Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mediáció családjogi ügyekben

mediacio.jpgHazánkban a 2002. LV. tv. (továbbiakban: Kvtv.) nyitotta meg az utat a közvetítői eljárások előtt. A jogalkotó a közvetítői eljárás célját eredetileg a permegelőzésben határozta meg. A Kvtv. 2014. március 15. napjától hatályos módosítása folytán kötelező bírósági közvetítésre is lehetőség van. A törvény rendelkezései szerint azonban bírósági közvetítőhöz csak folyamatban lévő perben fordulhatnak a felek. A Kvtv. említett módosítása pedig a permegelőzés célját kiegészítette azzal, hogy a közvetítői eljárás célja a per befejezésének elősegítése is.

A Kvtv. hatályos 2.§ szerint a közvetítés a Kvtv. alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja - összhangban az 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal - a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítői törvény hatálya nem terjed ki a külön törvényben szabályozott más közvetítői vagy békéltetői eljárásokra, amelyeket ágazati jogszabályok szabályoznak, továbbá a választottbírósági eljárás során lefolytatott közvetítésre. A Kvtv.-hez képest speciális eljárási szabályok alkalmazandók pl. a gyámhatósági eljárásban folytatott közvetítői eljárásra a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 30/A-30/D §-a szerint.

Nincs helye közvetítői eljárásnak a Pp. XVI-XVIII., XX-XXI. és XXIV.-XXV. fejezetei alá tartozó ügyekben, amelyek a következők: apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek, szülői felügyelet megszüntetése, illetve gondnokság alá helyezési perek, közigazgatási perek, sajtó- helyreigazítási ügyek, az alkotmányjogi panasz esetén követendő eljárás, továbbá végrehajtási perek.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény bevezetette a kötelező közvetítői eljárás elrendelésének lehetőségét a szülői felügyeleti jog rendezése, a szülő-gyermek közötti kapcsolattartás és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésével kapcsolatosan.

A Ptk. 4:172.§ szerint a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A szülői felügyeleti jog gyakorlása és a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás a szülőktől napi szintű kommunikációt, olyan nagyfokú együttműködést és alkalmazkodást igényel, amely egy elmérgesedett konfliktus-helyzetben gyakorlatilag ellehetetlenül. A mediáció segítséget nyújthat a szülőknek abban, hogy újra tudjanak egymással kommunikálni, a gyermekük érdekében - a szülői felügyeleti jogok gyakorlása, kapcsolattartás körében - együttműködni.

A kötelező közvetítői eljárás elrendelésére vonatkozó szabályokat megelőzően a Ptk. 4:22.§-ában is találkozhatunk a közvetítéssel (mediációval). E szerint a bíró – ha indokoltnak látja – az eljárás bármely szakaszában ajánlhatja a feleknek, hogy próbáljanak megállapodni közvetítő segítségével a vitás kérdésekben, valamint a felek maguk is dönthetnek úgy a házassági bontóper megindítása előtt, vagy a bontóper alatt, hogy a vitás kérdések rendezése érdekében közvetítőhöz fordulnak.

Közvetítői működésem ideje alatt a gyakorlatban kizárólag olyan bírósági közvetítői üggyel találkoztam, amelyek esetében a bíróság kötelező közvetítői eljárást rendelt el családjogi ügyben. Véleményem szerint ennek több oka volt, amelyek közül elsődleges és legfontosabb okként azt emelném ki, hogy a közvetítői eljárás még 2014-2015-ben sem volt kellően ismert. Számos esetben magam is tapasztaltam, hogy az ügyfelek a mediáció (közvetítés) fogalmát összetévesztették a számukra ismerősként csengő meditációval. Nemcsak jogi ismeretek híján lévő ügyfelekkel, hanem ügyvédekkel is hosszasan kellett beszélgetnem a közvetítői eljárás lényegéről és menetéről.

Véleményem szerint a Ptk. CSJK 4:172.§ szerinti közvetítői eljárásra kötelezés kapcsán az ügyek túlnyomó többsége bírósági közvetítési üggyé alakul át. Ennek egyik oka, hogy – részletes bírósági tájékoztatás ellenére - az ügyek jelentős számában az ügyfelek nem tudnak arról, hogy amennyiben őket a bíróság közvetítői eljárásra kötelezte, úgy az alábbi három lehetőség közül választhatnak:

1./ Bírósági közvetítés lefolytatása iránti kérelmet terjesztenek elő a bíróságon. A bírósági közvetítés illetékmentes, a bírósági közvetítőnek pedig nem kell díjat fizetni.

2./ A felek az Igazságügyi Minisztérium által vezetett névjegyzékben szereplő olyan nem bírósági (külső) közvetítőhöz fordulhatnak felkéréssel, aki alávetési nyilatkozatot tett. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38/D §-a értelmében a kötelező közvetítői eljárásban tartott első közvetítői megbeszélés (nem bírósági) közvetítő megillető díja nem haladhatja meg a jogi segítőkre vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj egyszeri összegének és a megjelent felek számának szorzatát. Ezt követően a közvetítői eljárás óradíjaként a (nem bírósági) közvetítő óradíjat állapíthat meg, amelynek összege nem haladhatja meg a jogi segítőkre vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj és a felek számának szorzatát.

3./ A felek fordulhatnak a felek alávetési nyilatkozatot nem tett külső, nem bírósági közvetítőhöz is, ez esetben a közvetítői eljárás díja szabad megállapodás tárgya. A közvetítő pedig igényt tarthat a felmerült költségei megtérítésére is.

Többször tapasztaltam, hogy az ügyfelek nem tudnak arról sem, hogy a közvetítői eljárásra kötelezés kizárólag arra irányul, hogy a felek kölcsönösen együttműködve forduljanak közvetítőhöz és vegyenek részt az első közvetítői megbeszélésen. A közvetítői eljárás tényleges megindulása és a közvetítői eljárás lefolytatása kötelező közvetítői eljárás elrendelése esetében is a felek önkéntes döntésén múlik.

Az első közvetítői megbeszélésen a felek megkapják a szükséges tájékoztatást a közvetítői eljárás menetéről, lényegéről, alapvető szabályairól. Ha a felek a mediátor tájékoztatását követően nem terjesztenek elő kérelmet a közvetítői eljárás lefolytatása iránt, akkor a közvetítő kiállít számukra egy igazolást arról, hogy az első közvetítői megbeszélésen megjelentek. A megjelenéssel pedig a jogszabályi kötelezettségüknek eleget is tettek a felek.

Ha a bíróság közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket (kötelező közvetítői eljárás) és a közvetítő felkérése, vagy az első közvetítői megbeszélés megtartása a fél önhibájából eredő mulasztása miatt hiúsul meg, a bíróság a felet pénzbírsággal sújtja /Pp. 8.§ (6)/.

Ha a bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, ezzel egyidejűleg a per tárgyalását felfüggeszti. A felfüggesztett tárgyalást folytatni akkor kell, ha a) bármelyik fél igazolja, hogy a közvetítői eljárás befejeződött, b) bármelyik fél igazolja, hogy az első közvetítői megbeszélésen részt vett, de a közvetítői eljárás nem indult meg, vagy c) a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező határozat közlésétől számított két hónap telt el anélkül, hogy a felek az a) és b) pontban megjelölt valamely igazolást becsatolták volna.

A Pp. 152.§ (5) bekezdés szerint, ha a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező bírósági határozat közlésétől számított két hónapon belül a megindított közvetítői eljárás várhatóan nem fejezhető be és a felek ennek tényét legkésőbb a határidő lejárta előtt nyolc nappal a bíróságnak közösen bejelentik, a tárgyalás mindaddig nem folytatható, amíg a közvetítői eljárás be nem fejeződik. A feleknek bejelentésükkel egyidejűleg hitelt érdemlő módon igazolniuk kell, hogy a közvetítői eljárás folyamatban van. Ezt az igazolást a közvetítő, a felek erre irányuló kérelme esetén kiállítja.

Ha a feleket a bíróság közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi, az nem jelenti azt, hogy nekik nincs teendőjük. Több ízben tapasztaltam, hogy a felek nem kezdeményezték az első közvetítői ülést, ami jelentős időveszteséget okozott, egyebekben pedig pénzbírság kiszabására is okot ad, ahogy az a korábbiakban már említésre került. Ha a bíróság a peres feleket közvetítői eljárásra kötelezte rövid (8 napos) határidőn belül kezdeményezniük kell a közvetítői eljárást, az első közvetítői ülést. Erre irányuló kérelmüket a bíróságon, vagy az illetékes törvényszéken terjeszthetik elő.

Tapasztalatom szerint az ügyfelek a közvetítői eljárásra kötelezést egyfajta „kényszerként” élték meg és nem tájékozódnak megfelelően a bírósági közvetítői eljáráson kívüli közvetítés adta lehetőségekről, nem mérlegelték azt, hogy számukra melyik közvetítési forma előnyösebb. A bírósági és bíróságon kívüli közvetítés különbségei közül a teljesség igénye nélkül a legfontosabbak a következők:

1/ A bírósági közvetítést csak peres felek kérhetik, ezáltal arra csak a polgári per folyamán kerülhet sor, ezzel szemben a nem bírósági közvetítő szolgáltatásait a per megindulása előtt és a per folyamatban léte alatt is igénybe lehet venni.

2/ A nem bírósági közvetítőhöz a felek közvetlenül fordulhatnak, tehát szabadon választhatják ki a közvetítő személyét, ezzel szemben a bírósági közvetítés iránti kérelmet a bíróságon kell előterjeszteni és a bíróság osztja ki a közvetítőre az ügyet, tehát a felek nem választhatják ki azt, hogy melyik bírósági közvetítőhöz fordulnak.

3/ A bírósági közvetítésre a bíróság épületében, erre kijelölt helyiségben, bírósági hivatali időben (általában hétköznap 8.00-16.00 óra között) kerülhet sor, ezzel szemben a nem bírósági közvetítés rugalmas helyszínen és rugalmas időpontban is történhet, a közvetítővel megbeszéltek szerint.

4/ A bírósági közvetítők többnyire bírósági titkárok, vagy bírák, míg a nem bírósági közvetítők közvetítéshez szükséges speciális végzettséggel rendelkeznek, de előfordulhat, hogy jogi végzettséggel nem rendelkeznek.

Az alapvető különbségek áttekintését követően az ügyfélnek célszerű mérlegelnie, hogy a munkabeosztása, munkaköre, anyagi és egyéb lehetőségire tekintettel melyik közvetítési forma számára a legmegfelelőbb, mert a közvetítés sikere nagyfokban azon is fog múlni, hogy az ügyfél mennyi időt és energiát fordít annak eredményességére.

A bírósági közvetítői ügyek, ezen belül a közvetítői eljárásra kötelezés kapcsán a gyakorlatban vitás kérdésként merült fel, hogy a peres eljárás melyik szakaszától van lehetőség a bírósági közvetítésre. Álláspontom szerint a bíróság a keresetlevél beérkezésétől kezdve ajánlhatja a felek számára a közvetítést és a felek önkéntes elhatározással fordulhatnak bírósági közvetítőhöz, ezzel szemben közvetítői eljárásra kötelezésre csak a perindítás hatályainak beálltát követően kerülhet sor.

Egyetlen közvetítői ügyemben merült fel annak lehetősége, hogy az ítélőképessége birtokában lévő nagyobb gyermek bevonásra kerüljön a mediációs eljárásba. A 14. életévét betöltött gyermek esetén a szülői felügyeleti jogokat érintő döntés csak egyetértésével hozható a Ptk. 4:171.§ (4) bekezdés szerint. A közvetítői eljárásban a gyermek bevonására, részvételére vonatkozóan nincs sem megengedő, sem tiltó jogszabályi rendelkezés. Én magam az említett konkrét ügyben azt javasoltam, hogy először a szülők próbáljanak meg a gyermekkel beszélgetni és a gyermekkel megbeszéltek függvényében, annak eredményeként folytassuk a közvetítést, tárgyaljuk meg a lehetséges megoldási javaslatokat. Úgy gondoltam, hogy a gyermeket csak akkor vonjuk be a közvetítői eljárásba, ha azt maga a gyermek is kéri, különös figyelemmel arra, hogy ha a szülők között nem jön létre megállapodás, akkor a Ptk. idézett rendelkezése szerint mindenképpen sor kerül a gyermek meghallgatására a bíróságon.

Tapasztalatom szerint a családjogi közvetítői eljárásra kötelezés esetében különösen érvényes az, hogy időt, energiát nem kímélve, többször, akár 4-5 alkalommal is részt kell venniük a feleknek a közvetítői üléseken ahhoz, hogy létrejöjjön közöttük - a mindkettejük által elfogadható - megállapodás. Egy-egy közvetítői ülés időtartama pedig akár 3-4 óra is lehet. A mediáció csak akkor lehet sikeres, ha a szülők hajlandóak a mediátor segítségével keményen „megdolgozni” annak érdekében, hogy a gyermekük sorsát érintő lényeges kérdésekben, a gyermekük legfőbb érdekét a saját érdekeik elé helyezve megállapodásra jussanak.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy azok a peres felek, akiket a bíróság közvetítői eljárásra kötelezett ne egyfajta „büntetésként”, vagy „kényszerként” éljék meg a közvetítői eljárás igénybevételére kötelezést. Alapvető fontosságú, hogy higgyenek magukban és abban, hogy saját ügyükben, gyerekükkel, jövőjükkel kapcsolatosan saját maguk tudják meghozni a legmegfelelőbb döntést. A bírósági közvetítés pozitív mutatóit figyelembe véve adjanak egy esélyt annak, hogy egy hosszadalmas és költséges peres eljárás helyett a párbeszéd, a békés jövőre koncentrálás (mediáció) legyen a megoldás vitás ügyükben.

A teljes tanulmány ide kattintva elolvasható.

Dr. Fromm Tünde Mária

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 21
Összes: 1804277
30 nap: 21465
24 óra: 613