Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermek meghallgatása polgári perekben

valas2.jpgA gyermek meghallgatása a mind a polgári mind a büntető ügyekben speciális szakértelmet és hozzáállást igényel.

Fontos az, hogy a gyermek meghallgatása megfelelő körülmények között történjen a gyermek helyzetéhez, szükségleteihez és nyelvezetéhez mérten. A kiskorúak számára is biztosítani kell a tisztességes eljárás egyes elemeit és ezeket a jogokat a gyermek „mindenek felett álló érdekére” történő hivatkozással sem lehet megtagadni vagy szűkíteni.

A polgári joggal foglalkozó bírák közül főleg a családjogi perekben jelentkezik többször, hogy az eljárás során gyermekkorú meghallgatása válhat szükségessé. Ekkor a bíróban gyakran felmerül a kérdés: Hallgassuk meg és engedjük, hogy elmondhassa véleményét? Hagyjuk ki teljesen? Mi szolgálja inkább az érdekét? Lehet, hogy számára az a legjobb megoldás, ha döntünk helyette. De mindezekről, vagyis ha a gyermek, ha akarna, tudna-e válaszolni, hogyan szerezhetünk tudomást? Azaz megkérdezzük tőle vagy hagyatkozzunk a szülőkre. Mindenképpen a gyermeknek a legnehezebb, hiszen a legtöbbször valójában ő sem tudja, hogy mit akar, hiszen mindkét szülőjét szereti és sokszor nem képes választani közöttük.

Mielőtt a gyermek meghallgatása sor kerülne, a bíró számára az egyik legfontosabb feladat, hogy mindig mérlegelni kell a meghallgatásával járó előnyök és hátrányok között. Az Alkotmánybíróság 1143/B/1998. sz. határozata szerint nem jelenti a gyermek védelméhez és gondoskodásához való alapjogának aránytalan korlátozását, ha az elhelyezésre vonatkozó jogvitában nem hallgatja meg minden esetben a bíróság.

A bírónak elsősorban azt kell megfontolni, hogy a gyermek ítélőképessége birtokában van-e, várható – e tőle befolyásmentes vélemény illetve előreláthatólag mennyire lesz számára megterhelő a meghallgatás. Ezekről a gyermek életkora és a szülők nyilatkozata adhat tájékozódást.

Az, hogy a gyermek vallomása a bíróság döntését mennyire befolyásolja, fontos feladat annak valóságtartalmának megállapítása, vagyis az, hogy a gyermek a véleményét egyedül, a szülők befolyásától mentesen alakította-e ki. Ez azok számára is egyértelmű lehet, aki nem ismeri a gyermeket. A gyermek által használt szavakból és következtetésekből nagyon sok mindent levonhatunk. Értelemszerűen a döntés során kisebb a jelentősége, ha a meghallgatott gyermek korához nem illő kifejezéseket használ vagy az általa használt kifejezések jelentős azonosságot mutatnak valamelyik szülő szóhasználatával, mivel ilyenkor véleményezhető a szülői befolyás.

A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

A gyakorlatban előfordul, hogy a gyermek maga ír levelet a bíróságnak, amelyben kéri a személyes meghallgatását. Ezen esetben a bíróságnak célszerű figyelmet fordítani arra, hogy a gyermek vallomása nem biztos, hogy befolyástól mentes lesz, hiszen valószínűsíthető, hogy a gyermek a szülő javaslatára, illetve segítségével írta a levelet, aki esetlegesen már fel is készíthette gyermekét, hogy a bíróság által feltett kérdésekre hogyan válaszoljon.

A gyermek meghallgatása során két végpont között kell az egyensúlyt megtalálni. Egyrészt a gyermek érezze, hogy ő az eljárás alanya, nem pedig a tárgya, valamint azt is, hogy fontos a véleménye, azaz nem a feje fölött, hanem a megkérdezésével döntenek. Másrészt el kell kerülni, hogy a döntés felelőssége a gyermekre háruljon, hiszen ha a gyermek mindkét szülőjéhez kötődik, akkor valószínűleg nem is tud egyértelmű választ adni, hiszen továbbra is egyszerre választaná mindét szülőt.

A gyermek meghallgatásának gyakorisága

A gyermek maghallgatására a hatályos jogszabályok szerint a polgári perekben a szülői felügyelet gyakorlásával, házasság felbontása és járulékai iránti perekben, valamint akár tanúként kerülhet sor. Az általam megkérdezett bírák tapasztalatai alapján a szülői felügyeleti jog megváltoztatása iránt indult perekben a gyermeket az esetek több mint a felében hallgatta meg a bíróság személyesen vagy szakértő útján.

A házassági perekben a gyermek meghallgatására általában azért kerül sor ritkábban, mivel egyrészt a szülők egyezsége miatt a gyermek meghallgatásának szükségessége fel sem merül, nem pedig azért, mert nem tulajdonit jelentőséget a gyermek akaratának Ilyenkor a gyermek akaratát a szülők nyilatkozatán keresztül ismeri meg a bíróság. Másrészt a családi jogi konfliktusok feloldására Magyarországon az igazságszolgáltatási út mellett létezik az ettől eltérő, alternatív vitarendezési mód, a mediáció.

A bíró általában azokban az esetekben „nem erőlteti a gyermekek meghallgatását”, amikor megbízik a szülők „józan” ítélőképességében, abban, hogy valóban a legjobbat akarják a gyermeküknek, tehát az egyezség (döntés) meghozatalánál figyelembe vették az ő akaratát is, másrészt figyelembe veszi azt is ha már a kérdés – látszólag – békés úton rendezhető, akkor nem érdemes a gyermeket felesleges traumatizációnak kitenni azzal, hogy a bíróság elé idézik. Az pedig, hogy helyesen jártak-e el, hosszú idő múlva derül ki. A gyakorlatban sokszor megesik, hogy a békés egyezség mögött már komoly családi viták, akár „vérre menő harcok” zajlanak, és csak azért jön létre a megállapodás, mert az egyik fél belefárad a harcba.

Álláspontom szerint fontos, hogy a bíróság döntése után a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek nem érdemes a másik szülő ellen hangolni a gyermekeket például „nem kellett apátoknak”, „apátok lemondott rólatok” mivel ez a gyermek személyiségfejlődésében és a kötődési mintázatában is jelentős károkat okozhat.

Ha a per során a bíró eldöntötte, hogy a gyermeket meghallgatja a következő kérdés annak eldöntése, hogy ezt közvetlenül személyesen tegye vagy a meghallgatást szakértőre bízza. Ezt a bíró jogosult eldönteni. Mivel a szakértői vizsgálat nagyon költséges és időigényes, így ezek elkerülése végett inkább mostanában egyre gyakrabban a bírák próbálják meg „átvenni” a szakértő szerepét. A Kúria 2318/2011. számú polgári elvi határozatában kifejtette, hogy a gyermek ítélőképességének meghatározása nem szakkérdés, ebben a bíróság is megnyugtatóan állást tud foglalni, ezért nincs szükség a Pp. 177.§. (1) bekezdése alapján szakértő kirendelésére.

A Csjt. hatályát vesztette a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15. napján történő hatályba lépésével. A Csjt. 74.§. a bírónak kötelezettségévé tette, hogy indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket. A Csjt. szabályozását szó szerint vette át a 4:171.§. (4) bekezdése.

Ez a kötelezettség a gyermek életkorától függetlenül terheli a bíróságot, tehát ha a gyermek fejlettségénél fogva már képes a véleménynyilvánításra, akkor a véleményét a gyermek korára és érettségére figyelemmel, tekintetbe kell venni. Ha pedig a gyermek a 14. életévét már betöltötte az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható. A Ptk. nem mondja ki, hogy a gyermek meghallgatására közvetlenül a bíró által kell, hogy sor kerüljön.

Sem a Csjt. 74.§.-a, sem az új Ptk. 4:171.§. (4) bekezdése nem egyértelmű abban, hogy a bíróságnak mikor kell közvetlenül, illetve szakértő útján meghallgatni a gyermeket.

A gyermek közvetlen meghallgatásáról való döntése során a gyermek életkorára, illetve – amennyiben arra a per adataiból következtetni lehet – érettségére figyelemmel kell lenni. A Ptk. 4:418.§.- a (régi Csjt. 71.§.) az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosít lehetőséget arra, hogy az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson. A gyermek perbeli meghallgatásának kérdésével az Alkotmánybíróság az 1143/B/1998. számú határozatában foglalkozott. A testületnek 2 kérdésben kellett állást foglalnia.

-Sérti-e a gyermek önrendelkezési jogát, emberi méltóságát, ha házassági bontóperben, valamint gyermek elhelyezési perben meghallgatása csak lehetőség, de nem kötelező?

- Sérül-e a nyilvánosság elve, a polgári eljárásban azzal, hogy a törvény lehetővé teszi a gyermek szülők távollétében történő meghallgatását.

Az alkotmánybíróság mindkét kérdésre nemleges választ adott. Az első kérdéssel kapcsolatban kiemelte, hogy az állam védelmi kötelezettsége alapján meg kell óvni a gyermekeket az olyan kockázatoktól, amelyekkel kapcsolatban életkoránál és érettségénél fogva nem képes megismerni és értékelni a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit.

A gyermeket nem lehet a szülők közötti vitában döntési helyzetbe hozni, mert az súlyos a gyermek érdekeit veszélyeztető visszaéléseknek is utat nyitna. A bíróság minden ügyben esetileg mérlegeli, hogy a gyermek korára és érettségére tekintettel várható-e érdemi információ, másrészt azt is, hogy egyáltalán szüksége van – e még további információra, hiszen elképzelhetőek olyan helyzetek, körülmények, amikor függetlenül a gyermek véleményétől, akaratától, az elhelyezés kérdésében csak egyféle, a gyermek érdekeinek megfelelő döntés hozható. Például a per egyéb adataiból már megállapítható az egyik szülő nevelésre alkalmatlansága. Ilyen esetekben szükségtelen lenne a gyermek mindenáron történő meghallgatása.

Az Alkotmánybíróság határozatában a második kérdéssel kapcsoltban kifejtette, hogy a gyermek távollétében történő meghallgatása nem jelenti a nyilvánosság kizárását, másrészt a meghallgatás ilyenkénti foganatosítása szintén a gyermek érdekét szolgálja. A kiskorútól a szülők távollétében őszintébb, befolyás mentesebb nyilatkozat várható, ami független és pártatlan bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését is szolgálja.

A 14. életévét betöltött gyermek speciális helyzete

A szülői felügyeleti jogról való döntés során a 14. életévét betöltött gyermek nyilatkozatát figyelembe kell venni. A 14. életévét betöltött gyermek szülői felügyeleti jogáról való döntés meghozatala során a döntés csak a beleegyezésével hozható, kivéve, ha az általa választott szülőnél való elhelyezés a fejlődését veszélyezteti. A bíróság legtöbbször ezt az életkort tekinti olyannak, amely felett a gyermek már biztosan ítélőképessége birtokában van, tehát a 14. életévét betöltött kiskorút, amennyiben szükségesnek tartja, közvetlenül hallgatja meg a bíróság.

A Kúria 2049/2099 számú polgári elvi határozata szerint

a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésének megváltoztatásánál a gyermek véleménye akkor is a döntés elsődleges szempontja, ha a pert a különélő szülő a gyermekelhelyezés tárgyában kötött egyezség jóváhagyásától számított két éven belül indítja meg.

Továbbá a döntés szempontjából jelentősége van még annak a régi Csjt. szerinti szabályozásnak, amely szerint a 16. életévét betöltött gyermek a szülői házat a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, amennyiben fontos okból az érdekében áll. Erről az új Ptk. már úgy rendelkezik, hogy „ha az érdekeivel nem ellentétes”. Ezáltal leszűkíti azt a kört, amelyben a gyámhatóság esetleg az elköltözés ellen foglalhat állást.

A Gyermekek Jogellenes Külföldre vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló 1980. évi Hágai Egyezmény nem a gyermekelhelyezéssel foglalkozik, de a gyermek véleményének figyelembe vétele, mint kötelezettség benne van, amikor a 13. cikkében kimondja, hogy: megtagadható a gyermek visszavitelének elrendelése, ha a gyermek a visszavitelét ellenzi és elérte már az érettségének azt a fokát, amikor nézetei már számításba veendők.

A Gyermek jogairól szóló 1989. november 20. napján kelt New York-i Egyezmény 12. cikke: „ Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa a véleményét, figyelemmel a korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.

Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák. Azaz, az 1989. november 20. napján kelt New York-i Egyezmény szerint a hatóságok előtt folyó ügyekben az ítélőképes korú gyermek véleményt nyilváníthat.

Az Európai Unió Tanácsának a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/ EK rendelet 23. cikk b) pontja szerint a szülői felelősségre vonatkozó szabályok nem ismerhetők el, amennyiben ha - a sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik.

Életkor jelentősége

Nemzetközi Egyezményekben a gyermeknek tekintik azt a személyt, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a rá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. Polgári jogi szempontból kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik. Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik.  A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen. Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

A véleménynyilvánítás gyakorlásában a gyermek ítélőképességének döntő jelentősége van. Az ítélőképesség fogalma azonban nem határozható meg egzakt módon. A cselekvőképesség ténykérdés, megállapítása életkorhoz kötött. Kezdő időpontját mindig jogszabály jelöli meg, amely mérlegelés nélkül fennáll addig az időpontig, amíg a cselekvőképesség korlátozását vagy kizárását kimondó bírósági határozat jogerőre nem emelkedik.

A cselekvőképességgel összefüggő polgári jogi fogalom a belátási képesség, amellyel az ember a magatartása következményeit előre látja és felméri és ennek megfelelően képes cselekedeteit mérlegelni és irányítani. Fennállása vagy korlátozott volta határozza meg, hogy az egyébként a Ptk. szerinti cselekvőképességnek minősülő személy ügyei vitelére alkalmas állapotban van-e vagy sem, képes – e felmérni döntései következményeit és ennek megfelelően cselekedni.

Az ítélőképesség szubjektív kategória, mindig az adott egyéntől függ. A hétköznapi értelmezés szerint ítélőképesség alatt értjük, hogy az adott személy képes- e felfogni az őt érintő tényeket, képes – e átlátni döntése következményit, azaz képes-e jó döntést hozni vagy egyáltalán döntést hozni. Ítélőképesség a cselekvőképességnél és a belátási képességnél tágabb fogalom, hiszen ítélőképesnek tekinthetünk egy hatéves gyermeket is, amikor arra a kérdésre ad választ, hogy barna vagy kék pólót akarja – e felvenni. Az ítélőképesség fogalmát a 149/1997. (IX.10.) Kormányrendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról (a továbbiakban: Gyer.) 2.§. a) pontja határozza meg.

A polgári eljárások során a bíróság az ítélőképesség meglétének eldöntésére akkor jogosult, ha a jog gyermek meghallgatására kötelezi, vagy azt lehetővé teszi. A meghallgatásra jogosult dönti el, hogy adott esetben a gyermek képes-e életkorának, testi, értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni és a várható következményeit belátni.

Az ítélőképesség meglétének megállapításánál az egyik legfontosabb kérdés a gyermek életkora. Nyilvánvaló, hogy egy 4 éves gyermek az őt érintő kérdéseket nem képes teljes egészében felfogni, de egy 10 éves gyermek már a kérdések felfogása mellett az őt érintő kérdésben már véleményt is tud alkotni. Tekintettel arra, hogy az ítélőképességnek nincs jogszabályban meghatározott egzakt kritériuma, így azt minden egyes esetben egyedileg kell eldönteni.

A gyámhivatalok és a bíróságok körében már eddig is elfogadott az a gyakorlat, hogy a 14 év felettiek esetében a kapcsolattartás körében, hogy a kapcsolattartás rendezésekkor a fiatalkorút meghallgatják, döntéskor a véleményét figyelembe veszik.

A Kúria 1019/2004. számú polgári elvi határozatában kifejtette, hogy „ A szülőknek a gyermek nevében tett és szerződés létrehozását célzó jognyilatkozata a házasságról, családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV tv. (Csjt.) 71.§.-ának (2) bekezdése szerint a szülői felügyeletet, ezen belül a törvényes képviselet körébe tartozó olyan tevékenység, amelyet a 71.§. (1) bekezdése értelmében is a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolniuk. A szülőknek biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük az őt érintő döntések előkészítése során véleményt nyilvánítson. A gyermek véleményét – korára, érettségére figyelemmel – tekintetbe kell venni.”

Az 1776/2008. számú polgári elvi határozat indoklásában24 a Kúria kijelentette, hogy bár az eljárás peres feleinek 7. életévét betöltött gyermeke „még nincs ítélőképessége birtokában, az elhelyezés megváltoztatása szempontjából tehát véleménye ügydöntő jelleggel nem bír, azonban e kérdésben a véleményét a korára, érettségére figyelemmel tekintetbe kell venni, érzelmi kötődésnek ugyanis ebben az életkorban is jelentősége van.”

A 2049/2009. számú polgári elvi határozatában a Kúria elvi éllel leszögezte: „ A 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésének megváltoztatásánál a gyermek véleménye akkor is a döntés elsődleges szempontja, ha a pert a különélő szülő a gyermekelhelyezés tárgyában kötött egyezség jóváhagyásától számított két éven belül indítja meg.” A Döntésének indoklásában kitért arra, hogy a 17. életévét betöltött kiskorú gyermek a nagykorúságához közel ítélőképessége birtokában van, így az a kijelentése, miszerint édesapjával szeretne élni, a gyermekelhelyezés szempontjából lényeges körülménynek minősül.

A Csjt. 74.§. utolsó mondata értelében a bíróság a gyermekeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról úgy is tájékozódhat, hogy a szülők erre vonatkozóan egyező nyilatkozatot tesznek. a Kúria 17. számú Irányelvében rögzített állásfoglalása szerint az a rendelkezés a bírósági eljárás izgalmaitól, feszültségeitől, való távol tartás lehetőségének a megteremtésére hivatott, arra, hogy megkímélje a gyermekeket a feleslege stressztől. Az új Ptk. 4:171.§ (4) bekezdése már nem tartalmazza ezt a lehetőséget, amely álláspontom szerint a gyermek döntési jogosultságának tiszteletben tartását jelenti, így a gyermek elhelyezése nem lehet a szülők közötti alku tárgya, az valóban a kiskorú akaratának megfelelően történhet meg.

A 418/2001 számú polgári elvi határozatában a Kúria az ítélőképesség megállapításánál értékelte azt, hogy a perbeli esetben 8-12 éves gyermekek hosszabb ideje az alperes gondozásában voltak, a felperessel kapcsolatot nem tartottak, így nyilvánvalóan nem tekinthetők ítélőképesnek. Erre figyelemmel véleményük a kapcsolattartás szabályozásánál nem lehet ügydöntő.

Az ismertetett Kúriai döntések alapján megállapítható, hogy az ítélőképesség vizsgálata minden alkalommal az eset összes körülményének gondos mérlegelésével történik, a gyermek életkora fontos, de nem döntő tényező. Nem hagyhatóak figyelmen kívül a gyermeket érő külső hatások, a szorosabb környezet részéről érkező ráhatás, a nevelés.

A gyermek érdekeltként történő meghallgatása

Az Alkotmánybíróság 1143/B/1998. sz. határozata szerint amennyiben a gyermek kora vagy érettsége miatt nem várható tőle értékelhető nyilatkozat, vagy a bíróság egyéb körülmények alapján egyértelmű következtetésekre tud jutni a perben a gyermek meghallgatása, amely mindenképpen súlyos érzelmi – lelki megterhelés számára, nem szükséges.

2012. június 29. – ig a Pp. 279.§. (4) bekezdése szerint a gyermek perbeli jogállása a polgári perekben egyéb érdekelt volt, ezért nem vonatkoztak rá a tanú meghallgatására vonatkozó rendelkezések. Ha a bíróság a gyermek meghallgatásáról döntött, a gyermeket érdekeltként és nem pedig tanúként hallgatja meg. Erre utal az is, hogy a meghallgatás kezdetén a mentességi jogra illetve a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetés elmarad. A gyermek hivatalosan nem peres fél, nem is tanú, hiszen csak a véleményét, kívánságát mondja el, nem pedig tényekre nyilatkozik.

A módosítás a kiskorú érdekeltkénti meghallgatására vonatkozó előírásokat a Pp. felekre és más perbeli személyekre vonatkozó szabályai között helyezi el. A Pp. jelenleg hatályos rendelkezései szerint a bíróságnak, a kiskorúnak, mint érdekeltnek meghallgatására, a szülői felügyelettel, a gyermek harmadik személynél történő elhelyezésével vagy az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perekben van lehetősége.

A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú gyermeket a törvényes képviselője útján kell idézni azzal, hogy a kiskorú megjelenéséről gondoskodjon. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú már közvetlenül idézhető, de az idézésről akkor is külön értesíti a bíróság a törvényes képviselőt, ha őt is idézte a tárgyalásra. Mivel a tizennegyedik életévét betöltött kiskorú már korlátozottan cselekvőképes, így a Ptk. 12/A. § értelmében törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatokat, amelyre a jogszabály feljogosítja, megkötheti a mindennapi élet szokásos fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket, rendelkezik munkával szerzett keresménnyel, keresménye erejéig kötelezettséget vállalhat és megköthet olyan szerződéseket, amelyből kizárólag előnyt szerezhet.

A módosítás rögzíti, hogy a kiskorú meghallgatásának megfelelő légkörben, a gyermek számára érthető módon kell megtörténnie. A gyermekkor értelmi és érzelmi sajátosságaira fontos a felkészült szakemberek részvétele és a megfelelő kérdezési technikák alkalmazása. A „gyermekbarát” módosítás eredményeként a törvény már szabályozza a kiskorú érdekelt meghallgatásának a módját, amely során alapvető követelmény, hogy a meghallgatás kezdetén a kiskorútól korától és érettségétől függően meg kell kérdezni a nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét, majd a gyermeket korára és érettségére figyelemmel tájékoztatni kell, hogy a meghallgatás során a valóságnak megfelelő előadásokat kell tenni, illetve azt, hogy a nyilatkozattételt, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást megtagadhatja.

A kiskorú gyermeknek az érdekeltkénti meghallgatása során jogában áll a nyilatkozattételt, illetve az egyes válaszadást megtagadni, azt indokolnia nem kell.

Ha a bíróság a kiskorú részére ügygondnokot rendelt, akkor a bíróságnak a gyermek számára tájékoztatást kell adni az ügygondnok eljárásban betöltött szerepéről. A tájékoztatásokat és a figyelmeztetéseket a kiskorú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. A bíróságnak a 2012. évi törvénymódosítást megelőzően is lehetősége volt arra, hogy a gyermeket a szülők távollétében hallgassa meg, valamint arra, hogy a gyermek részére ügygondnokot rendeljen.

A gyermeket az elnök hallgatja meg. A befolyásmentes vélemény miatt a meghallgatás során a felek közvetlenül nem intézhetnek kérdést a kiskorúhoz. Ha a bíróság – a kiskorú érdekeinek védelmében – ügygondnokot rendelt, akkor engedélyezheti, hogy a kiskorúnak közvetlenül kérdést tegyen fel. A meghallgatás során mérlegelés alapján az elnök mellőzi azokat a kérdéseket, amelyek a kiskorút érzelmileg megterhelnek vagy befolyásolnak a független véleménynyilvánításban. Tekintettel arra, hogy a gyermekben feszültséget illetve félelmet kelthet vagy fokozhat az, hogy a bíróság által feltett kérdésre a szüleivel szemtől szembe kell válaszolni, így a törvény lehetővé teszi, hogy a bíróság a kiskorú gyermeket a felek és a képviselőik távollétében hallgassa meg. Az eljárások többségében általában mindkét szülő azt szeretné, hogy ha a gyermek őt tüntetné fel jobb színben, így a törvény ezen rendelkezése lehetőséget teremt a gyermek képviselők (szülők) távollétében történő meghallgatására, annak érdekében, hogy a kiskorú jobban megnyíljon, véleményét őszintébben kifejezésre juttathassa, hiszen a meghallgatásakor nincsenek ott a szülők, akiknek elvárásaik lehetnek a gyermek válaszát illetően.

Annak érdekében, hogy a jegyzőkönyv a gyermek nyilatkozatát valósághűen tükrözze, az esetleges félreértésekre fény derüljön, a kiskorú meghallgatásának a végén, még a kiskorú jelenlétében kell felolvasni a jegyzőkönyvbe vett vallomását, illetve ha a jegyzőkönyv hangfelvétel útján készült, akkor azt a kiskorú jelenlétében hangszalagra kell rögzíteni. Amennyiben a kiskorú meghallgatására a felek távollétében kerül sor, az elnök természetesen ismerteti a felekkel a meghallgatásról készült jegyzőkönyvet. A felolvasáskor, illetve a rögzítéskor a gyermek az általa elmondottakat kiigazíthatja, illetve kiegészítheti. Amennyiben a gyermek meghallgatása az ügygondnok, illetve a felek jelenlétében kerül sor, akkor a jegyzőkönyv az elnök engedélyével az ügygondnok, illetve a felek észrevételei alapján is kiegészíthető, illetve módosítható. A gyermek meghallgatásának ezen módja a gyakorlatban eddig is érvényesültek, de ilyen részletességgel történő szabályozása a 2012. évi törvényi módosítást követően lettek szabályozva. Ha a felek a meghallgatáson nem vettek részt, a meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet a felekkel ismertetni kell.

Gyermek tanúként történő meghallgatása

A Pp. eddig nem tartalmazott kifejezett szabályokat a kiskorú tanú kihallgatására vonatkozóan, ezért került beiktatásra a kiskorú gyermek tanúként történő kihallgatása a Pp. tanúzásra vonatkozó szabályaihoz képest. A Pp. a tanúskodás feltételeként nem határoz meg életkort, amelyből az következik, hogy a bíróság a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút is meghallgathatja. De a törvény szerint a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható, azaz kivételként szabályozza a törvény, ezzel biztosítva azt a lehetőséget, hogy a gyermek meghallgatására csak végső esetben kerüljön sor, tehát a gyermeknek akkor kelljen részt venni az igazságszolgáltatásban, ha azt fontos eljárási érdek indokolja.

A módosítás szerint a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező tizennegyedik életévét betöltött kiskorú felet, továbbá a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú felet a bíróság szükség esetén ténykérdésekre vonatkozóan meghallgathatja. Ha a fél a tényállásait kiskorú tanúkkal kívánja bizonyítani, akkor a félnek be kell jelentenie a tanú életkorát, törvényes képviselőjének nevét és idézhető lakcímét is.

A kiskorú tanú kihallgatásánál a törvényes képviselő jelen lehet. A kihallgatáskor a figyelmeztetéseket és a tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni, ezért van annak jelentősége, hogy a gyermeket értelmi és érzelmi sajátosságaira megfelelően felkészült szakember részvétele és a kérdezési technikák alkalmazása. A kihallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető módon kell megtörténnie.

A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú kihallgatása esetén a hamis tanúzás törvényes következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell, helyette az igazmondás követelményeiről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A tizennegyedik életévét még be nem töltött kiskorú helyett és nevében a törvényes képviselője gyakorolja az egyes eljárási cselekményeket, így a törvényes képviselő nyilatkozik a kiskorú személyi adatainak zártan kezeléséről, a vallomástétel megtagadásáról, valamint gyakorolja a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot.

Előfordulhat, hogy az eljárás során a kiskorú és törvényes képviselője között érdekellentét van, ilyenkor a bíróság megkeresése alapján a gyámhatóság a kiskorú részére eseti gondnokot rendel ki, aki ilyen esetben gyakorolja a törvényes képviselőt megillető jogokat. Ilyenkor a bíró mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy érdekellentét esetén a kiskorú törvényes képviselője jelen lehet-e a gyermek meghallgatásánál vagy nem.

A tizennegyedik életévét be nem töltött tanút a bíróság a törvényes képviselője útján idézi azzal a felhívással, hogy a tanú megjelenéséről gondoskodjon. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú tanú idézése esetében viszont a törvényes képviselőt már csak értesíteni kell.

Rendfenntartás a gyermek vonatkozásában

Lehetővé kell tenni, hogy további perbeli személyekkel a gyermek, mint érdekelttel szemben is alkalmazhatóvá váljanak a bíróság részéről a Pp. 134.§. (5)-(6) bekezdésében megjelölt, rendfenntartást célzó szankciók. Szükséges ugyanakkor azt is biztosítani, hogy e rendelkezések összhangban álljanak a gyermekbarát igazságszolgáltatással összefüggő jogpolitikai céllal, valamint az annak megvalósítását biztosító jogszabályi rendelkezésekkel. Az új jogszabályi rendelkezés biztosítja, hogy a kiskorúkkal szemben a rendfenntartás körében arányos és kizárólag szükséges szankciók kerüljenek alkalmazásra, pozitívan megkülönböztetve őket az eljárásban részt vevő egyéb személyektől.

Gyermekekkel szemben alkalmazható kényszerítő eszközök

A módosítás továbbá rögzíti, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúval szemben kényszerítő eszközök nem alkalmazhatók. Ha a tanúként idézett tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg vagy engedély nélkül távozott és a törvényes képviselője nem igazolja, hogy vétlen a kiskorú meg nem jelenésében, illetve eltávozásában a törvényes képviselője pénzbírsággal sújtható és az okozott költség megtérítésére is kötelezhető. A félként meghallgatott vagy a tanúként kihallgatott tizennegyedik életévét betöltött kiskorúval szemben a törvényben meghatározott okok fennállása esetén pénzbírságot szabhat ki a bíróság.

Vagylagos Illetékességi szabályok

A módosítás lehetővé teszi, hogy amennyiben a bíróság szükségesnek tartja a kiskorú gyermek érdekében a perbíróság illetékességi területén kívül is eljárhasson. Egyes családjogi perekben, mint amikor a gyermek rendelkezik keresetindítási joggal, valamint amikor a gyermek érdekében kerül sor a per megindítására, vagylagos illetékességi szabályok kerülnek megalkotásra a gyermek érdekeinek erőteljesebb érvényesítése érdekében.

Az egyéb illetékességi okok között szerepel, hogy az örökbefogadás felbontására irányuló per a gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes bíróságnál is megindítható. Ezt indokolja, hogy az ilyen perekben rendszerint a gyermek személyes meghallgatására is sor kerül és ezzel a szabályozással megoldható, hogy ez a gyermek lakóhelyéhez, illetve tartózkodási helyéhez legközelebbi bíróságon történjen meg, vagyis maga a perbíróság foganatosítsa a meghallgatást és nem pedig egy megkeresett bíróság.

A családjogi bírák tapasztalatai azt mutatják, hogy a bíró személyes benyomás alapján megalapozottabb ítéletet tud hozni, mintha a meghallgatást lefolytató megkeresett bíróság által továbbított jegyzőkönyv alapján kellene dönteni.

Gyermekmeghallgató szoba

A szobák kialakításának célja a gyermekeket sújtó érzelmi és lelki megterhelés enyhítése, ahol a bíró nem a pulpituson ülve teszi fel a kérdéseket, hanem gyermek mellett ülve barátságos – esetleg játékos – beszélgetés közben próbálja meg megismeri az akaratát. A gyermekmeghallgató szobák létesítését és feltételeit a 32/2011. XI.18 KIM rendelet rendezi.

A gyermek meghallgatásához csupán a szoba azonban nem elegendő, szükséges még az is, hogy a meghallgatásokat olyan felkészült bírák vállalják, akik figyelemmel vannak a gyermeki lélekre és sérülékenységre.

Összegzés

A fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a gyermek meghallgatása a polgári eljárásokban szükségessé válna a bírónak nagy mérlegelési lehetősége van a tekintetben, hogy a gyermeket meghallgassa –e vagy nem. Továbbá a 14. életévét be nem töltött gyermek vonatkozásában a bíró szabadon döntheti el, hogy a gyermeket közvetlenül maga hallgatja meg vagy szakértő útján. A gyermekmeghallgató szobák kialakítása mellett sikeresen működik az OBH által a középiskolákban indított előadássorozat a „nyitott bíróság” program, amelynek keretén belül lehetőség nyílik osztályfőnöki órán jogismereti előadások megtartására, tárgyaláslátogatásra, bíróság épületének látogatására és perszimulációkra („próbatárgyalás formájában”).

Azonban a légkör megfelelősége nemcsak a külsőségeken múlik. Kiemelkedő jelentősége van, hogy a bíró – amennyiben a gyermeket személyesen hallgatja meg – miként irányítja a beszélgetést. Véleményem szerint nem szükséges pszichológusi képzettség ahhoz, hogy valaki meghallgasson egy gyermeket, de viszont fejleszteni kell azon képességet, hogy a bíró képes legyen nyugodtan, meghitten elbeszélgetni egy gyermekkel.

Az OBH által létrehozott Gyermekközpontú Igazságszolgáltatás Munkacsoport megvalósítandó feladatként tűzte ki célul, a gyermeket érintő eljárásban a bírák képzési rendszerének kidolgozását, lehetőséget teremtve, hogy akár pszichológusok segítségével is fejlesszék ezen képességeiket, mivel ez a bírói szakmában nem alapkövetelmény.

A fentiekre tekintettel, ha a bíró úgy érzi, hogy felkészült és kellő rutinnal és magabiztossággal rendelkezik, ő is kikérdezheti a gyermeket, azonban amíg ezt a tapasztalatot nem szerzi meg, jobb ha inkább a meghallgatást a szakértőre bízza.

Dr. Fekete-Lupcsa Andrea

Fotó: divorceandkids.com

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 24
Összes: 1804280
30 nap: 21467
24 óra: 615