Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pár évet adtak gyermekkínzásért és csecsemőgyilkosságért

paragrafus2..jpgIsmételten egy olyan ítélet született, ahol a bántalmazót és bűntársát enyhe szankcióval illették, ha figyelembe vesszük, milyen mértékű, embertelen kínzásnak tették ki áldozataikat. Ha felnőttel szemben követték volna el kegyetlenkedéseiket, nagy valószínűség szerint – ismerve a bírósági gyakorlatot – nem találtak volna ennyi enyhítő körülményt. Csakhogy ebben az esetben az áldozat gyermek, így az ítélet a kegyetlenkedésért és a gyilkosságért mindössze 8 év.

Az ügyben a Győri Ítélőtábla járt el.

Előzmények:

„A 32 éves férfi a párja mindhárom gyermekét rendszeresen bántalmazta, durván büntette. A fiatal anya pedig mindezt hagyta neki. A vádirat szerint a család rossz anyagi és szociális körülmények között élt, a férfinak nem volt munkája. Úgy határozott, a gyerekek nevelésével kapcsolatos döntéseket ő hozza meg, velük és párjával és agresszívan viselkedett. 

Ezzel együtt az anya sem gondoskodott megfelelően a gyerekekről, a lakásban kosz volt és rendetlenség, a kisfiúnak pedig az oltásokat sem adatta be.  A pár hónapos kisfiú testén kék foltok voltak a bántalmazástól, a súlya sem volt megfelelő, ugyanis ha a nevelőapa nem tudta megetetni őt, élettársának sem hagyta.

2014 nyarán az akkor hat hónapos csecsemőt olyan erővel ragadta meg, hogy eltörte a bordáit és a karját. Előfordult olyan eset is, hogy a pici égési sérüléseket szenvedett. Az anya a kisfiút – bár arra beutalót kapott – nem vitte gyermekgyógyászhoz, ahová azért kellett volna menniük, mert a csecsemő túl sovány volt, a többi sérülését pedig eltitkolta, például az égési sebeit sem látta orvos.

A férfi mindezeken túl kétszer megrázta a kicsit, aki mindkét alkalommal koponyaűri sérüléseket szenvedett. 2014. augusztusában  ismét bántalmazta, a kisfiú akkor az eszméletét is elvesztette, majd a klinikai halál állapotába került. Az orvosok két hónapig küzdöttek az életéért, hiába. A férfi a két nagyobb gyereket is rendszeresen verte, durván büntette.” tudósított a történtekről a 24.hu.

Sehol nem találom a tudósításban azt, hogy miért nem vonták felelősségre, harmadrendű vádlottként a gyámhivatalt. Hiszen mulasztottak, méghozzá súlyos fokban, tekintettel arra, hogy az elkövetés helyszíne kistelepülés, ahol mindenki ismer mindenkit, nem mentő körülmény az a gyermekvédelem számára, hogy fogalmuk sem volt róla. Mert bizony volt. Ha a lakás mocskos, mocskos a ruházat is. Ha a ruházat mocskos, mocskos a gyermek is, felnőtt is. Ezzel együtt büdösek is. Látniuk, tudniuk kellett. Ahogyan a zöld foltokat is, amikor a helyi boltban összetalálkoztak. A gyámügy mégsem tett semmit, hivatalból – ahogyan ezt egyébként a törvény előírja számukra.

A felelősségre vonásuk a bíróság által, részesként a cselekményben, nem történt meg. Hisz ne felejtsük el: a passzív elkövetés is elkövetés. Azzal, hogy a gyámügy nem avatkozott bele a család életébe, a gyermekek védelmében, ő maga is passzív elkövetővé vált.

Az elkövetés részletei:

Szintén a 24.hu tárta föl a bűncselekmény részleteit: „A vádlottak három gyermeket neveltek, egy közöset, aki 2007-ben született, illetve a nő két később – 2011-ben és 2014-ben született gyermekét, akik a szakításuk utáni kapcsolatából származnak. Évekkel később azonban a pár mégis úgy döntött, hogy folytatják a kapcsolatukat.  Azonban anyagi gondjaik voltak, mert a családfő felmondott a munkahelyén. Miután nem dolgozott, a férfi egyre agresszívebb lett élettársával és a gyerekekkel is.

A néhány napos kisfiúval bánt a legdurvábban, amikor etette, lerántotta a kezeit. Volt, amikor nem tudta megetetni a kicsit, ilyenkor párjának is megtiltotta, hogy megpróbálja. A gyerek súlya alig gyarapodott, arra is volt példa, hogy fogyott, bár anyja olykor titokban megetette. Az orvos beutalta kórházba a babát, de a férfi nem engedte, hogy elvigyék, mert attól tartott, hogy ott észreveszik a sérüléseit.

Az apa nevelt kisfiát sokszor olyan durván fogta meg, hogy kék foltok voltak a pici testén. A nő tudott erről, látta is, mi történik, de nem lépett közbe. Amikor pedig náluk volt a családgondozó, azt állította, hogy a kisfiú magának okozta a sérüléseit. Kapott figyelmeztetést, hogy vigye orvoshoz a babát, de ezt sem tette meg.

A férfi a vád szerint rendszeresen verte a nőt a gyerekek előtt, arra is volt példa, hogy ököllel arcon ütötte és mellkason rúgta. A saját gyermekét is bántalmazta, és együtt büntette a nő másik gyermekével: a sarokban kellett térdelniük feltartott kézzel. Állandóan ápolatlanok, koszosak voltak, ilyen állapotban kerültek nevelőszülőkhöz 2014 augusztusában.

A testvérek egymással is agresszívan viselkedtek, és ezt másokra is kivetítették. Egyikük rátámadt a nevelőszülei fiára, és egy ceruzával hasba szúrta őt.

A vádban szerepel, hogy a férfi 2014 júliusában olyan durván fogta meg az akkor hat hónapos csecsemő jobb felkarját, hogy eltörte. Még ugyanebben a hónapban eltörte a kicsi singcsontját és három bordáját is. Az arcát pedig olyan erővel fogta meg, hogy véraláfutásos lett. Az anya erről is tudott, de mindenkinek hazudott a sérülésekről.

A nevelőapa mindezeken túl többször megrázta a babát, amikor sírt. Egyszer úgy tette be a babakocsiba, hogy a pici feje erősen oldalra billent. A  nő ezt is látta, de nem szólt semmit. A rángatás miatt az agy bal oldali keményburok alatti vérzéses sérülés alakult ki a kisfiúnál,amelynek a gyógyulási ideje legalább három-négy hónap.

A férfi 2014 augusztásban úgy döntött, kamillás gőzölést csinál a gyerekeknél. A kisbabának eközben másodfokú égési sérülést okozott a homlokán, illetve a kisfiú lába is megsérült, mert hozzáért a forró fazékhoz. Az anya bár látta a sérüléseket, nem vitte őt orvoshoz, bekentre krémmel és borogatta úgy, hogy a férfi eközben leszorította a gyereket. A csecsemő szemgyulladását hasonlóan durva módon kezelték.

A nevelőapa szintén augusztusban egyedül maradt a gyerekekkel. Ekkor ismét megrázta a babát, ekkor már a kocsi elvesztette az eszméletét és a vád szerint klinikai halál állapotába került. A nevelőapa hívta a mentőket, akik végül életveszélyes állapotban szállították kórházba a kisfiút. A csecsemő életét végül nem tudták megmenteni, október végén meghalt. “Halálának oka a folyamatos bántalmazás, testének többszöri, keményburok sérülését eredményező megrázása.”” – ne felejtsük el, mindezt a gyámügy némán szemlélte végig, pedig járt náluk a családgondozó, de a gyermekvédelmi jelzőrendszer többi tagja is ugyanezt tette, tekintettel arra, hogy a legidősebb gyermek már iskolába járt, a középső pedig óvodába.

Ha már a gyámügy a három-majom státuszba helyezte is magát, az óvoda- és iskolapedagógusoknak látniuk, tudniuk kellett, mit tesznek ezekkel a gyermekekkel, és riasztaniuk kellett volna a gyámügyet. Vagy a rendőrséget. Nem tették meg, ugyanakkor vád alá mégsem helyezték őket, a passzív elkövetésért. Pedig a törvények szerint kellett volna.

Az ítélet:

„A férfit halált okozó testi sértésben, illetve háromrendbeli kiskorú veszélyeztetésében találták bűnösnek. Nyolc év börtönt kapott. Utóbbi miatt bíróság elé állították a kisfiú anyját is, mert bár tudta, látta, mit tesz a párja, nem lépett közbe, nem szólt senkinek, sőt, próbálta eltitkolni, honnan szerezte a pici a sérüléseket. A nőt két év börtönnel sújtották öt évre felfüggesztve.” – írta meg a 24.hu.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a bíróság ebben az esetben sem vizsgálta meg a két elkövető gyermeknevelésre való alkalmasságát. Ezt a nőt visszaküldték a még élő gyermekei mellé, hogy tovább veszélyeztethesse, és elhanyagolhassa őket. Hiszen nemcsak végignézte, érzéketlenül a gyermekei megkínzását, hanem fizikailag is elhanyagolta őket. A bíróság most mégis úgy találta, nem adja meg neki az egyébként jól megérdemelt büntetését, hanem rászabadítja újra a még élő gyermekeire, ellehetetlenítve ezzel azt, hogy a sokat szenvedett gyermekek nyugodt, békés családi környezetbe kerülhessenek. Távol ezektől az emberektől, akit a gyermekvédelmi rendszer a szüleiknek hív.

A bíróság által elfogadott mentő körülmények:

„A táblabíróság az ügyészi fellebbezés alapján vizsgálta, hogy a bűncselekmény, amit a vádlott elkövetett, tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősíthető de, de a bizonyítékok alapján azt állapították meg, hogy bár “eshetőleges szándéka kiterjedt a testi sértés okozására, míg a halál bekövetkeztére a szándéka nem, csupán a gondatlansága”.” – Eshetőleges szándék? Nem posztom a bizonyítékokat szemrevételezni, melyek az ügyben keletkeztek. De ha egy felnőtt, meglett férfi fizikai bántalmazásoknak tesz ki több, 11 év alatti gyermeket, akik vele szemben védekezésre képtelen személyeknek minősülnek, akkor valóban nem fordul meg a fejében, hogy a gyerek az ő fizikai ereje okozta következményekbe akár bele is halhat, vagy megnyomorodhat? Ha ez nem fordult meg az elkövető fejében, és a szándék mindössze eshetőleges, akkor nem ártana megvizsgáltatnia a bíróságnak azt a ténykérdést is, hogy normális-e az elkövető? Azt viszont mindenképpen ideje lett volna vizsgálni, hogy egy ilyen „ember” alkalmas-e egyáltalán a gyermeknevelésre. ….

„Utalt az ítélőtábla az ügyben eljárt orvosszakértő álláspontjára is, amely szerint egy csecsemő komolyabb megrázásának koponyaűri vérzést eredményező hatása nem terjedt még el oly mértékben a köztudatban, hogy annak alapján a férfinak vádlottnak a halálos eredményre kiterjedő szándékára lehetne következtetni.– Na, itt azért már vizsgálnám a bíró és a szakértő elmebeli képességeit is. Csak azért, mert nem terjedt el a köztudatban, hogy ha fizikai erőfölényemmel visszaélve megrázok egy csecsemőt, akkor a baba ebbe bele is halhat, az már mentőkörülmény az elkövető részére? Hát hol van a gyermekek mindenek felett álló érdeke?

Egyébként is sértő az a feltételezés, hogy a „köztudatot”, azaz a társadalom nagy részét annyira nyilvánítják ezzel a kijelentéssel hülyének, amennyire csak lehet. Most őszintén: ki az, aki azt gondolja, és az a meggyőződése, hogy ha teljes erőből megráz egy csecsemőt, akkor annak ettől semmi baja nem lesz?

Az eljáró bírák, de a gyermekáldozat jogait elviekben képviselő, vádat emelő ügyész szerint is, tehát, a folytatólagos elkövetés, és a folytatólagos elkövetéssel minden alkalommal egyre nagyobb, és súlyosabb fizikai sérülések a gyermekeken nem bizonyítják megfelelőképpen a szándékosságot abban, hogy az elkövető végső célja a gyermekek meggyilkolása volt. Lassan, módszeresen, különös kegyetlenséggel elkövetve. Mindez, az ő álláspontjuk szerint csak eshetőleges szándék. Kiemelendő tény: az elkövető maga döntött úgy, hogy az anyát nem engedi a gyermeknevelésbe beleszólni. Már ez is bizonyíthatja a szándékosságot, mert ez már semmiképpen sem eshetőleges döntés volt az elkövető részéről. Mint ahogyan az "anya" sem eshetőlegesen döntötte el, hogy nem védi meg a gyermekeit az elkövetőtől, vagy azt sem eshetőleges szándékkal döntötte el, hogy nem mos, nem takarít, és nem főz a gyermekei számára, nem látja el, és nem neveli őket. A bírák most mégis visszaküldték a még életben maradt gyermekei mellé, hogy továbbra is, nyugodt szívvel elhanyagolhassa őket.

Nem nyilvános adat, de borítékolható, hiszen tisztán látszik: ebben az eljárásban, bár gyermek az áldozat, a gyermekek jogait senki sem képviselte. Még az eljáró bírák sem. Így fordulhatott elő, hogy mindkét elkövetőnek megmaradt a szülői felügyeleti joga, annak érdekében, hogy továbbra is kínozhassák, és elhanyagolhassák gyermekeiket. Elmeorvosi vizsgálat az elkövetők vonatkozásában nem készült.

Miért is nem szükséges feltétel Magyarországon az, hogy olyan bíró járjon el gyermekeket érintő ügyekben, akinek a fő szakterülete mellett igenis megvan a gyermekjogi szakvizsgája is? Az eredmény látható és kézzel fogható: az elkövetők felelősségre vonása mindössze eshetőleges, és rászabadítják őket újra a még élő gyermekekre, megfelelő, rendszerszintű védelem nélkül.

Fotó: nyugat.hu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806431
30 nap: 20704
24 óra: 577