Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megtörtént - Egy anyát fognak elítélni, ha a jogos védelem nem áll meg

Nem „hétköznapi tragédiáról” van szó, az ügy sokkal komplikáltabb és szokatlanabb, ugyanis a kétkerekűn tolvajok ültek, akik néhány perccel korábban, a Zsigmond téren betörték egy autó ablakát, és ellopták a sofőr táskáját. Ők menekültek, a holmi tulajdonosa pedig kétségbeesetten követte a tulajdonát. Nagy port kavart, amikor kiderült: a sofőrből gyanúsított lett. Azóta megtörtént a vádemelés, az ügyészség úgy látta, halált okozó közúti veszélyeztetés miatt kell felelősségre vonni a nőt, aki a volán mögött ült.

Az ügy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság elé került, ahol megkezdődött a per előkészítése. Végül mégsem ott tárgyalják majd az esetet, hanem „magasabb szinten”, a Fővárosi Törvényszéken. Ennek oka, hogy a bíró, akinél az iratok landoltak, úgy találta, itt nem halált okozó közúti veszélyeztetés történt, hanem emberölés – ismertette az ügyet jól ismerő ügyvéd. Magyar György hangsúlyozza, ez nem azt jelenti, hogy akár a rendőrség, akár az ügyészség rosszul végezte volna a munkáját, ez egy bírósági gyakorlat, nem kötelezi az ügyészséget semmire, történetesen például arra, hogy módosítsa a vádat. A bíróságnak kötelessége a vádtól eltérő minősítés lehetőségére fehívni a figyelmet.

„A munkahelyemről jöttem el, a Zsigmond téren várakoztam a lámpánál, én voltam a második vagy a harmadik. Először az tűnt fel, hogy az a motor túl közel jött hozzám. Nem zavart, csak nem értettem. Aztán egy iszonyú robbanást hallottam, üvegszilánkok záporoztak mindenfelé, betörték az autóm ablakát. Az első gondolatom az értetlenség volt, nem értettem a vandalizmus okát. Abban a pillanatban fel sem fogtam, hogy a táskám ellopása volt a céljuk. Amint ez tudatosult, dudáltam és kiabáltam, hogy állítsa meg őket valaki, de semmi sem történt, így kétségbeesetten elindultam utánuk. Meglepődhettek, mert folyamatosan hátranéztek, a motor egyfolytában imbolygott alattuk” – kezdte történetét Andrea, aki a Hír24-nek beszélt a lopásról, a végzetes balesetről és az ellene indult eljárásról. Remélte, hogy eldobják a táskáját, de nem így történt. A menekülők a Kolosy tér magasságában döntöttek úgy, hogy egy hirtelen balkanyarral a Szépvölgyi út felé veszik az irányt. Ezután történt a baleset.

A rendőrség és az ügyészség vizsgálata is azt állapította meg, hogy az autós meglökte a motort, de Andrea másképp emlékszik. „Láttam, hogy elcsúsznak a kanyarban, és tudtam, hogy nem fogok tudni megállni. A másodperc töredéke alatt döntenem kellett, hová csapódom be. Balra nem lehetett, ott gyalogosok voltak, előttem a motorosok, egyetlen választásom volt, jobbra rántani a kormányt, Így egy autónak ütköztem, nem akartam, hogy bárkinek baja essen. Mindez egy pillanat alatt játszódott le, de mégis, mintha minden lelassult volna" - mondta.

Kiszállt az autóból, a táskája a földön hevert, a motor becsúszott egy kocsi alá, utasa a földön feküdt. Úgy tűnt, eltört a lába. A tolvaj többször felnyögött. Mentőt, rendőrt hívtak a helyszínre. A kétkerekű vezetője ekkor már nem volt ott, elszaladt. Őt később kapták csak el.

A helyszínelés délutántól egészen estig tartott. Andrea éppen egy rendőrautóban ült, amikor az egyenruhás mellette azt mondta valakinek, hogy „már nem tudnak tőle vért venni”. Azt hitte, róla van szó, és jelezte, hogy tőle nyugodtan vegyenek csak vért. Kiderült, a motorosról beszéltek, mert – bár megpróbálták újraéleszteni – a kórházban órákkal később meghalt. Ezután kezdetét vette a több mint két évig húzódó procedúra, kihallgatások, szakértői vélemények, a folyamatosan meghosszabbított nyomozás, amely a már említett halált okozó közúti veszélyeztetés miatt folyt ellene.

Andreát elmondása szerint a történtek utáni napokban nem merték egyedül hagyni szerettei. „Azt hittem, ez egy rossz álom, reméltem, hogy felébredek, de aztán mindig rá kellett jönnöm, hogy ez a valóság.” Akkor azt kívánta, bárcsak ő halna meg. „Teljesen nem lehet ezt soha feldolgozni. Ha meghal egy ember, akinek a halálához közünk volt, az bennünk marad örökre. Mi lett volna ha...folyamatosan ezt mondogattam, és mondogatom még a mai napig is magamnak."

Állítja, nem akarta, hogy bárki megsérüljön. „Nem a motorosokat üldöztem, ösztönösen mentem a táskám után. Egyszer, ’99-ben már történt velem hasonló eset. Évekbe telt, mire kihevertem, hogy történhet meg olyasmi, hogy erőszakkal elveszik a személyes tárgyaidat, és hiába kapják el őket a rendőrök, néhány nap múlva arcukon kaján vigyorral szabadon távoznak. Amikor nincsenek irataid, nincs telefonod, amivel segítséget hívhatsz, náluk van a lakáskulcsod, a lakcímed, a bankkártyád, a gyerekeid fényképe, sok-sok olyan emlék, amely nem pótolható…Amikor felfogtam, hogy ellopták a táskámat, azt mondtam, ez nem történhet meg újra….Azonnal visszajöttek az emlékek.” A táskában egyébként nem volt sok pénz, a legértékesebb számára egy karkötő volt, amit a férjétől kapott a nászútjukon. „ Olyasvalami, amit az illető fillérekért elad, vagy akár egyszerűen kidob, esetleg odaad valakinek. Aztán a telefonod, tele adatokkal, információkkal, amelyek csak nehezen vagy soha többé nem pótolhatók. Persze ha tudom, mi történik, hogy tragédia lesz a vége, nem megyek utánuk.”

Elmondása szerint nehezen dolgozta fel azt is, hogy sok valótlan információ jelent meg a sajtóban az üggyel kapcsolatban, például, hogy halálra gázolta a motorosokat, hogy egy pénzzel teli táskát vittek el tőle, és ezért ment a tolvajok után, és hasonló bulvárhírek.

Andrea beszélt arról is, hogy a történtek után a balesetben elhunyt motoros élettársa kártérítési pert akart indítani ellene. Részben a hamvasztás költségeire hivatkozott, illetve arra, hogy pszichológust kellett fizetnie, sokba került a költözése, és hogy anyagilag nehéz helyzetbe került a történtek után. A bíróság ugyan ezt elutasította, ám ha bűnösnek találják, ezt a kártérítési igényt – sok másikkal együtt - ismét vizsgálni fogják.

Úgy tudni, a tolvajokat egyébként több mint fél tucatszor vonták már felelősségre hasonló bűncselekmények elkövetése miatt. Többnyire nőket támadtak meg, profik voltak, olyan motort használtak, amelyeket nem helyeztek forgalomba, kézzel gyártott rendszámot aggattak rá, kesztyűjükre pedig egy fúrószárat rögzítettek, ezzel törték be a kocsik ablakait. Iratok nem voltak náluk, hogy egy esetleges lebukás esetén nehezebb legyen az azonosításuk. Az elhunyt tolvaj azzal dicsekedett korábban, hogy ő akar lenni ebben a „szakmában” a legjobb. A kétkerekű vezetőjét – aki elmenekült a történtek után – a Zsigmond téren történt lopás kapcsán csaknem három év szabadságvesztésre ítélték, de jó magaviselete miatt kiengedték előbb, valamikor tavaly ősz végén. A balesettel összefüggésben is bíróság elé áll, ő segítségnyújtás elmulasztása miatt – akkor már Andreával együtt. „Én vagyok az ügy elsőrendű-, ő a másodrendű vádlottja. Mintha társak lennénk, mintha közünk lenne egymáshoz, olyan ez így.”

Bár az, hogy a fent említett bíró szerint ez egy emberölési ügy, - ahogy azt fent már írtuk - ez nem kötelezi semmire az ügyészséget, Andreát mégis letaglózta a hír. „ Az ember évekig tanul, dolgozik, adót fizet, gyereket nevel, távolról sem ismeri a bűnt, és egyszer csak gyilkost akarnak csinálni belőle. ”

Úgy véli, az igazságszolgáltatásnak el kell döntenie, kit támogat, az állampolgárt vagy a bűnözőket, mert ha őt ezért elítélik, annak az az üzenete, hogy „nincs jogod megvédeni magad, a családodat, az értékeidet, amiért megdolgoztál, mert te leszel a bűnöző, ha ellenállsz vagy megpróbálsz valamit tenni ellene”. Ezen a vélemény van Magyar György is, szerinte amennyiben bűnösnek találják Andreát, az a bűnözők felé szintén - erős, egyben rendkívül rossz - üzenet: „Bűnözzetek, mert nem biztos, hogy ti lesztek a felelősök.”

Mindemellett hozzáfűzi, ha a bíróság nem az ő oldalára áll, leüli a büntetését, de a döntést soha nem fogja igazságosnak tartani. „Ez az ügy rendkívül szomorú. Szomorú, mert egy ember meghalt, és szomorú, mert egy másik ember élete pedig tönkrement.”

Andrea szerint ügyének megítélése rendkívül szélsőséges. Sokan éreznek vele együtt, az emberek igazságérzete nem a tolvajok mellett áll. A baleset helyszínén lévők, azok, akiknek nekiütközött, ismerősök és ismeretlenek is a támogatásukról biztosították, és a rendőrök is korrektül viselkedtek vele mindvégig. Innen nézve ő egy nő, akire bűnözők támadtak rá a piros lámpánál, és aki megpróbálta visszaszerezni, ami az övé. Aki soha nem ment volna utánuk, ha nem lett volna miért. A másik oldalról viszont olyasvalaki, aki veszélybe sodorta a motoron ülőket, és a közlekedés más résztvevőit - fejtegeti. „Az egyik oldalon állnak az emberek, a másikon pedig az érzelemmentes, az embert nem néző jog, amelynek már semmi köze az emberekben lévő velünk született igazságérzethez” – fűzte hozzá.

Az ügyészség egyébként felfüggesztett börtönbüntetést kért az autósra, ám ha mégis emberölés miatt ítélnék el, akkor a büntetést években kell mérni. Kerestük a bíróságot az ügyben, hogy megtudjuk, az érintett bíró miért látta úgy, hogy ez esetben emberölési ügyről van szó. Egyelőre várjuk a válaszukat.

 

Forrás: Hír 24

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 8
Összes: 1806430
30 nap: 20705
24 óra: 577