Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 7 évig tétlen gyámhivatallal szemben, részesként az elkövetésben, nem emeltek vádat

szomorusag-konnycsepp.jpgA szigetszentmiklósi szülők 13 évet kaptak azért, mert a saját gyermekeiket éveken keresztül kínozták, sanyargatták, testileg és lelkileg megnyomorították. 13 évet ér a magyar „gyermekbarát igazságszolgáltatás” számára 3 gyermek örök életre való megnyomorítása.

Élc: a tegnap esti Híradóban azt jelentették be, hogy egy, a hálószobájában marihuánát termelő emberkét 8 évre ítéltek.

Hasonlítsuk össze a két ítéletet: 8 év marihuána termesztésért, és 13 év három gyermek megnyomorításáért. A különbség mindössze 5 évben mérhető. Igaz ugyan, hogy a marihuánával is több gyermek életét lehet tönkretenni, de itt a szándék eshetőleges (hiszen felnőtteknek is árulja a termelő a szert). Ugyanakkor az, hogy a saját gyermekeit, két felnőtt ember tönkreteszi, elhanyagolja, bántalmazza és többször megerőszakolja, itt már a szándék kizárólag akaratlagos lehet (véletlenül ilyet, normális ember nem tesz). Ami azt is kellett volna, hogy jelentse: ennek már bőven minősített esetnek kellett volna lennie.

Nem az lett. Tulajdonképpen azt is mondhatnám: a bíró ominózus ítélete szerint a szigetszentmiklósi szülők tetteiket véletlenül követték el (ha már nem állt meg a szándékos elkövetés minősített esete. Egy cselekményt ugyanis vagy úgy viszek véghez, hogy akarom a végkimenetelét, vagy úgy, hogy nem látom be a végkimenetelt, nem is akarom a végkimenetelt, tehát a végkimenetel véletlen, vagy gondatlanságból elkövetett). Tehát, az ítélet szerint, mivel a szándékolt elkövetést nem minősítette, a „szülők” véletlenül etették a gyermekeiket döglött patkánnyal és fekáliával, és véletlenül dugtak fel a gyermekek fenekébe törött üvegdarabokat is. (Kívánom ugyanezt a bánásmódot a bírónak, megkérdezve ezt követően majd: ugyan minősített eset-e az, amit vele tettek, ha már a gyermekek esetében nem az.)

Ugyanakkor sem az ügyész, sem a bíró nem emelt vádat, másodrendű vádlottként a gyámhivatal ellen. Arról a gyámhivatalról beszélek, aki 7 egész éven keresztül némán és tétlenül nézte végig, mit tesznek ezek a „szülők” a saját gyermekeikkel. Annak ellenére, hogy az iskola folyamatosan jelzett, és jelzett. A bíró megítélésben ez a gyámhivatali hozzáállás nem jelenti azt, hogy a gyámhivatal részese volt a szülők általi elkövetésnek. És még ettől is továbbment a bíró, mert, bár megvonta a szülők felügyeleti jogát, de ugyanehhez a cselekményben részes gyámhivatalhoz helyezte azt a döntési jogot, hogy a gyermekeket kényszeríti-e az őket eddig kínzó szülőkkel való kapcsolattartásra, vagy sem.

… Mindezt, gondolom, a gyermekek mindenek felett álló érdekében tette meg a bíró. ….

Az Index tudósításának befejezése igen frappánsan fogalmazza meg a bíróság hozzáállását: „Enyhítő körülmények csak az eltelt idő és a szülők büntetlen előélete számított.”

Azért én megkérdezném a bírótól: ha vele tették volna meg mindezt, akkor is enyhítő körülménynek értékelné, hogy az elkövetés óta eltelt néhány év? ….Egyáltalán: hány évre van szükségük a gyermekeknek ahhoz, hogy mindezt a terrort elfelejtsék, és feldolgozzák? Hiszen, ha enyhítő körülmény az elkövetés szempontjából, akkor ennek azt kell jelentenie: a gyermekek trauma feldolgozása elkezdődött, és sikerrel kecsegtet a terápia folytatása is.

Hja, hogy nem rendelte el a bíró a gyermekek szakirányú terápiás kezelését? … Az ítélet alapján ez nem is volt elvárható. Hiszen mindent figyelembe vett a bíró, egyedül csak a gyermekek mindenek felett álló érdekét, és a védekezésre képtelen állapotukat hagyta figyelmen kívül. ….

Ezek a „szülők” ugyanis bőven életfogytiglanit érdemeltek volna. 13 év. … és beszámítva az eddig letöltött időt, meg az esetleges „jó magaviseletet”, ha a média érdekélődés elül, majd pár év után szabadulhatnak is. Tovább keserítve ezzel is a gyermekeik életét. Akik addigra már be tudnak illeszkedni a nevelőszülői családba, és esetleg addig el tudnak indulni egy normális élet felé. Ha pedig ezek kijönnek a börtönből, a gyermekek rettegése kezdődhet majd elölről.

Mert a trauma, főként az ilyen fokú trauma, nem fog elmúlni, soha.

 
 


Utolsó kép


Hirdetés



Archívum

Naptár
<< Július / 2017 >>


Statisztika

Most: 11
Összes: 1807441
30 nap: 20745
24 óra: 720