Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ügyvédség előtt álló kihívások

ugyvedek---ugyvedjelolt.hu.jpgTörök Soma (Jogi Fórum) készített interjút Dr. Bánáti Jánossal, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökével, a nemrég elfogadott, új, az ügyvédi működést megreformáló törvény kapcsán.

Részletek az interjúból:

Az ügyvéd magántevékenységet végző gazdasági szereplő, vállalkozó, azonban tevékenységének minden szálával az igazságszolgáltatáshoz kötődik. Az ügyvédség tevékenysége nélkülözhetetlen az állampolgárok ügyleteinek bonyolítása és a jogi személyek működése szempontjából, az igazságszolgáltatás résztvevőjeként az ügyvédek államtól való függetlensége pedig garanciális jelentőséggel bír. Magától értetődő azonban, hogy e függetlenség sem szabályozatlanságot, sem végső soron anarchiát nem jelenthet: valakinek mégiscsak meg kell mondania, hogy ki, és milyen kondíciókkal, milyen feltételek mentén lehet ügyvéd, a hivatásrend gyakorlásának alapvető paramétereit meghatározni, mondanom sem kell, elengedhetetlen.

Meg kell mondanom, hogy ha erre a lépésre nem lett volna szükség, úgy kisebb-nagyobb változtatásokkal a jelenlegi törvény is tökéletesen alkalmas lett volna arra, hogy a szakma zökkenőmentesen működjön tovább a rendelkezései mentén. Megkockáztatom, hogy ha a kormányzat nem látta volna szükségesnek a jogtanácsosok integrációját (merthogy mindez abszolúte kormányzati kezdeményezés nyomán valósult meg), az új ügyvédi törvény megalkotására sem biztos, hogy sor került volna. És hogy miért is látta szükségesnek? Azért, mert a jogtanácsosi feladatkör egy része (bíróság előtti képviselet, ellenjegyzés) lefedi az ügyvédi tevékenységet, ezért indokolt az azonos szabályozás, ide értve pl. az ügyvédi tevékenységet végzők számára is kötelező továbbképzést.

Ennek megfelelően két lehetőség látszott tehát: a jogtanácsosok kizárása ezekből a tevékenységi körökből, vagy pedig a jogtanácsosok integrációja a kamarai szervezetrendszerbe. Ez utóbbi megoldás tűnt már a törvénytervezet előkészítése során is a járhatóbb útnak, és rendkívül sokrétű kodifikációs munkálatokat követően a szervezeti reformnak ez a változata került végül az új ügyvédi törvénybe is.

A letétkezelés szabályainak szigorodása, vagy a kötelező felelősségbiztosítás mértékének felemelése nem a hivatásrend gyakorlóinak ellehetetlenítését célozta: ezek a rendelkezések a megbízók érdekeit védik, és egyben erősítik a hivatásunkba vetett bizalmat is, annak rangját is emelik. Az igazságszolgáltatás szempontjai pedig éppilyen kevéssé hanyagolhatóak el: az állam nem ok nélkül jelölte meg az ügyvédséget a céges- és ingatlanügyletek működtetésének letéteményeseként.

Egy egyöntetű tetszést kiváltó, és mindenki számára a maga egészében elfogadható törvény megalkotása nyilvánvalóan lehetetlen, és ez semmilyen jogalkotási folyamattól sem várható el.

Régebben az egyszerű okiratokat, formanyomtatványokat is mi magunk készítettük. Ma már teljesen természetes, hogy a különböző nyomtatványkitöltő programok és virtuális kommunikációs platformok átvették tőlünk ezt a szerepet, és ezzel nincs is semmi baj. De vajon mikor jön el az az idő, amikor a felhasználók kölcsönös, egybehangzó akaratát tartalmazó szerződéseket is számítógépek fogják generálni a rapszodikus módon felmerülő igényeknek megfelelően? Ha pedig tovább megyünk, akkor egyszer lesz majd olyan, hogy valamilyen vitás helyzet felmerülése esetén algoritmusok határozzák majd meg az adott helyzetben a legnagyobb hatékonysággal alkalmazható érvelést, miközben a periratok elkészítik saját magukat? Mindezen jogvita végén pedig egy számítástechnikai eszköz fogja meghozni matematikai alapon a legigazságosabb döntést? Hát ez rémálom!

A kihívás azonban minden bizonnyal valós, és nem állítom, hogy az új ügyvédi törvény ennyire a jövőbe tekintene, hogy ilyen szintű innovációk ösztönzésére törekedne, vagy, hogy készen állna a mindezekből adódó kérdések megválaszolására. Ezekhez a víziókhoz képest az új ügyvédi törvény inkább a hagyományokon alapulóan korszerű kíván lenni, miközben a jelenkor kihívásaira koncentrál - álláspontom szerint nem kevés sikerrel.

Véleményem szerint kissé terjengősre sikeredett az ügyvédi titokra vonatkozó rendelkezések törvénybe ültetése. Ebben az esetben elég lett volna ráhagyni a kamarára, hogy a titokkezelés során követendő és alkalmazandó szabályokat kidolgozza. A kérdéskör a jogtanácsosok szempontjából ráadásul különösen problematikus. Míg az ügyvédi megbízási jogviszonyban, hogy úgy mondjam, tiszta sor, hogy a titok ura, ennél fogva pedig a rendelkezési jog jogosultja a megbízó, addig a jogtanácsosok esetében ez az a cég, amellyel a jogtanácsos munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. A két, az ügyvédi megbízásnál egyértelműen elhatárolható kategória itt tehát sajátos módon csúszik össze. A korábbiakban már említett jogtanácsosi integráció amúgy is komoly szervezési feladatok elé fog állítani bennünket.

A területi kamarák elnökei közül többen a fegyelmi jogkör csorbításaként élték meg, hogy bizonyos hatáskörök a fegyelmi biztoshoz kerülnek átcsoportosításra, továbbá, hogy a fegyelmi ügyek nem területi, hanem régiós szinten zajlanak majd. 

Az ügyvédek ügyvédkedés mellett végezhető tevékenységi köreinek bővítése elég kényes kérdés volt. A bővítés kiemelt indokául szolgált, hogy az ügyvédek közül sokan kizárólag ebből a tevékenységükből nem tudnak elég jövedelemre szert tenni. Vannak továbbá olyan tevékenységi körök is, amelyek mögött komoly lobbiérdekek sejthetőek, és olyanok is, amelyek igen közel állnak az ügyvédkedés klasszikus természetéhez (a bizalmi vagyonkezelés jó példa lehet mindkettőre). Kiemelt törekvés volt azonban, hogy a jogalkotó kellő körültekintéssel, megfontoltan balanszírozzon a kölcsönösen figyelembe veendő érdekek között. Ha ugyanis az ügyvédi feladatok mellett túl sok tevékenységet engedélyezünk az ügyvédek számára, akkor az adott tevékenységeket eredetileg gyakorlók okkal tarthatnának igényt arra, hogy maguk ennél fogva pedig hadd ügyvédkedjenek. Ebben az esetben viszont a hivatásrend ilyen jellegű szabályozása ab ovo értelmét vesztené.

A sikerdíjakra vonatkozó szabályok szigorodása a laikusok körében valószínűleg nagyobb izgalmakat váltott ki, mint a szakmai berkekben – szigorodott ugyan a meg nem fizetett sikerdíj perelhetősége, de a legfontosabb dolog, a szabad díjmegállapodás megmaradt. Itt megint csak többféle érdek figyelembe vételéről van szó. Ahogyan pedig azt már korábban is mondtam, az ügyvédi felelősség szigorítása nem a hivatás gyakorlóinak ellenében hat, éppen hogy ellenkezőleg.

A kötelező felelősségbiztosítás mértékének megemelése, mint azt már korábban is említettem, a megbízók érdekeit védi, akiknek a bizalma a választott jogi képviselőik felé ennek következtében remélhetőleg nőni fog.

Az ügyfél-azonosítás szabályainak szigorodása pedig a legfőbb jogállami érdeket, a jogbiztonságot hivatott szolgálni, ezzel is erősítve az ügyvédség hatáskörébe utalt feladatok alkotmányos meghatározottságát.

A teljes interjú ide kattintva elolvasható.

Fotó: Ügyvédjelölt.hu

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Most: 15
Összes: 1788356
30 nap: 32830
24 óra: 787