig 2 nap alatt jön a válasz: panaszomat iktatták, és elküldték a panaszolt bíróság elnökéhez, elbírálásra.

Azt hittem, rosszul látok. Ez most komoly? Bepanaszolom az eljáró bírót, a törvényszék pedig visszaküldi a panaszom elbírálásának jogát a bíróság elnökéhez, aki, mint tudjuk, az eljáró bíróm. …

Most nem panaszt, hanem elfogultsági kifogást terjesztettem elő a törvényszékhez, igyekezve kulturáltan megfogalmazni: lehet, hogy paraszt vagyok, de hülye nem, úgy gondolom, ha és amennyiben a bíróság elnöke bírálja felül az eljáró bíró munkáját, nagy valószínűség szerint nem fog hibát találni az eljáró bíró munkájában az az elnök, aki eljár az adott ügyben. … Azt hiszem azt is odaírtam (ha már lúd, legyen kövér): Senki nincs olyan botor, hogy mulasztáson kapja saját magát. …

A törvényszék villámgyorsan intézkedett, és újabb 2 nap alatt az elfogultsági kifogásomat – mit gondolsz hová küldte? Naná, hogy a bíróság elnökének. …. (ezzel a tettel szemben is panaszt emeltem, amit már el sem bíráltak. Gondolom, rám untak.)

Ezt követően közel egy hónapig vizsgálta azt a bíróság elnöke, hogy a Büsz. előírásainak megfelelő módon tűzte-e ki ő maga, egy soron kívüli minősítéssel ellátott eljárásban, a kereset benyújtásától számítottan negyedik hónapra az első tárgyalás időpontját. Úgy találta, hogy teljesen minden tökéletesen rendben van, mert ez így pontosan előírás szerinti, és ily módon az eljáró bíró megfelelő döntést hozott. Meg is indokolta: olyan sok ügy érkezik a bírósághoz, hogy kizárólag akkorra tudott időpontot adni.

Namármost, itt csak annyi a bibi, hogy közben a támogatásommal két anya számára is bement kereset, amit szintén ő tárgyalt. Az egyik anyukának szeptemberben, a másiknak októberben lett beadva a keresete, az első tárgyalás mindkét esetben a benyújtástól számított 2 hét alatt kitűzésre került. Igaz, ott a gyermekek nem voltak veszélyben, de elhanyagolva sem voltak, ez pedig azonnal meg is alapozta az elnök gyorsaságát – az ő esetükben. …

Felbőszültem-e? Naná.

Újabb panaszt gyártottam a törvényszékhez, hivatkozva az EU által előírtakra, miszerint nem lehet ügytorlódásra hivatkozni, főleg nem akkor, ha egy gyermek bizonyítottan veszélyben van … - és ezt a panaszt is visszaküldték a bíróság elnökéhez.

Miközben így pingpongoztam a törvényszékkel, a bíróság elnöke megvizsgálta azt, hogy ő elfogult-e önmagával szemben, vagy sem. Úgy találta, hogy ő nem elfogult saját munkájával, és a saját személyével szemben sem, és ezt az állásfoglalását, aláírva, meg is küldte, nemcsak a törvényszék, hanem az én részemre is.

Miért emelem ki azt, hogy „aláírva”? Mert az aláírásra pillantva elkapott a szívszélhűlés. …Aláírta az eljáró bíró, aki, mint most már tudjuk, a bíróság elnöke is. De nem ám bíróság elnökeként írta alá! … Nem bizony. Címzetes törvényszéki bíróként.

Két váll. … Padló.

Tulajdonképpen az jutott eszembe, minek írogatok én a törvényszékhez? Hiszen ott is pozícióban van. Ha a törvényszéket is bepanaszolom elfogultság miatt, akkor azt mondják rám: üldözési mániás elmebeteg vagyok. Az pedig köztudott, ha elvetetem az eljárás jogát az egyik bíróságtól, átpakolják más megyébe, de a jellemzésemet, a megsértett bíró át fogja küldeni, és eleve helyzeti hátrányból indulsz az új bíró előtt is, aki minden mozdulatodat gyanakvással fogja szemlélni.

Az OBH pedig, azzal, hogy ezt a gyakorlatot nem tiltja, asszisztál ahhoz, hogy a peres félnek ne legyen hol panaszkodnia.

Hja, igen. És mi a negyedik pozíció, amit még képesek betölteni? Hát, kérem, ha részt vesznek akár az Ítélőtábla, akár a Kúria munkájában. ….

Mi lett a vége fenti jeles eljárásnak? Kimenekítettem a gyermeket végül, a bíró akarata ellenére is, bevonva az iskolát és a kollégiumot is, hogy küldjék, és küldjék a jelzéseket. Ennek hatására volt képes úgy dönteni, hogy átemeli a gyermeket az apához.

A gyermek érdekében nem kérem át a tárgyalás jogát más megyéhez, mert úgy gondoltam, így meggyorsíthatom az eljárást, ha és amennyiben ezzel együtt a pofám is befogom. Be is fogtam, de csak fél évig. Onnantól már nem tudtam. A gyermek egyre rosszabb állapotba került, az anya részéről feltűnt a drog (használta, terítette és futott is vele), bezárva tartották a gyermeket, sem élelem, sem mosott ruha, de nem is találkozhatott az apával, miközben folyamatos rendőrségi razziának volt kitéve. Satöbbi, ne soroljam. Miközben az ombudsmant is be kellett vonnom, mert sem a gyámhivatalok, sem a jegyzők nem mertek lépni az anya bűnöző életmódját, és haveri körét ismerve. Az ombudsman pontosan akkor rendelte el a gyermek azonnali és haladéktalan védelembe vételét a gyámhivataloktól, amikor e jeles bíró úgy döntött (2 nappal az ombudsman döntését követően): a gyermek tökéletes biztonságban van az anyánál, felperes keresetét elutasítja. Megfellebbeztem, persze, és – kapaszkodj – a törvényszék a fellebbezést soha el nem bírálta. Sem ezt, sem semmilyen, további beadványaimat.

Mert megteheti.

Hiszen a pozíció halmozás nem a peres félnek jó, hanem a bírónak. Ily módon a bírónak nem kell azzal foglalkoznia, hogy a jogbiztonság, vagy a tisztességes eljárás elve megvalósuljon az ő eljárásában, hiszen azt tehet, amit akar, ő maga fogja elbírálni a saját munkáját úgy helyi szinten, mint a törvényszéken is.

Hogy közben mit tesz egy gyermekkel?

Szerinted ez konkrétan érdekli őt akkor, amikor a saját tökéletességének teljes tudatában tengeti mindennapjait?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 13
Összes: 1804502
30 nap: 21391
24 óra: 606