Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi az a mediáció?

mediacio.jpgMaga a mediáció az egy konfliktuskezelési módszer, amelynek a lényege, hogy a két fél vitájában egy semleges fél, a mediátor járjon el úgy, hogy a felek között közvetítse az álláspontjaikat. A mediáció szereplői - a bírósági mediáció vonatkozásában - a peres felek, azaz a felperes és az alperes, büntetőügyekben az elkövető és a sértett.

A mediációs ülés megtartására akkor kerül sor, ha mind a két fél hozzájárul az ülések lefolytatásához. Az eljárás megkezdéséhez elegendő az egyik fél kérelme, és ha a másik fél is hozzájárul az eljárás lefolytatásához, megkezdődnek az ülések.

A mediációnak több fajtája van, több típusa, ezek a következők:

Evaluatív mediáció: Ebben az esetben a mediátor a vitatott kérdésnek a szakértője. Ilyenkor nem csak a konfliktus kezelés a feladata, hanem mint szakember is részt vesz az eljárásban.

Facilitatív mediáció: Ebben az eljárásban a mediátor a folyamatnak a semleges, pártatlan vezetésével segíti elő az esetlegesen megkötendő megállapodást, de ebben az eljárásban a mediátor nem fogalmaz meg véleményt, illetve nem ad tanácsot.

Narratív mediáció: Ebben a típusú mediációban nem a megállapodás létrehozása a fő cél, hanem a felek viszonyrendszerének a rendezése.

Transzformatív mediáció: Ennek elsődleges feladata a felek közötti viszony javítása, illetve maga a konfliktusnak a megoldása.

A mediációs ülés az első közvetítői üléssel kezdődik ott, ahol a felek az alávetési nyilatkozatot aláírják. Ezt követően, amikor megkapták az eljárás lefolytatásáról a különböző tájékoztatást, azonnal meg lehet nyitni a mediációs ülést.

A mediációs eljárás általában 2-3 alkalmat vesz igénybe. Amikor a felek önkéntesen választják a közvetítői eljárást, már az első alkalommal is megállapodás születhet, mivel szeretnék a problémát minél hamarabb lezárni és megszabadulni attól a kötelezettségtől, hogy a bíróságra kelljen menni.

A mediációs ülések lefolytatásánál fontos felhívni a feleket a magatartási szabályok betartására, amely tekintetében a legfontosabb alapszabály, hogy meg kell hallgatniuk a másik felet. Ez azért nagyon fontos, mert előfordulhat az, hogy már nem beszéltek egymással akár 1 éve, mivel érzelmi dominancia van közöttük, ezért nem is voltak képesek meghallgatni a másik felet. Elképzelhető, hogy csak jogi képviselő útján kommunikáltak egymással. Egy esetben gyakorlatom során én is találkoztam olyan esettel, hogy a felek 2 éve nem beszéltek egymással, majd a mediációs ülésen kijelentették, hogy végre, hogy meghallgatták egymást, mert a jogi képviselők nem megfelelően közvetítettek a felek között. Tehát fontos ez a magatartási szabály, meg kell hallgatni a másik felet.

Családjogi esetekben is előfordulhat, hogy hiába élnek akár még egy háztartásban, de már annyira az érzelmek, ellenérdekek dominálnak, hogy nem képesek egymással kommunikálni. Lehetséges, hogy a két fél között kialakult konfliktushelyzetnek a legelső alapja kicsi vagy kisebb volumenű vita miatt alakult ki, de hogy a felek ezt nem beszélték meg, ezáltal ezt továbbhordozva több konfliktust generálva jutottak el oda, hogy már egymással szinte nem is kommunikálnak.

A mediátorok nem pszichológusok, nekik nem a problémát kell analizálni, majd utána megoldási javaslatokat tenni, hanem a feleket kell úgy irányítani, hogy ők saját maguk találják meg azt az utat, amely alapján a kettőjük között kialakult konfliktust kezelni tudják, hisz a múlt sebeinek szisztematikus feltárása helyett inkább a megoldás keresésére kell koncentrálni. A mediátor nem is szakértő. Nem szabad, hogy ő mutasson iránymutatást bármilyen kérdésben.

A hatályos szabályozás szerint a büntető eljárásról szóló törvényben határozzuk meg a közvetítői eljárás alapjait, melyet az 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény teremtett meg, amely 2007. január 1-jén lépett hatályba. A közvetítői eljárással kapcsolatos szabályokat az európai unió tanácsának a 2001. március 15. napján kelt 2001/220/IB. számú kerethatározata elveinek a hazai alkalmazása biztosítja.

A büntetőügyekben is meg van a mediációnak a célja és a szerepe abban, hogy itt nem a peres felek állnak egymással szemben, hanem az elkövető és a sértett. Ilyen esetben a mediáció célja, hogy az ügyet bírósági útról elterelve az elkövető és a sértett közötti közvetítéssel valósuljon meg a konfliktus rendezése, de inkább nem is a konfliktus rendezése, hanem a bűncselekmény következményeinek jóvátétele, hogy az elkövető is lássa és érzékelje, hogy milyen sérülést, sérelmeket okozott az általa kifejtett magatartással.

Ezekben az esetekben nem akadálya az ügy közvetítői eljárásra utalásnak, ha az elkövető a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette, azonban feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetését az elkövető elismerje, tettét megbánja, illetve, hogy a sértett is elfogadja a közvetítői eljárásra való utalást.

A törvény értelmében az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb 6 hónap időtartamra felfüggeszti és az ügyet közvetítői eljárásra utalja, ha:

a.) A Btk.29.§-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye.

b.) A gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni.

c.) A gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint

d.) A bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.

Abban az esetben, ha a közvetítési eljárás eredményes és a Btk.29.§. (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész eljárást megszünteti. Ha a (2) bekezdés alkalmazásának van helye, vádat emel.

Ha a gyanúsított a közvetői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a 3 évet nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést 1 évtől 2 évig terjedő időre elhalaszthatja.

A hatályos büntető törvénykönyv szabályozása a következőképpen szabályozza a közvetítési eljárást:

A jóvátétel a tevékeny megbánás kifejezést alkalmazza. A tevékeny megbánás alapvetően a sértett érdekeit szolgálja, így a sikeres közvetítési eljárás eredményével a büntethetőség megszűnését vagy a büntetés korlátlan enyhítését is eredményezheti.

Azonban a törvény kizárja a közvetítői eljárás lehetőségét abban az esetben, ha az elkövető: a.) többszörös vagy különös visszaeső, b.) bűncselekményt bűnszervezetben követte el, c.) a bűncselekménye halált okozott, d.) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt, vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve a próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el és e.) korábban szándékos bűncselekmény miatt közvetítői eljárásban vett részt és ennek eredményeként vele szemben az (1) vagy (2) bekezdést alkalmazták, feltéve, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig 2 év még nem telt el.

A közvetítői eljárás a büntető eljárásba a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény által került bevezetésre, majd a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. külön törvény alkotta meg a részletes szabályait. A sértett büntetőeljárásbeli jogállásáról az Európai Unió tanácsának a 2001/220/IB. számú kerethatározata 10. cikkében határozza meg, és amely az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke értelmében a tagállamokra nézve kötelező. Azonban a nemzeti hatóságokra bízza a forma és a módszerek megválasztását.

Ennek meghatározásában a tagállamoknak biztosítania kell azt, hogy amennyiben bűncselekmény valósul meg, úgy az elkövető és a sértett között amennyiben fennáll a büntető eljárásban meghatározott objektív feltételek lehetőséget biztosítson arra, hogy esetleg a felek között megállapodás jöjjön létre, jóvátétel valósuljon meg az elkövető részéről a sértett irányába.

A BKTV 3.§-ának (2) – (5) bekezdései meghatározzák közvetítői jogait és a kötelességeit. Ennek megfelelően: 1.) pártatlanul és lelkiismeretesen közreműködik a felek közötti megegyezés létrehozásában 2.) a külön jogszabályban meghatározott szakmai követelményeknek eleget tesz 3.) tiszteletben tartja az eljárásban részt vevők méltóságát és biztosítja, hogy a résztvevők egymással szemben is tisztelettel járjanak el 4.) titoktartási kötelezettség terheli minden tényre, adatra és körülményre vonatkozóan, amelyről közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. A kötelezettség teljesítése érdekében megismerheti mindazokat az adatokat, amelyek a feladatának az ellátásához szükségesek.

A mediáció során szintén egyik felmerülő probléma a titoktartási kötelezettség azon vonatkozása, amely szerint nem csak a mediátort, hanem a feleket is titoktartási kötelezettség terheli, amely alapján semelyik fél nem hivatkozhat arra, ami a mediáció során elhangzott. Ebből az a megállapítás és következtetés vonható le, amely a gyakorlatban is már érvényesül, hogy a mediátor nem hallgatható meg semmilyen eljárás keretében arra vonatkozóan, hogy a mediációs ülés során milyen információk, illetve milyen enyhítő vagy terhelő bizonyítékok kerültek elő, hangoztak el.

Az ügy közvetői eljárásra utalása esetén a büntető eljárást legfeljebb 6 hónapra lehet felfüggeszteni. Ebben az esetben van lehetőség a közvetítői eljárás lefolytatására. A közvetői eljárás lefolytatása vonatkozásában fontos kiemelni, hogy másodfokú eljárásban nem alkalmazható a közvetítői eljárás.

A közvetítői eljárásban létrejött, írásba foglalt megállapodás a közvetítői eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. Azonban hogyha a bűncselekménnyel okozott sérelmet, kárt az elkövető a közvetítői eljárás során létrejött megállapodásnak eleget téve jóvátesz, abban az esetben a jövőre nézve az elkövető jövőbeni tartózkodását a hasonló cselekmények elkövetésétől jobban befolyásolja, visszatarthatja, mint mondjuk egy bíróság által meghozott ítéletben foglalt hátrányos jogkövetkezmények.

A teljes tanulmány ide kattintva elolvasható.

Dr. Tóth Ágoston

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 9
Összes: 1805295
30 nap: 21213
24 óra: 804